Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-12 / 57. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1923. májti3 12. Sport- és modem szekrény-gyermekkocsik nagf választékban — olcsó árban ILBERT-fiél Nádor-n. 19. UgyanoH dús raktár női és férfi fehér­nemű, apach selyemkendő, ritikül, utazó bőrönd, gyemek-trikó és sokkerli, esőernyő, sétabot, nyakkendő, zsebkendő, selyem ingnadrág, mosó selyemharisnya stb. — Szabott árak! —■ 242 Tisztviselőknek és munkásoknak 6% engedmény. POLITIKÁI SZEMLE. Komárom, — május 11» Bizonytalan a képviselőház összehívása. A képviselőház összehívásának kérdése szorosan összefügg azokkal a tanácskozásokkal, amelyek a szo­ciális biztosítás novellája tárgyában hetek óta folynak. A szociálpolitikai albizottság csak igen lassan halad előre és legjobb esetben is csak a jövő héten fog elkészülni munkájá­val, amikor végre szó lehet arról, hogy a képviselőházat összehívják. A moszkvai kormány de jure elismerése. A csehszlovák kormány, különö­sen a szocialista éra idejében, min­den uton-módon kereste az alkal­mat, hogy Szovjetororszország kor­mányával a diplomáciai összekötte­tést fölvegye. Ebben a kérdésben közismert Benes dr. külügyminisz­ternek álláspontja, aki a moszkvai kormány de jure elismerésére évek óta törekedik, dacára annak, hogy ez a terv Kramár dr., a cseh nem­zeti demokraták vezére részéről a leghangosabb ellenzésre talál. Egy idő óta nem volt szó erről a kérdésről, most azonban váratlanul ismét fel­színre került az egyik londoni lap, a Daily Telegraph nyomán, amely azt a szenzációs hirt közli, hogy a csehszlovák kormány rövidesen dön­teni fog az Oroszországgal kötendő szerződés ügyében, amellyel a két ország közötti diplomáciai viszony isméi teljesen htlyreállna A paktum még abban az időben készült el, amikor Anglia megszakította a diplomáciai kapcsolatot Moszkvával, Csehszlo­­zákia azonban Angliára való tekin­tettel akkor nem kötötte meg a paktumot. Benes londoni útját való­színűleg arra használta fel, ho^y az angol diplomáciai közvéleménynél erre a lépésre a talajt előkészítse, A belföldi munkapiac védelméről hozott törvény. A külföldi sajtóban éles támadá­sok hangzottak el a csehszlovák belföldi munkapiac védelméről szóló törvény ellen, ami arra bírta a nép­jóléti minisztert, hogy a hivatalos csehszlovák sajtóiroda utján egy nyilatkozatot tegyen közzé a nagy­horderejű törvény védelmére. A nyi­latkozatban rámutat a népjóléti mi­niszter arra, hogy Csehszlovákia csak azért léptette életbe a törvényt, mert a szomszédos államok a csehszlovák állampolgárok alkalrnaziatásdnak út­jába óriási akadályokat gördítenek. A törvény végrehajtási rendelete majd­nem szószerint megegyezik az osz­trák kormány által három évvel ez­előtt kiadott rendelet szövegével. A törvény 13. paragrafusa azt írja elő, hogy a népjóléti miniszter kül­földi állampolgárok alkalmaztatására > vonatkozóan ugyanazon föltételeket Írjon elő, mint amilyeneket a külföld a csehszlovák állampolgárokkal szem­ben alkalmaz. Az aíkalmaztatásí Alkonyodik. Irta Feleki Sándor. Ti szürke órák és napok, Egyhangú, bús regénylapok. Minden lap szomorú, sivár S bús a regényvég, ami vár. Nincs már e földön kikelet, Fagyos köd minden szív felett. Nagy hang, álnokság, nyers könyök, Előre köztük nem török. Kis csigaházam, otthonom, Magam olt csendbe megvonom. S dalolok rólatok tovább: Eltűnt napok, szép délibáb. Ki sem hallgatja