Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-08-14 / 97. szám
1 1928 augusztus 14. Komáromi Lapok 3. oldal. Doni kozákok éneklik történelmüket, í. Igazi orosz race-férfi a titkáruk: Szcckov Kék szemében fajának estharangi szelídsége, sápadt arcán fajának törhetetlen íanatikussága, hosszú barna hajában fajának duhaj szenvedélye, csontos testében fajának zseniális ereje. Szockov titkár pénteken megkér* dezte tőlem, hogy lehetne e itt Komáromban hangversenyt adni a doni kozákok kórusának. Azt mondtam, biztosan lesz közönség érre, a doni kozákok elég híresek már ahhoz, hogy kevés előzetes reklámmal is sikerülhet az estjük, talán még Komáromban is. Szockov elhatározta, hogy megtartják a két hangversenyt, elintézte a rendezést, azután megint visszautazott Nyit rára, ahol a kórus szombaton és vasárnap énekelt. Csak ekkor gondoltam arra, mégis jobb leit volna őt lebeszélni arról, hogy idehozza a kórust, mert hátha csúfos kudarc lesz a vége könynyelmü tanácsomnak. 2. Hétfőn délben Érsekújváron a komáromi személyvonat kupéiba egy csoport férfi szállt be egyszerre, kezükben az utazóböröndökkel, melyeken jó csomó város hoteljeinek leragasztott reklámja díszlet. A doni kozákok vol tak, Komáromba mentek, Csakhamar észrevettem köztük Szockovot is, akivel Érsekújvártól Komáromig eldiskuráltam az utat németül. A személyvonat lassan döcögött Komárom felé, Szcckov beszélt magukról. — Nagyobbrészt a Denikin és Wrangel hadseregben voltunk tisztek — mondta Szockov. — Mikor az ellenforradalmi hadsereg később feloszlott és bekövetkezett a konstantinápolyi odiszszea, akkor határoztuk cl többen, hogy hogy mint a doni kozákok kórusa keressük meg a hazátlan nagy világban kenyerünket. Valahogy tudtára adtam néki, közönségünk azt hiszi, hogy nem oka tulajdonképeni doni kozák-kórus, hanem csak amolyan másodrendű kar és ezért is kissé bizalmatlanul várja őket. Szockov erre ezt válaszolt®: — Az emigráns oroszok köréből, akik egész Európában mintegy három milliót tesznek ki, négy kozák kórus járja a világot. Ezek közül kettő doni kozákok kórusa, egy a kubani kozákok kara, egy ural kozák kórus A mi doni kozák-kórusunk csak abbén különbözik el a karmesteréről elnevezett Szergej Zsarov-féle doni kozák kórustól, hogy pár évvel fiatalabbak vagyunk, mert a mi karunk 1924-ben alakult és Platovkorus lelt a neve. Platov volt ugyanis annak a doni kozák csapatnak a pararcsnoka, amely Napóleont visszakényszeritette Oroszországból. Ezután eddigi szerepléseikről beszélt Legutóbb Erdélyben volt óriási sikerük mindegyik városban. Lelkesedve mondja, hogy az erdélyi magyarok mennyire megszerették őket, főként Kolozsvárott, ahol a legelőkelőbb magyar körök tüntették ki vendégszeretetükkel. Kü'önösen szívesen beszél a fiatal Kemény báróról, aki mint ismeretes, az erdélyi magyar szellemi életnek egyik legnagyszerűbb szervezője. A továbbiakban elmondta, hogy mint egy köztársaság, úgy él a kórus, többen közülök nősek, a jövedelmet arányosan elosztják egymás között. Legközelebb, a tulajdonképeni szezonjuk elején Jugoszláviába mennek, aztán megint Erdélybe, Ro mániába, onnan Franciaországba, Hol landiába, Ausztriába, Magyarországba, Németországba, Belgiumba, mindezekben az országokban a nagyobb városokat keresik fel. Az uj évben, 1929 ben átmennek Amerikába, ahol hosszabb turnét fognak tartani. Szóba kerül a politikai helyzet, Oroszország mai á'lapota. — Hagyjuk ezt — mondta fáradtan Szcckov, — ne érintsük, A mi polili kai hitvallásunk az énekmüvészetünkben van. Érezzük a keserves ha átlanságot és tudjuk, hogy még nagyon sokáig nem mehetünk vissza, haza . . . 3. A függöny széjjelrebbent és a doni kozákok mielőtt még énekeltek volna, megnyerték a közönség szimpátiáját. Az oroszok tudják, hogy a publikumra milyen előnyös hatást tesz a dekoráció, amit nem hanyagoltak el, mikor fehér kabátingben, fekete, piros csikkal szegélyezett nadrágban, fekete csizmában katonás drüben a harmincöt énekes ritmikus lépésekkel és mozdulatokkal kettős sorban felállott középen dirigensükkel, Nikolej Kosztrjukovval, ezzel a fekete férfiszépségge). Már a megjelenésükben is volt valami nagyszerűen felemelő s a nyúlánk meg alacsony, a fekete meg szőke oroszok, fiatalabbak, öregek egyaránt komoly ünnepies hangulatot tudtak kelteni a teremben s a közönség érezte, hogy egy nagy nép katasztrófájának tragi kus hősei ezek az űzött emberek, akik most zordon-komoly arccal néznek maguk elé s a hangokban messzi hazájukról álmodoznak. 4. Az első dal után, melyet Puskinnak, a fínomszavu költőnek a Don folyóról irt soraira zenésitettek meg, az volt a legerősebb impressziónk, hogy menynyire tökéletes kollektiv művészetet nyújt a kozákok kórusa. Itt a vox humanat hang helyett hangszerré változtatja át a nrűvészi élményen kivül az a nagy emberi élmény, amely nélkül ez a művészet nem születhetik meg. Ezt a nagy emberi élményt magukban viszik az oroszok, ez a találkozásuk a szülőfölddel, a Donnal, a Volgával és az egész egykori Szent Oroszor szággal. Elmosótlan emlék mindez, ezekben a szomorú arcú, tragikus sorsú vándorokban, akiknek ajkairól meg döbbentő szép hanganyagban, bámulatos fegyelmezettséggel törnek elő a ferrtissimók meg a crescendók. Olyan ez a kórus, mintha orgona lenne, amikor a mélyhangu basszusok melleit a magas fejhangokból álló melódiákat hallottuk, vagy a zümmögésüket a csukott szájon keresztül, mely a Don menti sleppeket juttatta eszünkbe, vagy az elhaló zsongást: is mindezekben a hangokban valamennyiük sorsa sirt. Szcckov baiitonsr ólójával különösen ai Ej uchnyembcn ésVaszelevszkij abaszs: usszólcbsn nyújtott tökéleteset a dalokban, melyeket általában szerettek úgy előadni, hegy a szólóéneket aláfestették a kórus zümmögésével, más bravúros hangutánzásokkal, harangütéssel, balalajka pengetéssel, szélsivitással, s mindezt a természetet is meghazudtoló virtuozitással csinálták. A dacokban különösen kiéreziük a nagy ieikiszélsőségeket, amelyek az oroszokat jellemzik. Énekük sokszor úgy hatott, mint az első keresztények szertartásainak egyszerűsége s ilyenkor arra gon dőltünk, milyen természetes az, hogy éppen az orosz az egyetlen nemzet, amely a parasztot kresztyannak nevezi, tehát a keresztény szóval jelöli meg. Aztán a másik szélsőségben, a világi dalaiban és a táncaiban a féke? hitetlen szenvedély félelmetes megnyilvánulását hallottuk és láttuk, amely miatt ez a nép elveszti a gátlásokat. Sokszor úgy éreztük, akárcsak Rasputin alakját láttuk volna magunk előtt a doni kozákok kórusának hangjaiban, 5. A doni