Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-09-29 / 117. szám

1

1928 szeptember 29.

8. oldal.

Állandó raktár Komárom ós környéke résziére

FunK Mór

ttikeregkedő és építkezési vállalkozó cégnél,

Komárom, Rákócai ut 40.

í

Állandó raktár Kürt és környéke részére

fakereakedó cégnél

Kürt.

együtt, míg a másik része az esztergomihoz, amely megoszlás a nyelvi nehézségeket nem csak hogy meg nem oldaná, hanem még inkább fokozná.

Azok a magyar esperességi kerületek, amelyek még nem foglalkoztak a fspolcsányi kerület memorandumával, bizonyára megfontolás tárgyává teszik a komáromi kerüiet határozatát, amely az idegen egyházmegyék közt való szétosztás tervét e’utaeiíja ugyan magától, de viszont a főegyházmegyének szlovák és magyar részekre való szétválasztását megokolt szükségnek tekinti úgy egyházi érdekből, mint a magyar nemzetiség szempontjából

I Geőcze Sarolta I

1862-1928.

A magyar kulturális éleinek és különösen a magyar nőképzés ügyének súlyos gyásza van, mert egyik jelese és értékes munkása: Geőcze Sarolta nyug. tanitónőképző intézeti igargató Budapesten 66 éves korában elhunyt, Geőcze Saroltát Komáromhoz is az emlékezésnek erős szálai csatolják. A komáromi állami polgári leányiskola az

ő szakszerű és példás vezetése alatt indult el útjára és keze alatt egész generációk nőttek fel, akik hálás ragaszkodással emlékeznek reá.

Geőcze Sarolta életrajzi adatai a következők: Zempléavármegye Bacska községében született, mint Srendrői Geőcze Bertalan ügyvéd és Felsőőri Bertha Erzsébet gyermeke 1862 dec 27-én, Édesanyját korán elveszti és Pestre kerül iskoláit végezni. Hajlamai a tanítói pályára vonzották. Ezt követve 1882 ben a budai állami tanitónőkép zőfae lépett, melynek később élete végéig igazgatónője volt és 1883-ban a polgári tanitónőképzőbe lépett át. Addig otthon magánúton képezte magát bámulatos szorgalommal. Vizsgáit a legszebb sikerre! tette le és 1886 ban a brassói polgári leányiskolához kei ült tanítónőnek. Két év múlva ennek az állami intézetnek már vezetőjévé iesz

Mikor Komáromban a város állami támogatással létesítette a polgári leány iskolát, 1892-ben ennek vezetésével bízta meg a közoktatásügyi kormány. Az a pár év, amelyet ennek az iskolának az élén töltött, elég volt az iskola jó hírnevének megalapozásához, Komáromban az egész társadalomnak osztatlan szeretetét és bizalmát élvezte és azt meg is érdemelte, Geőcze Sarolta öt évig működött a komáromi

I

állami polgári leányiskola élén, ahol utóda ö?.v. Komjáthy Jenőné, a költő özvegye leit.

Komáromból Budapestre helyezte át a kormány és itt élhetett irodalmi hajlamainak, melyek már korán az irói pályához vonzották. A helyi polgári leányiskola 1893. évi Éríesitőjében megírta ez iskola keletkezésének történetét. Dolgozatai előkelő folyóiratok* ban, minta Nemzeti Nőnevelés, Természettudományi Közlöny. Magyar Paedagógia, Egészség, iskola és Szülőház, a Magyar Orvosok és Természeívizsgálók Munkálatai, jelentek meg. Itt főképsü nevelési és pedagógiai kérdések* kel foglalkozott, de előszeretettel dolgozott a természettudományi irodalom terén is. Szépirodalmi dolgozatai a Brassó, Budapesti Hírlap, Hazánk, Komáromi Lapok és az Ung c. lapokban láttak napvilágot, de dolgozótársa volt -a Hevesi féle Magyar Szalonnak is és Agai Ádoif régi Borszem Jankójába 13 jóízű dolgokat irt Sar.yaró Vendel és Czencsi néni figurái számára, melyet széliében olvastak abban az időben és nagy népszerűségre tettek szert.

