Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-10-16 / 124. szám

2. oldal. Komáromi Lapos. 1928 október 16. 804 Az általánosan kedvelt „PpLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van „POLIO“ felírás és „kalapács“ védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappan!! egész városra mélységes gyászt és nagy veszteséget és ezért áldják igaz kegyelettel felejthetetlen emlékét... Toóth Zsigmond dr. 1880-ban Ko­máromban született iparos családból. Iskoláit Komáromban es Pápán végezte, jogi tanulmányait Budapesten, ahol jogi doktorátust szerzett. A kilenc­százas években több helybeli tekin­télyes ügyvédi irodában dolgozott mint ügyvédjelölt, mig 1914 ben Komárom törvényhatósági joggal felruházott szab. bír. város általános tisztujiló közgyű­lésén városi közgyámmá választották meg. E hivatalában csak a háború ki­töréséig dolgozott, mert augusztusban mint a m. kir. 31-ik honvédgyalogezred tartalékos hadnagya hadiszolgálatra vonult be Veszprémbe, ahonnan hama­rosan az északi harctérre került. A há­ború folyama alatt résztvett több ütkö­zetben, vitéz magatartásáért több kitün­tetést nyert és főhadnaggyá léptették elő. Közben azonban meghűlt és súlyos betegséggel tért vissza szülő­városába, ahol hónapokig feküdt kincs szenvedések között. Ekkor az orvosok megmentették az életnek, de gyönge szervezetét annyira megviselte a be­tegség, hogy azóta csak igen nagy vigyázat mellett tudta megóvni gyenge egészségét. 1919-ben januárban foglalta el Ko­márom Újvárosban mint az anyaváros kirendeltségének főnöke hivatalát, amely­nek élén nagy erőfeszítések között ki­tartó, áldozatos munkával alapozta meg a mai Magyar Komárom adminisztrá­cióját és szervezte közrendészetét. A rábízott feladatoknak a legyszebb ered­ménnyel feleit meg és érdemes mun­kásságával örökre beírta nevét a város történetébe. De nemcsak a városi közigazgatás megszervezésében szerzett érdemeket, hanem az ottani református egyház megalakításából is kivette részét. Mint a református egyház egyik legbuzgóbb tanácstagja, az egyházi élet minden mozzanatéban részivel! és egyházíársa­­dalmi t sen is lelkes működé t fejlett ki. A református ifjúsági egyesület ér­demes elnökét vesztette eí benne. Ezen­kívül minden társadalmi mozgalom­ban készséggel vett részt, jó tanácsá­val, sőt akiiv tevékenységével segitve sikerre minden nemes ügye». Toóíh Z-.igmond kora ifjúsága óia foglalkozóit a magyar irodalommal. Mint pápai diák, több ízben nyerte el költeményeivel a főgimnázium önképző körének piiyadijan. Korán munkatársa lett a független érzelmű polgárok lapjá­nak * Komáromi Hírlapnak, amelynek később éveken kérésziül szorgalmas és kedveit belső dolgozótársa vöd. Alap­ba költeményeket, cikkeket irt és kü­lönösen nagy érdeklődési váltottak ki heti verses krónikái, amelyek aktualitá­sukkal az olvasóközönségre különös vonzerőt gyakorollak. ÉrzesíeH, nemes haneuiatu lírai költeményei szelíd, megkapó hangjukkal ragadják meg az olvssó lelkét. Költeményei leg­javát „Mesél a csend“ cim alatt foglalta kötetbe, amely 1923 ben jelent meg. Toóth Zsigmond dr. hüála osztatlan részvétet kelt mindkét város rakossága körében. Ez ősi városban élnek a meg­boldogultnak öreg édes szülei és test­vérei, valamint sok jóbarátja és tiszte­lője. Mélységes részvét nyilvánul meg a nagyszámú tisztelők részéről az elhunyt gyászbaborult hitvese, született Sulacsik Kornélia úrasszony iránt, akit szerető jó férjének elhalálozásával pótolhatatlan veszteség ért. A megboldogultban Sula­csik Lajos főszámtanácsos sógorát gyá­szolja. A megilletődés őszinte érzésévé! em­lékezünk meg mi is Toóth Zsigmond dr. haláláról, aki fáradhatatlan, munkás életével, példás kötelességtudásával és fajához ragaszkodó törhetetlen hűségé­vel az igaz magyar ember példaképe volt. Korai elköltözése fáj, mert tudására és lelkes munkásságára váro­sának még nagy szüksége lett volna, de a Gondviselés végzése ellen nincs földi erő. Áldó kegyeletünk fog őrködni felejthetetlen emléke felett! F. Zs. * A gyászesetről az elhunyt lesújtott szerettei a következő jelentést ad ák