dalomat, De engem mégis csalogat. De egyszer a dal megakad S elejtem fáradt toliamat. Mint kis gyermek játékszerét, Ha álmos s itt az éjsetét, Elejti, csendben eipihen S nem kell már néki semmisem. A mente. Irta :,Fáy Hona. A széles kanyargós utón, mely hár­mat fordult, míg felért Budavárába, egy magános lovas haladt. Az utón mély keréknyomok, bukkanok és ká­tyúk sorakoztak. A vár még állt teljes pompájában, — Mátyás király nem tiz évre építtette, de nem is ötvenre, vagy százra, — de a környezetét meg­vágta az elmúlt két évtized, pusztulni hagyta a nemtörődömség és a senkire sem tartozás. Ki törődött volna vele, hogy a városban szegénység, viszály­kodás és elhanyagoltság ütötte fel a fejét, volt a nagyuraknak elég gond­juk az egymással való versengéssel, vetélkedéssel, az egymás ellen küz­déssel s ez volt számukra a legfonto­sabb, Dési Imre, az öreg föasztalnok tudta ezt, s azért is ritkán látogatott fel az udvarhoz. Taián az is tartóztatta, hogy régi mentéje, melyet még Ulászló idejében viselt, amint a külső Fejede­lemségeknél való szövetkezésekhez el­kísérte, már megkopott, préme sza­kadozni kezdett és vörös bársonya is halvánnyá fakult. Tisztségénél fogva nem maradhatott el a kiráiy mellől egészen, újat csináltatott hát. Viola­­szinüt, korához méltót, drága nyuszttal béleltet, Oroszországból hozottat, gal­lérja, hajtókája még drágábban pré­­mezve. Arany zsinórzása, drágaköves gombjai est lógtak a napfényben, mint szerelmes lány szeme, az általvetője, meg a kardkötője három falu árát is kitenne. Maga is elnézte, gyönyorkö dött benne, amint felfelé kaptatott a meredek utón, sok harcot látott jó öreg lován, „öreg ember alá nem való csikó“, mondta, amint útnak eredt. Szorosra fogta az öreg állat szárát, hogy a széles kapun a Várba ugratott. Ismerte az őr, köszönt is ha­nyagul, mint ahol már csak emlegetik a fegyelmet. Nagyot nézett Főasztal­­nok uram, talán szóváteszi, ha nem lát olyat, ami még jobban megfogja. A Várkut vertvas kávájához legé­nyek zászlókat kötöztek. Bajlódtak vele, hogy megálljon, volt köztük ki ellenezte, s letépte a már odakötöttet. Majd ismét mások ragadták magukhoz a zászlót, s csak ott állt égfelé me­redve, a kúthoz kötve. — Három éve nem fizettek zsoldot, minek a zászlójuk? Nem kel), megyünk, nagy a világ, jut még hely nekünk, kiáltotta az egyik, ki a zászlót oda­­kötötic, talán a-rra is számítva, hogy a cifra nagyur meghallja és segít rajtuk. — Kik vagytok ? — kérdezte Dési s Imre bosszúsan. ) engedély illetéke alacsonyabb az | eddiginél. E törvény életbeléptetése előtt a hatóságok báromtól hat hó­­í napig terjedő nyugdíjért a teljes il­­l letéket szedhették, mig most egy­­' éves nyugdíjért sokkal alacsonyabb I illetéket szednek. ' Srobár ár. szenátort kiakarják zárni pártjából? \ Ismeretes az az affér, amelyről í mi is megemlékeztünk s amely Sro- J bár dr.-nak Hodzsa iskolaügyi mi­­í niszter elleni kirohanása miatt kelet­kezett a két agrárpárti politikus j között. A támadás kinos konsterná cióí idézett elő a pártban, amelynek \ ma Hodzsa sokkal jelentékenyebb tagja, mint Srobár, aki aktivitását j teljhatalmú miniszterségének eltel­­| tével befejezte A köztársasági ag­­í rárpártban mozgalom indult meg ; aziránt, hogy a Hodzsát ért támadás ] miatt Srobárt felelősségre vonják és i legalább is magyarázatot kérnek tőle éles magatartása miatt Politi­­j kai körökben az a hir is elterjedt, | l hogy Srobár szenátort a párt tagjai | j sorából kiakarják zárni, azonban a | i kormány németnyelvű félhivatalosa ■ a lapjelentésekkel szemben felhatal­mazást nyert annak közlésére, hogy 1 a kizárási hirek nem felelnek meg i ■ a valóságnak. A félhivatalos érte- \ | sülése szerint Srobár dr továbbra I ( is tagja marad az agrárpártnak és t elnöke a párt szenátori klubjának. | A kinos affért ezek szerint tehát Hodzsának és Srobárnak egymás között kell elíntézniök. Elhalasztották a kisantant ! tavaszi konferenciáját. j A kisantant május végén akarta • megtartani szokásos tavaszi konfe- • ; renciáját. A Bukarestben megjelenő ■; \ Adaverul c. lap tegnapi száma közli j a külügyminiszternek erre vonatkozó I jelentését, amely szerint a május vé­­| gére tervezett konferenciát későbbi időre \ halasztották, a terminusát azonban a I kisantant eddig még nem állapította meg. : Állítólag június második felében lesz í a konferencia. * mmmssgmmtsmEEffimssmmsmm \ ■ — A fóííyss atrónyö?*; sgyteat, 60.000 t í Kc-t isméi a Knapp Bank üzletfelei \ f nyerték. Ez egy hónt pan beiül mér a j ; harmadik főnyeremény, miért is ajánl- j í juk !. olvasóinknak, hogy az uj sors- t \ játékra sorsjegyekei csak ettől a Sze- ! rencsebanktól vegyenek­­; A város uj bérházainak felépítése. Komárom, —május 11. A súlyos lakáskérdés megoldása szempontjából rendkívül nagy horderejű javaslatot fogadott el a legutóbbi városi képviselőtestületi közgyűlés, amely egy­hangúan magáévá tette a magyar pol­gári pártok képviselőinek ama indítvá­nyát, hogy a lakásínség enyhítésére építsen a város saját beítelkein olyan emeletes bérházakat, amelyek egyrészt a munkások, másrészt a tisztviselők számára nyújtanának a kor igényeinek megfelelő, higiénikus szempontból is kifogástalan lakóhelyeket. A javaslat a városnak különböző utcáin kihasználat­lanul álló telkeit kívánja beépíttetni és h3 a kivitelre alkalmas tervek állanak rendelkezésre, a több emeletes épüle­tek emelésével biztosítani akarja az arra igényítarfók számára a modernül beren­dezett két három szobás polgári lakásokat. A terv az, hogy a város épilesse föl a plébánia épületét a már évekkel eze­lőtt is tervezett több emeletre, földszint­jén helyezzen el üzleteknek alkalmas helyiségeket, az épület emeletes helyi­segeiben pedig helyezze el a plébániát és az ahhoz tarioró lakásokat, a fent­­maradó lakhelyiségeket pedig adja ki bérbe, A temetők mellett felszabaduló területen hatalmas munkásbérház emel­tessék, amely legalább hatvan kis la­kásra legyen berendezve, a higiénikus követelményeknek megfelelően. A Jókai utcában a református templom mellett álló üres telekre kétemeletes bárház építését javasolják a polgári pártok, ebben a bérházban modern két- és há­romszobás lakások volnának építendők. Bár a javaslat csak a beépítetlen kertíerüietről szól, azonban igen előnyös lenne a városra nézve, hogyha ennek a teleknek a Széchenyi u ca felöli részét is beépítenék, mert ezzel impozáns mé­retű bélházat nyerne Komárom városa. A Bercsényi u cában álló városi sze­gényház felépítését is tervbe veszi a javaslat, amely igy négy hatalmas bér­ház létesítését valósítaná meg. A bárházak értékesítése oly módon történhetik, hogy a lakásbérek fedezzék az építéséhez szükséges kölcsön amorti­zációját, amely lehetővé teszi, hogy 30—40 év múlva négy tehermentes, jö­vedelmet hajtó bérházza! gazdagodnék a város. A közgyűlés a jsvasiat elfoga­dása mellett kimondotta azt is, hogy nek, hogy együtt lopjanak, — folytatta Drágffy — nézz körül, olyan ez a palota, mint a méhkas, melybői kiszedték a mézet, kivesztek a méhek, s csak a herék zugnak benne, hol vannak a Mátyás király kincsei, ezüstjei, még a selyem kárpitokat, gobiineket és itáliai képeket is leszedték a falról, elkotya­­vetéiték, vagy magukhoz vitték. — Égbekiáltó! — szörnyüködött Dési. — Ha még csak ez volna. A kincstár üres, a határ védtelen. Hiába küldöz pénzért Logodi Simon Szabácsból, Móré Mihály Beigrádbói, hogy a várban nincs puskapor, a katonáknak nincs élelem, nincs z&old, Szerencsés Imre már hamis pénzt is veret, de abból sem telik. Nem törődik itt senki az országgal. — És a király? — kérdezte Dési összeszorult torokkal. — A kiráiy gyerek, neki játék kellett volna, nem orsságiás. Az csak az urak­nak kellett. Gyerek király mellett ők a királyok A maguk hatalma, haszna mindenkinek gondja. Elszedni a király­tól, a kincstárból mindent, a maguk számára, s mikor már nincs mit, egymás ellen törni; rabolni, pusztítani, egymás várát, jószágát, panaszra jönni, egymás ellen dúlni, azután ismét kezet fogni, közös rablásra, ez a virtusuk. Szalkay a kancellár, a váci varga fia, ki gaz­dagra rabolta magát, Sárkány, ki mar­­hakupeckedésen és vámbérleten hízott fel, Szerencsés Imre kincstárnok, a hamispénzverő, ki minden aranyat ma­gának ragadott, a Sánta Bátori, ki háromszor leissza magát egy nap, s ha józan is, nincs egyéb gondja, minthogy miként törjön borsot Zápolya vajda orra alá, ők a „kalandosok“ az urak, minden hatalom, minden adó az ő kezükbe fut össze, mint hóolvadáskor a folyamba a sok rétipatak. — És Zápolya, Verbőczi — kérdezte Dési. — Azokat elűzték, — de jó is tették, — igazította Drágffy. 1 — A belgrádi naszádosok. Móré Mihálynak nincs pénze számunkra, hát a királyhoz jöttünk, hát annak sincs. Megyünk világgá! s kacskaringös ká­romkodást morgott a bajusza alá. Dési Imre Seszegte fejét s odébb ment. Nem segíthetett rajtuk. Nem volt pénz. Megemésztette a pártoskodás és a huza-vona, meg Dobzse László örö­kös „dobzse“-je, nem maradt a fiának. Lovát a palota előtt ődöngő kato­nára bízta, maga felment a lépcsőn. Az őrsaobában hangcts lárma, elment mellette. Ismerte az utat, sokszor meg­járta, régen, Mátyás király idejében is, de akkor egymás kezére adták őrök, spródok, vitézek, kamrások, most senkise jön eléje Egy fordulónál han­gos veszekedés állja útját. Cífraruhás kamarások szidalmazták egymást, majd ütlegelni kezdték. — Nesze a láncért, amit eloroztál élőién-, — kiáltotta az egyik. — Ez a gyűrűkért, — volt rá a felelet — már nekem dukáltak. — Csend legyen—kiáltott egy stentori hang a verekedőkre, s mint verebek a sólyom elől, szálrebbentek. Őizbajuszu, hatalmas termetű férfi lépett a folyosóra, talpig nagyur, már kicsit hajlott, viharvert arcú, öregségét méltósággal viselő. Dési szótlanul állt, a méltatlankodás elnémította, Drágffy közelebb lépett hozzá: — Hát már ennyire vagytok, itt a király termei előtt.,. — szólt végre Dési. — Ennyire. Összeverekednek a kon­con, amit a király szerez nekik kéréssel, kunyorálással a nagyurak nyakáról, uj járói, hogy szétosztja köztük. Pénze nincs, másként nem jutalmazhat, hát ráveszik erre is, a pólyák kamarás, meg Czetrier, meg a többi. — Szégyen gyalázat, — kelt ki öreg Dési Imre. —- Összeverekednek, azután kibékül-

Next

/
Thumbnails
Contents