önállóan megjelent könyvei főleg a Természettudományi Társulat konyvkiadóvállalatáhan jelentek meg: A hegyek története, melyet Eiisée Reclus

után irt (1892) Brehm: Az északi sarktól

az egyenlítőig (1892), Cherbuiiez: Művészet és természet (1893) dolgozott az Akadémia könyvkiadóváiiaiatának is és itt jelentek meg Ruskin: Velence kövei c. müvének fordítása (1898). Egyéb munkái: Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában. Budapest 1893. Tanulmányok a magyar társadalom életéből, Budapest, 1896. Igaz történetek. Budapest, 1896, Az akarat nevelése. Budapest, 1901, A dolgozó Olaszország. Budapest, 1902 Le Play: A munkásviszonyok reformja. Bp. 1903. Ruskin élete és tanítása Bp. 1903, Kidd Benjamin. Társadalmi evolúció. Bp. 1903. Az eladósodott ország. Bp. 1908.

Budapesten tág tere nyílt nagyszabású szociális tevékenységének. Eleinte a II. kér. állami tanítóképzőben (Csalogány utca) működött, majd a VI. kér. Erzsébet-nőiskolában tanított és 1907- ben lett a II. kér. állami tanitónőképzőnek igazgatója, ahol azután hosszú érdemes pályafutását be is fejezte.

Több ízben megfordult a külföld nagyobb városaiban, ahol nyitott szemmel figyelte meg főkép a szociális viszonyokat és igyekezett ismereteit gyakorlati téren hasznosítani. Megszervezte a magyar keresztény munkásnők országos egyesületét és megállapította fáradságos munkával ennek Munkásnő

A Bagoly megnézte a tojásformáju kavicsot aztán nagyon szépen megköszönte a kedves ajándékot.

A kis Kakas sehogy sem értette meg ezt a dolgot s olyan szégyenkezve ment haza, mint ski ebben alul maradt. Harmadnapra aztán meghallotta a verebektől, hogy mi történt. Az ifjú bölcs összecsődiíeüe tanitványait s három óra hosszáig előadást tartott nekik arról, hogy azoknak a képzeli beteg tyúkoknak, akik azt gondolják magukról, hogy ők kakasok: megkövesedik a tojása és éppen olyan, mintha kavics lenne. A nagy felfedező megaksrta mutatni ámuló tanítványainak, hogy milyen a kavicstojás, de hirtelenében nem találta meg sehol a kis Kakas ajándékát. Csak egy hónap múlva sült ki, hogy az ifjú bölcs első segédje, aki akkoriban szabadságot kért, túl akarván tenni lángeszű mesterén, titkon hazavitte a maga fészkébe a kőtojást, ráült s minden áron ki akarta költeni. Az. ifjú bölcs Bagoly mikor erre rájöttek, megállapította, hogy azért nem kőit ki a kőtojás, mert annak az odúnak a szája, melyben segédje fészkelt, keletre nyílott, holott az ilyen kötojás csak délnyugati odúkban költhető ki. A bölcs Bagoly, hogy ezt a tételt bebizonyítsa, friss kőtojást szeretett volna szerezni; kerestette is mindenfelé a kis Kakast, de a fürge tanítványok sehol sem tudtak rátaláni a kis Kakasra, mert bizony az a szegény — noha az ifjú böics véleménye szerint oiyan egészséges volt mint a makk — egy szép napon a kerítés alatt elköltözött ez árnyékvilágból.

4.

A poéta.

Nagy zivatar vágtatott keresztül a ligetes erdőn: a szél leverte a madarak fészkét a fákról, a kis bogarak s a tarka lepkék agyonáztak, a hangyák

házát elöntötte a viz s a sárba vert virágokból a méhek nem szedhettek mézet. Nagy szomorúság borult a határra, de alighogy felszikkadt egy kicsit, a Tücsök elkezdett muzsikálni. Egy kárvallott szomorú Hangya, aki éppen munkába igyekezett, rászólt a Tücsökre:

— Oh, hát ilyen Ítéletidő után is van kedved muzsikálni?!

— Nagyon fáj a szivem, — felelte a tücsök — hogy iiyen rémitő kár esett a mi határunkban, de mert mással nem segiihetek, vigasztalásul mu zsikálok . . .

Érzel a Tücsök tovább muzsikáit, a kárvallott Hangya pedig dologhoz látott s noha azt gondolta magában, hogy bolondos jószág ez a Tücsök, féifüilel mégis gyönyörködve hallgatta a tücsökmuzsikát.

5.

A hivatal.

— Apjuk, jó déli szél van odakint!

— igy szólt a Sas felesége az urához.

— Kiereszthetnek a gyerekeket egy kicsit repdesni.

