Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-05 / 54. szám

2. oldat. Komáromi Lapok 1928. májas 5. Sport- és modern szekrény-gyermekkocsik nagy választékban — olcsó árban ELBERT-nél Nádor-o. 19 Ugyanott dús raktár női és férfi fehér­nemű, apach selyemkendő, ritikül, utazó bőrönd, gyermek-trikó és sokkerli, esőernyő, sétabot, nyakkendő, zsebkendő, selyem ingnadrág, mosó selyemharisnya stb. — Szabott árak! — Tisztviselőknek és munkásoknak 6% engedmény. a kormány valósággal taktikázik ebben a kérdésben. Hasonló eljárást tanusit a kormány a kongrua törvény végrehaj tása körül is. A 122. sz. kongrua tör­vény, amely a lelkészek államsegé­lyét legalább úgy ahogy, de mégis rendezte, még 1926 január 1 ével lépett hatályba, azóta már két év és négy teljes hónap múlt el, de a kongrua törvény végrehajtási rendelete még mindig nem jelent meg, noha a fél­­hivatalos kormánylapok úgyszólván hétről-hétre Ígérgetik a közzétételt. Igaz, hogy bizonyos előlegeket folyó­sítottak a lelkészeknek, azonban ez a régi jövedelmi összeírás szerint történt és nem lehet tudni, hogy az uj végre­hajtási rendelet nem fogja-e ezeket is visszavonni. A kongruára vonatkozó végrehajtási rendelet késedelmes meg­jelenése a legnagyobb bizonytalanság­ban tartja a nyomorgó lelkészi kart, amely harmadfél év óta hiába várja helyzetének jobbra fordulását. Srobár éles támadása Hodzsa ellen. A liptószentmiklósi szociáldemokrata munkásság — mint ismeretes — 1918 május elsején nagyszabású népgyülést tartott és a gyűlésen hozott rezolució­­ban foglalt követelések közé fölvették azt a pontot is, amely „a csehszlovák faj magyarországi ágának“ önrendel­kezési jogot követelt. . A rezoluciót Srobár dr. szövegezte, aki a gyűlésnek egyik szónoka volt. A rezolució tiz éves évfordulója alkalmából a Robot­­nické Noviny külön számot adott ki, amelyben Srobár dr. is megszólalt és cikkében éles hangon támadja meg régi politikai ellenfelét, Hodzsa dr. minisztert, aki a Slovensky Dennikben megjelent egyik cikkében irta,hogy mind az, ami azon a nevezetes napon Liptó­­szentmikióson történt, a manifesztáció, a rezolució az ő kezdeményezésére történt volna. Srobár kijelenti, hogy Hodzsának semmi befolyása nem volt a liptószentmiklósi ülésre, nem is tu­dott arról, hogy mi van készülőben, mert ha tudott volna a létrejött mani­­fesztációról, ellene foglalt volna állást, egyrészt azért, mert félt a Szlovenszkó­­ban várható perzekucióktól, másrészt, mert másként képzelte el magának a világháború likvidálását az osztrák­­magyar monarchiában. Ez a cikk a csehszlovák táborban nagy szenzációt keltett és az agrárpártban nagy fel­háborodás keletkezett nyomában. Az agrárpárti lapok megállapítják, hogy Srobár támadása egyéni akció, amely mögött egyetlen más agrárpárti sem áll, az ügy érdemében pedig utalnak arra, hogy Hodzsa a háború alatt szo­rosan együtt működött az osztrák parlament cseh törvényhozóival, külö­nösen azok vezérével, Stanek képvise­lővel és éppen Hodzsa javaslatára kapta Srobár a cseh mattiától azt az uiasi­­tást, hogy a csehszlovák államegység mellett hozzon létre valami szlovák manifesztőciót és igy Srobár nem saját kezdeményezésére cselekedett. Srobár cikkével újra kirobbant az ellentét közte és Hodzsa között. Közgyűlés. Irta Illy János. I. A nagy részvénytársaság irodáiban a szemet gyilkoló, fehéren szétporzó villanyfényben izzadt, sápadt arcok ha­joltak az óriás könyvek fölé. Az író­gépek contbiilentyüi zakatolva locsog ták a száraz üzleti titkokat. A meg­szokott munka monoton egyhangúsága darálta robotját, mintha misem történt volna. Egy örök, megállíthatatlan fo­­lyónak tetszett a munkának ez a zajgó továbbcsobogása. Pedig szörnyű beteg élet rohant végig a részvénytársaság főütőerén. A bukás közeli bekövetke­zése, amelyről azonban a részletmunká­nak ezek a kis, apró rabszolgái nem tudtak. II. A vezér zöldpárnás ajtaja még hét órakor sem nyílt ki az angol bőrbuto­­rokkal ásító, dohányszagu fogadószo­bába. Az egyenruhás „szolgák másfelé pislantottak. Mi az ? Ok csak azt lát­ták, hogy a vezér ma szokása ellenére, még