Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-11 / 96. szám

1928 augusztus 11. Komáromi Lapok 3. oldal. Sára. Tartanunk kell, hogy a piaci helyzet is kedvezőtlenre fordul a nagy és tartós szárazság következtében. Az esők igen ritkák és rendszerint igen rövid tartan1 uak, tehát végeredményé­ben keveset használnak már az előre­haladottabb fejlődésit gazdasági nö­vényeknek. A piaci zöldség és főzelékféléken látjuk, hogy azok kinálata is rohamo­san csökkenik a nagy aszály követ­keztében. Ha ez nyárszakán történik igy, akkor igen valószínű, hogy ősz­szel sem lesz jobb a helyzet és betel­jesedik a gyakorlati gazdák jóslata, hogy 8zomoiu tél elébe tekint intünk. A magyar dal ünnepe lesz a komáromi dalárdák vasárnapi monstrehangversenye Óriási érdeklődéssel várja Komárom és vidéke közönsége a dalosok fényes műsorát. Komárom, — aug. 10. Négy komáromi dalosegyesület tag­jainak ajkán csendül fel vasárnap este a magyar dal, hogy széláradó hangja összedobbantsa a sziveket, amelyekben visszhangra ke nek az édesbús melódiák és a tüzes akkordok. A hangversenyző dalosok a magyar daiköitészet remekei­ből állították össze nivés műsorukat, amelynek minden egyes száma szivet­­lelkei gyönyörködtető élménye lesz a holnapi estnek, amely maradandó ese­ményként kapcsolódik bele Komárom kulturális életmepnyilvánutásába. A Komáromi Dalegyesület kezdemé­nyezésére a rnutt évben, az augusztus hó 14-én megnyílt magyar mezőgazda­­sági, ipari és népviseleti kiállítás al­kalmával, már tgyizben rendezett a négy daiíestület hangversenyt a Dal­egyesület nádor-u'cai helyiségében, en nek az együttes hangversenynek fényes sikere arra indította derék dalosainkat, hogy az idén megismétetjék azt. Csak elismeréssel tehet adózni ezért a nemes elhatározásért és legnagyobb örömünkre szolgál, hogy a magyar dai kultuszának ünnepet szentelnek jeles dalostesiületeink. A Komáromi Dalegyesület és a Komáromi Kát. Egyházi Énekkar, 8z Egyetértés Munkásdalárda és a Zsidó Egyházi Énekkar testvéries összefogása nemcsak a daikufura szempontjából brr nagy jelentőség­gel, de várostársadalmi tekintetben is igen örvendetes bizonyságát szol­gáltatja annak, hogy a varos la­kosságának különböző rétegeiből álló dalosegyletek tagjai a magyar kultúra közös talaján megértéssel találkoznak és a magyar lelek leg­közvetlenebb és legszebb megnyi­latkozásában: a magyar dalban, szeretettel forrnak össze. Olyan terrénum ez, amely minden kor­látot leomlaszt és minden akaratot egy akarattá acélositl A vasárnapi hangverseny nagysza­bású, művészi színvonalon álló műsora zugó vizár mellett belépett a boltozat alá. Hullámos aranys7Őke hajlepelbe öltö­zötten várt rá a Tengerlény a: — Mit akarsz, Loranzo? — Egy csókot— lihegte a csere­pes száj. Leomlott körülöttük a puszta barlang, bibcrszőnyeges, szépséges terem támadt, két nap gyuladt fenn, magasan a ku­polás tetőn, kápráztató fénybe burkolta a mind jobban szélesedő látóhatárt, üvegfuvolák fülcsiklandczó zenéje ki sérte a hárfazengést. Csodálatos, hosszú csók volt, amelyet Loranzo a tünemény ajkáról kapott, mert csillagok hullottak, uj földek támadtak alatta. Mikor vége szakadt, rogyadozó térddel indult vissza a bárkához a megbabonázott halász. Végigevezett a hosszú part mentén. Gyakran emelte fel szemét bámulva a magas pálmákra. Hitetlenkedőn kötött ki a mólon. Gondolkozva szemlélte az eléje táruló falut. Majd megkérdezte a sarkon posztoló rendőrt: — Signor, milyen falu ez itt? — Moran de Larri. Elballagott a virágos utakon, kereste a kis halászházat. De nem találta sehol. Idegen fák között idegen mulató derűs ablakai, oleanderes verandái mosolyog­tak rá. Egy sepregető fiút megfogott: — Hoi van a Loranzo halász kis kunyhója? A gyerek bámult: — Nem tudom. Nem ismerem. Ödöngve tévedt ki a temetőbe. Tagjaiban mindenütt ismeretlen fáradt­ságot, törődést érzett. Kidült, bedült hantok között botorkált. Már délre hajlott az idő, de még mindig nem talált haza. Pedig most már szivéből elszállott a harmatos álom, hiába kü­ltagéban foglalja a négy dalárda reper- j toérjának legszebb darabjait, de a meg- \ választolt közös karok is a leghatáso- j sabbak. Marschner Henrik „Diíszabad­­ság“ c, kara ünnepélyes emelKcdetlsé- I gével és megkapó erejével különös hatással hangzik föl a 139 dalos ajkán és végtelen mély érzések skáláját szó­­lallatja meg a Lavotta-Hr ppe R. örök­becsű alkotása, Csofconay remekének: „A reményhez“ c gyönyörű rapszódi­ájának énekkarra való fö’dolgozásával. j A Dalegyesület, amely 65 év óta áll a város dalkuüurajának legelső vezeiői sorában, a hangversenyen bemulatja I a kassai országos dalversenyre kitűzött j nehéz müdal kötött versenydarabjit. \ Póza Lányi Ernőnek „A magyar nyelv“ l c. nagyszerű szerzeményét, másk száma ! pedig Zseni Józsefnek Endrődi Sándor j költeményeire iif végtelenül bajos virág- j énekeinek (Liliomszál. liliomszál . . ,) előadása lesz. A Kalh Egyházi Énekkar Réffy Gézának, a jeles daböilőnek egyik népdalegyvelegjét (Á1 junk meg az ablak ala t. . ) es dr. Bányász és '■ Kissoday tüzes boidalat adja elő Mind ? két szám kiemelkedő pon'ja a prog- ;■ ramnak. Az Egyetértés Munkásdalárda, | amely lelkes, fiatal énekesekből áll és \ nagy népszerűségnek örvend, a tavasszal j elhunyt talentumos dalszerzőnek, Farkas ; Nándornak „Rózsa van a kehién“ cimü müdaiát mutatja be és Várföldi Eleknek | egyik zamaios magyar dstoskarával ; (Házunk élőt',) szerepel. A Zsidó Egy- j házi Énekkar R ffynek Dilegyvelegjét j (Valahonnan idíhailik . . ) enekeli el j és kedve« humoru karral fűszerezi a műsort, Geneé Richárd „Pcpitánt* c. » karának e ő. dásaval. Egyszóval a vasárnap esti hangver- j seny rendkívül vonzó művészi prog- jj ramjával méltán rászo’gál arra, hogy \ a Dalegyesület kerti helyisége megtel- f jékjközönséggel, ami, 8Z óriási érdek- \ lődest tekintve, bizonyosra vehető. A hangverseny este 8 órakor kezdődik a ' legnagyobb pontossággal, vége tiz óra­kor lesz. tatott a vágyak ö.öne után, csak azt érezte, hogy az édesanyja várja otthoD, nyugtalan is lehet, hiszen éjjel volt, hogy távozott a hajlékból. Hajlott há‘u, sánta koldus jött vele szemközt. Odament hozzá: — Öregapám, Loranzo halász édes­anyja merre lakik ? — Jó helyen jársz, vén komám, itt porlad valahol a lábad alatt. — Meghalt?—jajdult fel panasszal Loranzo. — Még. Még abban az esztendőben, j hogy a fia eltűnt. — Abban az évben? Térj magadhoz f ember, egy éjjelt töltöttem csupán a j a barlangban szép szeretőm ajkára j tapadva I Én vagyok Loranzo, a Moran j de Larribeli fiatal halász. Haza jöttem ; és ismeretlen falu fogad ismeretlen emberekkel. — Fiatal volnál és Loranzo, a halász? Egy éjjelről beszélsz ? Nézd meg ma­gadat, fejeden ezüst a haj, arcodon rác cos a bőr, lábaid roskadoznak a fáradtságtól, szemed fénye homályos lett, kezed, az erős, reszket, mint az enyém. Loranzo összeroskadt: Meddig tartott az a csók? — Őiven évig, pajtás... * Mióta meghalt Loranzo, minden holdtöltekor hosszú csókra hívja a ten geren, mint fiatal halász, a bella sziny­­nyorákat. De aki megpróbálta keresni, azt nem láttuk többé élve. Azért siet tem ki veled Madonna mia, hogy ott ne fogjon a babonás, fekete szemével. — Látszik, hogy vén vagy, Umberto. Én ... Én ott maradtam volna . . . Rablógyilkosság, gyújtogatás és egy sebesült katona szándékos megölése miatt emel vádat a komáromi államügyészség a zseiizi Villási Ferenc elten, akinek bűnügyét novemberben tárgyalja a komáromi esküdtszék. A szeptemberi esküdtszéki cikluson egy gyújtogatás és két szándékos emberölés bűnügyét tárgyalják. — Saját tudósítónktól- — Komárom, augusztus 10. Annak idején mi is beszámoltunk arról a szörnyű tettről, amelyet ViHdsi Ferenc zseiizi lakos követett el idén március 9-én éjjel, amikor megleste Másik Károly zseiizi cipészt és több fejszecsapással agyonütötte, majd a holttestet az udvaron levő szalmakazalra tette s a szalmakazlat felvyuj!otta, előbb azonban elra­bolta Másik cipészlegény összegyűj­tött pénzét, ami 10.000 koronát tett ki. Az elvetemült rablógyilkost a csendőrség a tett elkövetése után hamarosan elfogta s az első kihall­gatások és a nyomozás befejezése után át­adták a komáromi államügyész­ségnek. Villási Ferenc azóta a komáromi államügyészség fogházában várja további sorsát, lelkiísmeretén a bor zalmas váddal. Eleinte az a gyanú merült fel, hogy Villási Ferencnek a bűntény elkövetésében fivére, anya és egyik barátja is segédkeztek, de ezek ellen nem derített ki a nyo­mozás elég bizonyítékot és igy a vádiratot az államügyészség egyedül Villási Ferencre terjeszti ki előre megfontolt rablógyilkos­ság és gyújtogatás miatt. Ezenkívül az ügyészség egy ré­gebbi bűntettel is vádolja Villási Ferencet, aki 1919-ben a kommunizmus idejé­ben mint vörös szanitéc agyon­lőtt egy cseh katonát Zseliz határában. Ezt a vádat egy tanú vallomása igazolja, aki annak idején szintén mint vörös szanitéc teljesített szolgá­latot, de valószinü, hogy több tanú is lesz, akinek tudomása van Villási viselt dolgairól. Amint értesülünk, a komáromi törvényszék már a szeptemberi es­küdtszéki ciklusban akarta letár­gyalni Villási Ferenc ügyét, de csak novemberben kerül az esküdt­szék elé, mivel a vizsgálat még több irányban szorul kiegészí­tésre. Villási első vallomásaiban azt mondta, hogy már hónapok óta lesett áldo­zatára szerelemféltés miatt, ezt a vallomását azonban újabban vissza­vonta. A bestiális gyilkos állítólag csak a szerelmi leveleket akarta ellopni, később pedig a leütött ál­dozat pénzét is ellopta. Mezei dr. és Bardócz dr. komá­romi orvosok megvizsgálták Villási elmeállapotát és beszámithatónak találták. Villási Ferenc ellen az állam­ügyészség előre megfontolt rabló­gyilkosság, gyújtogatás és egy se­besült katona megölése miatt emel vádat. Bizonyos, hogy a Komárom szent­­péteri Dóczé-bünügy óta a zseiizi Villási Ferenc bűnügyének novem­beri tárgyalása sem fog kevesebb szenzációval szűkölködni. A komáromi törvényszéken a leg­­közelebbi esküdtszéki tárgyalások szeptemberben lesznek, amikor egy gyújtogatás és két szándékos em­berölés bűntettét fogják tárgyalni A házasság Évtizedek óta ezer és ezer grafológus beszélt már arról, hogy a kézírás és a karakter közö t összefüggések fedezhe­tők fel ős ma is egészen határozott formában állitják, hogy az emberi jel­lem kiolvasható az írásból. Ez az állítás igy annyi ellentmondást és homályt rejt magában, hogy nem is szabad csodálkoznunk azon a körül, ményer, hogy az intelligens közönség a pszichológiának ezt a fajtáját annál nagyobb bizalmatlansággal nézi, minél jobban megerősödnek természetludo­­irányi ismerelei. Mit is értünk ez alatt a szó alatt: jellem ? Ha tiz embert megkérdezünk, tiz különböző választ kapunk. Mindegyik más vonást fog említeni, mondván, hogy az a legjellemzőbb Egyiknek sem lesz egészen igaza, egyik sem fog tel­jesen tévedni. Ha azonban az összes válaszokat és a bennük előforduló ösz­­szes ismertetőjeleket összegezzük is, még mindig nem kaphatunk teljes és kimerítő definíciót a jellemről. Vitathatatlan tény és kísérletek bizo­nyították be, hogy a jellem — azaz a pszichológiai és bizonyos fizikai tulaj­donságok összessége lényegesen befo­lyásolja minden egyén kézírásának ki­alakulását. Viszont tagadhatatlan tény az is, hogy egész sereg más tényező, is befolyást gyakorol a kézírásra, csupa olyan tényező, amelynek semmi néven nevezendő közössége nincs a jellemmel. A tudomány mai állása szerint már 12 ilyen önálló tényezőt sikerült meg­állapítani és megkülönböztetni. Ezen túlmenően mechanikus szem­pontokra is figyelnünk kell (amilyen a toll, tinta, papír), akut vagy krónikus egészségi zavarokra, az izmok lokális vagy funkcionális megbetegedéseire, a vizuális impresszió érzékenységi fokára, az illető országban szokásos írásmódra egyaránt figyelemmel kell lennünk. És csak ha mindezeket a tényezőket figye­lembe vettük, akkor lehet megközelítő és a kézírás. pontossággal és megbízhatóan levezetni a jellemet kézírásból. Mit jelent azonban tudományos szem­pontból itt ez a szó, hogy megbízha­tóság ? Ez annyit jelent, hogy a tudo­mányosan képzett grafológus legfeljebb az esetek 3 százalékában téved, ha nem vesszük figyelembe a lelkibeteg emberek írásait, amire eddig aránytala­nul kevés figyelmet fordítottak. Ez a tudományág tehát messzebb tart, mint a gyakorlati orvostudomány nagyon sok ága. A mikroszkóp segé­lyével egyik problémát a m.sik ulán oldottuk meg a kézírás általános tech­nikai szerkezetére vonatkozólag. Las­sított filmfelvételek segítségével megál­lapítottuk, hogy elülső végtagunk kü­lönböző részei, a könyök, az alsókar, a kézfej és az izomzat milyen részt vesz az irás munkájában. Statisztikai kimutatások tömegével, amelyek gyer­mekekkel az iskolában, felnőttekkel a laboratóriumban folytatott kísérletekről szólnak, kiküszöböltük azt a befolyást, ^chmoll-Pasta cipőjét ápolja, s rögtön fényesíti!

Next

/
Thumbnails
Contents