kozákok egy kis darab oknyomozó történelmet énekeltek a nagy Oroszországból, 6. A publikum elragadtatással könyvelte el a doni kozákok komáromi szereplését és szinte cxtázissal tapsolt mindegyik szám után. A végén egy értékes este emlékével, fülében az Ej uchnyem zsongását hallva távozott el a kultúrpalotából. Környei Elek. t lgy latalit és szépít a «Hifi m m [dll-SZiia Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat: »VÖRÖS RAK*4 gyógyszertár Bratislava. — Alapítva 1312. elegáns FÉRFIINGEK MÉRTÉK SZERINT NŐI FEHÉRNEMŰEK üg BABY KELENGYE ~ ’ A G Y N EMU VASZONÁRU vfj,' Komárom minden utcájának meg van a maga panasza. Levél a szerkesztőhöz. — Se csatornánk, se kövezetünk. — Nem álmodozunk mi kövezetről, csak csatornát kapnánk. — A fürdőszoba és a mosókonyha vize, mint a problémák problémája. — Csatorna illeték csatorna nélkül — Oh ti szegény komaromi adófizető alanyok. Hogy az elkeseredett hangulat mire képes rávenni az embereket, ezt min den újságolvasó elég gyakran tapasztalhatja. Az alábbi sorokat is egy elkeseredett komáromi, jobb sorsra érdemes lakos iria, aki igazán megkapó módon és élénk színekkel festi le jogos panaszait. Ismeretes, hogy a rohanó kor mind jobban elterjeszt egy ragadós betegséget, a levélírás iszonyt. Az emberek fáznak és megborsódak a haluk és ludbőrös lesz n bőrük, ha arra gondolnak, hogy icvelet kell irniok, A le velet rendesen meg se Írják, hanem egyszerűen ráfogják a postára, hogy biztosan a postán veszett el. És ime, az alábbi levél Íróját anynyira e-keseritették az utcájában uralkodó tarthatatlan á lapo'ok, hogy a huszadik század nagy betegséget a levélírás iszonyt is le tudta küzdeni, dacolt a kánikulás hőséggel, leült az Íróasztala mellé és mig mások a strandon lub cko’tak a vizben, leült az iró asztala mellé és megírta az alábbi kedves levelet és ezzel iskolapéldáját adta a többi p; naszkodóknak, hogy igy kell eljárni, ha valakinek panasza van Szépen meg keli irni, hogy a szegény szerkesztőnek cs; k pár sor kommentárral kell ellátni és késien van a cikk. Sajnos, a panasskodók nagy tömege, még az Írástudó, intelligens emberek is, nem igen előzékenyek,hanem rendesen az utcán siető újságíróhoz csatlakodnak és ott zokogják el pana sztikat. A szegény újságírónak, szerkesztőnek tele van a feje más gondokkal is és talán nem is tud az utcán szaladva, úgy figyelni a panaszra, amint kellene, jegyezni sincs módjában ott, menet közben. És aztán tessék megírni a panaszokat úgy, hogy a panaszosok és az egész rokonság meg legyen vele elégedve. Milyen könnyű a dolgunk azonban, mint most, ha szépen készen kapjuk a cikket. A ki tudja a tollat forgatni, tanuljon az alábbi levélírójától és lehetőleg Írásban panaszkodjék. Most pedig itt adjuk a jogos panaszokkal teli, színesen megirt levelet. Igen tisztelt Szerkesztő ur 1 Mint figyelmes olvasója b, lapjának, úgy látom, úgy van önnel a közönség, mint az orvosával. Elpanaszolja minden baját, még olyant is, amire nem is remélhet orvoslást. Elmondták önnek — a rossz álomtól kezdve — az utcaseprés, locsolás, szemétfuvarozás stb. terén minden bej és kívánságaikat, >—< aszerint, kinek mi fáj, — és bizony, kinek ne volna valami kívánni valója, smint t. Szerkesztő ur legutóbb meg is jegyezte, ugylátszik minden u!cának megvan a maga panasza. Ain pedig, ugylátszik türelmes, vagy valljuk be inkább kénytelen meghallgatni, illetve végig olvasni a panaszokat. Mindezeken felbátorodva hadd sirjam el a mi u’cánk baját is, amelyre úgyis már oly rég késrültem, Már t, i. az u carendezések, kövezés, aszfaltozás el ő híreire, amily örömmel kellett azt üdvözölni, mert hiszen az elvitathatatlan, hogy másként jár az ember az as; falton és a jól kövezett utakon, de valljuk be, már szégyen is Komárom, — aug. 16. voltak a városra ezek a lehetetlen utak, szóval, amily örömmel láttam a haladást, oly fájón gondoltam arra, Istenem, hol vagyunk mi még, hiszen nekünk még csatornánk sincs. El tudja azt képzelni t. Szerkesztő ur, mit jelent ez kulfurembereknél, akik a hygienia legelemibb követelményei szerint élnének, bizony a fürdőszobát is gyakran használják és mosókonyhával is felszerelték a házukat, ahonnan azonban fel kell hordani az elhasznált vizet. (Még szerencse, hogy akad mosónő, aki erre is vállalkozik.) Pedig nem is vagyunk a Periférián, (a csatorna dijat pedig rajiunk is behajtják ) Mert az éppen fejlődésnek indult — Kertész-utcáról van szó —, melynek ugylátszik nem volt „kedvező a földrajzi fekvése", mert a határolt két utcában — a Kapitány- és Deák Ferenc utca — már van csatorna. Lássa, k. Szerkesztő ur kérem, lenyeínők még továbbra is, ha nem is nagyon szívesen, de ha éppen muszáj, ezt a sokszor talán még a Saharát is megszégyenítő port, sőt akkor sfcfn jajveszékelünk, ha az esős időkben elsülye dunk a feneketlen sárban, majd esek akad bátor életmentő, aki kihúzza az embert, sőt azt peím panaszolnánk, mint a Széchenyi utcából, hogy a hi bás kövezet miatt össztfröcskölődnek a házak falai. Mi mindezt eltűrnénk, csak csatornánk lenne, csak azt kérünk. Jól tudom, hogy van a városnak még jó néhány utcája, ahol nincs csatorna, pedig tessék ezt egészen elfogulatlan megítélni, nem e az a legnagyobb hiány és a legelső és legsürgő sebb pótolni való, közegészségügyi szempontból is Itt a mi utcánknál c9ak azért is aktuális, mert most kerül kövezés alá a Deák Ferenc utca, ahová, úgy tudom, bekapcsolják majd a miénket is. Már pedig, ha most ezt egyidejűleg nem csinálják, akkor mi már azt hiszem nem is, csak Isten tudja, hányadú igiani leszármazóttjaink fogják majd megérni. Hogy a sok Önnek elsírt baj valamelyike kapott-e orvoslást, nem tudom. De ha a véletlen szerencse ugyhozná, hogy ez a panasz, illetve kívánság eljutna az illetékes tényezőkhöz és — amire búony csak álmomban merek gondolni — megszívlelnék és meg is valósítanák azt, — nagy, nagy hálára kötelezné a Kertész-utca kevés számú háztulajdonosai közül e sorok íróját. Szives üdvözlettel Egy hll olvasó. íme, a nagy nyilvánosság fóruma elé terjesztettük a jogos panaszukat és reméljük, hogy a többi koveretet és aszfaltot kérő kívánságok között az ön kérése, mely igazán szerény, mert csak kövezetét kér, meghallgatásra fog találni. Öngyilkossági kísérlet a Jókai utcán. Komárom, aug. 13. Szombaton délután a Jókai utcán váratlanul revolverdörrenés hangzottéi. Csiba Imre hetényi származású 22-éves fiatalember kerékpárján utazott, mikor az Adler üzlet előtt hirtelen zsebébe nyúlt és revolverrel kétszer magára lőtt. Az egyik golyó a hóna alatt súrolta r
