Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-10-13 / 123. szám

2. oldal, Komáromi Lapot 1928. október 13. 804 Az általánosan kedvelt „POLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POLIO“ felírás és „kalapács“ 'védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! Hodzsa Milán dr. nyilatkozik a szeparatizmusról. A képviselöház költségvetési bizott­sága legutóbb tartott ülésén foglalko­zott az iskolaügyi minisztérium költ­ségvetésével, amelynél felszólalt Hodzsa Milán dr. iskolaügyi miniszter is, aki beszédében az iskolaügyek összes ak­tuális kérdéseivel foglalkozott. Miután kijelentette, hogy nem ért egyet Englis pénzügyminiszter azon felfogásává!, hogy a népiskolákban tandijat szedje­nek és foglalkozott a főiskolai tanárok anyagi helyzetével, rátért a csehszlovák viszonosságra és a következőket mon­dotta : Még nem küzdöttük fői magun­kat a csehszlovák viszonosság és egy­ség helyes keresztülvitelére. A csehszlo­vák nemzeti szolidaritás nyugodt és biztos fejlődésének nagy veszélye a szeparatizmusban rejlik, Á néppártiak szeparatizmusa már állampolitikailag orientálódott, ha itt és amott még za­varok fordulnak is elő. Cseh oldalon is van szeparatizmus, de nem annyira a széles tömegekben, hanem a Sdo­­venszkő területén működő cseh kollé­gáinak és barátainak egyes intellektu­ális köreiben. így a pozsonyi Komensky egyetem egyik bizonyos tanára azt kö­vetelte, hogy egy szlovák nyelvű habi­­litációs munka borítéka cseh szövegű legyen, mert az egyetemen a cseh a hivatalos nyelv. Az aranybánya írta: Szekuta Jenő. Alaszka megfagyott hómezőire so­dorta valamikor a szerencsevadászok százait az aranyláz, hogy kutassák Yu- j kon jégsivatagába megázott, ónszinű j sziklák alá temetett sárga kincsét a | földnek, mások Délafrika napégette hegyei között zúzták, kaparták a íehé- 1 ren izzó kavicsrengeteget, hogy arany- \ hoz jussanak. De Tömöri Ervinnek j korán megmagyarázták, hogy neki j minderre nincs szüksége: neki arany- j bánya van a torkában. Egy könnyelműen eldobott szó néha I mázsányi súlyként nehezedik el a lélek érzékeny, finom serpenyőjén és új utat és irányt szab ki a sorsnak. Tömöri Ervinnek, aki tehetséges, ifjú bank­hivatalnok volt, az volt a végzete, hogy egy előkelő családhoz meghívták teadélutánra, ott a háziasszony kéré­sére a maga kellemes, tisztán csengő hangján elénekelt valami operaáriát, mire egy műbarát, befolyásos és elő kelő ur, nagy zeneértő, habilüé az operában, félrevonta a függöny mögé, j melegen gratulált neki és a következőt mondotta: — Magának, ifjú barátom, kár volna elhervadni valami hivatal poros aktái között, vagy megpenészednie egy pénz­intézet drótkerítésébe bezárva. Világ­hírű nagy énekes válhat magából édes uramöcsém, ha képezted magát. Bonéit, sőt Carusot is iefőzheti. Sohase fe-A prágai építési katasztrófa Komárom, — október 12 A »zlata Praha« i3mét beszéltet magáról: most a katasztrófák év­könyvébe irta bele nevét. A tiz év előtt megszületett ifjú köztársaság jubileumának nem éppen időszerűen jött ez a borzalmas szerencsétlen­ség, amellyel kapcsolatban sokféle irányban fog!alkozotta»Nagy-Präga« hatalmas arányú fejlődésével. Mi a periférián csak azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági erők mind a középpont felé gravitálnak, Prága gyűjti össze és szivja fel magába bankjai utján a magántőkét és a közpénzek is mind a főváros felé folydogálnak, az arany patakok útja mind errefelé vezet. Prágából Nagy Prágát csinál a nemzeti büszkeség, sőt az álmodozó nacionalizmus már Középeurópa fővárosát látja benne. Prága hihetetlen méretekben épül, külön törvények készülnek ezek támogatására. A lakásépítő akció­nak oroszlánrésze itt bonyolódott lejtse el, hogy én mondom ezt magá­nak, aki nem vagyok művész, de értem az operát, mert a világ legnagyobb énekeseit meghallgattam. Alacsony és tömzsi ur volt a mű* barát és már kopaszodó, naiv, ds lel­kes ember, most megtörölgeti szem­üvegét, amelyre vékony pára borult. Vastag szája széles mosolyra torzul. Megveregeti a fiú vállát. j — Kincs van a torkában, édes uram- ? öcsém . . . hohó .. . ámde er. nem elég. Ki is kel! tudni aknázni a kincset. Tömörinek álmatlan éjszakái voltak a fölfedezés után, de minthogy mások is biztatták és rokonainak sem volt ez í ellen kifogása, otthagyta a bankot és minden megmozdítható és rendelke­zésre áíió pénzt torkának és hang­szálainak kiképezésáre fordított. Abban az időben egy kis örökséghez is ju­tott s nem voltak anyagi gondjai, Nyu­godtan szánhatta életét énektanulmá­­nyainak. Hogy még sem vált belőle világhírű énekes, az annak a bizony­sága, hogy nem elég a talentum, ha­nem szerencse is kell és mindenek­­fölött erő, amely utat és érvényesülést szerez, a lélek mélységeiben szunnyadó értékeknek. Mert némely talentum oly mélységekre vagyon elásva, hogy szol­gák buzgalma artézi kútfúrókkal sem tudná azt napfényre hozni. Pedig nem is a szorgalmán múlt. Sorra járta a pesti énekiskolákat. Egyik mestertől a másik kezébe jutott. Fúr­tak és farigcsáltak a hangján. Mindenki le és természetesen az államsegé­lyeknek az oroszlánrésze is a prágai pénztárcákba vándorolt. Ebben a városban építkeznek tiz év óta. Mikor az ujságtudósitásokat olvas­suk, hogy egy ötemeletes házat pár hónap alatt akarnak felépíteni, amihez azelőtt esztendők kellettek, mikor megáüapilják, hogy január elsejére már ragyogóan berendezett palota akart lenni a formátlan betontömegekbő! és erre súlyos szerződéseket kötöttek a vállalko­zókkal, egyszerre világos kép bon­takozik ki a szemeink előtt. Az üzleti szellem kíméletlenül gázol le mindent, épitőmuokásokat, közönséget: a fő elve az, hogy mi­nél több pénzt facsarjon. Az építő­mester gyengébb betont szállít a ház fundamentornához, a házak tulajdonosai pedig fantasztikus bér­összegeket kérnek az uj lakásokért, de kinyújtják markukat állami se­gélyezés után is, mert az építési mozgalom nekik indáit meg és ők azok az élelmesek, akik közel van­nak a tűzhöz és onnét ki tudják kaparni maguknak a sült gesztenyét. A Prágában történt katasztrófa egy világos pillanatot teremtett, amely­nek fényénél bele láthattunk abba a lélekbe, melyet teljesen az üzlet tölt ki s ahol ennek következtében a lelkiismeret számára nem marad egy csepp hely sem. A fő cél a meggazdagodás. Ez a kíméletlen üzleti szellem látszik meg az egész megmérgezett közéleten. Az anyag imádása háttérbe szőrit mindent, a földhöz tapadás materializmusa nem ismer emelkedést, a hidegen számító nacionalizmus félretolja utjából az erkölcsöt, a vallást és kikacagja az idealizmust. Mindezt a propaganda, a sajtó beleviszi a tömegekbe is. Ennek a közszellemnek az erői más metódus szerint tanította, más tanácsokkal látta el, ami kissé meg­zavarta. De nem volt ostoba ember, gyorsan és könnyen tanult és magas homloka alá, esztendők hosszú során össze ion préselve minden idők sűrí­tett énektudománya. Fejből tudta is­mert és elfelejtett operák legnagyobb tenorszerepeit. Oktatói nagy remény­ségeket fűztek első fallépte elé. Mikor először énekelt próbát vala­melyik színházban, mégis megvolt a baj, A szakértők fejüket csóválták a próbateremben. — Szép.. . súlyos fajsúlyú érces te­nor. A terjedelme is meglepő. Zenei készültsége is minden figyelmet meg­érdemel. De mégis van egy nagy hibája. — Micsoda? — kérdi a világhíres énekesjelölt, összeráncolva finom, vé­konyan iveit szemöldjét. — önnek barátom, gombóc van a torkában. — Az én torkomban gombóc! — tiltakozik az énekes, mig iába meg­remeg a felindulástól és ösztönös moz­dulattal a nyakához kap. — Nono... csak ne sápadjon el, nem olyan nagy szerencsétlenség. Ezen még lehet segíteni. — Hogyan? — kérdi az ifjú sze­­pegve. — Próbálkozzék meg külföldi mes­terekkel. Azoknak jobb módszerük van mint a hazai énekmestereknek. Meg fogják szabadítani önt a gombóctól. működtek közre a prágai szeren­csétlenségnél is. Törődtek ott az emberélettel? Fontos volt az egy­általán, hogy olt munkások dol­goznak, akiknek családjaik vannak, gyermekek és asszonyok, akik ha­zavárták a kereső családfőt! Nem, ez volt a fontos, hanem az, hogy gyorsan elkészüljön a betonkolosz­­szus. Hogy január elsején be lehes­sen kasszálni a béreket, hogy a vál­lalkozó jól keressen a rossz betonon, hogy az állampénztár segélye pon­tosan befolyjon az építtető pénz­tárába. A prágai modern ember szive helyén apróbb és nagyobb pénzszekrények páncélja nőtt fel, mert az első tizesztendőnek mér­lege az üzletek hihetetlen elszapo­rodásának kedvezett. A prágai ban­kok csápjai elnyúlnak a legtávo­labbi perifériáig és onnan felszip­pantják a pénzeket üzleteikhez. Ki lesz felelős negyven ember­életért, ki meri ezt vállalni magára! A nacionalizmus nem kér a fele­lősségből, az csak a hasznot nem akarja elszalasztani. Az üzlet ara­nyos városa pár napi rnegilietődés után, ami talán pár óra szenzáció­jává zsugorodik Ö3sze, napirendre tér az esemény felett és az üzletek folynak tovább a maguk széles medrükben. A szenátus abbahagyta ülését, a belügyminiszter autóba ült és a szerencsétlenség színhe­lyére sietett. Ennél azonban sokkal jobban imponál nekünk az a kö­telességét teljesítő államrendőr, aki őrhelyén maradt és vérző fejjel is segít veszendőnek indult ember­életeket megmenteni. Azután a Prágában szolgáló magyar katonák önfeláldozó mun­kájáról szól a telefon és távíró hire, akik nem engedik felváltani magu­kat és dolgoznak, fúrják le magu­kat a betonkripták mélyére, ahon-Kissé fanyalogva eogedelmeskedet* a jó tanácsnak. Pénzecskéje már fogy" tán és már valami hasznát is szerette volna már látni a sok költségnek és fáradtságnak, amelyet a torka mélysé­geiben szunnyadó aranybányába bele­ölt. Ds nem lehetett a félúton raeg­­áilani. Akarva akaratlan képeztetnie kellett a hangját tovább. Évekig tartott a tanulmányútja. Elő­ször Milánóban próbálkozott, mert hallotta, hogy ott kitűnő mesterek ta­nítanak, később •átvitorlázott Korzikába is, mert hírét vette valami nagy ze­nésznek, aki már világhírű énekeseket nevelt, megfordult R (pallóban is, egyet­len éaekmester kedvéért: s teljes di­csőséget akarva szerezni torkának és tehetségének, Nápolyba is elzarándo­kolt. A tanulást Tarantóban fejezte be, egy nyolcvankilenc esztendős ének­­tanárnál. De ebben az időben valóban gyö­nyörűen énekelt. Akik a lakásán hall­ják dalolni zongora mellett, meghitt baráti körben, azok el vannak ragad­tatva. Még az irigyei is kénytelenek eismerni, — Csodásabb belkantót még világ­­életünkben sem hallottunk. Világnagy énekes vált a fiúból. Mílliárdokat fog keresni a torkával. A hangja valóban friss volt és el­bűvölő, de csak ha otthon rokonnak és meghitt ismerősöknek énekelt. Dales­ten mindjáit az első színpadi próbán rettentő nagy baj volt vele. Az első HOFBAlíER ANDOR bútoráruháza <i o co Jókai Mór-utca 16. Komáim Óriási választék:: káló-, ebédlő-, úriszoba- és szalonbereudezésekben. 'Mwmmmtauám SAJÁT MŰHELYEK. Díjtalan csomagolás. XX edvező fizetési feltétel ek-Értesitem a t. közönséget, hogy üzletemet meg­nagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. Megtekintés vételkényszer nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents