Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-10-20 / 126. szám
6. okfal. Komáromi Lapok 1928. október 20. Félretéve a tréfát, a kibicadó beszedése is rém körülményes. Följegyzik a játékosok nevét. Senkise fog ennek örülni, hogy nyilvántartsák azt, hogy hányszor kártyázott. Szegény kibicekrö! úgyis elég viccet gyártották már és most a kibicadóval is sújtják őket. Hogy a kárlyásob sohase szerették a kibiceket, az már közismert dolog. Eléggé bizonyítja ezt az alábbi vers, amelyet egy elkeseredett kártyás irt a szegény kibicekről. A vers igy hangzik : Akasszátok fel a gibiceket! Verses indítvány Petőfi után szabadon. G'bic zsebében kés, de a nyakán Kötél még nincsen ...Jól van ez talán? Hol a hatalmad, óh spielers nép? Tűröd, hogy a gibic nyakadra iép? Ne tűrd tovább, szenvedtél eleget: Akasszátok fel a gibiceket 1 Beszélhetsz nekik világ végéig... ök azt ugyan szivükre nem veszik. A gibiceket lerázni nincs remény, A bőrük vastag, a fejük kemény,.. Holnap itt van, ha ma elkergeted: Akasszátok fel a gibiceket I Vagy nem tudod még óh kártyás sereg, Gyűlölni méltón a gibiceket? A hesszeni légy, sáska, vértetü Nem oly kártékony s szívós életű... Keble mindig skandalumért eped: Akasszátok fel a gibiceket! Közülök még a legjobb is gonosz, Fejedre pechet, bosszúságot hoz. Gúny és káröröm egész élete, Szemétől a vörös is fekete. S megromlik a blatt, melybe nézeget: Akasszátok fel a gibiceket I Egy óriási kártyaasztal az élet, Grasszál ott a gibic irtóztatón. Beugrat: „menj be“, semmit sem veszel.. Itt egy tuti, ott ultimo vesz el. Es mind e rossz a gibictől ered: Akasszátok fel a gibiceket! Hiába jár spielerek nyelvetek, Gibic nyakát, ha ki nem töritek: Fejét a szörny újra felemeli S akkor megint újra kell kezdeni. Én hát egy szerény indítványt teszek: Akasszátok fel a gibiceket 1 Mindenkinek barátság, kegyelem... Csak a giblcnek nem, nem sohasem... Kártyám, krétám kezemből eldobom S a hóhérságot magam folytatom, Kiáltva, mig torkom el nem reked: Akasszátok fel a gibiceket! A komáromi híres nagy evők. A prágai diák 111 szilvás gombócától egy komáromi evő rekordig. — A kitől elnyerték a vacsorára valóját. — A vesztes fél, mint vendég. — A nagy rekord után nem kellett orvost hívni — Saját tudósítónktól. — Komárom, — okt. 20. A múltkoriban mi is hirt adtunk arról a szilvásgombóc staféta evő versenyről, amelyen egy prágai egyetemi hallgató lett a győztes. A bőséges ebéd után megevett 111 darab szilvás gombócot és utána nem lett rosszul, sőt a győzelem örömére reggelig roppla a táncot, lévén a testmozgás nagyon ajánlatos dolog az ilyen nagystílű evés után. Ez a 111 szilvás gombóc gyakran kerül szőnyegre egyik kedves komáromi asztaltársaságnál, amely asztaltársaság most akar nevet választani s nagyobb keresztelési ünnepély keretében felvenni valami keresztény vagy pogány nevet, mint ahogyan van már Komáromban „Szivacson“, „Bableves“ nevű asztaltársaság. Ez a megkeresztelés előtt álló, tehát még pogány állapotban levő asztaltársaság a komáromi Prantner Lipót dunarakparti jónevü vendéglőjében van. Nevezhetnék mű vészasztalnak is, mert irók, szerkesztők, művészek jórészt a tagjai, A Komáromi Lapok bét szerkesztője kosztol ott. Ott Kosztol a hitezeréves Faun is, aki hosszú pályajutásában itt, a Poldi papa vendéglőjében állapodott meg és talán ez a legnagyobb reklámja a vendéglő pompás konyhájának, hogy az öreg Faun minden ebéd és vacsora után azzal kel fel az asztaltól, hogy: — N igyon jó volt, nagyon jól laktam, de mi lesz igy az en soványitó kúrámmal. Szegény Faun ugyanis azért kezdett vendéglőben kosztolni, mert leakart soványodni, de éppen ellenkezőleg, hízik. Az asztaltársaság kebelébe tartozik a Hosszuhaju veszedelem is, aki egyébként Lexi becéző névre is hallgat és lobogó sörényével is kimutatja a jövő oroszlán körmeit. Különben ismét gyarapodott vagyonban. Egy pompás kis írógépet vett. Ezen kopogtatja le most a regényét. Zámök, de oszlopos tagja a társaságnak a titkos