Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-09-29 / 117. szám

4. oldal Komáromi Lapok 1928 szeptember 29, meglepő olcsó árak ELBERT-nél Nádor-n. 19. Selyem magdnkötö (Maradékból) Pouplin férfi ing 3 pár kötött mintát sokni Köpper alsónadrág hosszú Zöld mnkás ing I a. Férfi svetter 40 cm. Vulkán koffer Különlegességek: Férfi sport harisnya, francia batiszt zseb­kendő, selyem fehérnemű, ingnadrdg, kötött pulóver és kosztüm b'r retikiil és manikűr, Pyjamas, fehérnemű csipkék, Tuszor függönyök, Tetra babakelengye és gyermekkocsik, bőr keztyü teveszőr béléssel slb. 6 — Puha gallér 1-50 46 — Móló selyem harisnya 16-8 60 Angol Patent harisnya 3 K-tól 12-50 Téli leányka alsónadrág 6 — 16-Gyapjú dívatmellény 42—48 — 35 — Kutyabőr férfi keztyü 36--33'­Otthonát, megbecsült tagja volt a | székesfőváros közéletének és Magyar­­országnak kiváló tanitónő nemzedéke­ket nevelt elsőrangú tanintézetében. Egy nagyvonalú élet szűnt meg Geőcze Saroltával, amely a munka jegyében folyt le. Alkotásaiban és müveiben, valamint a magyar nőnevelés terén örökké élő emléket emelt magá­nak. Komárom város társadalma is méltán gyászolja meg nemes emlékét. Antal Géza dr. Negyven éves lelkész! és tanári jubileumára. Komárom, —szept. 27. Odaál, a dunántúli kálvinista feultur­­központban, Pápán, melegen dobban­nak Össze a magyar szivek, amelyek szeretettel ünnepük a magyar reformá­tus egyház és a magyar közélet egyik legkiválóbb, országszerte általánosan tisztelt 8 a külföldön is nagy elisme­résnek örvendő vezéralakját: Antal Géza dr. t, a dunántúli református egyházkerület püspökét. Az ünneplésre a nagynevű főpásztor magasba Ívelő, eredményekben gazdag életpályájának egyik fordulópontja adott alkalmat, mert ebben a hónapban töl­tötte be Antal Géza dr. lelkészi és tanári pályájának negyvenedik évfordulóját, amelyhez Istentől nyert fényes talentu­mainak a lelkében élő hit szerinti fel­­használásával, a köz javáért folytatott nemes és megtermékenyítő, szakadatlan munkában jutott el olyan osztatlan tisz­telettel és szeretettel környezetten, amelyben csak az igaz embereknek lehet e földön részük. Az évforduló kivételes és ritka értékű ünnepélyét a dunántúli református egy­házkerület szeptember 26 án tartott díszközgyűlésén tartották meg, de a kerület szerzetének és nagyrabecsülé­sének megnyilatkozásába belekapcso­lódott egész Magyarország, valósággal országos ünneppé emelve azt. A jubi­leum ünnepélyét ragyogóvá tette az a körülmény, hogy abban részíveti Ma­gyarország kormányzója, s résztvettek az egész magyar közélet, a magyar kormány, az egyetemes református egy­ház, a testvérfelekezetek, egyházi és világi hatóságok, a társadalmi képvise­letek, a magyar közélet színe java. Az elismerésnek e nagyarányú, fé­nyes megnyilatkozása méltó erkölcsi jutalma annak az áldozatkészséggel párosult önzetlen és minden irányban a magyar nemzet javát szolgáló fárad­hatatlan tevékenységnek, amelyet Antal Géza püspök úgyis mint egyházának hűséges lelkipásztora, úgyis mint teo­lógiai professzor, úgyis mint a közélet lelkes harcosa nemcsak hazájában, de annak határain kívül, a külföldön is, négy éviized változó viszonyai között soha nem csüggedő kitartással kifeje­zett. Elévülhetetlen érdemei, amelyeket egyháza és nemzete javára és Istennek dicsőségére végzett nagyszerű munkájá­val szerzett maradandó emléket állítot­tak már életében mindazokban az in­tézményekben, amelyekért fáradt és dolgozott s amelyek az ő alkotásairól oly ékesen szólnak. Egész pályáján mindenkor a tettek embere volt, aki sohasem tekintett másra, mint arra, hogy miként lehetett szolgá­latára a jó és igaz ügynek, mily mér­tékben