Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-08-11 / 96. szám

2. oidal Komáromi Lapot 1928. augusztus 11. „59 "Valódi „Bemberg mosó selyem harisnya elsőrendű minőség 3 pár K. \ ELBERT-nél NAdor-n. 19. Meglepő o'csó árban elsőrendű i?lése8 nyakkendők, Női és férfi fehérnemű, Pyjamas, Tetra baba kelengye, Szekrény gyermekkocsik, Intézeti felszerelések, Bőráru, Vulkán koffer, Kötött kabátok, Bőrkeztyük, Kötények stb. Mosó, játszó ruhák kiárusitási árban. szállították át a parasztpárt székházába, ahol felravatalozták és közszemlére tették ki. A külföldi sajtó egyformán állapítja meg, hogy a horvát parasztvezér halála belát­hatatlan következménnyel fog járni Jugoszláviára nézve. A Berliner Tageblatt szerint az a ve1 szély fenyeget, hogy kompromisszumra most már semmi kilátás nincs, minthogy a horvát ellenzék a zágrábi ellenparlamentban minden bizonnyal a legszélsőségesebb utat fogja választani. A jugoszláv államválság teljes komoly­ságával kitört. A Times vezércikke szerint Radics mindig a horvát partikularizmust szol­gálta, akkor is, midőn Horvátország még a toldozott-toldozott Habsburg monarchia érája alatt volt és a többi délszlávval egyesülni akart. A világ­háború után ez az óhaj teljesült is. De — Írja a Times — a magyar uralom minden hibája ellenére is alattvalói számára tiszteséges köz­­igazgatást és gazdasági egységet biztosított és rendes, kielégítő megélhetést nyújtott mindenkinek. Kultúrája pedig sokkal magasabb volt, mint aminőt a szerbek bár­mikor is elérhettek volna. Azonban a szerbek túlságosan sokat követeltek maguknak azon az alapon, hogy ők voltak a jugoszláv szabadság és egység megteremtői és ez érde­müknél fogva nagyon is ránehezedtek az uj királyság többi részére. Radics azt követelte, Hogy Horvát­országnak az ir szabad államhoz hasonló alkotmányt adjanak és bizonyára nemzete túlnyomó több­ségének kívánságát tolmácsolta és halála ennek nagyobb hatóerőt fog adni. A lap más helyen egy hasábos nek­rológot szentel Radicsnak. A Daily Telegraph szerint a hábo­rúban teremtett jugoszláv királyságot a széthullás veszélye fenyegeti, amidőn Horvátország és a többi kisebb ju­goszláv tartomány fellázad a szerbek elnyomó politikája ellen. Saját statisztikai adatok szerint a szerbek egyharmadát teszik az állam összlakosságának. A szerbek nem tagadják, hogy kisebbségben van­nak, de arra hivatkoznak, hogy ők a harciéren véreztek el és ezért nem szabad az ő hősiességü­ket azzal büntetni, hogy a többségnek rendeljék alá. Az egyenlőtlen adózta­tást a statisztikai adatok bizonyítják, amely szerint az utolsó nyolc évben a szerbek adója évenként és fejenként átlag 559 dinár, a horvátoké 782 dinár volt. Milyenek a téli kilátások? Komárom, — aug. 10. Munkatársunknak alkalma volt be­szélgetést folytatni egyik legkiválóbb gazdánkkal, aki nemcsak kitűnő kép­zettségénél fogva, de gyakorlati felfo­gása revén is számot tarthat arra, hogy nyilatkozatait komolyan vegyék. Kérdést intézett hozzá a termést illetőleg és a gazda a következőkben adta meg rá a feleletet: — Igaz, hogy a termés, már a sze­mes gabonatermés a rendes átlagon felül emelkedett és egyes helyeken jobb átlagokat értek el, azonban tekintettel a rozsban mutatkozó károkra, az átla­gos termés nem haladja meg a jó kö­zepes termést A rekordtermésről szóló híreket túlzottaknak tekintem és azokban nem hiszek. — Ami Magyarországon mu'atkozó több milliós terméstöbbletet illeti, haj­landó vagyok feltételezni, hogy ez nem j hivatalos becslés é3 nem egyéb, mint j a gabonának megkontremináiása és az j árak leszorítására irányuló törekvés, \ amelynek a sajtó rendesen fel szokott j ülni. j — A termést nem szabad egyolda­lúan vizsgálni, hanem ki kell terjesz­kedni annak egész komplexumára. A jelen esetben például katasztrófáiisan rossz termés elé nézünk a legfontosabb néptáplálékban, a burgonyában. Tudjuk, hogy ez az idén már nem is sikerülhet, j mert helyenként hónapokig nem volt l eső és a burgonya szára csaknem min j denütt elszáradt a nagy forróságban. i Hogy mit jelent egy rossz burgonya­­\ termés szociális tekintetben, azt feles­­f leges fejtegetnem, mert azt mindenki ! tudja. Most pedig igen rossz lesz a termés. — A másik igen fontos kapásnö­!vény, a kukorica szintén gyengén fog sikerülni. Mikor a kukorica kihányta már cimerét, akkor az eső sem igen használ neki többé. Ez is elkövetkezett f anélkül, hogy esőt kapott volna. Ilyen­­! kor a csövek vagy korcsok maradnak, : vagy pedig a szemkötése a lehető leg f rosszabb és az elcsenevászedik, nem ? hoz szemet. Ismeretes dolog, hogy a I kukoricatermés a legszorosabb őssze­­| függésben van a hizlalással is, amely jj az idén csaknem teljésen az árpára \ fog szorítkozni. I — Igen rosszul áll a íépa is és igy * az idei cukorkampány sikerére aligha l van kilátás. Egész bizonyosan meg fog jj drágulni ez a fontos fogyasztási cikk is. ] A takarmányrépa ügye nesn kevésbbé 5 fontos és ez is kévés jóval kecsegtet. | — Általában a takarmány kérdése a ! legrosszabb jövőt jósolja az állattartó j gazdákra nézve, akiknek egy része má­­j ris a téli takarmányát eteti és hogy télen mivel farija állatait, az igen kér­déses dolog marad. A szénatermás ho­­zadéka igen csekély a nagy aszály miatt, sarju is rosszul fizet, aíig lehet rá számítani. A mesterséges takarmá­nyokkal is igy ál! a gazda, aki kény­telen lesz azt a bevételi többletét, ame­lyet a gabonából megtakarítóit s amely- S Ha messze útra indulsz. Irta Feleki Sándor. Nézz annak a szemébe jól Ki könnyet ejt teérted, Titokban, hogy azt meg ne lásd S aggódva félti élted, Ha messze útra indulsz. Simítsd búfelhős homlokát, Melyen most gond redője, Hisz az utasnak végzetét Ki is tudná előre S te messze útra indulsz. Szorítsd meg a halvány kezet, Ha cirógat becézve, Nézd, finom ujja, hogy remeg, Mig nyugszik kéz a kézbe, Mert messze útra indulsz. S csókold forrón az ajakat, Mely szívesen beszélne. Szava nincs, mégis könyörög: Vigyázz, ne dőij veszélybe! Hisz messze útra indulsz. Nézz a küszöbről vissza még És át ne lépjed »ddig, Mig kedvesed csukló szava: „Isten veled!“ nem hangzik, Ha messze útra indulsz. Ha távol, messze visz utad, Ha indulsz egymagádba, E forró csók, e könny kisér S nem léssz majd elhagyatva, Ha messze útra indulsz. Legenda. Irta Keztyiisné Balog Margit. Csodálatos szép volt a nápolyi öböl. Tele hold szórta ezüst sugarait szerte, a sik tenger fényes fátyolba burkolta magát. A kicsiny halászcsónak lágyan ringatódzott a habok fölött, Umberto, a vén olasz, evezőjét alig feszítette neki a víznek, mégis a milliárd csillag­gal kihimezett ég alatt haladtunk messze a parttól, úgy hogy lassan a semmibe veszett. Én nem láttam mást magam körül, mint a felséges tükört, csöndes felületén az éjjeli égbolt egész ragyo­gásával. Félig lehunyt szemmel fogóz­tam a kényelmetlen ülés deszkájába, szivemben elaludt minden fájdalom. Sokáig nem hallottam mást, mint a lapát nyomán muzsikáló viz halk csob­­banását. Mélységes volt a némaság. Egyszerre nyugatról, a nyílt tenger fe­lől hajlékony melódia mollhangjai szű­rődtek át a hallgatag éjen. Melegség szaladt végig rajtam: — Hallod, Umberío, dalol az éjszaka?! — Bella Madonna mia, ne hallgass oda. — Hív az a nóta, úgy érzem, en­gem hiv . . . A vén halász keresztet vetett magára, kezében egy pillanatra megállt az evező, azután megfordította a gyönge bárkát. Előre lendítettem a karomat: — Kinek a bűbájos hangja az, ott kint a nyilt tengeren? — Loranzo bolygó lelke babonázza az asszonyok szivét. — Vigyél feléje közelebbi — Halál az ő ajkának csókja, sirocco el­vesztő ölelése. Siessünk, siessünk ! — és repült a csónak, vissza az öböl felé. i Ám a fejem egyre nyugatnak fordult, valami vágy fészkeiődött bent a kama­rákra osztott, kis izomcsomóban. Nem bírtam megállni, kértem Umbertót: — Mesélj róla, mesélj ... * j A legszebb halász volt Moran de 3 Larriban Loranzo. Magas, barna férfi, két szemében világok-világa lángolt, ajkán csodálatos nóták születtek. Karja dolgosán erős. öreg anyjának egyetlen támasza, gondozója s büszkesége. A rozzant házban nem lakott gazdagság, de a vidám kacagás örökös tanyát vert magának. Csak egy különösségét nem tudta vele elhagyatni az anyja. Már húsz éves múlt és nem volt a leányok