Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-10-13 / 123. szám
1988. október 13. Komáromi Lapok 3. oldal. Oshbí idényre rfíafa» f meglepő olcsó árak ^ ELBERT-nél Nádor-u. 19. Selyem magánkötö (Maradéktól) 6'— Pouplin férfi ing 45'— 3 pár kötött mintás sokni 8 50 Köpper alsónadrág hosszú l2É50 Zöld mnkás ing la. 16'— Férfi svetter 35.— 40 cm. Vulkán koffer 39‘— Puha gallér 1 '50 Mosó selyem harisnya 16' — Angol Patent harisnya 3 K-tól Téli leányka alsónadrág 6'— Gyapjú divatmellény 42—48'— Kutyabőr férfi keztyü 36'— Különlegességek: Férfi sport harisnya, francia batiszt zsebkendő, selyem fehérnemű, ingnadrág, kötött pulóver és kosztüm, bőr rétikul és manikür, Pyjamas, fehérnemű csipkék, Tuszor függönyök, Tetra babakelengye és gyermekkocsik, bőr kezíyíi teveszőr béléssel stb. nan elhaló hangok hallatszanak és kopogás ha’k^nesze. Ismét amagyár katona hősiessége s megint eszünkbe jut Lecián alakja, aki egy hős magyar katonának oltotta ki életét, mikor a közbiztonságot védte. Prágában is életet ment a magyar katona, az olcsóvá lett életet. A városi inozgószinliáz. Irta: Egy volt városatya. A Dunaparton, a hid mellett árvul a város egyik régebben jól jövedelmező épülete, amelyet most végső szükségében inséglakásnak akart átadni, de a járási főnök ebben megakadályozta. Ez a kis eset is jellemzően világítja meg a semmivé lett önkormányzati jogot, amelynek még az árnyéka sem maradt meg a hajdani törvényhatóságu városokból, a haladás és a civilizáció nagyobb dicsőségére falvakat csinált. Ezek az aszfaltos falvak játszhatnak önkormányzatosdit addig, mig a hatalom nem int egyet és akkor kénytelen aszerint igazodni. így vagyunk a mozgószinházzal is. A városnak van mozgószinháza, amely megérett arra, hogy a csákányok végezzék el felette munkájukat, de egyúttal azt szépen induló taktus után, felindulásában oly borzalmas gikszert vágott ki, hogy a kárpit majdnem kettéhasadt s a csillár is készült lezuhanni a menynyezetről ijedtében. Egy pohár vizet Kainak vele. Próbálják megvigasztalni. Újra énekeltetik. E)e csak megint kivágja a nagy gikszert. — Kár, hogy ekkora lámpaláza van, — vigasztalják. — Gyönyörű hangja van. Csak ne volna ennyire ideges.-r- ideges vagyok! — dadogja Tömöri, mig homlokán verejték gyöngyözik s szeretné, ha Iába alatt megnyílna a fö'd s a sülyesztő alászállitaná a pokol fenekére. Budapesten nem is merték-fölléptetni soha. Meg sem próbálkozott ezzel, mert szorongó félelme, amely összehúzta hangszálait, minden próbaéneklésre elkísérte. E határozta, hogy külföldön kisérti meg a szerencsét. Hátha ott szabadabb és bátrabb lesz és ösztönös félelme és lámpaláza nem fogják gyönyörű produkcióit megzavarni. Hasztalan. Vak tériszony vett rajta erőt a szinpardon, Mindent tudott, amit énekes csak megtanulhat, de minden első föllépése irtózatos botrányba fűlt a kis német színpadokon, ahol ebben az időben kísérletezett. Minduntalan kivágta a gikszert. Ekkor orvoshoz fordult, — Mit tegyek, hogy ne legyen lámpalázam ? — kérdi sápadt arccal a hírneves berlini orvosprofesszort. — Erős hidegvizkurára van szüksége. — Hidegvizkurára? — Igen. Mert maga neuraszténiás, barátom, s a színpadon fellépő szoroogó érzés nem más, mint tulhevült fantáziájának és ideggyöngeségének egyik tünete. Ha kigyógyul az idegességből, úgy fog énekelni, mint egy csalogány. — Hát megpróbálom, feleli Tömöri fejcsóválva. A kúra valóban bevált. A hidegvíz visszavarázsolta régi egészségét. Idegei szívósak voltak és kemények akár a kérdik ebben a városban ma ezren és ezren: miért nem építtet a város helyébe újat, szépet és modernet, amikor a film előtt széles perspektívája nyílik meg a jövő fejlődésnek. Csakugyan nem látszik semmi jobb tőkebefektetésnek a város számára, mint egy modern mozgószínház épitése, mert szórakozni vágyó emberek mindig voltak és mindig lesznek és ezeket a vágyakat, amelyek világszerte megnyilvánulnak az emberiségben, csak a szép és változatos filmek elégíthetik ki, a filmsztárok, mint Írják, ezek a csodálatosan szép nők, akik hetenkint több ezer levelet kapnak, a szédületesen szép férfiak, akikkel haláluk után is leveleznek a túlvilágra az igen ráérő emberek, asszonyok, leányok, léha férfiak, akik nem munkából élnek, hanem