Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-18 / 99. szám

2. oldal Komáromi Lapok 1928. augasztna 18. ség Valódi „Bemberg” Éjff mosó selyem harisnya elsőrendű minőség 3 pár TO K. ELBERT-nél Mádor-n, 19. Meglepő olcsó árban elsőrendű, Ízléses nyakkendők, Női és férfi fehérnemű, Pyjamas, Telra baba kelengye. Szekrény gyermekkocsik, Intézeti felszerelések, Bőráru, Vulkán koffer. Kötött kabátok, Bőrkeztyük, Kötények stb. Mosó, játszó ruhák kiárusitási árban. A képviselőtestület kénytelen volt módosítani az 1928. évi költségvetést. Régi adószabályzatok módositása és újak bevezetése. — A tüzkárosul­­tak ügye. — Az utcák kövezése és aszfaltozása. — A kiséri szérüskert áthelyezése — Kedden folytatják a közgyűlést. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —aug. 17. Két hónapi szünet ulán augusztus 16-án, csütörtökön újra közgyűlést tar­tott Komárom város községi képviselő testületé, amelyen több fontos tárgy kerüli napirendre. A legfontosabb ügy a járási hivatal leirata volt, amely ka­tegorikusan arra szólította föl a várost, hogy az 1928. évi költségvetést módo­sítsa és pedig akként, hogy a város jövedelmét a külömböző meglevő sza­bályrendeletek teljes kimerítésével és több uj bevételt biztosító szabályren­delet életbeléptelésével a legszélsőbb lehetőség határáig fokozza és ezzel a szükségletre vonatkozó fedezetet gya­rapítsa. Az intenció világos: a város úgy állapítsa meg az 1928. évi költség - vetését, hogy minél kevesebb államse­gélyre legyen igénye, vagyis az eddig igenyelt egy millió koronát redukálja a lehető legkisebb összegre A kérdést múlt számunkban már is­mertettük és világosan rámutatunk arra Bolygók. Irta Mados György. A firenzei Piazzo Vecchio tornyában, szemben a nyitott ablakokkal, telesz­kópja előtt ült a mester. Galileinek hívták őt s nevét tisztelettel említették a római univerzitás szépiudományu professzorai is, mert tudták, hogy ná­lánál jobban senki nem ismeri a csillag­világ titkait. Már hetek óta éjszakázott itt a torony­­ablakban. Hosszú bársonyzekéje az alacsony zsámoly körül gyűrötten, porosán csüngött a padlóra, haja kó­cosán omlott le váiláig s pergament­­szinü arcára halvány pirt vert az izga­lom. Csontos ujjai most remegve fo nódtak a teleszkóp csövére. Az uj instrumentummal kísérletezett. Az uj lencsét próbálta, melynek gyúj­tópontját háromévi verejtékes küzdelem után sikerült a hideg üvegnek olyan szögébe állítani, hogy a szabadszemmel ritkán és alig látható legtávolabbi bolygóköröket is sugárzón átvilágította. Leghübb négy tanítványa mellette virrasztott, itt, a vakolatlan toronyfalak között. Áhítattal lesték, várták az uj csodát, a negyedik bolygó fölfedezé­sének forró, izgalmas pillanatát. Négy szőkehaju, csillogószemü fiatal, akiknek lelke elszakadt a földi mezőkben való gyönyörködéstől és csak fönt, az éjféli égen, az Isten ragyogó kertjében sétál­tak gondolataik. Csupán egy volt kö zöttük, Árion, a legidősebb, aki földi csillagra is rávetette tekintetét... A mester szerette őket és ragasz­kodott hozzájuk. A már fölfedezett három bolygót róluk nevezte el s az Árion, Umbriel és Titánia a lencsén keresztül tisztán ragyogott éjszakánkint az elsötétült égbolt horizontján ... Ám Oberonnak, a negyedik tanítványnak bolygócsillagát még sejtelmes, tejfehér ködpárák takarták. Ez a legravaszabb bolygója a hatalmas firmamentumnak, mert soha nem távozik messze a Naptól. A fény melegét, a nagy, tüzes suga­rakat szereti, és csak közel napkelte előtt, a