közt senkije. A legmódosab­bak fontak virágot a kalapjára, de Loranzo mindenik koszorút levette s odaadta az édesanyjának. — Mikor tartod meg magadaak, fiam? — vallatta. — Nem tudom. — Öreg vagyok már, maholnap te­hetetlen. Jó lenne gondoskodni asz­­szonyról, aki főz meg mos rád. Nem sokáig birom. Csak azt várom, hogy találj a szivedre és itthagyom a földet. — Akkor a száz esztendőt is itt tapossa még ... Egy idő után a napsütötte arcú, fiatal, daliás ember kezdett halványodni. Karjai lankadtak lettek, alig tudta a hálót vetni-huzni. Álomlátó, két fekete szeme megnagyobbodott. Feltűnt az anyának: — Beteg vagy, Loranzo? — Itt sajog kegyetlenül — és szivéhez szorította áttetsző ujjait. — Mióta? — Egyszer éjszaka láttam a Tenger* Szlovenszkő páratlan hatása n51 gyógyfürdőié újonnan berendezett modern hidegvlzgyőgyintézettel és szénsavas fürdőkkel. // Teljes pensló lakás, ellátás (napi négyszeri étkezéssel) naponta elsőrendű vasas fürdő gyógy- és zenedijjal együtt augusztus 15 tői naponta 45— Ke. Felvilágosítást ad: Vyhne fürdőigaz­gatósága és dr.Ungár Kálmán Brati­slava, (Stefaniková-u. 23.) Telefon 11-96. 380 nek ezer helye volna, takarmánybeszer­zésre fordítani, — így áll a rekordtermés ügye. Az érem egyik oldala igen fényes, mig a másik igen sötét. Végeredményben ezt az esztendőt nem sorozhatjuk a leg­jobb esztendős közé, mert amit a ré­vén megnyerünk, az kicsúszik a keze­inkből a vitnon. A legtöbb gazda szí­vesen elcserélné ezt az esztendőt egy olyan jó közép is esztendővel, amely­ben nem látott szükséget egyetlen gazdasági terményből sem, mert mi­­helyest valamit vásárolni kell a gazda­ságnak, aminek abban meg kellett volna teremnie, akkor már a gazdasági mérleg ked/ező nem lehet. A kataszt­­rófáíis takarmány termés nagy kihatás­sal van az állatállományra u, amelytől nem szívesen válik meg a gazda, most azonban a kiseob gazdaságok ezzel lesznek kénytelenek, ha forgó tőkéjük hiányzik. — igy fest a valóságban a termés­nek a képe, amelyről legkönnyebb ve­rőfényes Képet rajzolni, azonban ez messze áll a reális valóságtól. A való­ság pedig az, hogy a legtöbb gazda aggodalommal tekint a tél elébe. Kü­lönösen a gazdasági munkások, cselé­dek és a törpe birtokosok azok, akikre nézve az idei esztendő igen könnyen válságos lehet. Eddig szóit információnk, amelyet kötelességszerüen közzé adunk azért, hogy a Közönség tisztán lásson. A nagy közönség eddig csak a búzát és az árpát látta és azt, hogy ezekben a a akitekben bizonyos többlet termés mutatkozott, ellenben már nem kiváncsi a gazdasági helyzet további folytatá­iányát . . . azóta nincs nyugovasom. Emészt a forró láz, fázom a napsütés­ben, lemaradt számról örökre a nóta. Egy csókjáért az életemet adnám. Édesanyja sírva panaszolta a szom­szédoknak fia betegségét, vén halászok hoztak íeánykönnyeken neveit fehér liliomot, ágya fölé akasztották: nem ért semmit. Hét szál gyertyát égetett el a Szent Szíve előtt, de nem gyó­gyult a gyermeke, Üjholdkor tört pálmalevél főzetével locsolták a küszö­böt, de éjfélkor csak kiment rajta Lo­ranzo lehunyt szemmel. Láthatatlan vezetője a bárkához vitte, ieoldotta azt a láncról s mig ajka soha nem hallott melódiát gyöngyözött az ég felé, leány hang kisérte énekét, pedig senki sem volt mellette. Szentháromság harmadik vasárnap­ján megint csónakba ült Loranzo, vé­gigevezett a part mentén, messze mö­götte maradt az árva kunyhó, mig az ablakba tett mécses gyönge világa is a semmibe veszett. Moran de Larritól két kilométerre kikötött a Sárkányok barlangjánál. Istennel járó halász még a nappal fényénél sem merészkedik az örvényes, zátonyos, kiszámíthatatlan parthoz kő" zeledni, hol a tenger vize máról hol­napra változik, ahol zátony volt, ott elnyelő kavargás keletkezik, hogy sod­rából ki ne engedje a ladikot többé, addig forgatja, mig a sziklához csapva, száz darabra törve, harsogó zajjal ömölve beviszi a barlang rettentő száján. De Loranzo biztos kézzel hajtotta a ki­álló pillérhez járómüvét, annak a háta mö­gött leláncolta s a tenyérnyi keskeny, ve­szedelmes szikiapárkányon elindulva, a

Next

/
Thumbnails
Contents