hét után is itt marad az iro­dában. A hivatalnokok egymásután elszállin­góztak. Ki haza, ki más szerény csepp­­nyi életörömhöz. Csak egy pár tul-Radlóhoz használható akkumulátor üvegtartók, vezeték és lemezek eladók! Cím a kiadóhivatalban. A Nyitra folyó szabályo­zása és a mi vidékünk veszedelme. Kinek van hát igaza ? — A nyitraiak azt állítják, hogy a felső szakasz elő­zetes szabályozásának nem issza meg a levét az alsó folyás melléke és kör­nyéke. — Audiatur et altera pars. Komárom, május 4. — Saját tudósilónktól. — Amilyen mértékben riválisa Komárom Érsekújvárnak, éppen olyan mértékben állnak minden kérdésben egymással szemben Érsekújvár és Nyitra. Nyitra például nem jó szemmel nézi Érsek­újvárnak azt a törekvését, hogy a ko­máromi törvényszéket Érsekújvárra akarjak minéi előbb vinni. Éi nem puszra irigység Nyitra részéről, hanem a saját jól felfogott érdeke is, hogy a komáromi törvényszék csak maradjon továbbra is Komáromban, mert ha azt elviszik Érsekújvárra, aknor a nyiírai törvényszékhez tartozó területet alapo­san megnyirbálják és azt is Érsekuj várhoz csatolják és akkor Nyiira nagy területet vészit, A két város: Nyitra és Érsekújvár között a második üitsöző pont a Nyitra folyó szabályozása. A nyiiraiak minden áron azt akarják, hogy a Nyitra folyót előbb ott Nyitra körül szabályozzák, mig ellenben az érsekujváriak és a Nyiira alsó folyása melletti vidék a vizszabályozások törvénye mellett agi­tál, hogy előbb az alsó folyást kell szabályozni, mert a szomorú tapaszta­latok és a józan ész emellett szólnak. E tekintetben mi is az érsekujváriak pártján állunk, mert hiszen a Nyitra alsó folyása iit van a kertünk alatt és a veszedelem Komárom vidékét is te nyegeti. Megindult tehát a vita közgyűléseken és a sajtóban Nyitra és Érsekújvár között. Az érsekujváriak véleményét, amely azonos jórészt a mienkkel, már volt alkalmunk meghallgatni, az audi­atur et altera pars elvénél fogva azon­ban most hallgassuk meg a nyitraiak véleményét is. A sok nyitrai ellenérvelés közül itt adunk egyet közzé: Most, amikor a Nyitra szabályozás tervei már jóváhagyva várják a végre­hajtást, a folyószakasz alsó és közép érdekeltségei kifogásokkal, katasztrófá­ról regélő rémképekkel állanak elő, akciót indítanak, nogy megakadályoz­zák az évtizedes «érv keresztülvitelét. I Szem élői tévesztik, hogy gazdasági SANATORIUM Dr. Hugo Selye Komárno, Deák F. utca 3. Sebészeti és nőbetegek részére un, Quarz. Diaiiia. Telefon 68. 484 buzgó óvatos maradt ott, szorongó remegéssel tekintve a zöldpárnás ajtóra. Hátha még szüksége lesz valamelyi­kükre a hatalmas vezérnek és akkor éppen őt találja itt. Milyen gyönyörű felhejnalodó reménye lenne egy elő­léptetésnek, vagy fizetésjavatásnak. De bizony a stréberek is megunták lassan a várakozást, mert már félkilencre járt az idő és a zöidpárnás ajtó még min­dig makacsul haligatott. Már a szolgák is eltávoztak egymásután, csak a vezér saját külön embere maradt ott és egyetlen tisztviselője a vállalatnak. Kopasz, görnyedt vállu, pápaszemes kis emberke, a legelmaradottabb, a legjobban sarokba lökött kis régi em­berleltára a nagy részvénytársaságnak. Buzgón, szinte éhes, mohó munka­­dühvei hajolt a könyv fölé, amely a nagy számok hazugságait szórta a vi­lág szemébe, III. Odabenn a vezérigazgató eifehéredett arccal, szorongó lelkiismerettel ült az elő­kelő mahagóni Íróasztal előtt. A szár­nyas kalapu kis merkur-bronzszobrocs­kát bámulta. Viziós képekben elvonut előtte a holnapi közgyűlés botránya. Be kell majd számolnia bünlajstromá­­ról. Az elhibázott üzletekről, amelyek a bukáshoz jutatták a részvénytársasá­got és saját magát is. Mert neki is elúszott minden pénze a nem sikerült üzleteken. Már hallotta a feléje tátongó szájak gyülöletkapujának ordító zen­gését : Ki vele!... Gazember 1 ... A hatalom trónja recsegve ropogva inog alatta, lezuhan vele a mélybe, az elfe­­iedésbe, talán nyomorba, züllésbe. . . Nemi Ezt nem várja be! Ne hallja meg a bukás szörnyű dördülését, amelybe bélésükétől a szív, az ész és minden csöppnyi idegszál, amely még ehhez az