hajnal alig felpáráló ködében, de ekkor is csak ritkán látható s eddig a rendkívül kellemetlen kényszeihely­zetre, amelybe a város ezúttal jutott és azt is megjegyeztük, hogy a kérlelhe­tetlen leirat végrehajtása elől nem lehet kitéri a városnak, mert ellenkező eset­ben le kell mondania azon igényéről, hogy a szanálási alapból államsegélyt kapjon. Az bizonyos, hogy a város kritikus helyzetében kénytelen volt a föltételeket teljesíteni, mert ha azokat nem teljesíti, akkor nemcsak, hogy jóvá nem hagyják 1928. évi költségvetését, de a város egész háztartása fe borul és olyan exlexbe keveredik, amelynek sú­lyos következményei lehetnek. Erre csak azt az egy példát hozzuk fel, hogy jóváhagyott költségvetés nélkül a kilá­tásba helyezett beruházási kölcsönt sem ' folyósítják a városnak, már peáig eb­­, ben az esetben kénytelen lenne a város tanácsa beszüntetni az utcaszabályozási . munkálatokat is. ’ A képviselőtestület többsége felelős­ismeretlen utjai miatt — igy szólt már Copernicus megállapítása is — nem lehetett beilleszteni a bolygókörök rendszerébe. — Ma hajnalra a negyedik bolygó rejtekhelyét is felkutatjuk és akkor a te nevedet is csillag hirdeti az égen — mondta áradó hangon a mester Obe ronnak. Az meghajtotta magát. De szeme ebben a pillanatban már nyugtalanul villant ki az éjszakába, majd könnyű, kéjes mosoly suhant át arcán, mintha rózsamellü, szárnyas amoretteket látott volna. Lassan a lépcsőlyuk felé húzódott, óvatosan visszafigyelt, aztán lábujjhe­gyen, nesztelenül leereszkedett a lép­csőkön ... Árion, Umbriel és Titánia a teleszkóp mellett elmerülve figyelték a mestert s fülük szomjasan itta be szavait, amint az most beszélni kezdett: — A csillagkép a tárgylencse gyuj­­tótávolságban jön majd létre s a mate­matikailag lemérhető sugártávolokból könnyű lesz majd felfedezni, ha két bolygó közeledik. — Hangja komoran zengett és redőt vert a csönd mozdu­latlan selymén. Ládájából elgondolkozó, meleg nyu­galommal különböző domborulatu len­cséket szedett elő, törölgette, simogatta s becsavarta a teleszkóp csövébe. Aztán figyelte a távoli világok csodáit, az ür sötétbársony kazettáján csillogó drága­köveket, a szelíden hunyorgó citrom­­zöld Medicit, a rózsaszínű Vénuszt s fent a Mars ragyogó csillagkertjében a Viktória halványrőt aranyát... Az éj még ott lebegett Firenze fö­lött, a domboldalon még elkormozta a sötétség a vén kolostor tornyát, de valahol keleten, távoli zátonyok szikla­tömbjén csigatestü kürtjébe már bele­­fujt egy vig triton s halvány biborsugár nyilazott át az éjszaka kárpitján Elér­kezett a kedvező pillanat, amikor az Oberont, az égbolt mélytitku őserde­jének ezt a csodálatos párducát, rejtett fészkében megvilágíthatja a teleszkóp csövének egy jói irányzott sugara. A mester felfigyelt. A tanítványok arca átszinesedett, szivük megreszketett s nyitott szájjal, ságe tudatában, de a város jól felfogott érdekében arra az álláspontra helyez­kedett, hogy a súlyos következmények elhárítására, nem szívesen, de kénysze­rítve, teljesíti a járási hivatal kívánsá­gát és ezért elhatározta a költségvetés módosítását és ezzel együtt a városnak * külön jövedelmet biztosító szabályrende­leteknek módosítását, illetve újaknak bevezetését. Feltételezi azonban a kép­viselőtestület azt, hogy ezen igazan nagy áldozat meghozatala mellett a felsőbb hatóság oáa fog hatni, hogy Komárom a neki jogosan járó állam segélyt megkapja és ezáltal pénzügyi helyzete megszilárduljon és fejlődési lehetősége a