film-reklámokból. A szuverén helyét a vílágdemokráciában,a filmhősök és hősnők foglalták el. És ez biztos üzlet, Még Komáromban is. Miért nem aknázza ki a város ? Azért, mert a városnak nincsen mozgószinház joga, addig pedig egy téglát sem áldozhat erre a célra Miért nincs a városnak mozijoga? — kérdezik itt a tapasztalatlan érdeklődők. — Azért nincsen mozijoga, mert száz deputáció, kilencbivalyé. Elhagyta a nagy és alaktalan félelem és rémület, ami mindig erőt vett rajta, ha a világot jelentő deszkákra lépett. De más baj támadt. A jeges borogatásoktól a hangszálai megvastagodtak. A víz, amely ideget javít, megártott a szépen zengő toroknak, Makacs gégebaj támadta meg. Ha énekelt, a hangja rut volt és kellemetlen, akár a gyöngytyuké. — Elvesztem, — kiáltott fel Tömöri és kitépné a még megmaradt haját, ha a sok tanulásban és kisérletezésben már eddig is meg nem kopaszodott volna. Próbálta hangszálait kikuráltatni, megmaradt vagyonkájának utolsó foszlányai ebben a meddő kisérletezésben úsztak el. Majd minden reménységgel szakítva, visszaevezett a polgári pályára. Ekkor már negyven éves volt. Még mindig elég csinos fiú, csak szőke hajfürtjei helyén képződött tátongó ür, mint a holokráter. De már nem törődött ezzel sem, valamint az élet hiúságainak, sőt a színpadnak is hátat fordított, mivel a színpad számára csak gondot és bánatot és csalódást hozott. Még örült, mikor lelket őrlő lézengő sernmitevés után el tudott helyezkedni mint utazó ügynők egy nagy fűszer- és gyarmatáru cégnél. Azóta többnyire a vidéket rója. S rozoga, fütetlen vasúti kocsikban, esőverle országutakon vidéki szállók dohos és nyirkos falai között már nem kell attól félnie, hogy bereked. A hangjára már nincsen semmi gondja. Egy ilyen kirándulás alkalmával ismerkedett meg Tílli kisasszonnyal, akihez azután többször lerándult még olyankor is, mikor üzletileg nem volt semmi dolga abban a városkában, ahol Tilli kisasszony az édesmamájával tar tózkodott, Tilli kisasszony mamájának nagy füszerüziete volt Szelevényen. Egyedül vezette a boltot, mert a férje már nem élt. Komor és esős időben, már alkovenkilenc közbenjárás nem tudott annyit elérni, mint egy szakszervezet és mig más városban (lásd Érsekújvár) három mozgó is működhetik, egészséges versenyt fejlesztvén ki a filmüzlet terén, addig Ko máromnak csak egy jutott és egy bizonytalan előadási engedély, amely ideiglenesen lehetőséget nyújt a városi hatóságnak mozgószinhází előadásokra, további visszavonásig. Hát erre a jogra csakugyan nem lehet mozgószinházat építeni. Nagyon érdekes keresztmetszetét nyújtja a kormány politikájának a magyar városokkal szemben Komárom város esete. A város megszerzi a mozgószinházat, hogy jövedelemnyújtó objektumait ezzel is szaporítsa és a közteherviselő polgárság terhein könnyítsen. A vétel olcsó volt és előnyös, el nem szalaszthatta a város, amely jóhiszeműen arra gondolt, hogy megértéssel fog találkozni a jog engedélyezésénél. Tévedett, Mert amíg a kormány háromnapos ultimátumokat szegezett a város mellének, hogy vagy eladja a kikötő telkét értékének egyharmadrészén, vagy pedig leveszi róla a kezét, akkor a városnak szociáldemokrata nyomásra ebbe bele kellett mennie; akik ezt ellenezni merészelték, azok persze illojálisakká változtak egyik napról a másikra. Milyen jó lett volna akkor azt mondani a kormány képviselőjének és mondani később is, mondani minden kínálkozó alkalommal a jövőben is, hogy ha három nap alatt itt lesz a mozgóképszínház engedély, akkor a város is teljesiti a kormány kívánságait. Ez a kormány jóindulata és támogatása Komárom várossal szemben. Ez a város nem ér meg a kormány előtt egy mozijogot, amelyet protekciós embereknek — jól értsük meg: magánembereknek — tele marokkal osztogatnak. Persze az illetők nem magyarok. Pedig ha ezt a város megtudná szerezni és ez a mai szocialista-kommunista többségnek lenne a feladata, akkor lehetne építeni is egy kőszínházat a város jó helyén, amely azután akár bérbeadva, akár saját kezelésében, bizo„Minden TO.QVOQ mondja Vidémné Bölcs y Kató. „Mindezt RÁDIÓN a tisztaságtól segélyével értem el. A fehérneműm ragyogó tiszta, gyapjúruháim és selyemharisnyáim lágyak s eredeti fényüket nyerték vlszsza általa. Sőt RADíON- naL