Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-11-03 / 132. szám

Negyyenkilencedik évfolyam, 132 szám. ►Szombat, 1928, november 3 POLITIKAI LAP. S’Sfiset&i far g»ekt*Í07áis Íítékhoa: Shll&sa 6» Tiáétre postai «sétkfildéssei 1 * ijéss évs# SO X, Wlénf« 40 1, negyarSévíe SÜ K. — lülföldön ISO se. (7M esim íra i 89 fülér, ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Sserkei&tCiég éa kiadóhivatal: Hádor-n, SS., Megjelenik hetenkint háromuoil kedden, csütörtökön és szombaton, Az elnök a kormányzat feladatairól. »Tanulnunk kell abból, amiben hibáztunk.« »Elismerem, hogy a békeszerző­dések bizonyos tisztázást köreteinek«. »Az állam vezetéséhez politikai ismeretek és közigazgatási szakérte­lem kellenek.« »Első törvényeinkben, melyek sictségbfn jöttek létre, sok a hatá­­rozuttanság, sőt egyenesen hiányos­ság ís hiba.« »Én mindenkor és egész tudato­san az önkormányzatot és a területi autonómiát követeltem « »Vegyes nemzetiségű és vegyes nyelvű állam vagyunk.« »Politikánkból ki kell zárva ma­radnia minden sovinizmusnak.« »Minden esetben a többség fel­adata, hogy a kisebbségeket meg­nyerje az állam részére.« »Szlovenszkóban hasznos a ma­gyar nyelv tudása.« Masaryk G. lamds. A köztársaság elnöke szózatot intézett az állam jubileumán a parlament pártjaihoz és ezeken keresztül az egész néphez. Ez a nyilatkozat a parádéknak és a lam­­piónok füstjének elszállása után ngy hat reánk, mint az üdítően hűvös forrásvíz, amelyben öröm­mel mosdunk meg, hogy felfris­süljünk, vagy szomjúságunkat olt­suk. Mi a legkészségesebb Joja!i­­tással fogadjuk a köztársaság elnökének nyilatkozatát, annak fent idézett mondatait pedig a jövőnek minden eshetőségeire készen meg­tanuljuk, hogy el ne felejtsük. Az állam férfiú bölcsesége párosul ezek­ben a megállapításokban a hosszú évek tapasztalatával és ezt tudo­másul kell vennie úgy a parlament­nek, mint a kormánytöbbségnek és a belőle alaku’t kormánynak, hiszen a nyilatkozat oroszlánrésze, az el nem végzett és a már el­végzett, de javítandó feladatok megvalósítása első sorban reájuk tartozik. Az ellenzéki publicistának soha könnyebb feladata nem volt, mint ma, amikor a köztársaság elnöké­nek nyilatkozatából kell merítenie gondolatait és csak azokat körül­írnia és a kisebbségi helyzetre vonat­koztatnia. Nagyon szeretnők, ha ; ezt az államfői nyilatkozatot min­den hivatalnok könyv nélkül ta­nulná be és időnként elmondaná az önkormányzati testületekben, a parlamentben, az országos és a járási képviselőtestületekben és ezek szerint rendeznék be feladatkörü­ket. A köztársaság elnöke nem szépít és nem takargatja a hibákat. Mi is ugyanazt mondjuk eszten­dők óta, hogy a forradalmi tör­vényhozás hibákat csinált, amelye­ket ki kell korrigálni, hogy ez a törvényhozás nem dolgozott kellő mélységgel és körültekintéssel és elsiette munkáját. A forradalmi nemzetgyűlés egész munkájának a revízióját követelték már az első választott nemzetgyűlésen pártjaink, akiket ezzel a kívánságukkal ki­nevettek a nazdar-patrióták. A közársaság elnöke a béke­­szerződésekről is úgy beszél, mint emberi műről, amelyek nem csal hatatlanok és nem olyan tökéle­tesek mint a tízparancsolat, tehát bizonyos tisztázásra szorulnak. Az elnök elitéli a revíziónak a béke jelszava alatt folytatott propagan­dáját, amely szerinte háborús bo­nyodalmakat idézhet, pedig a bé kére úgy a győzőknek, mint a legyőzőiteknek egyaránt szükségük van. Senki sem kívánja a békét ágyukkal kikorrigá’ni, legkevésbbé a legyőzöttek, akiknek első sorban nincsenek is ágyúik, sem repülőik, sem tankjaik, sem mér­ges gázaik, mint a győzteseknek. A béke fogalma azt követeli, hogy azt ne egyoldalúan diktálják és kényszerítsék a népekre, hanem azokat a szerződő felek kölcsönös megegyezése és a népek akarata hozza létre. A béke nemcsak ak­kor béke, ha azt a diplomaták alá­írták, hanem akkor, ha azt a né­pek is ratifikálták és abban meg­­nyugosznak, ezért minden békének első kelléke az igazságosság. A nemzetek élő organizmust alkotnak és minden, ami él, az fejlődik és változik, tehát semmi szerződés sem örökéletü, azt ta­nítja a történelem. Akik a békét nem mint öncélt tekintik, azoknak nincsen és nem is lehet okuk attól félni, hogy egyszer leüljenek a tárgyaló asztalhoz egymás kölcsö­nös megbecsülésével és a kölcsö­nösen kívánatos lojalitással. Ami a köztársaság elnökének az állam vezetéséről és annak köz­­igazgatásáról hangoztatott megálla­pítását illeti, azt habozás nélkül kell aláírnunk. Oda szaktudás és politikai ismeretek szükségesek. Ezt nem a kisbiróktól követeljük meg, sem a községi bíróknak nem elengedhetetlen kvalifikációja, de minden vezető tisztviselőtől