élethez füzil Kivette a kis nevető revolvert a fiókjából. Már régen meg van töltve. Próbálta a ravaszt. Egészen egyszerűen, csöndesen fog eltávozni az összeomlás rázuhanó átka elől. Felmegy a kaszi nóba vacsorázni, utána bejön ide, ebbe a csöndes, huilaszagu irodába és végez magával. A feleségétől el se búcsúzik. Minek ? Volt-e csak egy csöppnyi igaz meleg szál is, amely egybefüzte őket. Inkább barátnője, kitartott csecsebecséje volt, mint asszony, vele érző, örülő, szenve­déseiben, szomorúságában vele siró feleség!... Hiszen, ha elárulta volna neki, hogy mi zug-zakatol itt fejében már hónapok óta, milyen szörnyű bukás veti előre árnyékát, ez a mosolygó, életörömök dús pompázásában csillogó fiatal nő egyszeriben elfutott volna tőle, mint egy ijedt pillangó a megzőrrenő szempontból, mily felbecsülhetetlen ér­téskel bír a rakoncátlan, szeszélyes folyó megfékezése. Hivatalos statiszti­kai adaton bizonyítják, hogy a tavaszi és őszi áradások alkalmával vízzel bo­rított területeken évenkint mintegy hat­van milliónyi kárt okoz az árvíz. Nem veszik figyelembe, hogy az állam het­ven, a megye tiz százalékos hozzájáru­lást biztositolt, s igy az érdekelt köz­ségek és magánosok mindössze húsz százalék erejéig kell, hogy viseljék a szabályozás következtében felmerült költségeket. A saját érdekűket is szol­gáló hozzájárulás helyett kíméletlen harcot kezdtek, hogy elgáncsolják a tervet. A kifogások nyíltan a részleges folyószabályozás ellen hangzottak el, kézenfekvő azonban, hogy a támadó kifogások éle magát a folyószabályo­zást vette célba. Mar most is megal a­­pi ható, hogy az alaptalan és merőben jogtalan elgáncsolási Kísérlet megfenek­lett, mert hiszen feltételezni sem le­het, hogy az illetékes hatóságok az also- és középszakasz érdekeltjeinek lidércnyomását méltányolják és egy tollvonással megsemmisítsék évtizedek hosszú, nehéz és óriási összegeket fel­emésztő munkáját. Érdekes, hogy az akadékoskodók még szakértői véle­ménnyel is Kísérelték megokolni abbeli félelmüket, hogy a részleges folyósza­bályozás különösen az alsóbb szaka­szokon évenkint megismétlődő árvíz­­veszedelmet idéz elő. A szakértő véle­ménye azonban nem kedvezett, mert megállapítást nyert, hogy mindössze pár centiméteres vizszinemelkedésről lehet szó. Mégis megindult az akna­munka a folyoszzbáiyozás ellen, s hogy előreláthatólag milyen sorsra fog jutni, az kitűnik az alábbi nyilatkozatból, melyet a legilletékesebb helyen tettek munkatársunk előtt a nagyszabású ügyre vonatkozólag: — Még 1920 ban történt az első kísérlet, mely azt célozta, hogy a kö­zép és alsó folyőszakaszi érdekeltség­gel sikerüljön megteremteni azt az ala­pot, melynek keretein belül lehetővé bokorról. .. Ettől búcsúzzon ő? Aztán itt van az a majomképü, hencegő fráter, a vállalatnak „tehetséges, fiatal“ igaz­gatója, ahogy a részvényesek becézik, akinek soha még egy értékes gondo­lata nem volt, aki holnap együtt or­dítana feszitsdmeget reá ... A felesége melegen, mély pillantásokkal néz erre az emberre,.. Émelyítően ostoba dolog, amiről már az egész társaság tud . . . Nincs más ut, csak menekülni, rohanni ebbői a ferde, lehetetlen életből, amely csak botrányt, zuhanást tartogat szá­mára. Megsimogatta a kis revolvert a fiók­ban. Nevetett rá, mint egy kedves, megértő jóbarátra, akivel titkosan össze­­villanó gondolatai vannak. IV. A zöldpárnás ajtó lassan kinyílt. Az apró, pápaszemes, kopasz kis hivatal­nok állt meg benne. Csüggedt kézzel, alázatosan hajlongva, mint egy szomorú, kínlódó kis denevér, amelyet a sors szögeit ki a részvénytársaság kapujára. A vezér fölriadt tépelődő magányos­ságából. — No mi az, Glöckner? — Megbocsát, vezérigazgató ur . . , — bukdácsoltak elő az alázatos, földre­­roskadt szavak a tisztviselőből, — egy tiszteletteljes kéréssel jövök . . . A vezér fonnyadt, befelénevető száján Központ: Bratislava. Alaptőke: Ke. 70,000.000-— Tartalékok: Ke. 51,000.000-— Slovenská Banka Momárnói Fiókja Lebonyolít mindennemű bankügyletet, 87 fióküzlet Szlovenszkőn és Podkar. Rus.-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents