Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-14 / 97. szám

«Uf resűdlenoedik évíoljraxn QY, «MMB&Itt. Kedd, I9íá8, angasztns 14. OMAROMI POLITIKAI LAP. li^Sseiégi is Tsehnlovik értékbe*! í-jíjrkea és viükre postai nétkfiHéasej ■ Swe 8® K, félévre 40 K. negyedévre 13 S. — lülfőldön Í5Ó Ké ®- ';r®s asáaa ár® s ®® fillér. ALAPÍTOTTA! TUBA JAMOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARAMYAY JÓZSEF dr. 3*erke.*ií»S*éf és kmdóhivstaiIfádoí-u $®., Megjelenik hetenkint biromssor j kedden, csütörtökön és szombaton Magyar zászló Amszterdamban Komárom, — augusztus 13. Az amszterdami olimpiászon a kis nyo’cmillios magyar nemzet atlétái a világ nemzeteinek sorába a kilencedik helyre küzdötték fel ma­gukat; egy kis szerencsével még jobb helyezést is nyerhettek volna a magyar versenyzők, akik meg­mutatták a világnak, bogy a kis, megcsonkított nemzet a Duna Tisza közén méltó küzdőtársa a világ nagy nemzeteinek és a kultúra te­rén olyan teljesítményeket végez, mint a világ bármely nagy nem­zete. Amszterdamban több Ízben repült fel az árbőcra a magyar trikolór azt hirdetve a világnak, hogy a sport egyes ágaiban elsők vagyunk a világ nemzetei sorában. Ez a dicsőség felér egy győzelem­mel, amelyet ágyuk és puskák szoktak eldönteni, sőt nagyobb is annál, mert egyenlő feitéte'ek mel­lett vívják, az egyéni rátermettség a tudás és az erő győzelme szerzi meg a babért. Annál nevezetesebb és fontosabb ez a győzelem, mert a kisantant és a magyarságnak többi ellensége, főleg a Szajna mellett, ezt a kis ne.i.zetet szeretnék eltörölni a föld színéről. A kis nemzet azonban nem olyan könnyű falat, mint azt atlétái az olimpiászon megmutatták. A hatalmas Amerika, ahol a millió dollárok szabad rendelkezésére ál­lanak a sportnak, tisztelettel tekin­tett a magyar versenyzőkre, akik sok téren külömbeknek bizonyul­tak az ő atlétáiknál is. Holott tu­dott valóság az, hogy Amerikában a sport terén a professzionizmus és az amatőrség között csak halvány nüanszokban jelentkezik a kü­­lömbség. A sajtó kisantant, amely harso­náit mindig és minden alkalommal megfujja Jerikó falai alatt várva, hogy az összedőljön, most mélyen hallgat, mert nemzeteik valahol a versenyzők sorának végén szerény­kednek a francia protektorátus vé­dőszárnyai alatt. A világnak fel kell figyelnie erre az eredményre mindenhol, még a Szajna partján is, hogy Európában ól egy kis nemzet, amely a háborúban is úgy megálta a helyét, mint egyetlen nemzet sem kívüle és ez a kis nemzet legyőzöltségében és szörnyű sorsában is az életrevalóságnak ennyi jelét tudja adni. A magyar atléták neveit miliők tanulták meg Amszterdam hírei után. Minden politikai propagandánál többet ér az amszterdami siker, mely a magyar nemzetre tereli a világ figyelmét, a magyar kultúrára, a magyar életre és annak végzetes korlátáira. Az árbőcra felröppent magyar trikolór egyúttal annak is bizonyítéka, hogy ez a nemzet még balsorsában is bebizonyítja jogát a jobb életre. Amint a há­borúban egyedül állott a magyar nemzet, amelynek nem voltak olyan háborús céljai, mint a többieknek, mert csak otthonát védte abban, úgy az olimpiászon is annak adtatanuje lét, hogy a saját erejéből, a saját lábán akar állni és megállni helyét a nemzetek nagy versenyében. Ezt a tanulságot kell levonni azamszterda­­mi olimpiász magyar győzelmeiből. POLITIKAI SZEMLE Komárom, —aguszius 13. Nem folytak eddig tárgyalások a két néppárt egyesüléséről. A cseh néppárti sajtóban újra visz szaíérnek a Srámek és Hlinkáék állí­tólagos egyesülésére vonatkozó hírekre. A Vecer hosszú cikkben foglalkozik a kérdéssel, amelyre nézve mindjárt a bevezetőben kijelenti, hogy a két párt egyesüléséről nem folytak tárgyalások s belátható időn belül nem fognak folyni. Majd rámutat a cikk arra, hogy a szlovák néppárt elsősorban autonó mista párt s csak másodsorban kato­likus. Az államalkotó munkába csak nemrégiben fogták be s nem biztos, hogy mennyi ideig bír államalkotónak maradni. Az egyesülés utáni kiáltások­nak meg van a hátterük. A iudákok azáltal, hogy a közigazgatást átszer­vezték, elvesztették hatékony jelszavu­kat az autonómiáért. Most, hogy van saját országos elnökük és uj kö. igaz­gatásuk, mindez csak alig egytizede annak, amit híveiknek Ígértek, Az autonómiáért ezután nehezen fognak tovább küldeni, mert nem tudják, hogyan és mikép és ha kilépnének a kormányból, sikerük hamarosan ele­nyészne. A cseh néppárt érett meg­fontolás után ment ei Szlovenszkóra és nem fogja likvidálni a pompásan fej­lődő mozgalmat. Végül rámutat a cikk arra, hogy Hlinkáék sokat beszélnek, de keveset tesznek s még mindig nem tudnak lojálisán viselkedni. Ez a nyílt beszéd ismét megvilágítja a két test­vérpárt tulajdonképeni viszonyát egy­mással. Liberális aktivís’ta párt les* a német nemzeti párt. Az uj német munkaközösség kapcsán a német nemzeti párt sajtója foglalko­zik a lehetőségekkel és annak a néze­tének ad kifejezést, hogy a munkakö­zösség a a Bund der Landwirte és a német nemzeti párt ellen irányul. Az uj munkaközösség, a Teplitz-Schönauer Anzeiger szerint vagy diktatúra alá akarja hajtani a német nemzeti pártot, vagy pedig nyilt harcban legyűrni. A német nemzetiek fölveszik az elébfik dobott keztyüt s máris olyan intézke­déseket vettek tervbe, melyek biztosí­tanák nekik a különböző szétforgácso­­lódott pártocskák beléjük való olva» dását. Még egy utolsó kísérletet fog tenni a német nemzeti párt, hogy a német választókat egy általános nép­politika iránt fogékonnyá tegye s maga köré gyűjtse. Hogy ez sikerülni fog-e, egyelőre nyilt kérdés marad. A német nemzeti párt most egy átvedlési folya­maton esik át és pedig a Stresemann­­szerü nemzeti liberalizmus irányában és ha az elkövetkező harcokat kibírja, városi német polgári párt lesz. Akkor érett lesz egy oly aktivista politika számára, amilyen a mostani német oppozició előtt lebegett. Az uj német munkaközösség következtében ezek szerint a német pártok között is újabb eltolódások várhatók. Dalárdáink hangversenye. Komárom, — augusztus 13 Jelentős kulf üresem *ny színhelye volt augusztus 12 én, vasárnap este a Ko máromi Dslegyesü’e? remek helyisége, amelynek tündérfényben úszó árnyas kertjében rend.-z.te Komárom négy ér­demes daloslestülete közös hangver­senyét. Hetekig tarló leDes és odaadó munka előzte meg a minden részletében sikerrel lefolyt hangversenyt, amely ez alkalommal ismét bizonyságot szolgál­tatott arról, hogy Komáromban a magyar dalkuHura ápolása ki ülő kezekben van és hogy messze vidéken sem találhatunk olyan nagy szereieiet és lelkesedést a magyar dal művelésére, mint a mi ősi magyar városunkban, ahol a magyar dalnak méltó tolmácsolói vannak. Az a hatalmas nagy közönség, amely vasárnap este megtöltöíie a Daiegyesü­­lei kér jél, hogy az Isten szabad ege alatt felállított pódiumon lezajló hang­versenyt meghallgassa, azzal a leikei­­emelő boldog meggyő-ődésse? csattog­tatta meleg, elismerő tapsait a dalosok felé, hogy az örökéietü magyar dal és nóta toha sem hal ki a szivekből, ha­­nem ott él az mindig, gyűjt és lelkese, megvigaszíal és eíandalit, ahogyan a nehéz magyar sors különböző fázisaiban dal csendül föl a?, ajkakon. A kö­zönség ünneplő tapsaira teljes mérték­ben rászolgáljak derék d dósaink, mert a vasárnapi közös dalünnepély olyan fényes 1 ul urfeljesitmény volt, amelyre mindenkor büsrke önérzettel gondol­hatnak úgy a kitűnő vezetők, mint a közreműködött dalosok vissza. A Komáromi Da?egyesület, a Komá­romi Róm, Kath. Egyházi Énekkar, a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda és a Komáromi Zsidó Egyházi Ének­kar dalosainak a magyar dalkullura jegyében történt testvéri összefogása a legfényesebb sikert eredményezte, amely különösen erkölcsi tekintetben nagy jelentőséggel bir a város egész magyar társadalmára, amelynek minden rétege képviselve volt úgy a közreműködő dalosok, mint a megjelent nagy közön­ség soraiban. Dalművészeti szempont­ból is elismerésreméltó sikert könyvel­hetnek el maguknak a lelkes dalárdis­­ták, akik úgy az összkarokban, mint az egyes szabadon választott karok előadásában osztatlan sikert értek el. Néhány perccel nyolc óra után a Dalegye8ü!et nagytermének kerii üveg­fala mentén felállított terjedelmes pódiu­mon megjelent a négy daltesiület 120 énekese és a teljesen megtelt nézőtér előtt Molecz Tivadar országos alkar­­nagy, a Dalegyesület örökös tb. kar­nagyának ütemére kezdetét vette az egyesített férfikarok éneke, felcsendül­vén Marschner Henriknek „Mint a kő­­száli sas szabad röptében“ kezdetű megragadó hatású kara, amely ünnepé­lyes akkordjaival, tüzes fortéival egy csapásra megkapta a hallgatóság fi. gyeimét. A zúgó tspsok elmúltával a Zsidó Egyházi Énekkar lépett a pódi­umra és Révffy Gy. egyik dalegyvelegét, (Valahonnan ide haitik ...) adta elő Rrausz Mór karnagy vezetésével sza­batos, precíz kidolgozásban, a közön­ség szűnni nem akaró tapsai kíséreté­ben. Majd a Dalegyesület müködőkara mutatta be Endrődy Sándornak Zseni József által művészi ihlettel megzené­sített Virágénekeit (Liliomszál..., Patyo­lat a kuruc.., Fekete felhőbe öltözik a lelkem...). A lehelet-finom bájos zene­­költemények a nagyszeifi műhöz méltó előadásban kerültek a közönség elé, Molecz Tivadar mesteri vezetése mellett a kar pompás együttesének hibátlan interpretálásával, A mű írtők elismeré­sét is íeijes mértékben kiérdemeli ének­számai zugó tapsokkal jutalmazta a közönség. A műsor kiemelkedő pontja volt Farkas Nándornak „Rózsa van a keb­lén ...“ kezdetű müdala, amelyet az Egyetértés Muakásdalárda adott elő Krausz Már karnagy vezetésével. A hangulatleijes modern müdal magasan járó vezérszólama komoly próbára teszi elsősorban a tenor?, amely elé nehéz feladatot áílif. Elismeréssé] keil meg­állapítanunk, hogy a karmesterétől szinte hipnotizált, vasfegyelmü Munkás­­daláida egy szívva! s egy lélekkel csüngöd ezúttal is jeles vezetőjén és nagy sikerre! juUatia kifejezésre a mű kőitől szépségeit. Tüntetőén meleg tap­sokkal honorálta a közönség az elő­adást, melyet a kar egy rövid ráadással köszönt meg. IMna a számban és jó hanganyagban megerősödött Róm. Kath. Egyházi Énekkar adta elő Révffy Gézá­nak szép dalegyvelegjét (Álljunk meg az ablak alatt...) Molecz mester ve­zénylete mellett igen szép, harmonüus előadásban. A kedves magyar dalok szivbemarkoló akkordjai mély hatással voüak a hallgatóságra, amely megérde­melt tapsokban részesítene a dalosokat. Tíz perc szünet után ugyancsak a Kath. Egyházi Énekkar állott'a közön­ség elé, amely szereíeíiei fejezte ki elismerését ismételten a derék kar lel­kes dalosai iránt, akik dr. Bányász és Kissoday élénk üíemü bordalát énekel­­ték el odaadó hévvel és tűzzel. Zugó tapsok keltek szárnyra a sikerűit ének­szám u án, amelyet az Egyetértés Muti­­kásdalárda fenomenális sikert arslott ma­­gyár nótái követtek. A Munkásdalárda repertoárjának egyik legnépszerűbb, kedves darabját Váiföldi Eleknek dal­csokrát (Házunk előtt mennek el a huszárok ...) adia elő fegyelmezett és hibátlan tolmácsolásban. A zamatos magyar nóták ritmikája és hangulatot kelfő ismeri melódiája megragadta a hallgatóság szivét, amely forró taps­viharban tört ki a nóták elhangzása után, úgy, hogy a Munkásdalárdának reper­toárja egy másik szép műdalávai (Foriu­­ner: Mi volt nekem a szerelem...) kel­lett kiegészíteni sikerült énekszámát. Nagy tetszést váltott ki a Zsidó Egy­házi Énekkar, Geneé R chárdnak „Pepi tánl“ c. tréfás karának jellegzetes elő­adásával, amelyet a felharsogó tapsokra meg kellett ismételni. A szabadon választott karok sorát a Komáromi Dalegyesület müködőkara zárta be. Az 0 szágos Dalosszövetség által tervbevett országos dalverseny nehézmüdal kötött versenydarabját, Lányi Ernőnek Pósa Lajos: A magyar nyelv c. költeményére szerzett nemes paiináju müvét mutatta be, művészi színvonalat tartó nagyszerű előadásban. A mü egyike a legnehezebb müdalok­­nak, amely egyenesen versenydarabnak való, aminthogy több ízben tűzték is ki országos versenyeken Lányi e klasz­­szikus müvét. A Dalegyesület müködő­kara mai kitűnő tenorjával és mély zengésű basszusával predestinálva van ennek a zenei szépségekben gazdag műnek előadására. A kar mindvégig kitünően állotta meg helyét, a legna­gyobb precizitással, fölényes biztonság gal győzte le a darab nehézségeit. Ez a művészi előadás egy újabb sikerrel gazdagította a nagy múltú Dalegyesü­let sikereinek sorozatát, ami! a hallga­tóság szűnni nem akaró tapsai is iga­zoltak, amelyek egyformán szóltak Mo­lecz mesternek és a dalosoknak. A műsort Lavotte—Hoppe Rezsőnek A reményhez c. gyönyörű dalának előadása zárta be, amelyet a négy dalárda egye-

Next

/
Thumbnails
Contents