Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-01-28 / 12. szám
2. oldal. * Komáromi Lapok__________ 1928 január 28. Régen bevált gyógyvíz vese és hólyagbajoknál, anyagcsere zavaroknál, terhességnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoldó. — Legkitűnőbb ízű frissítő asztali viz. 815 nyokkal ismerősek megállapították, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia nem az a három állam, amelynek érdeke, hogy egy közös védelmi szövetséget alkosson és megjósolták, hogy elfog hamarosan következni az idő, amikor az érdekellentét ki fog világlani. A kisantant Magyarország ellen jött létre, azonban már az utóbbi években is bebizonyosodott, hogy vannak kérdések, amelyekben nem tud egyöntetűen cselekedni a három szövetséges. Itt van most újra ilyen eset, a szentgotthárdi fegyverszállitmány esete, amelyben egy hónap óta készülődik a kisantant, hogy jegyzéket nyújtson át a Népszövetségnek, azonban eredménytelenül. A nagyhatalmak nem valami szívesen fogadják a handabandázást és kevés kilátás van arra, hogy a szentgotthárdi eset miatt Magyarország ellen fellépjenek, de meg lehet állapítani azt is, hogy a démars elhalasztásának legfőbb oka abban a látogatásban keresendő, amelyet Titulescu román külügyminiszter most végez Rómában, ahol Olaszországnak barátságát akarja Románia megszerezni az erdélyi optánsok ügyében. Titulescu olaszországi útja miatt lett elhalasztva a jegyzék átadás, mert Románia nem teheti, hogy föllépjen a kisantant másik két államával olyan ügyben, amelyben Olaszország is érdekelve van. Vagyis Romániának ebben az esetben nem érdeke, hogy két társát támogassa s ezért a kisantant kénytelen-kelletlen elhalasztja a jegyzék átadását arra az időre, ami-Komárom a nagy török háború idején. Irta: Takáts Sándor dr. (IV. folytatás és vége.) A nagy török sereg vonulásából nyilvánvalóvá lön, hogy Komáromot egyelőre nem fenyegeti veszedelem. Ezért a császári hadak a Vág folyó mentén való hadműveleteket abbahagyták s visszavonultak Komáromba, onnét pedig a jobban fenyegetett Győrbe. Eszterházy János győri vicegenerális június 13-án írja Batthyány Adámnak: „Az armadától ma érkezvén hozzám general adjutant Hoffmann uram, referáld, hogy az méltóságos herceg Komárom tájára átalköltöztette az armadát, holnap pedig a komáromi hídon az győri pusztára. Június hó 26-án Haas János élelmezési főtiszt (proviant, obristleutenant) jelentése szerint Lothringeni Károly herceg az egész generalitással együtt már Győrött volt. A császári hadsereg jobbszárnya a tüzérséggel együtt a Kis-Csallóközben táborozott félórányira Győrtől. A sereg balszárnya ismét Komárom felé vonult, A török • sereg — irja Haas — igen nagy, de gyülevész nép. A magyarok szerint a török had Győrt kíséreli meg. Lehet, hogy a nagyvezérnek csupán Győr megszállása járt a fejében. Ettől a tervtől azonban dállott. így azután Győr is megmenekült a veszedelemtől, A török sereg élői a dunántúli falvak népe mind elmenekült. Komárom megye Dunán túl fekvő falvainak lakói a tatai, a füzitői és szőnyi nádasokba és az ottlévő kisebb szigetekre menekültek. Akkor ugyanis Oszőny határát kor majd nem lesz a szövetségesek között érdekellentét. Egyes hirek szerint csak áprilisban fogják átnyújtani a démarsot. Lloyd George felkészül a legnagyobb parlamenti harcra. — január 27, Lloyd George a napokban érkezett vissza leányával brazíliai üdülő útjáról és az ősz államférfi az állomáson reá várakozó meghitt barátjai, szabadelvű képviselők előtt, a hirlapirók üdvözlésére azt válaszolta, hogy erőt ment gyűjteni a nagy parlamenti harcra, amelynél nagyobb még nem volt Anglia politikai életében. Kijelentette, hogy az idén nem számit az általános választások kiírására, minthogy ennek a kormánynak tető alá kell juttatnia a női választójog kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Miss Megout, L’oyd George leánya a kérdésekkel ostromló hírlapíróknak csak azt jelentette ki, hogy a jövő választásokon liberális programmal fogja jelöltetni magát. még nagyterjedelmü vizek fogták körül. E vizek több csinos, de hozzáférhetetlen szigetet alkottak. Pompás búvóhelyek voltak ezek a török ellen. Mikor Komárom elköltözött népe is észbe vette, hogy a városukat a török nem égette föl, sőt meg sem rabolta, meg sem szállta, lassan-lassan megint visszaköltözött. Nem először cselekedett igy s nem is utoljára. A nehéz idők azonban még nem múltak el a városra. A nagy császári hadsereg tovább is Komáromban és Komárom körül gyülekezett s fölélt mindent, mégpedig fizetés nélkűi s elfoglalt minden lakható helyet. Drahosóczy András helyettes főkapitány meghalván, Hofkirchen ajánlatára a király Zámory György alispánt nevezte ki helyére. Ez sem volt Isten angyalai Tőle is sokat kellett a városnak szenvednie. Ha jóérzésü magyar ember lett volna, nem is nevezték volna ki Hofkirchen helyettesének. Hiszen ezidőtájt jelent meg a császári rendelet, hogy a magyar végházakban német parancsnokokat és német őrséget kell helyezni. Zámory György egyébként vitéz katona és birtokos nemesember volt. Az 1683, évben Győrött volt huszárkapitány s mint ilyen, résztvett a Bécs körül folyt harcokban. Wallis győri generális irta róla, hogy Bécs és Győr körülzárásakor Zámory mint a győri magyar lovasságnak és gyalogságnak főstrázsamestere a kitörések alkalmával hősiesen küzdött. Wallis mint kitűnő s vitéz katonát ajánlotta őt őfelségének is. Zámory, mint Hofkirchen generális helyettese, fogadta Komáromban az átvonuló csapatokat s az ő vendégei Egy izlandi egyetemi tanár érdekes javaslatot terjeszt a népszövetség elé a báborus lehetőségen megszüntetésére. — január 28. Azok, akik még idáig sem barátjai a békének, annak, hogy a nemzetek testvéri ölelkezésben találkozzanak egymással, akik még most is megmosolyogják a pacifisták törekvését és tudnak létjogosultságot adni a háborúnak, most nagyen vegyes érzelmekkel olvashatták a külföldi újságokban egy dán egyetemi tanárnak azt az érdekes és merész javaslatát, amit legközelebb a népszövetségnek is be fog terjeszteni, Gudmundus Finnbogason izlandi egyetemi tanárnak, aki az izlandi tudományos és politikai életben igen jelen tékeny szerepet tölt be, teljesen újszerű és merész javaslatáról van szó. A javaslat szerint a népszövetség kötelezi magát valamennyi tagját (tehát nagyjában valamennyi európai országot) arra, hogy abban az esetben, ha az illető ország háborút üzen, azonnal a frontra kell vonulnia az egész kormánynak, amely a hadüzenetet aláírta, valamennyi képviselőnek, aki a hadüzenet mellett szavazott és általában valamennyi magasabb rangú közfunkcioná ■ riusnak és jelentékeny pozicióju közéleti embernek, aki a háború megindításában bármiféle szerepet vállalt. Fiunbogasan professzor részletes javaslatot do gozott ki arra nézve is, ' Komáromi Este Pozsonyban. Komárom, — jan. 27. A pozsonyi Toldy Kör meghívása folytán a Komáromi Jókai Egyesület holnap Pozsonyba rándul át, hogy ott Komáromi Este keretében bemutassa a komáromi kultúrának egy kis mozaik képét. A program, melyet dr. Szijj Ferenc, a Jókai Egyesület ügyvezető elnöke és dr, Alapy Gyula főtitkár állítottak össze, oly kiváló, hogy Pozsonyban egész bizonyos és elmaradhatatlan a siker. A Komáromi Este méltóképen reprezentálja Komárom irodalmi és művészeti életét. Egy zeneszámot kivéve mind komáromi Íróknak, művészeknek a munkája az egész program. Komárom nagy szülöttei melleit felvonulnak a mai Komárom kulturéletének reprezentáns alakjai is az este sikere érdekében. voltak a főtisztek. Mivel birtokait a rebellisek elpusztították s mivel nyolc éven át zsoldját nem kapta meg, igen nehéz helyzetben volt. Ehhez járult még, hogy a kardja alatt lévő magyar katonasággal neki is a harctérre keilett vonulnia. Ilyen alkalommal történt, hogy Nissa és Belgrág közt bizonyos Febre Simon nevű kapitány zsákmányát ismeretlen emberek elragadták. Febre Si mon Zámorytól követelte a kárpótlást. Ebből aztán hosszú és nagy por támadt. Febre kapitánynak hatalmas támogatói voltak, köztük Veterani tábornok is. E támogatók mindent elkövettek Zámory ellen. Közben történt, hogy a komáromi magyar katonaság több embere megtámadta a megyeházát s tüzet vetett az épületbe. Ezt is Zámorynak tulajdonították. Erre Mansfeld herceg a haditanács parancsára Zámoryt elfogatta s mint valami gyilkost, börtönbe vettette. A magyar kancellária 1692. február 20 án kimutatta, hogy a megyeházának megtámadása Zámory tudta nélkül történt. Febre kapitánynak követelése meg kérdéses. Ezért Zámory elfogatása törvénytelen. Szabadon kell őt bocsátani. Eszterházy Pál nádor 1691. július 18 án szintén védelmébe vette Zámoryt. Élesen kikelvén a haditanács ellen, a rendek nevében is kérte Zámory szabadonbocsátását. Ő is úgy járt — irja Eszterházy — mint Szathmáry Imre csongrádi alispán, akit Schlick generális hamis szín alatt elfogatott s máig is fogva tart, miután birtokait előzőleg jogtalanul elfoglalta. A megyeháza megtámadásával és felgyujtásával azért vádolták Zámoryt, mert néki heves villongása volt a megyével. Komárom megye ugyanis hüthogy abban az esetben hogyan töltenék be automatikusan a megüresedő képviselői, miniszteri stb. helyeket» anélkül, hogy az állami munka gépezete megakadjon. E rután néhány részletkérdésre válaszolt: — A női képviselők és miniszterek is menjenek frontra ? — A válasz: igen. Ha eddig is lehettek egyes nők ápolónők és markotányosnők, akkor nincs akadálya annak, hogy ápolónők és markotányosnők le> gyenek mindazok a nők is, akik a háború előidézésében részt vettek. — A védkötelezettségi korhatáron túllévő idősebb képviselők és miniszterek is vonuljanak ki a frontra? — Igen. Az öreg embereket ezzel is figyelmeztetni kell arra, hogy milyen drága dolog az élet, amelyet, ha fiatalokról van szó, olyan könnyen dobnak oda. Az a nemzeti cél, amelyért feláldozhatják életüket a fiatal emberek, akik előtt nagy jövő áll — az a cél megérdemli azt is, hogy hátralévő napjaikat feláldozzák érte azok, akik már sokat láttak és sokat éltek át. Fíunbogason azzal fejezi be javaslatát, hogy szerinte a népszövetség ilyen értelmű határozata csakugyan véget vetne a háborúknak. Szijj Ferenc dr. és Hajdú Lukács dr. előadásai Komárom művészetéről és Komárom váráról bizonyára lekötik az érdeklődést, Riszdorferné Moly Margit, a kiváló művésznő dalokat fog énekelni Kurucz Jánostól, Lehártól és régi kuruc dalokat, az ő disztingvált művészete és előadóképessége egész bizonyosan meghódítja a pozsonyi közönséget is. Basilides Iván ma Komárom egyik legjobb szavalója és akit szándékosan hagytunk a felemlítésben utolsónak: Nagy Stefánia a zongorának oly kiváló tudasu mi velője, hogy Dohnányi művének előadásával meg fogja vesztegetni a pozsonyi közönség kulturált ízlését is. Ez az egyetlen engedmény: Pozsony iránt érzett tiszteleténél fogva a Jókai Egyesület műsorára Pozsony legnagyobb élő művészének egy müvét vette fel. Az egész Komáromi Este egyébként tanúja lesz annak a meleg kulturális kapcsolatnak, mely Pozsony és Komárom között már a háború óta szövő* lenaéggel (notae infidelitatis) vádolta őt a törökkei űzött titkos kereskedése miatt. A birák azonban ártatlannak nyilvánitották őt s igy a haditanács 1694 április 22 én visszahelyezte állásába. A magyar kancellária és a nádor közbelépésére az uralkodó vegyes bizottság kiküldését rendelte el s erre Zámorynak is meg kellett jelenni Bécsben. A haditanács azonban még most sem bocsátotta őt szabadon. Erre a karok és rendek egyenesen őfelségéhez fordultak s világosan megírták, hogy Zámory elfogatása és elzárása a magyar törvényeknek és a nemesi kiváltságoknak súlyos megsértése. Kérik tehát Zámorynak azonnal való szabadonbocsátását. Mikor történt Zámory elbocsátása, nem tudjuk, de 1697. május havában már Bécsben volt s ez alkalommal már folyt a bizottság tárgyalása az ő ügyében. Dűlőre a dolgot azonban ezúttal sem vitték. Zámory nem volt hajlandó Febre kapitánynak kárpótlást fizetni. A megyeházának megtámadásában és felgyujtásában pedig — amint állította — sémi része nem volt. Ezt az éveken át folyt ügyet csak 1699-ben fejezték be, amikor Febre rác kapitány már nem élt. A király jóváhagyásával Zámory György minden büntetés alól fölmentetett s előbbi tisztségét és méltóságát visszakapta. Zámory azonban nem foglalta el a régi tisztségét. Úgylátszik, megelégelte a katonai igazságszolgáltatást, v helyette a komáromi naszádos hadat mint ezredes Disznosdi Horváth vezette. A komáromi magyar hadi nép a háború végéig minden évben résztvett a harcban-. Fizetés nélkül vitték őket