el­várhatjuk. Ezek a tisztviselők, akár miniszterek, akár zsupánok, akár más pozícióban ülnek, ne bástyáz­zák körül magukat kínai falakkal és ne játsszák a dalami láma sze­repét, hanem tartsák a nép ütő­erén a kezüket és első sorban is­merjék meg annak lelkét. Ezt je­lenti a köztársaság elnökének a megállapítása és nem mást. A de­mokráciának legelső követelménye, hogy a tisztviselő annak a tuda­tával üljön le minden reggel író­asztala mellé, hogy ő a népért van és azért dolgozik, annak a javát keresni hivatott, mert csak igy lehet jogrend, konszolidáció, tekintély, ha a felek nem fogcsi­korgatva jöDnek ki a hivatalból, ahol rideg paragrafusok labirintu­sában szédelegnek, hanem ha a tisztviselőből kiérzik a méltányos­ságot, a jog rideg szabályain ke­resztül is érzik vele az emberi szolidaritás kötelességeit. Ezt az a bizonyos- önkormányzati szellem teremtheti csak meg, amelyre az elnök ur nyilatkozatában hivatko­zott. Ez az önkormányzat az, mely a való és gyakorlati élettel keresi a kapcsolatokat és nem húzódik vissza a paragrafus drótsövények mögé. A területi autonómiáknak voltunk és vagyunk mi is a hívei és elválaszthatlannak tartjuk nem­zeti kisebbségi szempontokból a kulturális autonómiát, mely annak elengedhetlen kísérője. Az iskola­­tanácsok erre nézve az első lépést jelentik, de nem az egész mara­­déknélkül való önkormányzatot. Vegyes nyelvű és vegyes nem­zetiségű állam vagyunk, szól az elnöki szózat felénk és azt hirdeti, amit mi oly régen hangoztatunk, hogy a nemzeti állam egyszerűen fikció olyan államban, amely hét nemzetiségnek összetétele. Hét nemzetet és hét nyelvnek külöm­­bözőségét egyedül és kizárólag a hamisítatlan demokrácia képes áthidalni és egybekapcsolni, ha abból kitördelik a sovinizmus mé­regfogait és friss levegőt eresztenek be a népek közé, melyet egyik se irigyel a másiktól. Hogy az elnök megállapítja a sovinizmusra nézve annak kártékonyságát, azt csak természetesnek találjuk, hiszen a valódi demokrácia nem ismeri a sovinizmust, már pedig a köztár­sasági elnök egész életfolyama a demokrácia mellett való tanúság­­tétel. Minden esetre a többség feladata a kisebbségeket megnyerni az állam részére. De tegyék a szivükre a kezüket azok a több­séghez tartozó mértékadó tényezők, hogy a lefolyt évek alatt megtör­tént-e ez és tettek e legalább csak kísérletet is a kisebbségek meg­nyerésére? A legtöbben anyagi szempontokból fogták fel a hely­zetet és a politikában is ezek voltak az irányitó szempontok, ha azután csakilyen horizont uralkodik a politikában, attól nem sok jót várhatunk. Sokan azt gondolták, hogy ha a hímzett tarka melledzőt felveszik magukra, ezzel elvégezték munkájukat és ez képesíti őket minden jogra és előnyre, megfe­ledkezve azokról a milliókról, akik szintén ennek az államnak polgá­rai és gallért, kézelőt viselnek, sú­lyos adókat fizetnek és fiaik a csehszlovák hadsereg zöldesbarna formaruháját viselik. Senki sem lesz különb hazafi a másiknál, aki magát külsejében nem tudja meg­különböztetni és nem is akarja a többitől, csak akkor, ha több kö­telességet vállal magára — elő­nyök nélkül. Az kirívó sovinizmus, mely kezet emel a kisebbségek nyelvhasználata ellen, amely nem­zetiségeket gyaláz az iskolában és gyűlöletet olt a gyermeki lelkekbe, amelynek csak a szeretetet volna szabad ismernie, nem tesz jő szol­gálatot az államnak, mert a súr­lódás felületét fokozza és felégeti a közelegés hidait. Ezeknek szól az elnök intelme is, hogy Szlovenszkóban hasznos a magyar nyelv tudása. Talán Drobny tisztelendő ur és Bella Metód Mátyás volt zsupán ur nem lesznek egy véleményen ezzel a mondattal, de hát a Slovák már előttük jár a politikai okosságban, mert szükségesnek tartja a ma­gyar nyelvnek a szlovák iskolák­ban való tanítását, mig egyesek csak magyar gyalázó képeket mu­togatnak. Tíz év alatt lehiggadha­tott volna minden mérge a sovi­nizmusnak és az kitombolhatta volna magát az Ivánkák, Srobárok, Hrusovskyak fúvós hangszerein, melyeken a békés együttélésnek harmóiájába belevitték minden al­kalommal a maguk torz kakofó­niáit. Ezek a patentjukra büszke szabadalmazott hazafiak nem vé­geztek épitőmunkát a mi gyaláza­tunkkal, hanem csak romboltak, mert ha ők komolyan hiszik azt, hogy mi a köztársaságnak alkotó HOFBAUER ANDOR bútoráruháza s Júkai Mór-utca 16. Komárno. Óriási választék: háló-, ebédlő-, úriszoba,- és szalonberendezésekb en. SAJÁT MŰHELYEK. Díjtalan csomagolás. Kedvező fizetési feltételek-Értesitem a t. közönséget, hogy üzletemet meg­nagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. Megtekintés vételkényszer nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents