Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-01-28 / 12. szám

1928. január 28.

Komáromi Lapok

3. oldal.

dött s amelynek városunk oly sok szép emlékét 6rzi. A Toldy Kor és a Jókai Egyesület barátságát mélyíti el a holnapi est, melynek műsora a következő:

1. Szijj Ferenc dr., a Jókai Egyesület elnökének előadása: Komárom és a művészetek.

2. Rlszdorferné—Moly Margit:

a) Pósa Lajos—Szijj Ferenc: Hej Komárom, Komárom ...

b) Kiss József—Kurucz János: Oh mért oly későn ...

c) Ady Endre—Kurucz János: Szivek messze egymástól.

d) Molnár Kálmán—Kurucz János: Hervadó rózsák közt . ..

3. Basilides Iván szavalata:

aj Jókai Mór: Lengyelek fehér aszszonya ;

b) Borka Géza: Fecskék beszélgetnek.

4. Nagy Stefánia zongorajátéka:

a) Dohnányi: Capriccie F-durban;

b) Brahms: Walzer.

5. Hajdú Lukács dr. előadása: Komárom vára 1848149 ben.

6. Riszdotfémé— Moly Margit:

a) Lehár: Vilja dala (a Vig özvegyből.

b) Kuruc dalok:

1, Nagymajtényi síkon . . .

2. Kesereg a holló . . .

3 Bujdokolva járok .. .

Óvja magát a meghűléstől.

Ez okozza a betegségeket. Tartsa j ezt szem előtt és masszírozza testét

ALPA

menthol sósborszesszel. mely a bedörzsölés után hüsit, de nemsokára kellemes meleget idéz elő. „Alpa“ mentholszesz eredeti csomagolásban mindenütt kapható.

923/1V.

Apróságok

Serédi Jusztinján magyar hercegprímás életéből.

Közreadja: Kiss Endréné.

Az öreg Szapucseknek — az új hercegprímás atyjának — egy idősebb ember szomszédja volt, ki nyáron ebédutáni pihenését az udvaron egy szederfa árnyéka alatt álmodta át. Ezt a csendes pihenést a kis Gyuri megirigyelte és éles eszével kiokoskodta, hogy miként zavarhatná azt meg. A szomszéd fájára felkötött egy kolompot, arra spagétot, mely az ő udvarukba ért át s ott azt játszópajtásaival megrántotta, mire a kolomp erősen megkondult. Az öreg szomszéd fel rezzent álmából, kereste a kolompot, — nincs senki, semmi. Ezen a kis Gyuri és társai jól mulattak és vígan kongatták a kolompot. Végre az öreg felfedezte a csínyt és igy feddte meg a fiúcskát; „Te tökéletlen gyerek!“

— amin a kis Gyuri jót nevetett.

Később iskolába járva, hittanórán a

tisztelendő ur azt magyarázta, hogy Isten legtökéletesebb teremtménye az ember. Ekkor Gyuri keserves sírással mondta el a tisztelendő urnák, hogy mily roszszat tett ő a szomszéd bácsival, hogy az öt .tökéletlen“ nek nevezte. Az idő megmutatta, hogy Siapucsek Gyuriból a legtökéletesebb ember, Magyarország hercegprímása lett.

A szent évben az egész világ katolikusai elzarándokoltak Rómába. A Vatikánban Serédi Jusztinján volt az el rendezéssel megbízva. Az angolokkal angolul, a franciákkal franciául, a németekkel németül beszélt. Egy hölgy ezt végighallgatva, igy szólt: „Ez a. fiatat pap minden nyelven beszél, talán velünk magyarul is tudna beszélni.“ Eft meghallotta Serédi és igy felelt: „Én, nagyságos asszony, magyar vagyok!“

1 Bárdos Rémig dr. főapát magával vitte Rómába Miska nevű huszárját, Miska huszár ruhája nagyon szép volt,

— igen finom világoskék posztó dúsan zsinórozva, oldalán kard, lábán finom lakkcsizma. Egyszer Serédi főrendező bement a fogadó-terembe. Olt ült a különféle nemzeti kiküldöttek között Miska, irulva-pirulva. A Vatikánban őt fényes libériájáról tábornoknak nézték, de Serédi intézkedett, hogy Miska csak térjen vissza régi állásába.

Ugyancsak a szent évben történt. Serédi olaszul s utána németül prédikált. Egy hallgató német igy szólt: „Milyen * kitünően .beszél ez az olasz pap némea harctérre s éhezve, rongyosan tértek haza. A hadi kommiszáriátus 1692-ben jelentette, hogy ha a magyar katonáknak csak vizet és száraz kenyeret adnak, mint eddig, néhány hét alatt mind eltűnnek-Bár a szegény magyar katonának alig adtak valamit s amellett lenézték, a haditanács 1692 ben elrendelte, hogy a német katonaság kímélése céljából a rohamoknál, a nehéz és veszedelmes vállalkozásoknál a magyar és a rác katonaságot kell használni.

Mivel a hosszú háború alatt a szegény magyar katonákat a téli beszállásolás és a portió alól fölmentették, legalább télen nyugtuk volt. A megyék azonban nem mindenütt vették tudomásul a fölmentást. A komáromi magyar hadinép például 1697 ben a haditanácsnak azt panaszolta, hogy bár évek óta résztvesznek a háborúban, a mejrye semmibe sem veszi fölmentésüket.

A hosszú háború alatt különben Komáromban éviől-évre megismétlődött az, ami 1683 ban és 1684 ben történt. Vagyis a nagy császári hadsereg rendesen itt gyülekezett, temérdek kárt okozván a megyének és a városnak. Ezen kívül a vár építéséhez is munkásokat kellett adniok. Sőt 1691-ben Komárom- és Győrmegyének kétszázezer sánckosarat kellett készittetniök Buda vára számára. Ilyen és hasonló teher majd minden évben szakadt egynéhány Komárom lakóira. Amig Hofkirchen generális élt, mindennapi dolog volt Komárom sanyargatása. Meghalván Hofkirchen, a végrendeletben Komárom is úgy szerepelt, mintha az övé lett volna. Erre a város lakói 1692. ápril havában őfelségéhez folyamodtak s kérték őt

elkobzott jogaik visszaállítására és arra, hogy a terhektől magukat örök időre megválthassák. Majd meg Komáromnak a szabad királyi városok közé való sorozását kérték, Ígérvén ez esetben tízezer forint letevését.

A király hajlandó volt a város kérését teljesíteni. Az 1692. évokt. 2-án elhatározását már az udvari kancelláriával és a magyar kamarával is tudatta.

Alighogy ezt Zichy István gróf, a várbirtok tulajdonosa megtudta, Eszterházy Pál nádorispánhoz sietett s elmendá néki, hogy Komárom tízezer forintot ajánlott föl őfelségének a szabad királyi városi jog fejében. Erre Eszterházy nádor rábírta Zichyt, hogy hűsége jeléül tizenkétezer forintot tegyen le a hadi kiadásokra. Eszterházy aztán irt a királynak s arra kérte őt, hogy királyi szavát ne változtassa meg. Az 1687. évi országgyűlés ugyanis kimondotta, hogy a királyi szabad vá rosok számát nem kell szaporítani. Én — írja Eszterházy —, mint nádorispán a hazai törvények értelmében kérem felségedet, hogy az érdemes Zichy familiával szemben ne adjon előnyt Komárom városának.

Mivel Zichy tizenkétezer forintja több volt, mint a szegény Komáromtól ajánlott tízezer forint, tehát Zichy óhaját teljesítették, S Komárom még félszázadnál tovább nyögte s hordta a császári generálisok nehéz igáját.

A szegény lakók többször írtak a város szülöttjének: Kolonits bibornoknak is, kérvén őt, hogy védje meg őket a katonaság kihágásai ellen. Tudjuk, hogy Kolonits több Ízben föltárta az uralkodó előtt a szoldateszka hal latlan kihágásait. Azonban még az ő fölszólalásának sem volt eredménye.

1

'Vasaljon villannyal

Örs* = 53 fillér

lül.“ Erre Bárdos Rémig dr. főapát büszke örömmel jelentette ki! „Nem olssz pap a szónok, hanem magyar Bznedek-rendi szerzetes.“

Mi, szlovenszkói magyar katholikusok büszke örömmel köszöntjük Serédi Jusztinján hercegprímást. Boldog reménnyel bízunk abban, hogy fiatal, erős munkaakarata és bírása, a háború és utánajövő kommunizmus alatt megtépázott kétezeréves katholikus vallást uj diadalra viszi. Hálásan köszönjük neki mi magyarok, hogy tanúságot tett, hogy a magyar nemzet igenis demokratikus és valótlan rágalom az, hogy csak a főnemesség érvényesül Magyarországon s hogy minden állás, piotekció folytán, ezek közül lesz betöltve. — Serédi Jusztinián, az uj hercegprímás, a nép gyermeke, de nagy tudása, példás élete és akaratereje, élete delén a magyar katholikus egyház legfőbb állásába: a főpásztori állásba emelte őt.

Isten áldása legyen rajtat

Szonett.

Ha néha éjjel álmaim során A képed látom, régi kedvesem,

Egy édes ábránd száll át keblemen, Akár egy régi dal a zongorán.

Mintha visszarepülnék hirtelen,

Vagy bájitalból szomjam oltanám, - Letűnt idők derűje néz le rám, —

— A régi dalra múltam megjelen.

S elém varázsol bűvös mécs gyanánt Mindent, mit ifjan hű szivem kivánt:

— Lobog a láng egy boldog kis tanyán.

És dal hallatszik, lassan elhaló,

Míg átölel egy hang, egy drága szó:

— A messziről jött sóhajod talán.

Vialonga.

A vadász szerencsétlenségekről.

Az utóbbi időben feltűnően gyakran lehetett olvasni napilapokban vadászszerencsétlenségekről. Ennek oka első sorban a mai vadászok fegyelmezetlensége, másodsorban pedig a mai modern vadászfegyverek nem teljes megbízható szer kezete.

Azelőtt ha valaki vadászni akart úgy tanácsért egy régi tapasztalt vadászhoz fordult, ez kiválasztott részére egy fegyvert, az illetőt többször magával vitte vadászni, s ott kioktatta őt a legsarkalatosabb vadász szabályokra, hogy tartsa kezébe mindig a fegverí, hogy arra legyen mindig legfőbb gondja, hogy a fegyver csöve sohse legyen ember felé fordítva, továbbá társas vadászatoknál, az egyes szüneiek alkalmával az összejöveteleknél el ne feledje soha a töllényeket a fegyveréből kivenni, úgyszintén a vadászat befejezése ulán is a hazamenetel alkalmával, mert volt rá esel, hogy a hanyag vadásznak a vasúti kocsiban sült el a véletlenül töltve maradt fegyvere, továbbá mielői elsütné a fegyvert, mindig előbb egy gyors áttekintéssel győződjön

meg arról, hogy a lőirfinyban esetleg nines-e valaki, sűrűségekben vadászva pedig mielőtt lőne, győződjön meg szinte előbb arról, hogy az, amire lőni akar, az vad, s eseleg nem ember, erre is volt már eset, mikor a vadász vad helyett szelességből a társát lőtte meg. Kukoricásokban vagy sűrűségekben vadászva mindig tudnia kell, hogy a társa hol van, nehogy felrepülő vad helyett azt lőjje me. Erre is volt már eset. Ezeket a szabályokat betartva a baleset a vadászatokon csaknem teljesen ki van zárva. Ami a mai fegyverek szerkezetének meg bizhatatlanságát illeti, a mai Hammerlessz (önfelhuzó szerkezetű, külső kakas nélkül) fegyvereknél alkalmazott úgynevezett biztonsági elzáró a legtöbbnél csak egyoldalú, ezeknél az ütőszerkezetet elzáró gomb előretolása dacára a véletlen elsülés, esés vagy rázkódás következtében nincs kizárva, az olcsóbb fajta ily fegyvereknél, egyes gyártmányoknál a biztonsági elzáró csak a ravaszokat fogja le, s ez magában még nem elégséges, mert ennek dacára a belső kakasok lecsapódhatnak, s akkor kész a baj, Egyes fajta fökép a drágább fegyvereknél az elzáró szerkezet már kétfélekép is működik mégpedig olykép, hogy elsősorban a ravaszok lesznek lefogva, s másodsorban pedig retesz tolódik a belső kakasok elé, s teszi lehetetlenné hogy a kakasok a gyúszegekre lecsapódhassanak, e fajta fegyvereknél azután a véletlen elsülés esés vagy rázkódtaíás esetén ki van teljesen zárva.

Azelőtt körvadászatok alkalmával a vadász mindig maga ügyelt szorgosan arra, hogy az egyes szüneteknél az összegyűlt vadászok mínegyike ki vegye a fegyveréből a töltényt, sőt erre mindig figyelmeztette, felkérte őket tekintettel a többi vadász testi épségére sajnos ez már ma napság nem igen történik meg. Jelenleg sokszor az is megtörténik, hogy egyes vadászterület tulajdonosok meghívnak körvadászatra olyanokat is, akiknek akkor van legelőször fegyver a kezűben s kiknek a legelemibb vadász szabályokról halvány ideájuk sincs, s ily esetekben fordulnak azután legtöbbször elő a vadász szerencsétlenségek.

Németországban már évekkel ezelőtt foglalkoztak az illetékes körök azzal a tervvel, hogy mielőtt a hatóságok a vadászni szándékozónak kiadnák a fegyverengedélyt s vadászjegyet, annak előbb egy erre hivatott bizottság előtt előbb vizsgáznia kell, hogy tisztában van-e a vadászaton szükséges elővigyázati szabályokkal s hogy korektül használja vagy hordja-e a fegyverét stb. Nálunk se ártana ha az illetékes körök ezzel az eszmével komolyan foglalkoznának. Ha lehet kötelező autóvezető szakvizsga, miért ne lehetne az emberek testi épsége szempontjából a kötelező vadász vizsga is. Nimród.