Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-17 / 59. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1928. májas 17, Rothermere lord fia tegnap szerdán délután Magyarországba érkezett. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták Edmond Harmsworth képviselőt Magyarországon. Rothermere lord fia, lord Esmond Harmsworth, 30 éves angol alsóházi képviselő, tegnap szerdán érkezett meg Magyarországba, ahol mindenütt me­leg lelkesedéssel fogadta a lakosság. Rothermere fia különleges nyoma­tékkai hangsúlyozta útja előtt, hogy semmiképen sem politikai, de tisztán M magán jellegű látogatásra megy. Harmsworth noha csak ebben a hónapban tölti be harmincadik évét, már 10 éve képviselője Thanetnek, en­nek a Themze torkolatában fekvő kis szigetnek, ahol nagybátyjának, lord Northcliffenak birtokai voltak. De nem­csak képviselő, hanem fiatalsága elle­nére is egyik legtöbbet szereplő tagja az angol aisóháznak, ő volt az egyik vezére annak a palotaforradalomnak, amely a kozervatív párt tagjai közül a nők választójogának kérdésében szembe fordult a kormánnyal. Esmond Harmworth legfiatalabb és ma már egyetlen fia lord Rothermernek. A két idősebb fia elesett a háborúban. A fiatalabb, Vere Sidney Tudor az első áldozat, aki az angol haditenge­részet hadnagya volt és az angol hadi­­tengerészet gyalogositott osztagnak, egyik leghíresebb csapatjával, a Drake Ba­­taillon-nal (gácsér zászlóalj) harcolt a flandriai harctéren. Egy régebbi és j könnyebb sebesülésből felépülését csakis a tábori kórházakban várta be utána azonnal a frontra visszatérve, ct; esett el 1916 november 13 án. Nem sokkal ezután következett be a | másik csapás. A lord legidősebb fia, I Harold Alfred Vyvyan, aki az ir gárda- \ ezred kapitánya volt és mint ilyen szintén Flandriában harcolt, megsebe­sülve német fogságba esett. Anglia­­szerte óriási feltűnést keltő szenzáció t volt azután, amikor a fiatal kapitány : egyszer csak újból jelentkezett csapa- j tánál, élete kockáztatásával szökve meg f a német fogságból. Azonban rövid né- ä hány heti szabadság után újból vissza» I ment a frontra és néhány hónap múlva jj 1918 február 13-án elesett. Rettenetesen összeroncsolva vitték a i kötözőhelyre, de talán még igy is meg " lehetett volna menteni az életnek, ha | a sebek fertőzése következtében nem ■ áll be tetanus, ami azután lord Rother- J mere második fiát is a háború áldoza- \ tául követelte. A legkisebb fiú, Esmond Harms- jj worth még alig tizennyolc éves korban, | szintén önkéntesen jelentkezett katonai, majd harctéri szolgálatra és mint egy jj angol cirkáló kadet-tüzmestere küzdötte ) végig a háborút, majd azután a párisi \ békekonferencián, mint Lloyd George, \ az angol miniszterelnök katonai adju- ' tánsa kisérte közvetlen közelről figye- f lemmel a békeszerzők munkáját. Esmond Harmsworth, amilyen fia- i talon katona, majd képviselő lett, j éppen oly hamar meg is házasodott } és ma már három gyermeke van. 1920 j január 12 én vette nőül William Red- jj head leányát, Hunamot. Három gyermekük van, a két idő- | sebb leány: Lorna Peggy hét és Es- l mée Mary Gabriella hatéves, a harma- j dik fiú, Vere, most hároméves. Esmond Harmsworth London leg- j előkelőbb negyedében és egyik leg­híresebb palotájában, a Walesi herceg palotájának tőszomszédságában, aWar­­wick-Houseban lakik St. Jamesben, ebben a legrégibb, legelőkelőbb lon­doni városrészben * Rothermere lord fia kisérőivel tegnap, 10 órakor érkeztek a magyar határra ahol autók és óriási tömeg várta őket. Az autóoszlop ezután mindenütt hatal­mas ovációk közepette vonul el. Sop­ronban, Győrött ünnepies beszé­dek hangzanak el. Magyar Komáromba délután 3 órakor érkeztek, ahol Huszár Aladár főispán és Alapy Gáspár pol­gármester üdvözlik. Ezután a lor­dot és kíséretét elvezetik a Duna-hidhoz és megmutatják neki a városnak a fo­lyam baloldalán fekvő részét: a cseh­szlovák Komáromot. Harmsworth lord csodálkozva hall­gatja a panaszokat, amely a békeszer­ződés anomáliái felett elhangzanak. Ki­jelenti, hogy most először volt alkalma személyesen meggyőződni Trianon kö­vetkezményeiről. Fél 4 órakor folytat­ják útjukat Budapest felé és az egész útvonalon minden községben megis­métlődtek az ünnepies, lelkes fogadás jelenetei. Budapest határában, a hüvösvölgy­­nél óriási autótábor és zászlórengeteg várja a lordot. Maga a Gellért-tér le­nyűgöző képet mutat zászló- és virág­díszben, a teret 70—80.000 ember lepi el, alig lehet mozdulni. Még a Gellért­hegyre vezető utakon sem lehet mo­zogni. Az autóosziop fél 6 órakor érkezik a Gellért-térre. A Gellért-szálló előtt nagy emelvény áll, amelyen két angol zászló lobog. Ezen az emelvényen foglalnak helyet a társadalmi egye­sületek minden létező alakulatainak küldöttségei. Nagy rendőri készültség díszben kordont tart fenn. — Amikor az autók berobognak, percekig csak a tömeg üdvrivalgását lehet hallani. A virágeső teljesen elborítja az angolok három autóját úgy, hogy az autókat valósággal nem lehet látni és Harms­­wort lordot is teljesen ellepik a virágok. Amikor a lord karcsú fiatal alakja megjelenik az emelvényen, újabb entu­­ziazmus ragadja magával a tömeget; azonban ebben a pillanatban halálos csend üli meg a teret, amikor az em­berek látják, hogy Sipőcz Jenő dr., a székesfőváros polgármestere a lordhoz lép és beszédet intéz hozzá. Ezután Perényi Zsigmond báró, Rákosi Jenő mondott beszédeket, majd Harms­worth láthatóan meghatva keresetlen szavakban mondo't köszönetét. Ezután diszfelvonulás volt, amelyen krb. 150 egyesület, iskola stb. vett részt. A felvonuláson 120.0Q0 ember vett részt. A G eltért szállóban 800 terítékes bankett volt, amelyen a magyar társa­dalom előkelőségei vettek részt. A ban­ketten szintén több beszéd hangzott el. A beteg Stresemann német külügyminiszternek több hónapig kell üdülnie. Benes külügyminisztert nem fogadhatja. — május 16. Stresemann német birodalmi külügy­miniszter, aki mint ismeretes, május 10-én ülte meg 50 ik születésnapját, megbetegedésével kapcsolatban a né­met lapok azt Írják, hogy a miniszter háromnapja nem tudott táplálékot venni magához és ennek következtében egész szervezete legyöngült. Közvetlen élet­veszély azonban nem fenyegeti a kül­ügyminisztert, akinek állapota utóbb már javult, bár a gyógyulás még a legkedvezőbb esetben is hetekig fog tartani. Ez alatt az idő alatt a lába­dozó miniszter a legnagyobb kíméletre szorul. Betegsége miatt természetesen nem fogadja Benes csehszlovák kül­ügyminisztert, mivel orvosai eltiltot­ták minden megerőltető tevékenységtől. Hódpatkányveszedelem Komáromban. Az árvizveszedelem újabb okozói. — Mind több és több hódpatkdny üti fel a fejét. — Már gyermekeket is meg­­támad a veszedelmes állat. — Egy foxterrier kutya gazdag zsákmánya. — Négy hódpatkányt fogott. — Hajtóva­dászat ellenük. — Az ármentesitő tár­sulat akciója. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — május 16. Amilyen veszedelmes volt valamikor a vízben bővelkedő vidékeken a nádi és a réti farkas, a toportyánféreg, olyan veszedelme most az Amerikából idete­­lepitett hódpatkány, amely ősi hazájá­ban, Amerikában, értékes szőrmét ad és igy ott a hasznos állatok közé so­rolható. Ez arra inditott egy cseh-morva grófot, hogy hozatott ilyen hódpatkányt körülbelül huszonöt éve Amerikából és azokat, mint tenyészállatokat, eleiesz­­tette a birtokán, azt gondolván, hogy ezzel áldást hoz a vidékére és az ér­tékes szőrme miatt még a haló porá­ban is áldani fogják ez áttelepítésért. Nem tudom, él-e még ez a gróf, de annyi tény, hogy a ható porában való áldásból semmi se lett, sőt ellenkező­leg, a síri álmát bizonyára meg fogja zavarni az a sok szitkozódás, amely a hódpatkány megjelenésével önkénytele­nül elhagyja az emberek száját. Az Amerikából Európába telepített hódpatkány ugyanis nagyon megtréfálta a neki szállást adó grófot, sőt az összes európaiakat. Ez a ravasz állat, amely megnő akkorára, mint egy házi nyuí, furcsa metamorfózison ment át itt ha­marosan. Odahaza, Amerikában, egyet­len tápláléka volt a vízinövény, a sás, nád és egyéb bőségesen termő vízi­növény, amelyből adott a jó Isten min­dig annyit, hogy abban nem tudott kárt tenni a hódpatkány, hiszen a leg­többje nem is kellett az embernek, ott rohadt el a vízpartján. Az uj hazában azonban megválto­zott a gusztusa és nagy gurmand lett őkéiméből. Nem kellett néki a nád, a sás, a zsombék, hanem rákapott a ha­lakra és a vizimadarakra, amelyeknek fészkeit nagy előszeretettel dézsmálja meg. A gazdasági udvarokba is belá­togat és jaj akkor szegény baromfiak­nak. De ellátogat a vizektől messze fekvő szántóföldekre is és a kukoricá­sokban igen nagy kárt okoz, mert hogy a kukorica csövéhez hozzá jusson, a földön a tövinél rágja el és dönti fe a kukorica szárát. A kukoricát pusztittó eddigi állatok, madarak, csak egyes csöveket bontanak ki és ritkán pusz­títják el az egész csövet és egy-egy száron több cső is lévén, a dézsmálás után még mindig maradhat a száron termés. A hódpatkány eljárása azonban elpusztítja a szár egész termését, ma­gát a szárt is, mert hiszen a tövénél rágja el a szárt. Az a huszonötesztendő, amely a hód­patkány behozatalától mostanáig eltelt, eppen elegendő volt arra, hogy a ve­szedelmes áilat Morvaországból elter­jedjen egészen az Atdunáig. Ma már nemcsak országos, de európai vesze­delemnek tartják és ahol megjelent, ; bizony nem kegyelmeznek a veszedel­­. mes állatnak, amely még azzal is te­­j tőzte hálátlanságát, hogy a bőié, a szőrméje itt Európában nem ér valami sokat. De még igy is valami kis kere­sethez juttatja a patkányhód vadászt. A bogyai és a gelléri legények a télen negyven-ötven darab hódpatkányt is fogtak és a lenyúzott bőrökért dara­­bonkint negyven koronát adott a duna­­szerdahelyi tyukász. Ez a kis haszon azonban nagyon is mögötte marad annak a nagy kárnak, amelyet ez a mindegyre terjedő vesze­delmes állat okoz. Ezt a jelzőt, hogy veszedelmes, nem ok nélkül adjuk ennek az állatnak, mert a kártékonyságán kívül emberre, állatra egyaránt veszedelmes, ha táma­dólag lép fel. Éppen most halljuk a hirt, hogy a I Gólya csárda felé az uj telepítéseknél egy kis gyermeket megtámadott egy felbőszült és kifejlett hódpatkány és a gyereket a lábán harapta meg. Ezen uj házcsoport táján (Kabátfalva) nagyon is elszaporodtak ezek a vesze­delmes állatok. A lakosság állandó küz­delmet folytat ellenük, de a szapora és a