Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-26 / 63. szám
4, oldal. már kellemetlenné is kezd válni a szajkómódra való ismételgetés, de ezzel □em törődünk, igaza lehet annak a régi közmondásnak, hogy amit sokan akarnak, azt végül is sokan mcg is csinálják. Talán most még nem tartunk ott, hogy nagyon sokan — mondjunk pl. egy számot: 120.000 iparos és kereskedő Szlovenszkón — akarnák az iparos és kereskedő szaklap ügyét a tervezgetéseken most már egy kicsit túl: realizálni, de napról-napra szaporodik azoknak az iparosoknak, kereskedőknek a száma, akik — mert érzik hiányát — beállnak az eszme propagálói közé. És nagyon sokan lennének és lehetnének a szaksajtó hivei, ha nem ágyazódott volna bele a gondolkozásba egy téves felfogás a sajtó szerepéről, munkájáról, hivatásáról. Igen sokan még úgy gondolkodnak, hogy mert előfizetnek egy lapra, ezzel „támogatják" a sajtót s mondjuk, speciálisan azt a sajtóorgánumot, amelynek közleményeit olvasni szükségesnek, jónak s érdekesnek találták. No itt van a kardinális tévedés. Mert a sajtó manapság nem az a gyenge palánta, amely rászorul az abonensek előfizetési dijait jelentő pár koronányi obulus-öntözgetésére. Közhely ma már a sajtó nagynagyhatalmi jelentőségét még említeni is. Nagyon naiv lelkek tehát azok a ma még sok ezer számra tehető újságolvasók, akik csak úgy per „támogatom" ezt vagy azt a lapot kijelentésekkel s talán még rossz alapra fektetett jóhiszemű meggyőződéssel intézik el a sajtó kérdését. Mert megvesznek egy könyvet, újságot, szakfolyóiratot, szakismereteket terjesztő nyomdai kiadványt, az áldozatkész ember jóleső önelégültségével kiáltják világgá; No lássátok, én tudok áldozni, nekem van szivem, hadd jusson pár korona annak a szegény kiadónak. No akad olyan is talán, aki Uram bocsa’ talán még azokra a tollforgató tintanyalókra is gondol, akik a kézi munkázokénál talán még sem alacsonyabb rendű szellemi munkásságukkal gyűjtik s adják közhasználatra hosszú évek óta hangyaszorgalommal az ismeretterjesztés ezer és ezerféle anyagát. Amely munkát a legtöbbször minden ambíciót lesorvasztó közönnyel, néha igazán felesleges dicsérettel, akárhányszor pedig a komoly kritikai érvek közül csak a gorombaságot ismerő „odamondásokkaí“ szoktak honorálni. A sajtó, a könyvkultúra kinőtt már kének imádságával az ő imádsága együtt szállhat fel az égbe, a lelke megtisztul attól a szennytől, mellyel földi életét eszeveszetten tönkretette. Aztán — gondolta magában szinte megkönnyebbülve — megtisztult lélekkel hazajövök, beveszem az egész Veronáit s legalább addig, amig a halálos álom telkemet megszabadítja bűnös testemtől, velem lesz a kisleányom, játszom vele, babusgatom ... Flóra kapkodva felöltözött s elsietett egykori otthona elé és szemben azzal megáliott a gyalogjáró szélén s tekintete rámeredt a gyermekszoba világos ablakára. Aztán, mikor ott eloltották a csillárt s csak a kis éjjeli lámpa fénye szűrődött át a függönyön, olyan bízó nyosan érezte, hogy szinte hallotta is, hogy a kisleánya most mondja el esti imáját s most imádkozik megholt any-; jáért. Fiőra mélyen megindulva, ott a nyilt utcán térdre omlott, összekulcsolta két kezét és imádkozni akart ... És nem tudott imádkozni, mert nem emlékezett semmi imádság egyetlen szavára sem s gondolata ilyen vezető nélkül nem tudott felszállni 1 Óh, ez rettenetes érzés volt I Flóra kétségbeesett, zokogásra fakadt s hangosan jajgatott. Az odasiető rendőr, aki azt gondolta, hogy valami részeg utcai leány fetreng előtte a földön, nagy szitkozódásokkal bevonszolta Flórát a kapitányságra. Az ügyeletes tisztviselő a mu'atöhelyekről látásból ismerte Flórát s minthogy azt tartotta, hogy még mielőtt kötözni kellene őket, az ilyen asszonyok már eleitől kezdve köz- és önveszélyes bolondok, egy cseppet sem álmélkodott azon, hogy ez a delnő most itt a leányát követeli tőlük, visongva tépi le magáról a ruhát, a földön fetrengve a fejét a padlóba veri s aztán, mint valami beteg macska, négykézláb bevonszolja magát az íróasztal alá s ott keservesen nyávog. Komáromi Lapok___________________________________1938. májas 26. a gyerekcipőből, tehát hagyjuk abba azt a bizonyos „támogató" áldozatkészséget, mert azt hiszem, azzal, hogy pl. Komáromban mondjuk 10 iparos vagy kereskedő (notabene 1000 iparos és kereskedő körül) járat egy, a kereskedelmi s ipari viszonyokkal foglalkozó szaklapot, azt hiszem, támogatásról beszélni a fogalmaknak oly összezavarását jelenti, mint ahogyan népiesen mondani szokták: a filagóriat az allegóriával összetéveszteni Ha valakinek támogatásra, tanácsra, a kereskedelmi és ipari viszonyokra vonatkozó információra, a törvények és rendeletek szülésében szenzációs szaporaságu hatósági intézkedésekben tájékoztatóra, a szervezettség terén összefogó kapocsra van szüksége, igazán nem kell messze mennünk: ez az iparos és kereskedő társadalom. Hiába vannak ma már az eddigiekhez képest szélesebb keretbe foglalt iparos és kereskedő szervezetek, ha a napi kenyérkereső munkában elfoglalt iparosok és kereskedők ezernyi ezer lélekszáma csak lajstrom-numerus, akik egymásról mit sem tudnak, egymással való érintkezésük kimerül egy-egy gyűlésen történt megjelenésben. Az intelligens magyar iparos — fel keli tennünk — nélkülözi a szaksajtót, mert az intelligens iparos és kereskedő — mint ezt jólesőn megállapíthatjuk — szeret olvasni, tanulni, művelődni, hogy felvenni tudja a versenyt a nálánál valamivel nyugatabbra és északabbra élő sorstársaival, akik az iparilag fejlettebb államok szerencsésebb viszonyai között nevelődtek. Hogy pl. Csehországban a cseh vagy német iparosságnak, kereskedőségnek olyan szaklapjaik vannak, amelyek 30—40.000 példányszámban jelennek meg hetenkint, nem is beszélve arról, hogy Németországban, Francia-, Angol-, Olaszországban, Amerikában e példányszámok a százezres számjegyzékben fejezhetők csak ki, csak azt igazolják, hogy ott az iparosság és kereskedő társadalom tudja, hogy neki van a sajtója, szakirodalma támogatására szüksége. Igen természetes, hogy ezekben az országokban a szakkönyveket is hatalmas példányszámokban jelentethetik meg és — elfogynak! Nem tehet szemrehányást senkinek a magyar iparosság és kereskedő társadalom, hogy szervezeti életének kimélyitésére és közhasznú, valamint szakirányú információjára alkalmas sajtókérdéssel és szakismeretei kibővítésére szükséges kezdeményezéssel, tervvel késtek volna azok, akik közelről ismerik az írott és nyomtatott betű nevelő, oktató, haladásra buzdító és a társadalmi erők szervezését előmozdító erejét. Mert e kérdésben áldozatot, támogatást csak ezek az idealisták nyújtottak, amennyit anyagi erejükön is túlmenően adhattak. Ha az iparos és kereskedöérdekek józan megfontolása beláttatja iparosainkkal és kereskedőinkkel, hogy az összekötő kapocsra: a szaksajtóra nekik van szükségük, nem lesz akadály annak megteremtésében, mert ez a hatalmas, tízezer és tízezer magyar iparos és kereskedő tábor eddig a sok bába között félrekeresztelt sajtógyereket éppen a komáromi intelligens és müveit, képzett iparosság és kereskedő társadalom megértő kezdeményezésére Szlovenszkó összes magyar iparosait és kereskedőit egybekapcsoló hatalmas, egymás között az erők szervezettségét előmozdító, felfelé pedig respektust kiérdemlő daliává tudná felnevelni. Akkor majd aztán lehet bátran támogatásról beszélni, addig a — koszorúk mellőzését kérjük 1 Magyar kereskedőiparos. Mle tábornok az Jiif-vol elérte az északi sarkot, de a vihar miatt nem szilit le. — május 25. Nobile tábornok rádiőgramban közölte, hogy csütörtökön hajnali 1 óra 15 perckor elérte az északi sárkor. Egy óra húsz perckor ledobta az északi sarkra az olasz lobogót, tiz perccel később a pápa által megáldott fakeresztet. Az északi sark átrepülése után az Itália déli irányt vett és visszatérőben van a Spitzbergák felé. Nobile tábornok az északi sark sikeres átrepüléséröl szikratáviratot intézett a pápához és az olasz királyhoz, ezenkívül fele ségéhez is. A milánói polgármesterhez küldött táviratban közölte, hogy az északi sark felett Milánó város zászlaját is ledobta. Nobilék az északi sarkon nem szánhattak le, mert az időjárási viszonyok nagyon bizonytalanok voltak és heves vihar uralkodott. Áz Itália két kört irt le az északi sark felett, de nem szállott le. A zászlók és a kereszt lebocsátása után az Itália visszafelé indult. A léghajó személyzete teljesen egészséges, a szikratáviratok szerint a visszatérés zavartalan. Szikratáviratban azzal a kéréssel fordult Vadsőbe, hogy mindent készítsenek eiő a leszálláshoz. Egy-egy évi börtönnel sújtotta a francia biróság az elzászi autonomista mozgalom vezéreit. — május 25. Az elzászi eu'onomisták perében, mely már napok óta folyt a colmari Egy bécsi professzor, Winkler Vilmos dr- egy érdekes és minden tekintetben figyelemreméltó könyvet írt a német nép statisztikájáról. A bécsi egyetem a közelmúltban egy statisztikai intézetet állított fel a kisebbségi népek számára és ennek az élén Winkler professzor áll. Hatalmas, majd 800 oldalra terjedő müve (Statistisches Handbuch für das gesamte Deutschtum von Prof. Dr. Winkler, Berlin, Verlag Deutsche Rundschau, 1927 LII. és 704. oldal) hü képet nyújt a németség viszonyairól és az általa összegyűjtőt adatok nem csupán magukat a németeket érdeklik, hanem azokat a népeket is, amelyek a németséggel közvetlen érintkezésben állnak. A német nép, már amennyiben esküdtszék előtt, tegnap hirdették ki az ítéletet. Mint ismeretes, a mozgalom élén az öreg Ricklin professzor állott, aki a pör fővádlottja volt. Az ítélet elé nagy érdeklődéssel tekintettek politikai körökben. A vád és védőbeszédek elhangzása után a 15 vádlott szólalt fel, majd Rieklin fővádlott hangoztatta, hogy az egész mozgalomban soha idegen befolyást nem tapasztalt. Az esküdtekhez 17 kérdést intéztek. A verdikt négy vádlott bűnösségét állapította meg. A verdikt elhangzása nsgy zavart okozott a közönség körében, egyesek Franciaországot, mások pedig Elzászt éljenezték. Mig a biróság tanácskozásra vonul vissza, a vádlottak megölelik egymást. Félórás tanácskozás után kihirde'ték az Ítéletet, amely szerint a biróság a négy vádlottal egy-egy évi börtönre, ölévi kiutasításra és a perköltségek viselésére itérte. Az u cán a lömeg lelkesen megéljenezte az autonomista vezéreket. A vádlottak megfeiebbezték az ítéletet. zárt nyelvterületen lakik, a megkötött békeszerződések jóvoltából nem kevesebb, mint tizenöt államban él ezidőszerint. Ettől eltekintve, jelentékeny tömegben élnek németek szerte szétszórva az egész viláeon. Ez a statisztikai munka megkíséreli most, hogy az egész németséget az állami szétkülönités dacára mint egységes organizmust kezelje. Világos, hogy ennek a gondolatnak a gyakorlati megvalósítása már eleve nagy nehézségekbe ütközött, annál is inkább, mert ez az első ily irányú kísérlet. A nehézségeket csak azután lehetett leküzdeni, amidőn a bécsi egyetem a kisebbségi népek statisztikája számára egy külön intézetet állított fel. De még igy is meg kelle t elégednie a szer-42736-30 80051-55 66901-5 73706-10 53396-400 Vágja ki ezen szerencseföldet és mutatóujjával keressen ki rajta (anélkül, hogy a szerencseföldre nézzen) egy szeriát. Ezt a szeriát közölje velünk az alanti megrendelési lapon, melynek vétele után azonnal küldjük az Ön szerencseszámát. (Azonnali rendelés ajánlatos, fizetni esetleg a húzás előtt is ráér.) ------------------------------------------Itt levágandó-------------------------------------------MEGRENDELÉSI LAP. (Egy borítékba betenni, vagy egy levelező lapra ragasztani.) T. UNGAR S. bankháznak BRATISLAVA Ventur u. 20. Ezennel megrendelek a 19,-ik osztálysorsjáték I. osztályához------------drb. Vs sorsjegyet á Kő 10 —---------------drb. 7* sorsjegyet á Kő 20.—-----------------drb. 7* sorsjegyet á Kő 40 — „drb. Vi sorsjegyet á Ke 80. __________drb. duplasorsjegyet á Kő 160. pontos cim. né». Kilecvennégy és félmillió német van a világon