segíthet minden nemes igyeke­zetei eredményre. Mint lelkipásztornak, Istennek hivatott és méltó szolgájának, bőséges alkalma nyílt egész életében a segítségnyújtásra, a csüggedt lelkek fel­emelésére, a fájó szivek megvigasztalá­­sára, és Ő e sokszor igen nehéz munkát krisztusi szeretettel végezte. Mint nagy miveltségü tudós professzor évtizedeken keresztül hintette élfelő magvát az evan­géliumi tudományoknak a magyar ifjúság leikébe, egész generációkat nevelve föl a református egyház szolgálatára, A közéletben is az első sorban munkál­kodott és pályájának a von'.Ián is mint talpig férfiú működőit s igazságossá­gának és nemes gondolkozásának tiszta világát vetítette reá mindazokra a kér désekre, amelyekkel megóvásában és elintézésében része vob. Vaíóban méltó e pálya arra, hogy az elismerés hervadhatatlan koszoiújiva! övezze mindenki azt a férf ú , aki píi­­dátmu'aíó, kitartó és becsűletes mun­kásságával a magyar nemzet légii vá íóbbjainak sorába emelkedett, aki nem­csak egyházának büszkesége, de s?e rencsétien sorsú hazájának s a nug próbálíaíások idejét ('iő nemzetének n igazi érléke! Akinek jóságától sugárzó szelíd szava mindenkor a szerető meg értést, a türelmes békességet, de az el nem ernyedő kitartást hirdeti, s aki bízó hittel és nem Csüggedő remény­séggel dolgozik íörhsíetlenül egyházáéit és nemzetéért... A negyvenéves jubileumi évforduló alkalmából ünnepi érzésekkel köszönt­jük mi is Antai Gfza dr. püspököt, akire hálával es szeretettel gondolnak itt élő nagyszámú volt tanítványai, akik a tisztelők seregével együit a Minden­ható áldását kérik további életére és munkálkodására. F. Zs. Elevenen eltemetve. Borzalmas szerencsétlenség. — Saját tudósítónktól. — — szept. 28. Megrendítő borzalmas szerencsétlen­ség történt az elmúlt napokban Csalló­közben, Fakópuszíán, ahol az ottani szlovák telepesek tulajdonát képező homokveremben Tomsu József és Kochol Lajos kolonisták dolgoztak. A kavics és a homokverem eddig kb. 3 méter mélységben volt kiásva oly módon, hogy a gödör falai rézsut álltak, nagy üreg­­szerü mélyedést alkotva. A ferde faluvá ásott mélyedés peremén a felszínen levő humusz és füves anyag azonban a boltozatosán összehajtó föld és ho­­rnoktömeget összetartotta. Tomsu és Kochol a végzetes nap reggelén már körülbelül negyed órája dolgozhatlak, mikor Tomsu észrevette, hogy a fejük fölé boltozatosán ráboruló homokfa! bomladozni kezd. Figyelmeztette is erre társát, Kocholt, azonban alig jutott szó­hoz, a fejük felett levő főid és homok­boltozat kb. 5 méter hosszúságú terü­leten óriási robajjal leomlott s az egé­szen a homokfa! tövében dolgozó Kocholt teljesen maga alá temette, Tomsut pedig, ki a veremnek inkább a közepe felé dolgozott, lábszárig bele­temette. A homokkal félig betemetett Tomsu azonnal segítségért kiáltott, majd nagynehezen kimentette magát a rázuhant homokból s az uiszélrő! ré­mülten kiáltozva hivott segítséget. Csak­hamar megjelentek néhányan, kik Tom suval együtt a homokkal eltemetett Kochol kiásásához fogtak s megborzadva bukkantak rá Kochol holttestére. A szerencsétlenség megtörténte után csakhamar megjelent a helyszínen Marcell Kálmán vezető járásbiró, Lás?ló Kálmán dr. és Wolf Jenő dr, orvosok, Paska járásbirósági tiszt s a somorjai csendőrség kiküldöttei, kik a boncolás megejtése után helyszíni szemlét tar­tottak. A bíróság az eljárást folyamaiba tette annak felderítésére, hogy kit 8 egyáltalán terhel-e valakit felelősség a szerencsétlenség miatt. Kfi sofc&f r!! o n d I o Vidám n é . ,, 7 Bölcs Kafó. „Amióta irdalunk; fi RADiON-f ismerem van elég időm és ked­vem hozzá. A nagymosás nem okoz már nekem gondol, játszi ■ könnyed sétáéi, a feleannyi idő elüti gyorsan készen va gyök és öz eredmény: lila fos hófehér fehérnemű." Kíméli a fehérneműt! KÖR NY El ELEK: RANDEVÚ Ázott ember szíve, iin köszöntelek léged, meri nincs többé harag senki ellen s Anyád tejét érzed meg minden ember nézésében. Noé-mentett nedű botorkál benned nagy jósággá s a cigányt, ki füledbe húz, testvérednek öleled magadhoz nótájában, mely behegeszli sebeidet az élet korbácsának nyomait Csak hangulat van most, szomorú zene itt, mit fáradt sorsok produkálnak a dobogón s te ázott ember köztük, testvérként csókolod meg a hangokat, mert bennük a te életed piros vérét érzed szenvedni s örülsz, hogy fáj az életed, amit ezért találsz érdemesnek. Egy régi érzés tölti be szívedet és széjjelárad ez a füstös kávéházban, hajnalban, mikor már csak a lumpok tartanak ki veled, akiknek vastagon karikás lelt a szemük-alja a sok beteljesült vágytól. Ne csodálkozz hát, ha most ebben az állapotban sejtjeidet álszőve a bor és zene mámora, egy elfelejtett érzés ád életeddel randevút: — a Szeretet, amiért az egykori Jézus meghalt a keresztfán. Úgyis, ha a hűvös uccán kivert kutya-mód hazaméssz, a házmesternek kifizetted a kapupénzt, másnap kijózanodva mosolyogsz tegnapi magadra s újra elfelejted, hogy azt hitted: szeretni kell az embereket s megint csak magad fogod szeretni magadat tülekedve társaid közt, hogy véredet tápláljad a mindennapi kenyérrel. Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyay József. (Folytatás.) Mielőtt elindultunk volna, egyik társunk (Cox) nagy spongyával szí­vatta fel a vizet a csónakból és sze­rencsétlenségére beleesett a vizbe a szivacs, amely nyomban elüli. Egy bámészkodó gyerkőc látván ezt a parton, hirtelen levetkőzött, gyorsan a vizbe bukott és felhozta a sziva­csot, nem törődve azzal a hatalmas tömeggel, amely minkéi bámulva a a parton összegyűlt. Komáromot el­hagyva alacsonyabb hegylánc húzó­dott végig a jobb parton. Csendesen leértünk Esztergomig minden külö­nösebb kaland nélkül. Esztergomba kikötöttünk és oda­jött egy úriember több barátja kí­séretében és megszóllitott bennün­ket. Cox barátunk nem értvén, mit mond, azt hitte, hogy németül be­szél, ö is néniéiül felelt vissza. E<re az ilető újra beszélni kezd. Cox most azt hiszi, hogy magyarul beszél az illető, kijelenti, hogy ő nem tud magyarul. Erre a beszédes ur barátai gúnyos kacagása között távozik. Kiderült, hogy az illető angolul akar beszélni velük és kérkedni akart barátai előtt az angol tudo­mányával, de felsüll vele, mert a kiejtése olyan rossz volt, hogy az angolok nem értelték meg. Az angol evezősök Esztergomból Pestre ereszkedtek le. Most, amidőn tárgyam befejezé­séhez közeledem, kerüli kezembe dr. Dornyay Béla volt veszprémi, most salgótarjáni főgimnáziumi ta­nár legújabb ériékes munkája, a „Tafa-Tóváros hévforrásai és köz­­gazdasági jövőjük“ című, amelyben pár adatot falálfam még. Dornyay Béla szívességének különben is igen sok adatot köszönhetek. Townson angol utazóra is ő hivla fel a figyelmemet és még sok más ulazóra is. Townson utazásának komárommegyei része az ő közlése nyomán megjelent lapomban is, a már megszűnt Komáromi Újságban, továbbá a Tata-Tóvárosi Híradóban is. Dornyay Bélának a tatatóvárosi hévforrásokról irt munkája után megemlítem, hogy a tatai források nimfájának szentelt római feliratos kő nem a komáromi, hanem a tatai vármúzeumban van. Ezen ollárlöre ■ déken NYMPH(is) AC1V FEC feliraftöredék olvasható. Ez az eddig ismert biztos tarai romai feliratos kő. Találták a Lo Preszli-féle, vagy újabb néven az Apáca-kerti forrás­nál. Ez a forrás azért nevezetes,

Next

/
Thumbnails
Contents