Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-12 / 57. szám
^«ffyvenkileneedik évíolyam, S7. szám. Szombat, 1928. május 13 KUHiaetéii fti «aebmdOTik értékben: Sislybea é* vidékié poétái sxétktildésiel: Iséss évre 80 K, félévre 40 S, negyedévre SC EL — Külföldön 150 Ké. gpee síim árat 80 fülér. ALAPÍTOTTA i TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÄÄANYAY JÓZSEF dr. Sxerkeestöeég ée kiadóhivstili Nádor-n. Uh Megjelenik hetenkint hiromiioil kedden, csütörtökön és szombaton. 1 ^U)a Julia Komárom, — május 11. A szép fekvésű Gyulafehérvár neve, a római hódítók visszakeresztelt Alba Júlia ja, belekerül a történelembe. Ez a város volt a tanúja annak, hogy a győzelem mámorában, amelyben a román nemzet egyáltalán nem tüntette ki magát, soha nem remélt jutalmául felvette a büszke Romania Mare nevet. A történelmi Erdély magyar —német többségével együtt a regátnak lett a martaléka, ahol ur és paraszt felett, sőt a királyokon is a Bratianu dinasztia uralkodott évtizedek óta. A nagy Jonel, a kis Vintila és a kisebb nagyobb Bratianu fiókák kezében összpontosult a hatalom, választásokat is rendeztek, ahogy nekik tetszett és ott letiporták a paraszt-többséget. A csendőr puskatusa az ő intésükre zuhant a választók hátának és a sziguranca pincékben a gumibot suhogott meg. A történelemben alig ismertünk analógiát, a gyulaíehérvári esethez hasonlót. Hóra és Kloska lázadása a magyar nemzethez tartozók ellen robbant ki titokzatos bécsi biztatások után, de hogy kétszázezer ember hömpölyögjön egy városba csak azért, hogy oda üvöltse a kormánynak: eddig és netovább! ez olyan mammut-demonstráciő, amely csak ott történhetik meg, ahol a szabadságjogokat intézményesen nyirbálják. Akik ellen a tüntetés szólott, azok Páris kedvencei, a liberálisok, a nagy Bratianu Jonel kreatúrái és hetediziglen száll reájuk az átok az elnyomott parasztság részéről. Hogyan? kérdezzük ámulattal, hiszen az erdélyi magyarság birtokait megkapták a mórok és a rómaiak utódai és mégis? A liberalizmus Romániában anynyit jelent, hogy korrupció, szabad zsarolás és lopás a közhivatalokban, vasúton és mindenütt, ahol a liberális uralom megtészkelte magát. A liberális kormány ct-ukatta le az angol, német és amerikai újságírókat, ez rendez most razziákat és toloncolásokat a magyar határ felé. Ez a liberalizmus, melyben semmi őszinteség nincsen, amelynek hipokrita szelleme ütközött ki Genfben Titulescuból, a román külügyminiszterből, aki nem átallotta Európa araeopágjában azt ereszteni ki a száján, hogy Románia barátságos viszonyt tart fenn Magyarországgal. A magyar kormány küldöttjének kellett katonás őszinteséggel feltárni, hogy ez mind nem igaz, ellenben az igazság az, hogy a két ország közt a lehető legfeszültebb a viszony. Hogyan is lehetne más, amikor 1919-ben Magyarország megszállásakor csaknem az egész vasúti parkot kifosztotta és megszámlálhatian gépberendezést vett el a román megszálló sereg, de azért sem lehet a viszony barátságos, mivel a magyarok földjeit kártérítés nélkül vette el a román kormány, amely a Bratianu birtokokat és a többi bojárét elfelejtette parcellázni. Idáig nem terjed a liberalizmus. A lecsukott külfö'di újságírók majd a saját személyükön érzik a romániai sziguranca liberalizmusát és ezzel megismerkedik az egész világ. Szörnyűségeiről egy volt román miniszter rántotta le a leplet, most külföldi újságírók közük majd tanulmányaik eredményét. Romániából nem jön telefon hír, nem jön távirat, mert a falvakban, városokban csendőrök citkainak, akik közül főbb mint 90% analfabéta, a betűt nem ismeri. Erdélyben áll a statárium és ácsolják az akasztófákat. Félünk, hogy azokra ártatlan magyar vagy szász áldozatok kerülnek elrettentésül. A gyulafehérvári határozatot maguk a gyűlés tömegei akarják végrehajtani, felvonulni Bukarestbe és kihirdetni a népgyüiés határozatát Bratianu és a régenstanác3 előtt. Erre célzott Maniu kijelentése: ha a kormány nem hagyja el helyét, olyan történik, amilyent még nem látott a világ. Hát ez csakugyan Európa szenzációja. Mert ilyet ritkán volt alkalma látni. Ezzel kapcsolatosan talán a figyelem reáfordul Erdély kétmillió magyarjára és félmillió németszászára. Bukarestbe virágzó magyar városokon kérész ül vezet az út és a nagyváradi pogrom sokra megtanította a magyarokat, akik nem felejtették el Hóra—Kloska zendülését, az enyedi, abrudbányai, bródi vérfürdőt, ahol még a magyar asszonyoknak és gyermekeknek sem irgalmaztak a római légiók utódai. Románia népét elöntötte az izgalom negyvenfokos láza, olt ma semmi se biztos és borotvaélen áll minden. Ennek az országnak nemzeti kisebbségei, a magasfoku, évszázados nyugati kultúra őrzői pedig remegnek az életükért, mert ezernyi ezer láb dobbanik az utakon és nyitott puskaporos hordó áll az utak szélén, egy szikra és lángba borul Románia Mare, a franciák szövetségese, kimustrált repülőgépeik állandó vevője, a Bratianu család két bizománya, amelynek Európa és Amerika bankárai nem adnak egy lyukas leüt, anynyira konszolidáltnak ítélik annak vívmányait. Nyílt szó a magyar pártok együttműködésének akadályairól. Irta: egy keresztényszocialista. Komárom, — május 11. A Komáromi Lapok múlt szombati számában Nyílt szó címen egy cikk jelent meg aláírás és jelzés 1 nélkül. Mivel úgy vagyok informálva, hogy ez a lap pártokon kívül áll, azt kell feltennem, hogy a Nyílt szó a Magyar Nemzeti Párt részéröl hangzott el, amely egy nagy kérdést vet föl és ebben konkludál: „A magyar közvélemény már megelégelte azt a játékot, — elégszer végigcsinálták vele, — végre tudni j akarja, hogy melyik párt áll a ma- ; gyarság együttműködésének s ezzel nagyobb erőkifejtésének és eredményesebb munkájának útjában.“ Csak a vak nem látja azt, hogy ezzel a mugyar nemzeti pártnak egyik bizonyára benfentes, sőt ve- j zeíő funkcionáriusa veti fel a fele- j lősség súlyos kérdését, amely — I nem kétséges — bele fog kerülni a ; választási agitációba is, ahol az ilyen tónus után gondoskodnak a kisebb kaliberű pártfunkcionáriusok a párt : nagy ágyúinak legalább is hangban való utánzásáról. \ E sorok írója a kerszoc. pártnak j közkatonája, a Nyílt szó írója való- j szinüleg törvényhozója pártjának, mivel országos megállapodásokat : idéz és nem sikerült pártközi talál- ? kozásra is tesz célzást. Ezekről mi egyszerű párttagok, a periférián nem tudhatunk. Azonban helytelen takti- j kának kell tartanom a Nyílt szó iró- í jának eljárását, aki a felelősség súlyos kövével hajigálózik, mert repül a súlyos kő, ki tudja, hol áll meg... Az országos keresztényszocialista választók annyit tudnak ezekről a j fontos választásokról, hogy a párt j országos vezetősége tetszésükre bízta mindenütt: együtt kivánnak-e haladni j a választásokon a nemzeti párttal vagy \ sem. Azt azonban kötelezően és im- j perative utasításul adta, hogy a két j párt iisztáinak kapcsolása kötelező. ■ Ezzel nyilt kérdéssé lévén téve az j együtthaladás ügye, a párt vidéki i körzetei eddig legnagyobb részben • a lisztakapcsolás mellett döntöttek és közös lisztát nem kívántak. Miért nem kivántak? Erre nézve is felvilágosítással szol- ; gálhatok annyival szabadabban, mert pártomban eddig mindig a közös jelölőlisztát ajánlottam, emellett dolgoztam és a közös liszták ódiumának erkölcsi következményeit is viselnem kell. De ki kell jelentenem azt is, hogy a közös liszták összeállítása az, amely a két párt közt a súrlódási felületet sok helyen és alkalommal megalkotta. A közös tisztáknál mindkét félnek kellene áldozatot hoznia, ez az áldozat pedig sokszor elmaradt. Példákra is lehetne hivatkozni, hiszen példatárunkban sok keserüizü példa van elraktározva. Hát ezek a tanulságok az okai annak, hogy a szervezetekben, ha a közös liszta kérdése felvetődik, akkor a tiszta munkát hangsúlyozzák és sűrűén hangzik fel a példabeszéd; közös lónak túrós a háta! A komáromi pártkörzetben azt a kérdést, közös tisztán vegyünk-e részt a választásokban, egyhangú nemmel intézték el a pártmeghatalmazottak, amelyekben a nagy többséget a vidéki szervezetek kiküldöttei alkották. A komáromi szervezet is ebben az értelemben dönt tött és sokan rámutattak az okokra is, amelyek a külön liszta melletszóltak. Az országos keresztényszocialista párt vezetőségének a választásokra adott első utasítása nem áll a közös liszta útjába, ezt szervezeteinek a belátására bízza. Tehát ezért az országos pártot felelősség nem terheli. Az országos keresztényszocialista párt elnöksége arra hivott fel bennünket, hogy a testvérpárttal békés megértésben működjünk. A párt vidéki szervezeteinek állásfoglalásából azonban arról kell meggyőződnünk, hogy a közös liszta ügye még nem érett meg a kivitelre. Ezekért a határozatokért minden szervezet külön viseli a felelősséget. Tudomásom szerint egy keresztényszocialista szervezet sem hozott határozatot a listakapcsolás ellen. Az együtthaladás ügye még nem érett meg a kivitelre, amelyben nem is az országos pártközi értekezlet hivatott annyira a döntésre, mint a pártok alsófoku szervezetei. A mai pártköri helyzet okozat és megváltoztatásához az ok megszüntetése szükséges. Az ok pedig a kilenc évi különhaladás és az ebből folyó külömbségek, amelyeket sem a törvényhozók, sem a pártok országos vezetőségei eddig áthidalni nem tudtak. Minden választás előtt felmerült eddig az együtthaladás indítványa, de csak a választások előtt. Választástól választásig senki se gondolt az együtthaladásra, amit elvben magam is kívánatosnak tartok, gyakorlati keresztülvitelénél azonban vannak tapasztalataim. fl természetes As Igmándit ne tévessze össze másfajta keseiű vízzel! 3 Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmidthauer kútvállalat Komárom.