ki: Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében fajdalomtól megtört szívvel, de Isten akaratában való megnyugvással jelentjük, hogy a legjobb férj, szerelő fiú, testver és sógor dr. Toóih Zsigmond Komárom szab. kir. rend. tanácsú város tanácsnok- ha­­lyettespolgármesíere, a veszprémi m. kir. 31. honvédgyalogezred volt tarta­lékos főhadnagya síb. folyó évi október hő 13 án déli 12 órakor 48 éves korá­ban a harcíéren szerzett súlyos beteg­ségében hosszú szenvedés után az Urnák visszaadta leikét. Drága halottunk földi maradványait a rtf. templom előtti tér­ről, f. évi október hó 15 én délután fél 3 órakor fogjuk a ref. egyház szertar­tása szerint a községi temetőbe pihe­nőre kísérni. Komárom, 1928. évi októ­ber hó 13 án. — „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.“ — Özv. dr. Toő h Zsigmondnő szül. Sulscsik Kornélia neje, Toóth Zsigmond, Simon Julianna szülei, özv. id. Sulscsik Lajosne szül. Valentin Karolina anyósa, özv. Olié József né szül, Toóth Mária, Toóth Mihály testvérei, Sulacsik Lajos és neje, Csóka Kálmán és neje, Sulacsik Imre és neje, özv. Sulacsik Béláné, Sulscsik Edith, Toóih Mihályné sógora, illetve sógornői. Magyar-Komárom város gyászjelen­tése a következő: Komáromárom szab, kir. váro3 kö­zönsége, tanácsa és tisztikara mélysé­ges fájdalommal tudatja, hogy dr. Toóth Zsigmond tanácsnok, h. polgármester ur volt tartalékos honvéd főhadnagy, síb., számos katonai kitüntetés tulajdo­nosa munkás életének 49. évében f. hó 13-an déli 12 órakor a harctéren szerzett súlyos betegsége folytán, nősz­­szas szenvedés után visszaadta nemes leikéi Teremtőjének. A megboldogult­ban a csonka város megalapozóját, nagy íudásu és példás szorgalmú tiszt­viselőjét, karfársai pedig megértő, me­legszívű barátjukat gyászolják. A váro3 közönsége szereteti halottját a reformá­tus egyház tanácstermében ravatalozta fel és folyó hó 15 én délután V23 óra­kor kiséri utolsó útjára Komárom, 1928 október hó 13. Emléke örökké élni fog I Ezenkívül a Komárom Újvárosi Hilel szövetkezet, amelynek igazgatósági tagja volt, adóit ki gyászjelentést. * Álalános osztatlan nagy részvét melleit helyezték október 15 én hétfőn délután Magyar Komárom nagy halott­ját örök pihenőre. Mély gyászt öltött az egész város, melynek középületein gyászlobogót lengetett sz őszi szél. A város a maga halottjának tekintette az elhunytat, akinek koporsóját a refor­­má us egyháztanácsíermében ravataloz­ták fel. A ravata hoz hétfőn délelőtt nagy csoportokban zarándokolt a kö­zönség, amely a gyönyörű Koszorúk tömegéül körülövezett koporsónál mély megindultsággal búcsúzon a város de­rék vezetőjétől. Délután fél háromkor a református egyház remek uj temploma előtti térré vitték ki a koporsói, ahol a gyászszer­tartás folyt le s ahol már ekkor a város különböző testületéi, egyesületei gyászba vont zászlók alatt sorakoztak föl az ezrekre menő gyásziisztességtévő kö­zönség közölt. A helyőrség a háború­ban kürdöst hős katona iránti risztedet jeléül diszszázaddal vett ré3zt a teme­tésen és megjelentek azon az egyházak, a tisztikar, az államrendőrség, a határ­­rendőrség, az államvatuti kör, a pénz­ügyőrség és a tűzoltóság kü döítségei is. A részvevő közönség sorsiban vol­tak Huszár Aladár főispán 8 palkovics alispán vezetése mellett a vármegye és a varoä tisztikara testületileg, Jmossy Károly péníügyigazgstó vezetésével a pénzügyigazgaíóság képviselete, az ősi Komárom jelenUisztikara képviseletében Csizmazia György városbiróval az élén hattagú küldöttség vett részt a temeté­sen, amelyen megjelentek a két város minden számottevő előkelősége és ve­zető férfi?, ezenkívül a polgárság nagy tömegei, az elhunyt jóbaráíai és tisz­telőinek nagy sereg«*. A koporsónál Löké Károly tatai ref. egyházmegyei esperes mondott mélyen járó, magvas beszédet, amelyben meg­ragadó szavakban méltatta az elhunyt nagy erényeit, eredményekben gazdag kezeled munkásságát. Majd magasszár­­nyatásu imában kért áldást a megbol­dogultra. Utána Szabó Kálmán dr. tiszti főügyész búcsúzott a kiváló ve­­zeíőtisztviselőíől, a megértő kartárstól, a melegszívű jóbaráttól és Magyar* Ko­márom