viz alatt biztos menedéket találó ál­lat nagyon nehezen pusztítható. Éppen ezen a tájon csinált jó fogást Bihary László komáromi borbélymes­ternek egy ügyes patkányfogó foxterrier kutyája, amely a napokban egy hód­patkány vacokból nem kevesebb, mint négy hódpatkányt vonszolt elő és foj­tott meg. Az elpusztított állatok fiatalok voltak még. Az öreg állatok a viz alá buktak és úgy bújtak be a vízbe tor­koló rejtekhelyükre. A derék foxterrier kutyát továbbra is fel fogják használni hódpatkányfogásra. A komáromi földmives iskola felé egy hid alatt hódpatkány nyomokra akadtak, amelyekből arra lehet következ­tetni, hogy ott nagyon népes hódpat­kány telep rejtőzik. A telep elpusztítása iránt megtették a szükséges előkészü­leteket. Itt említjük meg, hogy az első hód­patkányt Komáromban egy farkaskutya fogta éjszakának idején a Dálszlo­­venszkói Villamossági r. f. komáromi telepének udvarán. Minket, vizzel körülvet terület lakóit, kétszeresen érint a hódpatkányvesze­delem, mert a töltésekre és a gátakra még nagyobb veszély ez az áilat, mint a növény- és állatvilágra. A hódpat­kány ugyanis keresztül-kasul turkálja és átlyuggatja a töltéseket és nagyobb vízálláskor ezeken a lyukakon vígan ömlik keresztül a viz az ármenfesitett területre. Aki ismeri azt a rettenetes nagy nyomást, amely áradáskor a töl­tések oldalát szorítja, az tudja és saj­nosán tapasztalta, hogy sokszor elég­séges egy egérlyuk is, amelyen a víz szökőkutszerüen szökik át a gát túlsó oldalán, de ez az egérlyuk mind na­gyobb lesz és alkalmas arra, hogy gát­szakadást okozzon. Most képzeljük el ezt a veszedelmet akkor, amikor nem egérlyukak, hanem hatalmas fúrások­ról van szó, amelyeket a nyulnagyságu hódpatkányok ásnak. Itt a gátszakadá­sok szinte elkerülhetetlenek. Az ármentesitő társaságok korán tu­datára ébredtek ennek a nagy vesze­delemnek és kimondották az irtó had­járatot a hódpatkányok ellen. Egyes mocsaras vidékeken holdvilá­gos éjszakákon ezrével is jelentkeznek ezek a bestiák, amelyeknek két elülső foguk harapása veszedelmes az em­berre nézve. Legelőször a Vágbalparti Ármentesitő Társulat ismerte fel a nagy veszedelmet, mert a társulat mérnökei megdöbbenve látták, hogy az alattomos és leginkább csak éjjel mutatkozó állat napról-napra jobban megrongálja a társulat töltéseit, védgátjait és zsilipéit. Éppen azért a társulat minden faluban kidoboltatta, hogy minden elejtett hód­­patkányért tiz koronát fizet a társulat annak, aki a megölt állat levágott farkát beszolgáltatja a társulatnak. Ter­mészetesen az elejtett állat bőre, amelyért darabonként 50—100 koronát adnak, az illetőé marad. A hódpatkány elszaporodása a leg­nagyobb aggodalmat kelt a legszélesebb körben. Hála isten, hogy a falusi nép átérzi a veszedelmet és erősen pusztítja. A Vágbalparti Ármentesitő Társulat felhí­vása után hamarosan, bár a hódpatkány fogás nagyon nehéz, több száz leölt állatot vittek be a társulatnak. Úgy tudjuk, hogy a Csallóközi és Csilizközi Ármentesitő Társulat is ha­sonló akciót fog indítani. A nyitramegyei választmány legutóbbi közgyűlésén Hlavicska János érsekuj­­vári kisgazda interpellált ez ügyben és meggyőző szavaira Jeszenszky János dr. nagyzsupán azonnal két hivatásos hódpatkányfogót hozatott Csehország­ból, akik már meg is kezdték az irtó munkát a veszedelmes bestiák ellen. Rádióhoz használható akkumulátor üvegtartók, vezeték és lemezek eladók! Cim a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents