Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-17 / 59. szám
íl«gyvenkilenc*edik évfolyam 59. szám. CsAtOrtOk, 1988. május 17 USfisetégi ár stehfslorák értékben; filjbu ég vidékre poitai ixétkfildéggel t iséw évre 80 K, félévrt 40 K, negyedévre 20 I. — Külföldön 150 Ki. —yee szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. 8xerkegxi6iég ég kiadóhivatal: Hidor-n 8, Megjelenik hctenkint háromssor I kedden, csOtOrtőkön és szombaton. POLITIKAI^ SZEMLE flink is Siliisi. Komárom, — május 16. Hogy olvasóink sokáig kétségbe ne legyenek az iránt, hogy Csehszlovákia kétszázezer Novákja és a prágai tizenötezer Novákja közül, kiről lesz szó, megmondhatjuk, hogy e kis krónikában Novákról, az uj kereskedelemügyi miniszterről van szó, akit a lemondatott Peroutka helyébe delegált Kramár pártja a miniszteri székbe. Novák neve nem ismeretlen előttünk. Ez a Novák volt az, aki Losoncon a halódó gyáripar küldöttei előtt azt mondotta, hogy »háború nincsen halottak nélkül.* A mondás csakugyan szellemes egy kétségbeesett küldöttség számára, csakhogy az a nevezetes benne, hogy a háborút, amely Szlovenszkó iparában oly sok halottat követelt, épen Novák miniszter folytatta Szlovenszkó ipara ellen. Novák minisztersége alatt szerelték le Korompát és eresztették a szélnek tízezer munkását, az ő minisztersége alatt aludtak ki a kohók és álltak meg a szövőgépek orsói. Novák megoldotta a szlovenszkói ipar kérdését, császárvágással operálta meg a halódó ipart. Hiszen ezt megértjük Nováknál, a nemzeti demokrata párt tagjánál, a cseh nagyipar képviselőjénél, akinek mint páitembernek egyáltalán nem érdeke a fejlett cseh iparral szemben a szlovenszkói ipar dédelgetése. Novák csakugyan nem erőltette meg magát az itteni ipar támogatásában. Iparunk azóta nagyrészben el is vérzett, mert az orvos, akit hívtak, nem jött meg a beteghez a kellő időben. Most a miniszter tüntetőén sokat nyilatkozik a sajtóban terveiről és ezek közt a szlovenszkói iparnak is szentel egy-két mondatot. A liptószentmiklósi bőripart akarja támogatni,amelynek egyrésze már Magyarországra települt át, mert itt nem volt mit keresnie. Ezenkívül Novák — last not least — a losoncvidéki iparról is megemlékezett, a szlovenszkói dezindusztriálás hősi halottjáról, amelynek szintén Ígért valamit. Jól tudjuk, hogy a politikában az Ígéretektől messze esnek a tettek és Novák nyilatkozataira is csak azt mondhatjuk, hogy vederemo. Nem hagyhatjuk szó nélkül azonban, amit ez a miniszter ur a magyarokról mondott, akiket leszólt és a magyar seregeket csak egyszerűen magyar hordáknak nevezte. A vörös hadsereg vállalkozását mi sem tartottuk annak idején olyan háborúnak, amelyet viselni kell. Novák miniszter ur azt is súlyos kritikával illeti, hogy a magyar kormányok Szlovenszfeón ipart létesítettek és a szlovák nép-Komarom, —május 16. Benes külügyminiszter tervei, Benes dr. tervbevett berlini látogagatása az európai politika legnagyobb szenzációja, amely nagy feltűnést keltett mindenfelé. A Prágában akkreditált követek még a múlt szombaton megjelentek a csehszlovák külügyminisztériumban és információt kértek a berlini ut felől. Krofta dr., a külügyminiszter helyettese,adta meg a kért felvilágosítást, amelyről a nyilvánosság számára nem szivárgott ki semmiféle hir sem. Beavatott bécsi dip omáciai forrás szerint Benes az eddigi francia orientációt kezdi feladni és közeledést keres London irányába, ahol azonban azt a tanácsot adták neki, hogy mindenekelőtt Síiesemann dr. német külügyminiszterrel igyekezzék megegyezni. Benesnek három terve van, amelyet Berlinben elő akar terjeszteni. Az első egy középturópai blokkra vonatkozik, amelyben Németország, Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria vennének részt; a második egy uj hatalmi csoport alakulása volna, abban Franciaország, Németország, Csehszlovákia Ausztria és Jugoszlávia vennének részt; a harmadik terv nem egyéb, mint a dunai államok konföderációjának felelevenítése, amelyhez Németország támogatását akarja Benes megszerezni. Diplomáciai körökben azzal magyarázzák Benes újabb terveit, hogy azokra Mussolini aktivitása készteti a külügyminisztert, de ugyanazok a körök biztosra veszik, hogy a három terv közül egyiket sem fogadhatja el Stresemann. mert abban az esetben Ausztria csatlakozásáról is ie kellene mondania. A jubileumi ünnepségek után lesznek a választások. A csehszlovák koalíciónak régóta vajúdó kérdése a tartományi és járási képviseletek választásának kiírása, amelyre nézve eddig még semmiféle határozott állásfoglalás hivatalosan nem történt. A koalíciós bizottság már tárgyalt e kérdésről a különböző pártok képviselőivel, de eddig nem tudták a határnapot megállapítani. A kormánypárti sajtó sem közölt egyetlen határozott szót sem erről a kérdésről, most azonban a cseh néppárt lapja, a Lidové Listy azt írja, hogy a koalíció döntése értelmében az országos és járási képviselőtestületi választásokat csak a jubileumi ünnepségek után, tehát valószínűleg november második felében fogják megtartani. Biztos dálumszerü határnapról azonban ez a lap sem ir, a nemzeti demokraták hivatalos lapja, a Narodni Listy pedig bejelenti, hogy a koalíció a választások terminusáról e nyáron már egyáltalán nem fog döntést hozni. Ugyanez e lap úgy értesül, hogy a közigazgatási reformot julius 1-én életbeléptetik, de a választások elhalasztása a közigazgatás rendes menetét semmiképen sem érintik, annyival is inkább, mert az elhalasztást külön törvény nélkül, a közigazgatási reformnek kenyeret adtak. Ami a magyar hordáknak titulált seregeket illeti, ez a sereg Pozsony alól vonult az Ipoly mögé vissza az antant felhívására. Novák miniszter ur szótára, úgy látszik, nélkülözi az objektiv kifejezéseket. Ebből láthatjuk, de Novák ur korábbi miniszterségéből tudjuk ról szóló törvényben levő puszta felhatalmazás alapján meg lehet csinálni. A járásokban és tartományokban létesíthető közigazgatási bizottságok mindent előkészíthetnek a választásokra és a törvény teljes életbeléptetésére. A kisantant és Benes uj orientációja. Most, hogy Benes berlini útja a politikai körök érdeklődésének középpontjába került, a kisantant tájáról aggodalmas hangok hallatszanak. Ezek a hangok arra engednek következtetni, hogy Benes dr. uj orientációja a kisantant államai között fennálló viszony rovására fog történni. A Bukarestben megjelenő Adaverui c. lap feltűnést keltő cikkben foglalkozik a kisantant jövő hónapban megtartandó konferenciájával és többek között az írja, hogy Benes dr. csehszlovák külügyminiszter az utóbbi időben megvaltóztaíía álláspontját a csehszlovákiai optánsok kérdésében. Ez az elhatározás közelről érinti Romániát is. A iap szerint Benes olyannak tekinti az optánsügyet, amelyet barátságos politikával lehet megoldani. Titulescu ismeri a csehszlovák kormány hangulatváltozását és ezért szükségesrek véli, hogy a kisantant legközelebbi konferenciáján tisztázza ezt a kérdési. Benesnek azonban igen fontos okai vannak arra, hogy ezeknek a kérdéseknek tisztázása csak a népszövetség legközelebbi ülésszaka után történjék, miután végleg döntöttek az erdélyi optánsperről. Benesnek Németország felé való orientálódása tehát a kisantantban válságos helyzetet teremthet. Őslakos gazdasági front. Komárom, —május 16, Amint elnézzük azt a szokatlan érdeklődést, mely a magyar nemzeti párt által rendezett motor és traktor kezelői tanfolyamon megnyilvánult, ahol pártállásra való tekintet nélkül gyűltek össze azok, akik megértették, hogy a tudás erősít és fegyvert ad a küzdelemre, önkéntelenül gondolkodásra késztet ez. E gondolatok arra a sajnos megállapításra vezetnek, hogy még mindig nem vagyunk eléggé tönkretéve gazdaságilag ahhoz, hogy megtaláljuk egymást. Vájjon mikor jön el annak az ideje, hogy a szlovenszkói őslakosság belátja, gazdaságilag mennyire egy az érdeke, mert ugyanaz a sérelme. A szocialista kormány bölcs jelszava, Szlovenszkó dezir.dusztriálása válságba döntött mindnyájunkat, a magyar, német, szlovák ipart. A tisztviselő osztályt elintézni könynyü volt, ez simán ment. Itt ott egy éles jajszó, de egyébbként rendben van. A kereskedő és iparos osztály sorsa a ,dezindusztriálás“-ra van leírva s ez jól végzi dolgát, lassan de biztosan a «magyar és zsidó kézen levő“ nagyipart és kereskedelmet megölte. A is, hogy nekünk, magyaroknak nem barátunk. A nemzeti demokrata párt sovinisztái sohasem lesznek objektivekké akárhogyan kellemkednek is nyilatkozataikban. A Novák-féle érdemeket hasonlóval viszonozzuk és a miniszter ur működése elé a legnagyobb bizalmatlansággal tekintünk. szabad pályán működők mindenféle autorációs, nosztrifikátiós stb. vizsga és munkaalkalom nem adása által vannak a lassú kipusztulásra Ítélve. Marad még a gazda. A nagy és középbirtokos már érzi a fojtogató kezet, birtokreform stb. képében. A kisgazda van még egyelőre a legjobban, no de az is sorra kerül, alóla a földjét nem oly könnyű kirántani, mert ragaszkodik hozzá, meg tud is ragaszkodni. De már főzik az ő számára is az orvosságot, eljön annak is az ideje, ha tétlenül várjuk. De hát meddig várunk még? Nem látjuk, hogy máris későn van. De jobb kés^, mint soha. Fogjunk össze és közös érdekeink védelmére alkossuk meg közős érdekképviseleteinket, közös védő szerveinket. Egyesült erővel még elbírunk a sorvasztó irányzattal s legalább létünket biztosítjuk. Ma amikor a két nagy ellenzéki párt a magyar nemzeti párt és a keresztényszociaiista párt együttműködéséről tárgyalnak, sőt politikai együttműködésük biztosított már, nem volna-e alkalmas az idő a gazdasági célú együttműködésre is, amelyhez azt hiszem, minden őslakos párt, talán még a szlovák néppárt is csatlakozhatnék, hiszen hallottunk már ilyenféle hangokat onnan is. Igen is meg kell alakítani az őslakosság gazdasági érdekképviseletét, de úgy, hogy abban a saját embereink, tehát a mi érdekeinket képviselők üljenek. Meg kell alakítani a szlovenszkói gazdasági tanácsot, mely a kormánynak minden intézkedésénél tükröt tud és merne elé tartani. Szervezzük meg ezt az érdekképviseleteket olymódon, hogy ezek irányítsák a törvényhozók mun. káit olyan kérdésekben, melyek az általunk képviselt csoport érdekeit érintik, legyenek ezek véleményező, irányító szervek, melyek ismerik az egyes emberek sérelmeit és óhaját: s ezt egyesitve adják tovább a törvényhozóknak. Olyanok, akik őrt állanak s ha valamely törvénytervezet sérelmes valamely csoportra, felemelik tiltakozó szavukat és felvilágosítják a törvényhozókat a tervezetek sérelmes voltáról. Ilyenféle szerveink volnának a kér. és iparkamarák és az ipartársulatok intézményében a kereskedelmi és ipari érdekek képviseletére, de ezeket nagy bölcsen kisajátilott a kormány a céljaira, annak, hogy részben a saját kinevezett embereivel tömte meg, s másrészt azzal, hogy alárendelte az utóbbiakat a politkai hatóságoknak. Ezzel is elvette jó előre a védekezési lehetőséget tőlünk e téren is. Meg kell csinálnunk tehát az őslakós gazdasági frontot, hogy kenyerünket biztosíthassuk magunknak. Nagy munka lesz, eleinte gigászi küzdelem, kevés eredményre való kilátással a hatalmon levők ellen, de intelligenciánk révén erős akarattal majd csak sikerül eredményt kicsikarni s aztán már könynyebb lesz. Ebben a munkában mindenki, aki őslakos, segítsen. Mindenki vegye ki a részét, mindenkinek jut munka elég és szükség van mindenkire, vezérre és közkatonára egyaránt. Ne várjunk csodát, ne reméljünk Isten tudja honnan jövő segítséget. Ne ringassuk magunkat hiú ábrándokban. Támaszkodjunk saját magunkra s e célból egyesítsük erőinket, így magunk is meg tudjuk csinálni kitartó munkával. Csak magunkra számíthatunk. A gazdasági kérdés az égetőbb, a gazdasági politika a fontosabb, mert mi élni akarunk és itt akarunk élni, tehát fogjunk össze érdekeink védelmére I (Br.)