jövőre nézve biztosíttassák. De a város lakosságának is be kell látnia, hogy az adott esetben a képviselő­­testületnek más választása nem lehe tett, hacsak romlásba nem akarta volna a várost dönteni. A közgyűlésen nagyobb viták voltak a tüzkárosultak érdesében tett intézke­désekről szóló városbirói jelentésnél, valamint a kiséri ezárüskert álhelyezése körül, úgy hogy a közgyűlés a tárgy­­sorozatnak csak az első öt pontját ludta letárgyalni. * A közgyűlést Csizmazia György vá­­rosbiró negyed 6 óra tájban nyitotta meg, amikorra a képviselőtestület tag­jai határozatképes számban gyűltek össze. A formaságok elintézése után a he­lyettesítéseket jelentette be a városbiró, amelynek némi érdekességet kölcsönzött az, a Komárom város életében első Ízben előfordult eset, hogy a képviselő­­testület tagjai között helyettesítés címén női tag foglalt helyet. A kommunista párt tagjai sorába ugyanis Steiner Gibor heiyébe Bölcskei Jánosáét hívták be, aki a fogadalmat is letette. Intézkedéseié a tűz­­károsultak érdekében. ki elnöki jelentések során Csizmazia városbiró jelentést tett az augusztus 1-én történt kúriai tűzvész folytán haj­léktalanná vált családok érdekében történt intézkedésekről. A városi tanács a költségvetésbe népjóléti célokra föl­vett összegből 10000 K t szavazott meg segély képen és ebből gyorssegély ci­mozdulatlanul állottak helyükön, mintha lábuk gyökeret vert volna. A rebbenő idő sűrítette szivükben a forró pilla­natokat. A mester már egyre gyorsabban irányitgatta a hatalmas hengert, for­gatta a finom csavarokat s lelke lázas hevületét beleárasztotta a lencsékbe, az előtte fekvő csillagkörök színes ábráiba s túl a város tornyain, túl a felféuylő tengereken, a végtelenség át­világosodó iveibe. A hegy mögött felhők barnáltak fel. Lejjebb, mélyebbre irányitotta a hen gert s újabb, fehérebb lángu lencsét csavart bele, hogy a közeit átkutassa... Figyelt, hosszan, mereven, mint akinek tekintete fennakadt egy ponton. Karja remegve simult végig a csőn s amint belepillantott, homlokából szivárogni kezdtek az izgalom forró gyöngyei. Hirtelen fölegyenesedett. Szokatlan lendülettel fordult el a teleszkóp mellől. Homloka lángolt és szeméből ismeretlen tüzek világoltak be arca homályába. A toronyszoba túlsó oldalához sietett s idegesen szö­gezte tekintetét a falon függő csillag­ábrákra. A tanítványok szeme összecsillant. Az izgalom hevületében összedobbant a szivük s egyszerre harsant ki tor­kukból az örömkiáltás : — Vivat!,.. Floreatl... Mámorosán csendültek össze a han­gok és zengve verődtek vissza a haj­nal áhitatos csöndjén a magas bolt­ívekről, áthullámzottak az alvó Firenze fölött és diadallal köszöntötték a kép­zeletükben felcsillogó Oberont, a titok­zatos negyedik bolygócsillagot. — Vivat 1 — harsogta újra Árion és az elragadtatás extázisában szinte megemelkedett a leikébe áradó öröm­től. Odasurrant a teleszkóphoz. Szeme mohó vággyal meredt a csőbe. Figyelt olyan feszülten, hogy a halántéka is belelüktetett. Fejét elkapta. Mintha pillanatra elkáprázott volna. Megdörzsölte hevesen rezgő pilláit. Újra belekémlelt. A város mögött, fent a hegyoldalon men azonnal 2000 K t adott át a Vöröskereszt Egyesület helyi fiókjának. Főíhivta a tanács a vasutigazgatóságot, hogy a hajléktalanoknak bocsásson ideiglenesen vaggonokat rendelkezé­sükre, amelyekbe egyelőre beköltözköd­­hetnéneő. A vasút azonban mináeziáeig még választ se küldött. A hajléktalanok közül 9 családot a városi járványkór­házban helyeztek el, a többit pedig a Schindier és Jedlin cég üres raktá­rában szállásolok el ideiglenesen, azon­ban a nevezett cég máris sürgeti a várost, hogy az ideiglenesen átengedett helyiséget minél előbb ürítse ki. Mint­hogy a szerencsétlen károsultak nem lehetnek a szabad ég alatt, a cég sür­getése következtében a tanács megbízta az építészeti bizottságot, hogy készít­sen egy tervet a lüzkárosultak elhelye­zésére nézve. A terv a legközelebbi tanácsülésen lesz beterjesztve. A város­biró kéri, hogy a képviselőtestület tagjai legyenek segítségére a tanácsnak ebben az ügyben. Dénes Emil szükségbarak azonnali fölállítását javasolja és közben azt állítja, hogy ezt a fontos ügyet igen lagyma­tagon, nemtörődömséggel kezelik. Csiz­mazia városbiró azonnal reflektált elv­barátja vádjaira és határozott hangon utasította vissza Dénes állításait. Az ügyben keFŐ időben ő maga, szemé­lyesen járt el, fölkereste és kihallgatta a tüzkárosultakat és gondoskodott azok Idejében való elhelyezéséről. Kállay Endre dr. véleménye szeiint az ügyben a tanács van hivatva intéz­kedni, mivel azonban az ügy sürgős, helyesnek tartaná, hogytu a Schindler és Jedlin céget megkérné a város, hogy engedje meg a károsultaknak a további ott tartózkodást, mivel a város nem tudja egyelőre elhelyezni őket másutt. Különben pedig kénytelen lesz a város a kiiakoltatási eljárást is elviselni. Csenget Kálmán kommunista megis­métli a kommunista párt szakszervezeti beadványában tett javaslatát, amelyben azt indítványozzák, hogy a nagyobb pénzsegély kiutalásán kívül szerezze meg a város a Kul urpalota, a Katb. Legényegylet, a Dalegyesület és a Kol­légium helyiségeit a tüzkárosultak ré­szére 8 ha ezek a helyiségek nem len­a mórcsipkés kis kertiház erkélyét látta ... Figyelt tovább ... Görcsösen megszorította, szinte összeroppantotta ujjaival a teleszkópot f.. A tárgylencse gyujtóközelségében bét bolygó vesze­delmesen közeledett egymáshoz ott, a kit kerti ház — erkélyén ... Reszketve, rémült arccal tekintett hátra. Pillantása a mester mélyen bennégő szemének riadt pillantásával találkozott. Körültekintett. Szive verése elállt egy pillanatra .. . Csak Umbriel és Titánia állott mö­götte .. - villámgyorsan megvilágoso­dott előtte minden az égbolt alatt. . . Agyán forró vérhullám zúdult keresz­tül s feje zúgott, mint a megperditett bugőcsiga... Az ablakhoz ugrott és fönt termett a párkányon. Karja nagy, fenyegető mozdulattal emelkedett a kerti ház felé... öklét rázta... Nyú­lánk alakja úgy imbolygott már a pár­kány peremén, mint a vihartól vert zászló. A düh földöntúli, örvénylő erővel előrelenditette. Umbriel hozzárohant. — Árion — sikoltott ki torkán a rémület, de már csak egy sötét foltot látott eltűnni lent a mélység homályában. Minden izében reszketve fordult vissza. Titánia dermedten állott előtte. Tétován, értetlenül, kétségbeesve riadtak egy­másra. — Megőrült, rebegte majdnem sírva Titánia s hangja elcsuklott. Kutatták egymás arcát, egymás sze­mében a titkot, az okot, fürkészték a messzeségben, az ég felé pillantva, majd Umbriel remegve, ájult izgalommal a teleszkóphoz hajolt és bekémlelt a csövébe. ... A csillagok már elhalványodtak, a szent Januárius- dóm tornyának gömbje, mint óriási vércsöpp, tüzvörö­­sen fénylett s piros felhőtömbök lepeg­­tek mögötte. Fent a hegyoldalon... Fejét hökkenve kapta vissza. ... Oberon, a .titokzatos bolygó“ éppen besurrant a mórcsipkés kis kertiház erkélyéről Árion napszőke asszonyához.

Next

/
Thumbnails
Contents