megalapozójától. A református ifjúsági egyesület dalárdája szivbemar­­kotó gyászdaiokat énekelt a koporsó me i lett. Majd a templomtérről megindult a gyászolóimig, amely az Országúton hosszú tömött sorokban kisérte a gyászhintót ki a temetőbe. Azon az útvonalon, ahol a menet elhalad», a villanyiámpások gyászfátyollal bevontán égtek és az üzletek ajtaií és kirakatait kegyeletből lezárták. A temetőben Sdry Imre komáromi ref, lelkész mondott költői gondolatokban gazdag, mélyen megható búcsúztatót, a ref. ifjúsági egyesület pedig gyászdalokat énekelt. Végül a gyásztiszíességíévö gyülekezet a 19. dicséret 3. és 4. versét énekelte, mellyel a szertartás befejezést nyert. A lenyugvó őszi nap frissen dom­borodó uj sírra hintette sugarát, amely alatt Toóth Zsigmond dr. álmodja az örök elet almát... A világhírű magyar vonósnégyes Komáromban. A Jókai Egyesület évadnyitó hangversenye a kuliurp űotában október 20-án, szombaton. — Nagy zenei esemény Komáromban. Saját tudósítónktól. Már a múlt számunkban jeleztük, hogy az európai hirü „magyar vonós­négyes“ városunkba érkezik és szom­baton este a kultúrpalotában hang­versenyt ad. Már két alkalommal voltak nálunk s abszolút művészetük, remek előadásuk még élénken éi emlékeze­tünkben. Hogy most harmadszor is meglátogatnak bennünket, tisztán a véletlen müve. Ugyanis Waldbauer Imre, a quartett prímása levélben ke­reste meg az egyesület elnökségét még a nyáron, hogy október 21-én délelőtt Prágában hangversenyeznek, tehát Komáromot is útba ejtenék, ha október 20 ra a fellépési engedélyt kieszkőzli számukra. Örömmel ragadtuk meg a kedverő alkalmat, mert a mai nehéz pénzügyi viszonyok mellett Komáromban magas nívójú hangversenyt elsőrangú művé­szekkel megrendezni szinte lehetetlen, mivel a fellépési honoráriumokat nemes valutákban állapítják meg az impresz­­száriók „tőzsdéjükön“. Már pedig Waldbauerék a legelső klasszist képviselik és minden évben hosszabb időt töltenek külföldön, külö nősen Angolországban és Hollandiá­ban, ahoi művészetüket oly magasan értékelik, hogy a hangversenyrendezők és kritikusokjjközött az az általános véle­mény alakult ki, hogy „a magyar vonós­négyes a kamarazenét kultiváló együt­tesek legkiválóbbja,“ A hollandiai „Hét Vaderland“ kritikusa igy fejezi be róluk szóló cikkét: „Egy szezont sem kivá-Komárcm, — október 15. nuok a magyarok nélkül megérni.“ Ezenkívül Németországban is éven­ként megfordulnak. A berlini három­­ntpos „Bítrtók-Fest“-en előadták a mester minden kamara zenemüvét, ugyanúgy a kétnapos lipcsei Bartók Fest-en is. A bécsi „Moderne Musik­woche“-n való szereplésre is őket kérték fel, ami bizonyítja, hogy Waldbauerék a modern muzsika elismert legkiválóbb propagálói. Szombat esti hangverse­nyük is az igaz művészet komoly ün­nepe lesz. Ezúttal is felhívjuk a hangverseny­látogató közönség figyelmét arra, hogy ; a szombatiWaldbauer—Kerpely vonós­­' négyes hangversenye pontosan 8 óra­kor kezdődik, mert a művészek az éjjeli gyorssal Prágába utaznak, hogy más­nap ott is megtarthassák hangversenyü­­j két. A szombati hangversenyre jegyek már kaphatók a Spitzer-féle könyves­boltban. Helyárak :ülőheiy 15, 12, 8 K, állóhely 5 K, diák álló 3 K. A Jókai Egyesület ez évadnyitó hangversenyen minden zenekedvelőt szívesen lát. A hangversenyre az alábbi értesítést küldték szét: A Jókéi Közművelődési- és Muzeum Egyesület 1928 október 20 án, szom­baton este pont 8 órai kezdettel ren­dezi Komáromban, a Kultúrpalota nagy­termében évadnyitó hangversenyét, amelyre sikerült megnyerni a csehszlo­vákiai művészkörüljára induló világhírű fiü „Tungsram' bárium rekordcsövek G 409 - aiiüioncsö £nS“fnog?asztäs; ; L 414 - alacsony frekvenciájú és erösitőcső Fűtőáram fogyasztás 0.14 A. Meredekség . . . Fűtőáram fogyasztás . Meredekség .... 0.08 A. 2.4 mA/V. P 414 - végerősítócső . . 3 mA/V. . . 0.14 A. . . 3 mA/V. A „TUNGSRAM“ BÁRIUM REKORDCSÖVEK meredeksége kétszer olyan nagy, mint az általánosan használt csöveké. Vevőkészülékének teije8itménye a „TUNGSRAM“ BÁRIUM REKORDCSÖVEK hasz- 827 nálata mellett ugyancsak a kétszeresére emelkedik. í I

Next

/
Thumbnails
Contents