Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-05-05 / 54. szám
04. szám. Szombat, 1988. májng 5 ^•ffyven^llenoe^í^ évfolyam 4l8fi*eté«i ár csiohislorik értékben: üSalyken és vidékre postai ssétkflldéssb!: Síé« évre 80 K, télévre 40 K, neiyedévre \ 20 K. — Külföldön 150 Kö. > :t jen axám £ra t 80 fillér. ALAPÍTOTTA s TUBA JANOS. Felelő» föszertaziő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Sserkesxtöséf és kiadóhivatal: Hádor-o. Mm Megjelenik hetenkint háromszori kedden, csütörtökön és szombaton. Nyílt szó „A magyar pártok együttmQködésé"-hez Komárom, — május 4. A Komáromi Lapok múlt szombati számában „A magyar pártok együttműködése" cím alatt cikk jelent meg, mely kiindulási pontul az alábbi megállapításokat teszi: „A Magyar Nemzeti Párt elnöki tanácsa ülésezett és kifejezte azt az álláspontját, hogy a választásokon a két párt együtt haladjon Nagy okok szólnak e mellett, többek kÖ2t anyagiak is, hiszen tudjuk, hogy minden választás tömérdek költséggel jár és az együttműködésnél ezt igen jelentékenyen lehet redukálni. Másrészt soha sem lehet elkerülni a külön haladás mellett azt, hogy bizonyos súrlódások ne forduljanak elő a pártok között, amelynek azu'án keserű uióize megmarad továbbra is.“ Ezek a megállapítások teljesen helytállók, sem egészben, sem pedig részeikben kétségbe nem vonhatók és meg nem támadhatók. Nyilvánvaló dolog, hogy két párt fenntartása és választási haicai rémitő összegeket emésztenek fel, amit csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet a pártoknak előteremteni, s aminek majdnem fele, szoros együttműködés vagy egyesülés esetén megtakarítható lenne. Az így megtakarított pénzbői nagyszerű gazdasági és kulturális intézményeket lehetne létrehozni, melyek maradandóan és hatásukban ki nem számíthatóan erősítenék népünket úgy anyagilag, mint szellemileg. Ugyancsak teljesen helytálló az a megállapítás, hogy „külön haladás“ mellett súrlódások el nem kerülhetők, s ezeknek ,keserű utóizük továbbra is megmarad“. Mindezen logikus megállapítások után meglepetésszerűen, sőt megdöbbentően hat a cikknek váratlan fordulata, mely félrelökve az előbbieket, oda lyukad ki, hogy a Magyar Nemzeti Párt elnöki tanácsának az együttműködésre vonatkozó akciója későn indult meg és meg nem valósítható, mert a Keresztényszocialista Párt megtette a választási előkészületeket. A cikk ezután azt a reményét fejezi ki, hogy a pártoknak május elsején tartandó közös tanácskozása meg fogja találni a módját j annak, hogy a két párt a „különhaladás“ mellett, úgy a járási és tartományi választások alatt, mint azok után, a legszorosabb viszonyban együttmüködhessék. Hát hogy lehet összehordani ennyi ellentétes dolgot? Hát hogy lehet az egyik bekezdésben helyesnek elfogadott megállapítással szemben, a másik bekezdésben a homlokegyenest ellenkezőt, ugyancsak mint helyeset beállítani? Az együttműködés nagy anyagi megtakarításokat jelent, a különhaladás pénzpocsékolá8t, súrlódásokat és ellentéteket, meiyek azután éveken át nem simiihatók el. Nen bűn e tehát ezeket a megtakarításokat elmulasztani, s ezzel megakadályozni az eredményes gazdasági és kulturális munka lehetőségét, s nem bűn-e együttműködésről beszélni „különhaladás“ melleit, amikor a cikk maga is megállapítja, hogy ez súrlódásokat idéz elő. Bizony bűn ezl Nagy bűn, mert hiszen külön listán való menés esetén „a legszorosabb viszony és a közös együitmüködés úgy a választások alatt, mint után,“ nem egyéb, mint fából vaskarika, hiszen mindenki tudja, hogy külön lista esetén, mind >. gyik parinak arra kel! törekednie, hogy szavazólapjának minél több szavazatot megnyerjen, ami diplomatikusan kifejezve „súrlódásokat“, magyarán kimondva: egymás elleni harcot jelent. Ugyanilyen jóhiszemű a cikk azon megállapítása is — és csak feledékeny emberek számára való — hogy a Magyar Nemzeti Pártnak az együttműködésre vonatkozó akciója elkésett. Az újságolvasók emlékezni fognak arra, hogy a Magyar Nemzeti Párt törvényhozói klubja Prágában március 1 én ülést tartott, melyen „egyhangúan hozott határozatéban azt az óhaját fejezte ki, hogy eddigi pdrtközi tárgyalásokon létesült megállapodás szerint való, intézményesen megerősítendő együttműködés mielőbb megvalósíttassák.“ Az sem titok ma már, hogy a két párt által egyetértőig erre a napra kitűzött ülésen, melynek az együttműködésre vonatkozó megállapodás végrehajtási módozatainak megbeszélése lett volna a célja, a Ke 1 Ili (Mit. Komárom, — május 4. A francia választások befejeződtek és most már tisztán lehet látni, hogy Poincaré nem érte el célját. A jobboldal nem tudott előre törni abban az arányban, ahogy azt remélték, viszont a baloldal nem erősödött meg úgy, hogy átvehetné a kormányzást. A tovább vurstlizás taktikája marad a francia kormány szomorú programja, amely nem hoz korszakos reformokat, legfeljebb csak konzerválni igyekszik »z eddig elért eredményeket. A francia jobboldalnak minden sikere ténylegesen Poincaré és Briand nevéhez füzó'dik. Az első megállította útjában a zuhanó frankot és azt ismét értékké tette, a másik csakugyan a béke érdekében dolgozott és előkészítette a megegyezést a németekkel. A megegyezésnek azonban még nincsen tartalma, az puszta és üres keret, mely megtöltésre vár. Más a helyzet ma, amikor még a francia megszállás egyre tart és a Rajna nem szabad és más lesz a helyzet akkor, ha nem áll ellenséges katona a német földön. A franciák azt képzelik, hogy Európa és a béke sorsának kulcsa a kezükben van. Majd meglátjuk mekkorát tévedtek, ha a német önállóság ismét helyreáll és ez a nemzet nagyságának bizonyítékait fogja szolgáltatni. A francia kormánynak és a jobboldalnak van egy igen nagy elintézetlen ügye: ez a világbékének a megteremtése, amelyen Amerika komolyan, Franciaország pedig komolyság nélkül dolgozik és a világbéke gondolata körül bujósdit játszik. Az amerikai kormány a feltételt nem ismerő béke és leszerelés alapján áll, mig Franciaország a háborút nem küszöböli ki, hanem azt csak a megtámadás esetére korlátozza, szóval nyitott ajtót hagy magának a felfegyverzett állapot fentartására. Hogy ez az eljárás milyen kétszínű és mennyire nélkülözi az őszinteséget, azt Amerika is átlátta, ahol talpraesett és világosfejü diplomaták intézik a béke ügyeit, akik Wilson szédületes kudarca után nem voltak hajlandók a békekötéseket ratifikálni és a népszövetségesdi játékban résztvenni. Ezek a nagy ügyek várnak az uj jobboldali többség kormányának a megoldására, amely azonban nem rendelkezik a nemzeti többséggel, mint azt Poincaré remélte. Az, hogy a véresszáju Leon Blum nem kapott képviselői mandátumot, nem jelent lényeges változást a baloldal vezetésében, valamint az sem, hogy a kommunisták pártja is felét elveszítette a választásokban. A hang ezért nem gyengült a francia kamarában, ahol a parlamenti zenebona a napirendre kerül aránylag kevéssé fontos ügyekben is. Poincaré nem hivatkozhatik győzelemre, mert a baloldali kartellt nem törte meg, a jobboldali kartell pedig százszor is szertehull a parlamenti működése alatt. A francia választások Európa jelenében nem Ígérnek lényegesebb változást. Ha lesz valami változás, úgy ezt majd talán a német választások hozzák meg. ___ resztényszocialista Párt részéről egyetlen törvényhozó sem jelent meg, S azt is tudja mindenki, hogy a Keresztényszocialista Párt „választási előkészületei“, csak ezután vették kezdetüket. Mindezeket mérlegelve, önkéntelenül is felmerül minden gondolkodó embernél az a kérdés, hogy ha igy állnak a dolgok, akkor mire való folytonosan a vállvetett együttműködésről, szoros Viszonyokról és testvéri szeretetről való beszéd, mire való a magyar közvéleménynek éveken át tartó folytonos félrevezetése, amikor, ha tényleg „együttműködésre“ volna is alkalom, a két párt mindig külön utón halad. A magyar közvélemény már megelégelte ezt a játékot, — elégszer végigcsinálták már vele — végre tudni akarja, hogy melyik párt áll a magyarság együttműködésének s ezzel nagyobb erőkifejtésének és eredményesebb munkájának útjában, melyik párt az, mely eljárásával lehetővé teszi a pénzpocsékoiást és megakadályozza azokat a megtakarításokat, melyek az annyira szükséges és fontos gazdasági és kulturális alkotásokra módot adnának. Mindig reménykedtünk, mind'g váriunk, nem akartuk a kedélyeket felzavárni, de elég volt már a várakozásból, a magyar közvélemény tisztán akar látni, látni akar, hogy ítélhessen. POLITIKAI SZEMLE. Komárom, — május 4. Még júliusban is kénytelen less ülésezni a képviselőház. A szociális biztosítás reformjának lassú tempóban folyó előkészítő tárgyalása következtében parlamenti körökben számolnak azzal, hogy a képviselőház még júliusban is kénytelen lesz ülést tartani. Pedig a képviselőház nyári szünetét eredetileg már májusban meg akarták kezdeni, már csak azért is, hogy a parlament épületének átépítését a jubileumi ünnepségekig befejezzék. Ez a terv azonban a fenti ok folytán felborult és most még azt sem tudják, hogy mikorra lehet összehívni a képviselőházat, még kevésbé, hogy mikor lehet megkezdeni a szünetet. A koalíciós többség azt kívánja, hogy a szociális biztosítás novelláját még a nyári szünet előtt intézzék el, azért számítani kell arra, hogy a képviselőház ülése júliusig eltart. Két és fél éve várnak a lelkészek a kongrua törvény végrehajtására. Az bizonyos, hogy a csehszlovák rcpublikáhan semmi sem történik meg idejében. A halasztgatás, a késedelmeskedés régóta megszokott úzussá lett a kormány végrehajtó szerveinél s különösen olyan esetekben késnek az intézkedések, amikor az államnak bizonyos kötelezettség teljesítéséről van szó. Csak a szegény régi nyugdíjasok ügyére kel! utalnunk, hogy teljes mértékben felháborodjunk a felett az évek óta folyó huzavonák felett, amelyekkel HOFBADER ANDOR bútoráruháza £ Jókai Mór-utca 16. Komárno. óriási választék: háló*, ebédlő-, úriszoba- és szalouberen dezésekb en. SAJÁT MŰHELYEK. Díjtalan csomagolás. Kedvező fizetési feltételek-Értesitem a t. közönséget, hogy üzletemet megnagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. Megtekintés vételkényszer nélkül
