Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-01-21 / 9. szám
1928 január 21. Komáromi Lapok 5. oldal. Ruth Elitért felelősségre vonják egy régi pletyka miatt. Bizonyítania kel), az első házasságában nem csalta meg a férjét — január hő. Tipikus amerikai eset, csemegéje a botránysajtónak: letartóztatni valakit négy év előtti házasságtörése miatt még akkor is, ha az illető asszony azóta el vált és újra férjhezmen*, sőt a leghíresebb aviatikus nő lett belőle Ru'h Etdérről van szó, aki átrepülte az Óceánt. A georgiai Clayton városa provokálta a furcsa botrányt Röpülése után Ru'h Eidert vaudeviüeszinpadra szerződtették. Városról- városra járja az amerikai kontinenst. Eközben elvitte u'ja a georgiai Atlantába is. Georgiának egv másik városában, Claytonban volt Rtrh Elder férjnél négy évvel ezelőit. Claude Moody volt a neve és a férje lanitó volt. A házasság csak egy évig tartott. Közbeléptek a szülők és felbontották azt azon az alapon, hogy Rulh E’der a házaséletre még túlságosan fiatal. Ennek azonban ahhoz a botrányhoz, amelynek epilógusa most játszódik le, voltaképpen semmi köze nincs. A pletyka a házasélet tartama alatt vette szájára a fiatalasszony nevét. Egy Hubert Jenkins nevű „vándor-evangélista“ állított be egyszer Clayíonba Jó barálságot kötött a férjjel és egy szép napon au ókirándulásra hívta a fiatalasszonyt. Mi történt ezen sz au'ó kiránduláson? Ez az, ami körűi elkeseredett háborúság dúl. Ruth Elder azt mondja, nem történt semmi, a városbeliek azt mondják: nagyon sok. A pletyka lassankint olyan hangos lett, hogy Rulh Elder és férje elköltöztek Claytcnból. Aztán elváltak. Rulh Elder újra férjhez ment Lyle Womack hoz és az elmúlt ősszel nekirepült az Óceánnak. Most, amikor mint világhírű nő Atlantában megjelent, Rabun sheriff elfogató parancsot kézbesített Ruth EI- dernek. Az elfogató pirancs alapja: „disorderly conduct* (rendetlen magaviseletét), az a paragrafus, amely alá elf£r minden a világon Amerikában. Rulh Elder hiába tiltakozott, hiába bélyegezte zsarolási manővernek az ügyet, le kellett tennie 500 dollárt és belenyugodni abba, hogy február 27 éré kitűzzék a tárgyalást. Clayton városka pletykaéhes lakosaival szemben Ruth Eldernek bizonyítania kell, hogy nem csalta meg férjét négy évvel ezelőtt. Hogy lehet ezt bizonyítani ? Az evangélistával? Az evangélista azonban nincs meg, eltűnt, nem jelentkezik. Rjíh Elder esküdő? ik, hogy ártatlan, hrgy akkori férje az auíókirándulásról tudott és abba beleegyezett. A tárgyalás elé nagy izgalommal néz az amerikai közönség. Két tisztátalan szív halála. Megjölf a rész'eíes ludósiíás és látható, hogy körülbelül úgy tör féni minden a Snyderné kivégzése körül ahogyan a táviratok jelentették De egy kéi apróságot még tudni kell, hogy előliünk álljon ez a rémes esel. Snyderné cellája a kivégzési >erémföl négy lépésnyirevöltiobbra.a szeretője.Judd Gray pedig a kivégzése teremtő! négy lépésnyire volt eay teremben balra. De azófa hoqy halálra ifélfék őket. nem látták egy mást és nem tudtak semmit A kivéqzés előtt egy órával a női fogházfelügyelő megkérdezi a halálraítélt asszonvt. — Mondja, mii érez most a szeretője iránt? A kérdés oly kegyetlen és oly érdekes, hoay csak egy nőtől eredhet, egy olyan nőtől, aki lalán sohasem szerefelt Snyderné nyugodtan válaszolt: — Well, eayüít vétkeztünk . .. S azt hiszem, együtt távozunk az élet bői ... Érzelmeinek többi részéhez a fel ügvelőnőnek valóban semmi köze. A kivégzés maqa elegáns volt. Snydernének hátul rövidre vágták és megborotválták a nyakát — oda kapcsolták az eqyik fémlemezt, mikor leültették a villamos székbe. Azután jobb lábáról bokáig lehúzták a fekete selyemharisnyát, — az alsó lábszárra kapcsolták a másik fémlemezt. A fekete selyemruha alatt ekkor látni lehefelt a viláoos zöld selyem alsószoknyát. A nőföl megkérdezték. hooy akar-e mégvalamif mondani ? Hisztérikus, szaggatott hangon felelt: — Rettenetesen vétkeztem . .. Remélem, hoqy az én példám ió lecke lesz a világ számára . .. Nem haragszom senkire . . Atyám bocsáss meq nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek,.. Ekkor már a fejére telték a fémsapkát, s az asszony már csak ennyit mondhatott: — és bocsásd meg az én naqy bűnömet. .. A fekete bőrálarcof a nő arca elé akasztották, s a 2200 voltos áram megindult, két két percig, háromszor egymásufán. Aztán a halottat kivilték a szomszéd szobába. Judd Gray következett. Erőteljes fiatalember, elegáns; gallérját előre levették s az ingét kigombolták, de kabátja odalzsebéböl még kikandikál a zsebkendő. Leülteiik a villamosszékbe, s kérdik, van-e még mondanivalója? — Nothing .. . Mivel papot kivánf, az anglikán pap olvas neki a bibliából, a Hegyi Beszédből a „nyolc boldogságot“ s a halálra ifélt minden mondatot ; utána mondja. Mikor a pap ahhoz a mondathoz ér, hogy „Boldogok a liszlaszivüek“, Judd Gray szemei- , böl két nagy könnycsepp gördül le : j ez volt az a momentum, melyben Iragédiájának lényegére ráeszméli. Gyorsan az arcára tették a bőr- í maszkot és megindították az áramot két-két perces áram kelleti 1 neki s aztán viliék a másik szó- j bába, a halott asszony mellé, ugyan- 1 arra a iolókocsira. A folyosónak az udvarra nyiló kapuját nagy robbajjal kinyitották, j — rohanlak az újságírók az udvar- , ban álló auíóik felé — ezer lépésre j van a Tom Prichar sofd drink-sza- í Iónja (szeszes ital nélküli korcs- j mája), oda ötven távirógépet sze- ! reltek fel erre az alkalomra, mert Ossining városka távírója négy mérföldnyire van. Amint az újságírók kirohantak az udvarra az autóikhoz, a Sing-Sing ezerhélszáz cellájából halálhörgésben hasonló moraj zúdult fel: minden fegyenc ébren voll és mind tudta, hogy mi történt? A Judd Gray cellájával szomszédos siralomházban egy haálraitéll néger — Judd reá hagyta az utolsó lizenöt dollárját — kiabálva imádkozott. S az öreg Bobot, — Elliot Róbertét, a „villamos hóhérl”, kinek haja olyan szürke, mint a halál cella fala, s akinek leesett, a szemét majdnem egészen eltakaró szem héjai öt év óla, amióla nem Utam, annyiszor eszembe jutottak, ölben vitték a lakására: utolérte az amerikaik speciális végzete, a „nervous breakdown“, idegzetének a letörése. Ez sem fog többé kivégezni senkit... És most jövünk mi, a furcsán gondolkodó emberek, szabálytalan észjárásunkkal és kérdésünkkel, mely falán senki másnak nem jut az eszébe. — Well, — mondom, — az ember már olyan, hogyha valakit megölnek, részvétünk mindég az áldozaté, Ez a helyes De itt azzal, hogy a két gyilkost is kivégezték, a do log már tökéletesen ki van egyenlítve. Kérdem tehát: micsoda nagy LEGANS FÉRFIINGEK MÉRTÉK SZERINT NŐI FEHÉRNEMŰEK BABY KELENGYE A G Y N EMU VASZONÁRU Jy~JOURst ***>lr«SÖ dolognak kellelt itt az előzmények között szerepelnie, nem volt e a meggyilkolt férj oly tűrhetetlen, oly elbirhatallan, talán oly bűnös, talán oly gonosz, hogy létének logikus befejezése volt az a zongorahur, melyet a nyakára csavarlak és szorosra húztak? A kérdés furcsa, és azt hiszem, hogy az összes szereplők halála után már a másvilágon lehelne rá felelni. íi övei Önöknek tudni kell, hogy kedoenceik gyengék, Dérszegények és étodgytalanok. Önöknek tudni kell, hogy a ragályos betegségek az elgyengült szeroezetet támadják meg legkönnyebben és azért időben oroosi beaoatkozás keresendő. Önöknek tudni kell, hogy a Kolár-féle Ceciferchinat gyógybor kitünően ható, kellemes izü erősitó'szer, melynek étoágykeltő hatása minden betegnek — akár ifjú, oagy öreg — hasznára üálik. Végül tudniuk kell, hogy Leciferchinat minden gyógyszertárban mérsékelt árért, — oaládi csak rózsacsomagolás- 68 ban üédjeggyel — kapható. Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyay Józset. I. Az ősember utazásai. — Mik voltak az első ulmutatók, útjelzők ? — Az ősállatok, mint az első útépítők. — Utazási eszközök. — Az utazás veszedelmei. — Nagy dolog volt a régi világban utazgatni. — Az utazások akadályai. — Mesterséges és természetes akadályok. — Egyik fontos úti jármű: a kocsi — magyar találmány. — A hajózás régi emlékei. — A malmok, mint asylumok. — Előkelő főur, mint rablórezér. — Sobry Jóska, Milfay. — Vadállatok. — A madari erdő farkasai. — Cölöpökkel zárták el a Dunát. — Hajóroncsok a föld alatt — A török és a felszabadító (?) seregek pusztításai. A régi emlékek, adatok, régi írások, könyvek közölt kutatónak nincs nagyobb öröme, mintha az azokban talált adatokat közkinccsé teheti, közre adhalja, mert a régen múlt idők emlékeit kutató azt hiszi, hogy a régi dolgok nem csak öl, hanem majdnem mindenkit érdekelnek. Én is azt hiszem, hogy amit itt el fogok mondani, azt igen sokan fogják nagy érdeklődéssel olvasni, épen azért nagy az én örömöm, hogy ezeket az adatokai, amelyeket régóta gyűjtögetek és régóla tarfoga tok az Íróasztalom fiókjában, ime most már közreadhatom és közölhetem! Akinek Komárommegyében ringott a bölcsője és még az is, aki már régen erre a területre költözött, bizonnyára szeretettel csüng vármegyéje történetén és örömmel olvassa a sok fényes, de sok szomorú napokat is látott Komárom vármegye történetére vonatkozó adatokat. Természetesen ill a Trianon előtti Komárom vármegyéről lesz szó és a Trianon előtti Komárommegyében történt régi utazások kö zül sorolom fel a nevezetessebbeket. Az ősember korán megjelent ezen a területen, hiszen amint Lambrecht legújabb munkájában kimutatja, ez a vidék Dévénytől lefelé valóságos fölei paradicsom volt a Föld őskorában, ahol az ősember szívesen tanyázott. A komáromi múzeumban látható tatai mammuthlelef azt bizonyltja, hogy a mammuthtal egyídőben már tanyát ütött itt az ősember, mert a tatai lelet mellett már tüzhelymaradványokat is találtak. Az ősember utazásairól természetesen bizlos adataink nincsenek, meri hiszen az ősember tapasztalatait legfeljebb csak a barlanglakásainak a falkarcolataiban örökítette meg néha, de hát ilyen ősember barlanglakás sincs minden bokorban és nem minden ösbarlangban talállak falkarcolatof. Az ősember kóborlásainak első irányilói, ulmufatói a folyók és az ősállatnyomok, csapások voltak. Hogy a fészkéből, vackából, odújából, barlangjából kiinduló ősember könnyen visszataláljon oda, nagy előszeretettel és ösztönös ragaszkodással követle a folyók mentét és azok szeszélyes kanyarulatait. Ezek voltak az ősember első irányilói, útmutatói Majd ezeket kiegészítették az ősállalok lábnyomai, csapásai. A híres afrikai vadász, Kitlenberger Kálmán, most megjelent könyvében olvassuk, hogy micsoda hatalmas utakat taposnak ki még a sziklatalajon is az elefántok, hát mennyivel hatalmasabb csapásaik leheltek az ősvilág szörnyetegeinek. Ezek a hatalmas nyomok igazították útba az ősembert, hogy merre van az ivóviz és merre van a zsákmány. Éppen Lambrecht könyvéből tudjuk, hogy vidékünkön milyen rettenetes nagy veszedelmek leskeiődfek az ill lakó, ill kóborló és ill vadászó emberre. Az ősember és az őslényekkora már régen elmúlt, de azért az utazások veszedelmei nagyon soká megmaradtak. Ha kisebbek is voltak ezek a veszedelmek, mint az ősember korában, de azért nem kicsinylendő veszéllyel járt még nagyon sokáig az ide-odavaló utazás. Gyakori eset volt az eltévedés, ami a nádasok, a rétek, az erdők ulveszlőiben nem is csoda. Eleinte volt rendes ut egy darabig, de aztán, mint a sivatagba futó folyam, egyszerre eltűnt az ut és aztán se jobbra, se balra. A régi korban veszedelmes volt az utazás a sok vadállat miatt is. Ugyan az oroszlán e vidékről már kipuszlult a förlénelmi idők kezdetén, de azért maradt itt vadállat bőven. Elég szomorú példája ennek, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben megiörténheteít az a hihetetlennek látszó esel, hogy egy kemény télen a madari erdőben egy embert megeílek a farkasok. A farkasok nagy elterjedéséi legjobban bizonyítja az a tény, hogy Csallóközben igen gyakori dűlőnév a Ravaszlik. É szó a csallóközi nyelvjárásban farkasvermet jelent. A farkasvermek rég eltűntek, de a Ravaszlik dűlőnevek még most is fenntartják emléküket. Még jobban bizonyítja a farkasok és egyéb vadak elterjedését egy tanúvallomás 1627 február 23-ikáról egy boszorkányperből kifolyólag. Décsy Gáspár tanyi pásztor ugyanis azt vallja, hogy ha egy tehén véletlenül elmaradt a csordától és beletévedt a nádasba, másnap csak a csontjaira bukkanlak, mert felfalták a vadak. A Farkasfö’d dűlő a csicsói, a Farkasfias nevű dűlő az ekecsi halárban is igazolja a régi farkas^ bőséget. Szívesen tanyázolt itt a medve, a bölény, a hiuz és még sok más veszedelmes vad.
