Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-09-22 / 114. szám
^ kilencedik évfolysam 114. JRJBÉIS39, Szombat. 192§. szeptember 33 POLITIKAI LAP. •SÍSSbictéd áí ssc&sstav&k ártStóss; Sslfisaa é* vifökre postai i*étk9ídí»ssl í gs>*a Srae 8ö X, főISwa 4© K, negyaáévst 28 K. — Külföldön IBQ K£. gygs ssáiss ám i 8® fffifo ALAPÍTOTTA! TUBA JANOS, felelős f&tzerkssztö: GAÁL GYULA Ä». Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF ár. Sxerkesitöség és kisdóbÍTataű: Nádoi-ft. S8B Megjelenik helenkint háromixor I kedden, csütörtökön és szombatoii, I KSSnKEI Az áüampolgárság kél évi mérlege Két esztendeje mu ott ei augusztus havában annak, hogy a csehsz'ovák nemzetgyűlés minősitett többséggel — Benes pártja szavazatainak kivételével — elhatározta, hogy az állampolgárság ügyét időlegesen rendezi egy novellóris törvénnyé!. Ekkor a nemzetgyűlés arra utasította a kormányt, hogy az állampolgárság ügyét teljesen felölelő törvénnyel lépjen a parlament elé. Ezóta két esztendő múlott el és sok viz lefolyt a Dunán. Ez alatt a két eszterdő alatt igen gyéren — legalábbis a kompakt magyar tömbökben enyésző kis számmal kaptak egyesek állampolgárságot és ezzel megszerezték azt a jogot, ahiit törvényes formában mindig a magukénak vallottak, mert szerzett joguk volt. Az a törvénymagyarázat, amelyet a legfelsőbb közigazgatási bíróság adott a magyar községi törvény vonatkozó szakaszainak a magyar közigazgatási joggal és a joggyakorlattal: negyven évnek joggyakorlatával merőben és homlokegyenest ellenkezik és előállott az az eset, hogy a kormány a törvény elé helyezte magát a törvénymagyarázatot, amely liberális és demokratikus felfogás szerint más, mint kiterjesztő nem is lehetett volna. Már az a körülmény is, hogy ennek a törvénymagyarázatnak alapján százezrek vesztették el illetőségüket és ennek következtében állampolgárságukat a magyar nemzeti kisebbség sorából, arra kellett volna, hogy indítsa a kormányt, hogy a kisebbségi jogoknak ezt a hallatlan megszübitését alkalmas formában rendezze. Ez a rendezés azonban az állampolgársági novella alakjában az 1926. évben megállt és kimerült. A kormány nem tett tehát eleget a parlament azon felhívásának, hogy az állampolgársági ügynek egész komplexumát rendezze és ezzel előállott egy olyan helyzet, amely magát az alkotmányt sértette meg. Az alkotmány szerint minden állampolgár nemzetiségére való tekintettel egyenlő jogokat élvez. Az alkotmány nem mondja ki azt, hogy a magyar nemzeti kisebbségnek kisebb állampolgársági jogai Komárom, — szeptember 21 vannak, mint más nemzetekhez tartozóknak, méds a gyakorlati élet azt bizonyltja, száz és ezer esettel, az ezekhez fűződő tragikus körülményekkel is megerősíti, hogy a magyar nemzeti kisebbség nem esik azonos elbírálás alá, mint a többi nemzet. Az állampolgársági sérelmek nem fordulnak elő sem a német kisebbséggel, sem a lengyelekkel szemben, nem is beszélve az. állam nagy szláv nemzeteirő1. Az a német polgár, akit az államfordulat itt talált, az államnak teljes jogú po gára lett, csak a magyarral szemben alkotta meg a békeszerződés az oplálást és az államfordulatot megelőző kilencedik évnek joghatályát állampolgárság tekintetében. Ennek következtében a köztársaság területén élő minden magyar lakosnak állampolgársága egyszer vagy többször is kérdés tárgya lett és alapos vizsgálaton ment keresztül. Ha elmondanók, hogy ezek a vizsgálatok sok esetben mennyire nélkülözték a kötelező hivatali objektivitást, ha kiteregetnők azt a sok elfogultságot, amellyel ezt a kérdést az egyes hatóságok kezelték, kiderülne az állampolgársági kérdésnek minden keserűsége. Kifelé a kormány azt hirdeti, hogy a magyar nemzeti kisebbségnek minden joga megvan és az megelégedett és boldog életet él. Legyen a tanunk az egész itt élő nemzeti kisebbség, hogy ez a tényeknek nem felel meg, mert csak az állampo'gárság kérdésében olyan sokan vannak létükben megtámadva vagy szabad mozgásukban korlátozva, vagy kenyerüktől és keresetüktől megfosztva, nyugdijuk helyett éhbérre kárhoztatva, hogy ennek a szörnyű kérdésnek vigasztalansága azonnal kitűnik. És sajátságos, hogy annyi hízelgő bírálat után, amelyben a magyar nemzeti Kisebbség az államfőtől kezdve a kormány tagjaiig részesült, akik a magyar népet jő állampolgároknak, kitűnő adófizetőknek és a köztársaság legjobb katonájának jellemezték, soha nem merült fel az a gondolat a tiz esztendő alatt, hogy ezt