— Déli szél?I Déli szél?! —dünynyögött a Sas. — Hogy mondhatsz máriiyet?! Hiszen a vak is látja, hogy északi szél fuj odakint,

— Hát itt van a szolgálattevő Sólyom, hívd be, ő azután majd megjelenti, hogy merről fúj a szél odakint.

A Sas behívta a Sólymot, A Sólyom a sziklavár ablakán át jól hallotta, hogy miről beszéltek odabent, hát mikor a Sas megkérdezte tőle, hogy merről fuj a szél, ámbár csakugyan északi szél fújt, az asszony, meg a gyerekek kedvéért azt mondta, hogy: déli fúj. A Sas megharagudott és olyant koppintott a Sólyom fejére, hogy azt men ten elborította a vér.

Másnap azt mondja a Sas feleségének :

— No, anyjuk, hát ma csakugyan déli szél van, kiküidhetnéd a gyerekeket egy kicsit repdesni.

— Már hogy küldhetném ?! — felelte az asszony, — Hiszen a vak is látja, hogy most északi szél fúj odakint! Itt a Sólyom, hívd be, az majd megjelenti I

A Sas behívta a Sóiyomot. A Sólyom, aki most is hallott mindent, a Sas kérdésére most az igazat mondta meg és azt jelentette, hogy: csakugyan déii szél fúj. Erre már most a Sasné haragudott meg és olyant koppintott a Sólyom fejére, hogy azt megint egyszerre elöntötte a vér.

—- No, — gondolta a Sólyom magában — ez már igy nem jó lesz! Elmegyek én tanácsot kérni a srófos eszü Szarkához, hogy forgassam hát magamat ilyen kényes hivatalban ?

A Sólyom elment hát a Szarkához. Elmondta neki az egész dolgot; a Szarka azután kitanitotta.

Vagy egy hét múlva nagy szélvihar zúgott a magasban. A Sas, meg a felesége megint összekülönböztek azon, hogy hát merről fúj a szál. A Sas beparancsolía a szegény Sólymot.

— No, merről fúj a szél ?

— A szél ? Azt méltóztatik kérdezni, hogy merről fúj a szél ? Alázatosan jelentem, hogy odakint nincs egy csepp szél sem 1

A Sólyom, aki most a Szarka tanácsa szerint szólt, azt hitte, hogy igy elviszi szárazon a dolgot, de bizony ezért a feleletért a Sas is megharagudott, a Sasné is megharagudott s mind a ketten jól megkoppialották a Sólyom fejét.

— No, — gondolta a Sólyom magába már most csakugyan elmegyek a Rókához tanácsot kérni. El is ment: a Róka ki is tanitoita alaposan. Mikor aruián egy pár nap múlva megint beparancsolta a Sas magához, hogy je-I lentse, merről fúj a szél, a Sólyom l szépen meghajtotta magát és aiázato\ san igy felelt:

— Arról fuj a szél, amerről uram

parancsolni méltóziatik I

Erre a Sasné felfortyant:

— Mondd hát meg énnekem : merről fuj a szél?

A Sólyom mélyen • meghajtotta magát már most a Sisné előtt és alázatosan jelentette:

— Árról fuj a szél, amerről aszó nyom parancsolni méítóztatik!

Bizony a Róka tanácsa sem vált be, mert mind a ketten megint fejbeverték a Sólymot.

— No, — gondolta a Sólyom magában — most már elmegyek a legokosabb madárhoz, a Bagolyhoz és aüói kérek tanácsot, hogy forgassam magamat ilyen kényes hivatalban?

A Sólyom el is ment a Bagolyhoz, elmondta az egész dolgot; a Bagoly végighallgatta, azután ezt mondta neki:

— Hát, öcsém, én csak azt mond hatom, hogy mégis csak az legoko sabb, ha mindig az igazat mondja meg az ember, meri ámbár az igazmondásért bevert fej fáj a legjobban,, de mégis csak az gyógyul be leghamarabb s a seb helye nem csufit I

A Sólyom nagykomolyan csak fon tolgatta, csak fontolgatta a Bagoly beszédét, egyszer a?fán megszólalt:

— Értem, értem bölcs Bagoly a tanácsodat, de az a baj, hogy nemcsak a feje fáj az embernek, ha beverik, hanem a szive is fáj és a lelke is fáj . . ,

— Oh, szép öcsém! — felelte erre az öreg Bagoly, — Ha pedig neked a lelked is, meg a szived is megfájdul, mikor az igazmondásért a fejed verdesik, akkor csak azt mondhatom: ne vállalj te hivatalt, hanem eredj haza — krumplit kapálni 1

T