versirónk, aki Koboz álnév alatt kobozza el az olvasók unalmát és a szerkesztők nyugalmát. A JESiO. volt agilis titkára is állandó vendége ez asztalnak. Kívüle a szép és a képzőművészeteket egy jónevü festő is képviseli, aki most ugyan Esztergomban fast, de gyakran gondol ide. Dacára annak, hogy a vizmentesitő és belvizlevezető társulat két tisztviselője is tagjai az asztalnak, a viz egyáltalában nincs kiküszöbölve az asztaltársaságból. Nem beszélve a néha elhangzott vizenyős viccekről és a felolvasott vizenyős versekről, az asztaltársaság jórészt csak vizet iszik. A főur nem győzi hordani a spritzeres poharakba a vizet. Az asztaltársaság előtt a legnagyobb probléma és a legmegfejthetetlenebb keresztrejtvény, hogy miből van haszna a Poldi papának? Abból a nagy adagokból, amit a Faun kap, vagy abból a rengeteg vízmennyiségből, amit naponta ez az asztal megiszik, vagy a be nem mondott kenyerekből? Egyedül a költő, a Koboz tér el a vizivástól, de ettől se kell megijedni. Amit ő iszik, az so’se fogja valami tüzes bordal megírására inspirálni. Úgy látszik, azt a témát akarja más kidolgozásban megírni, hogy gyermek vagyok, gyermek lettem újra, no meg azt, hogy szép ifjúság jöjj vissza egy szóra, mert Koboz barátunk nem issza se a hegy, se az árpa levét, hanem gazét, krachedlit, amiért aztán állandóan leszólják. Itt, a földnek ezen a parányi helyén ugyanis mindenkit leszólnak szemben, nyíltan, nem a háta mögött. Itt még dicséretet nem kapott szemben egyik asztaltárs a másiktól, hanem mindenkit lerántanak a sárga földig. (Talán R jsszmáju asztaltársaságnak nevezhetnék őket.) Szóval itt dicséret nem hangzik el. Azaz pardon, egyik asztaltárs ajkán gyakran felhangzik a dicséret. Ez a Lexi szerkesztő barátom, aki áilanáóan dicséri — önmagát, a megirt és a megírandó dolgait. Elképzelhetni, hogy micsoda pergőtüzei kap minden ilyen öndicséret alkalmával. Visszatérve az italra a sok víz és limonádé mellett azonban van valami torkot köszörülő erősség is ott. Erről a jó öreg Faun gondoskodik. Mint a jő zsidó api étkezés előtt a barcheszból vág minden család agiak egy-egy darabkát, ő is, de mint goj családapához illik nem a barcheszból, hanem a nála állandóan tevő kis paprikából. Ebből aztán mindegyik leveses tányérjába lesz és a kanadai jól eldörzsöli. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezt Faun jószívűségből teszi. Dehogy. A vitriol, a sósav és a karból együtt véve se mar úgy, mint ez a paprika. Faun, aki már nozzáedződött ehhez a gyilkos erősséghez, nagyot nevet, jót mulat, amint a többiek prüszkölnek, köhögnek, könnyeznek, csukianak és izzadnak a paprikától és elhaló hangon nyöszörgik, jaj de Kutya erős. Többet ebből nem kérek. De azért másnap csak újra rábeszéli őket az öreg Faun, hogy csak egy parányit a levesüsbe, jó ízt ád az. S tóval ez az asztaltársaság, amely vizet iszik, szemben szól le mindenkit és nem politizál, nevet keres magénak. Keresztapák és keresztmamák kerestetnek. Aki megfelelő nevet küld be, azt a társaság örökös tiszteletbeli dísztagjának választja és ezenkívül a következő jutalomban részesül: ehetik Faun erős paprikájából, kap egy emlékhajszálat a Lexi hajából, a Koboz felolvasva megjelenendő verseit és Lexi megírandó cikkeit, ihatik a gazéból, a krakediibői és ehetik abból a pirított májból, amelyet az asztaltársaság rosszmájúságából készítenek. Rémáljük, hogy a névpályázat körül nagy lesz a tülekedés. De most már térjünk rá a tárgyra. Ez az ősbohémiával megvert, vagy megáldott asztaltársaság a napokban fölelevenitette a prágai diák esetét, aki 111 szilvás gombócot evett meg. Vita indult meg, hogy ki tudná azt megtenni, amikor Prantner Lipót vendéglős megszólalt és azt mondotta: — Uraim, ez mind semmi. Az én vendéglőmben sokkal nagyobb rekordevést láttám én már. Egyszer Elbert és Csollány komáromi molnárok (mar mindkettő meghalt) együtt kártyáztak és Csollány elnyerte Elbert összes pénzét. Erre Elbert tréfásan azt mondta a nyertes félnek, hogy most már nincs egy vasam se, legalább vendégül hívhatnál vacsorára. A mit sem sejtő Csollány szívesen és könnyen belement az egyezségbe és kijelentette, hogy Prantner ur, amit itt most Elbert ur vacsorára megeszik, megiszik, azt én fizetem. Csak lassankint kezdett elhülni Csollány uram, amikor ámulva látta, hogy a meghívott vendég mit tud bekebelezni. Elbert uram ugyanis a következőket fogyasztotta el, Prantner vendéglőben: A rádiócsö erősítése nagy mértékben a meredekségtől függ. A yy Tungsram“ báriumcsövek meredeksége kis fütöáram fogyasztásuk mellett példátlanul nagy. G 409 univerzáliscsö, fütöáram 0’08 A., meredekség 2, 4 mAIV. L 414 kis frekvenciájú erösitöcsö, fütöáram 0’14 A., meredekség 3 mAIV. P 414 végerÖsitÖCSŐ, fütöáram 0’14 A., meredekség 3 mAIV. 25 tojásból készült rántottát 16 adag pörköltet 2 adag rostélyost 1 adag bécsi szeletet, rengeteg kenyeret és hit (6) liter bort. Rígi igazság ugyan, hogy csollányba nem üt a menykő, de Csollány uram azt hitte, hogy a menykő csap belé, amikor a számlát elébe taríotíák. Eí volt Komáromban a legnagyobb rekordevés, a többi messze marad ettől. Az asztaltársaság nagy evői szégyenkezve hallgatlak ezek hallatára. (Sweet Pepper) A feleség elszólta magát álmában. A világ egyik legfurcsább válóperét tárgyalta most a londoni biróság. Mr. Herbert James Whitehead jómódú londoni kereskedő az áldozata ennek a furcsa ügynek. A kereskedő teljes harmóniában élt együtt feleségével, aki egyébként lényegesen fiataln bb volt mint ő. Egy altcalommal Mr. Whitehead felriadt álmából. Azért riadt fel, mert a felesége alvás közben dünnyőgni, motyogni kezdett. A kereskedő először nem értett semmit felesége áiombeszédéből, később azonban ez a beszéd hangosabb, érthetőbb lett, Mr. Whitehead haíálraváltan figyelt. Önagysága ugyanis bizonyos Robby nevű úrral kapcsolatban tett alvás közben igen intim természetű nyilatkozatot. Ezek a rapszódíkus, de őszinte mondatfoszlányok teljesen kizártak mind;n kétséget. Robby egyébként Mr. Whitehead legjobb baratja volt, maga is nős ember. Másnap reggel a kereskedő vallatóra fogta a feleségét, aki rövidesen be is ismert mindent. A szerencsétlen kereskedő ettől kezdve búskomorságba esett. Barátai gondnokság alá helyeztették és a gondnok megindította nevében a válópert az asszony ellen. A biróság most mondta ki a válást. A férfi ügyvédje azzal érvelt, hogy amig nem sikerül őket elválasztani, Mr. Whitehead nem fogja visszanyerni lelki egyensúlyát. R-Á-D-I-Ó M-Ű-S-O-R Vasárnap, október 21. Budapest, 9; Újsághírek, kozmetika 10; Egyházi zene és szentbeszéd az egyetemtéri templomból Prédikál: dr. Saly László pápai kamarás. 11:15; Evangélikus istentisztelet a bécsikaputéri templomból. Prédikál: dr. Varsányi Mátyás budai evangélikus lelkész 12:25; Pontos időjelzés, időjárásjelenlés. 12:30; Szimfonikus zenekari hangverseny. Vezényel: Unger Ernő karnagy, a Zeneművészeti Főisko a tanára. 15:30; A m. kir. földművelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata. Horn János m. kir. kertészeti főfelügyelő: „Őszi gyümölcsfaültetés.“ 16:45; Pontos időjelzés, idöjárásjelentés. 17: Paulini Béla meseüélutánja. 18:10; Sporteredmények. 18:30; Egyfelvonasosok 1 „Kigyütt az igazság“ paraszti furfang, Irta: Zágon István. 2 „Alvég és felvég“, énekes falusi kép 1 felvonásban, Irta: Török Rezső. 19-40; Krúdy Gyula-est. Novellák, verset. 20:20; Liszt-est. 21:50; Pontos időjelzés, a sporteredmények ismételt bemondása és lóversenyeredmények. Utána a Spolarich kávéházból ifj. Purest Pepi és cigányzenekarának hangversenye. Bécs, 10:20; Orgonahangverseny. 11; A Wiener Symphonieorchester hangversenye. 16; Délutáni hangverseny. 18:55; Félix Petyrek zeneszerzői estje. 20:05; Charles Weinberger „Die Liebesinsel“ című operettjének előadása. Utána jazz-zene. Brünn, 10:30; Szimfónikus hang-Gyomor, gége és vesebántalmaknál a természetes ásvány viz felülmúlhatatlan Minden gyógyszertárban, droguériában és füszerüzletben kapható. |g|