lemosva a lépcsők és ajtók Is úgy néznek ki mintha újak volnának." Kíméli a fehérneműt! nyára jó jövedelmi forrást nyitna meg. A középitkezéseket nem elég csak sürgetni — ez a munkáspártoknak szól, — hanem jövedelmező építéseket kell végezni, akkor szolgálják híven a város érdekeit. Ilyen jövedelmező építkezésnek kínálkoznék a mozgószinház épitése, amelyhez a városi magyar többség nem tudott színházi licenciát szerezni, csak ígéreteket, Az ígéreteket pedig — sajnos még a cseh bankok sem számítolják le kölcsön alakjában, amiből építeni lehet. Ebből az a tanulság, hogy a városházán a többségi pártok is tegyenek valamit a város érdekében. Mert szép dolog a városrendezés, az utcaburkolás, de ennek a levét mégis csak a mai vagy a jövő adózó nemzedéke izzadja ki. A mozgószinház jogát a képviselőtestületnek meg kell szereznie addig nem szabad szer- 5 ződéseket kötni sem a kikötő nyat idején, állított be Tömöri a vi déki boltba. — Szolgálhatok valamivel, nagyságos asszony ? — kérdi megmutogatva a magával hozott árumintát és az árjegyzékeket. — Köszönjük uram, de most igazán nincsen szükségünk semmire. Az egykori tenorista elkedvetlenkedik. Különben is komor hangulatban volt. Gyalog tette meg az utat idáig, mert az autóbusz már elment az orra előtt, parasztfogatot pedig nem tadott kapni, amely őt Szelevényre elvigye. Nekivágott a végtelennek látszó kísérteties országúinak Hűvös idő volt. A nedves szél az arcába vágott. Búsan ballag toronyirányba. Keresztülvág a semjékes, süppedékes réten, hogy az utat közelebb érje. A busán gomolygó ködben a mező füstölögni látszik, mintha égne. Az utolsó két kilométernél az eső is megeredt apró szemekben: gallérját feltúrté, úgy rohant to vább, de vadonatúj szürke kalapja csu ronvíz, divatos cipője merő latyak, mire a városkába ér. — Hát csakugyan nem rendel semmit? — kérdi, kék szemét az öregasszony szemébe meregetve. — Semmit. — Sajnálom, — rebegi az ügynök — kalapjáról próbálva lerázogatni a vizet. A füszeresné megszánja. — De legalább uzsonnázzon nálunk Igyon egy csésze teát. Hiszen át van ázva. A benső termekből zongorajáték hangzik. Tilli kisasszony ült a zongora mellett. Magas, sápadtarcu, szőke vidéki lány, de nagyon müveit, a gimnázium nyolc osztályát is elvégezte. A zeneakadémiába is beíratták annak idején. Hidegen gőgös fejbiccentéssel fogadja az ügynök bemutatkozását. Egyetlen gyermek s nagyon elkényeztették s hozományul nyolcvan hold földet kap, ezt a virágzó boltot is ő fogja örökölni. — Üljön le itt minálunk, — mondja sápadt arccal. Visszaül a zongora mellé. A Traviatát játssza. Tömöri figyelni kezd. A zongora tündér! akkordja felgyújtja képzeletében a szunnyadó tenoristát. Feláll. Lapozni segiti a kotlát. S majd, amikor a pezsgő-áriához érnek, maga is énekelni kezd. Előbb csak halkan, de hangja egyre erősödik, szinte szárnyakat kap. A dal tisztán és gyönyörően lendül a legnagyobb magasságok felé. Talán életében nem énekelt még ilyen szépen. A nő oldalán elhagyta szorongó félelme s mintha hangszálai is kigyógyulnának, mintegy varázsütésre, a makacs betegségből. Tilli fehér arca kiszépül, anynyira el van bűvölve. Mintha ezüstharang zúgna fejük fölött s kettéválna a mennyezet s láttatni engedné a szénapadlást s azon túl a csillagos eget. — Gyönyörű 1 — dadogja a lány s már majdnem leborult az ügynök előtt, aki megnőtt, s felmagasztosult képzeletében. — Ön, ha nem volna kereskedelmi utazó, leghíresebb tenoristájává válhatna az országnak. Tömöri elpirul. Kezet csókol. Vacsorára is ottmarasztalják. Az öreg nő is váltig biztatja. — Ha útja erre visz, csak keressen fel bennünket mindig egészen bátran. Csak magánál fogunk rendelni a jövőben. Tömöri élt is az alkalommal. Már minden hónapban lerándul Szelevényre. Énekmüvészete, amely rutul cserbenhagyta nagyvárosok tündöklő színpadán, most teljes szépségével és erejével érvényesült mindig, ha ez a kislány kisérte zongorán. Később megkérte Tilli kisaszony kezét. Hozzáadták. Betelepedett a boltba s maga vette kezébe az üzlet vezetését, boldog és megelégedett polgár vált belőle, a kisvárosi kupaktanácsba is beválasztották, Elégült arccal jelenti ki: — Ha torkom nem is volt aranybánya, még sem bántam meg, hogy énekelni tanultam,