a nemzeti kisebbséget — nem jutalmazni, — hanem ki kellene elégíteni első sorban az állampolgárság megszorító rendelkezéseim, a kiküszöbölésével, amelyek sem a demokráciával, sem az állampolgári egyenlőség elvével nem férnek össze. Pozsony, Kassa, Ungvár, tehát Szlovenszkó és Ruszinszkó legnagyobb lakosú városai határozatot fogadtak e), amelyben a kormánytól kérik ennek a kérdésnek a sürgős rendezését, ami konszolidációt, megnyugvást jelentene az adott körülmények között. Az állampolgársági novella és annak végrehajtása a belügyminisztérium részéről a legélesebb kritikát teszi vele szemben megokolná. Eőször is a késedelem, amellyel ezeket a sürgős ügyeket intézik, másodszor a törvény szellemével meg nem egyező törvénymagyarázat (katonai szolgálat, több helyen való lakás, kiskorúság stb) megannyi mesterséges akadálya a törvény végrehajtásának. Azután az állampolgárság elismeréséért kivetett dijak aránytalan magassága, mint második vagyonadó nehezedik az állampolgárságért folyamodókra, akiknek nagy része ezt megfizetni egyáltalán képtelen. Tudunk esetet, hogy nyolcvan esztendős aggastyánra, aki pár korona havi kegydijból é), kivetettek olyen dijat, amelyet össze kellett ko’dulnia. Ezek az esetek arra nézve is jellemzők, hogy kevés a szociális érzék azokban, akik ezt a kérdést és ügykört intézik. Az állampolgárságot kegy gyanánt o-ztogatják, pedig ez nem kegy, hanem azokra nézve, akik évtizedekig ezen a területen laktak — jog. Ha egyszer ezekre az államnélbü i állampolgárokra nézve az utódállamok megtagadják a hozzájuk tartozást, nem marad más hátra, mint nemzetközi utón kötelezni azt az államot, ahova a legtöbb kötelék fűzi a szerencsétleneket, befogadásukra. A csehszlovák köztársaság ezen a ponton szövetségeseivel, a román és a délszláv királyságokkal került ellentétbe, amelyek a községi (örvénynek a magyar joggyakorlattal megegyező magyarázatával intézik állampolgáraik ügyét, ez pedig annak automatikus megszerzését és elvesztését Írja elő. Itt van az állam fennállásának jubileuma, amely alkalommal a politikai elitélíek, de a közönséges bűncselekmények miatt fogságban levők is arra számítanak, hogy az amnesztia reájuk a szabadulás óráját jelenti. Ha ezekre kiterjed az államfőnek a kegye, nem lenne-e méltányos, hogy azok is részesülnének — nem kegyelemben — hanem méltányosságban, akik ennek az államnak rendes polgárai, adófizetői vagy munkásai, akik munkájukkal az állam és a társadalom érdekében végezték a konszolidáció szolgálatát. A köztársaság elnöke, akinek a humanizmusról alkotott magasztos elvei és gondolatai köztudomásúak, nem kételkedünk, hogy szívesen approbálna egy olyan kormányjavaslatot, amely az állampolgársági ügyeknek gyors befejezését és kedvező elintézését biztosítaná. Ez a gesztus a kormány részéről még azokban is újabb megfontolásokat indítana meg, akik elvi alapon ellentétben állanak a kormánnyal amiatt, hogy az a kisebbségi jogok nemzetközi szerződések biztosította és törvényekbe iktatott egészét nem engedik végrehajtani a magyar nemzeti kisebbségre vonatkozólag, amelynek minden alkalommal hangot is adnak és ami ellen törvényes alapon és fegyverekkel mindnyájan küzdünk. Köztudomású, hogy a csehszlovák kormány az optálások idején több mint hetvenezer magyar optálót utasított el kérelmével azon a jogcímen, amelyet részére a trianoni béke szakasza biztosit. Ha a csehszlovák kormány tiz évnek tanulságaiból azt a konzekvenciát vonja le, hogy ez a magyar kisebbség, amely az állammal szemben oly elsőrendűen teljesiti kötelességeit, megérdemli ezt a bánásmódot, ez a köztársaság határain túl is kedvező benyomásokat keltene a nemzetközi viszonylatban és enyhítené azt a feszült atmoszférát, amelyet csak Benesnek nem igazolható optimizmusa Iát rózsás színekben. Tíz esztendő állampolgársági küzdelme ma már történelmi távlatba kerül és a történetírók fogják azt érdeme szerint megítélni. A történetíró, aki ezt tárgyilagosan meg akarja Ítélni, igen nehéz feladat előtt áll, mert meg kell állapítania azt, hogy a magyar nemzeti kisebbség állampolgársági panaszai minden HOFBADER ANDOR bútoráruháza 8 Jdkai Mdr-utca 16. Komáim Óriási vála 8zték: háló-, ebédlő-, úriszoba- és szalonberendezésekben, SAJÁT MŰHELYEK. Díjtalan csomagolás. Kedvező fizetési feltételel<Értesitem a t. közönséget, hogy üzletemet megnagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. Megtekintés Tételkényszer nélkül
