Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-04-21 / 48. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1928 április 21. Jegyezze meg magának ELBERT divatáruháza Nádor-utca 19 TM UL J tavaszi szenzációs uj árait! Poupplin divat ing 2 gallérral 38'— Selyem harisnya 11*— Munkás zephir ing 16'— Mosó Berber selyemharisnya 21—24 la Kemény dupla gallér 4'80 Selyem alsónadrág la 22-60 la Félkemény < » 4'80 Gyermekzokni 3-— Kötött divatzokni 2-50-3'Gyermektrikó 5-— Kötött divat selyemzokni 6'50 Gyermek trikóalsóuadrág 5-— la Köpper alsónadrág hosszú 12'50 Manzsettás cérnakeztyü 12'Rövid alsónadrág zephir 1350 Rádió gyermekharisnya 3-Selyem magánkötő 8-50 Tavaszi divatpulover 70"— Gumi nadrágtartó 7-50 Flór harisnya női 10-— Dús választékban szekrény- és sport-gyermekkocsi, selyem férfi ing, színes nadrágkombine, bőr retikül, flór férfi harisnya és sokni, francia batiszt zsebkendő, sétabotok stb. 242 BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR ;?,28áfr-,28' ■munimiin iMiinni tol máj" lg.. Különcsoportok a) útépítés b) községfejlesztés c) hő- és energiagazdálkodás d) agrárexport és e) rádió számára A MAGYAR IPAR BEMUTATÓJA Számos külföldi kiállító. — Vámszabadraktár. UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEK: 25°/o a csehszlovák vasutakon, 50°/o a magyar vasutakon és a D D. '. G., valamint a M. F. T. R. hajózási vonalain, úgy az oda- mint a visszautalnál. Vízummentes határátlépés! A vásárigazolvány ára i 24'— Kö. Felvilágosítások és vásárigazolványok kaphatók: Budapesten: a Vásárirodánál, V. Alkotmány uteri 8. Komérno: Boldoghy Gyula ipartestületi elnök. Nové-Zámky: Freund Benő vasnagykereskedő. 213 akkor sem tudtam volna másképen, jobban megdicsérni őket. Aki még ezek után is sértőt vél beszámolómban, olyan mint a hulla: szeme van es nem lát, füle van és nem hall. * A magyar akadémikusok az intrika szellemével vádolják meg a „Komáromi1 Lapok“-at. Fiuk, akik „ujarcu magyarokénak képzelitek magatokat, pedig úgylátszik csak farsangi magyarok vagytok, nem is tudjátok felfogni mennyire felelőtlenek, komolytalanok, bűnösök voltatok ilyen gyanúsítással. Nem értitek meg, mennyi ellensége van most a magyarnak és ti az intrika szellemét azoknak akarjátok tulajdonítani, akik féltő szeretettel kisérik minden lépésteket, akik, ezt tudjátok magatok is, minden kövei megmozdítanak, hogy a ti életetek jobb, szebb, erősebb legyen a mostaninál. Vagy az az intrika szelleme, ha őszintén szólunk hozzátok? És ne higyjétek, hogy azért, mert a magyar társadalomban „a mama kedvence“ szerepét töltitek be, néktek most már visszaélni is szabad a felétek közeledő szeretettel. Bár inkább azt hiszem, hogy az intrika szellemével mindenekelőtt engem, a cikkírót vádoltátok meg. Nos, néhányan ismerik szemem nézésének megtört fényét, amelyből mégis mindenkor fanatikus hitem sugárzott ki a magyar akadémikusok felé. A múltammal most sem jöttem ellenkezésbe. Legyen lelkiismeretetek nékem tulajdonitaní az intrika szellemé;! De akik ott voltak a csehszlovákiai magyar akadémikusok szervezkedésének bölcsőjénél, azok ludják, milyen szavaim voltak részükre, akkor, noha én is csak jóformán a ti korotokban vagyok. Például 1925. május 25-én a pozsonyi Híradó „Prágából“ című cikkében így írtam a csehszlovákiai magyar akadémikusokról, pedig hol volt még akkor a magyar társadalom kiépített támogatása, hol volt a diákmenza akció stb.: „Sajnálatos eset, de a magyar anyanyelvű, magukat magyaroknak valló főiskolai hallgatók, akik magyar egyelem hiányában kénytelenek német vagy cseh egyetemen végezni tanulmányaikat, ki záróin önmagukra vannak hagyatva, anyagilag nem segélyezi őket semmiféle érdekeltség. A diákság nagy része és legiöbbBzör éppen a legértékesebb, legkomolyabb része nem képes sem idejét, sem szellemi képességeit abban a mértékben az egyetemi tanulmányokra fordítani, mint ahogyan ez szükséges lenne, mert nagyon sok ízben lefoglalják a mindennapi megélhetés gondjai, esetleg más akadékoskodó körülmények“; ez a zaklatott, folyton küzködő, sovanykenyerü főiskolai élet rengeteg energiát von meg az ifjútól, káros hatással van a tanulásra is, ami azután később minden tekinletben megbosszulja magát“. „Valamiképen ösztöndíjakhoz hasonló alapot kellene szervezni, mellyel a tehetséges, kifogástalan jellemű, szegény sorsú magyar főiskolásokat lehetne időnként segélyezni, A magyar társadalom, mely annyiszor adta már tanújelét kötelességtudatának a felelősségteljes időkben, bizonyára nem riadna vissza most sem az áldozatoktól, ha ezzel igaz ügyünket szolgáljuk“. Egy másik újságcikkemben, 1926 november 11-én „Ackerstrom diák útja a diploma felé* cimen például ilyen sorokat Írtam többek közölt: „Magyar diákok a pozsonyi csehszlovák egyetemen, magyar diákok a prágai és brünni csehszlovák és német egyetemeken. Magyar diákok idegen egyetemeken. Csak azért, mert akarnak hinni a kultúra erejében és nemzelük még igy is élésében. Akarnak és mernek hinni, milyen szent nagy hittel, milyen konok akarással, milyen utolsó merészséggel.“ „Kevesen tudják ezt a kétségbeesett küzdelmet értékelni, akik nem tekintettek még be sohasem nyomorgó diákok hónapos szobáiba.“ „Hányán vannak a magyar akadémikusok közt, akik Ackersirom diplomája felé közelednek és a rossz megélhetési körülményekkel kínlódva erős akarattal, hittel magukhoz veszik a szellem táplálékát, kenyéren és vizen bőjtölve. Hányán vannak, akik magányos, rideg, füleden szobákban birkóznak meg a tudományok törvényeivel, a múltnak és jövőnek titkaival, azért, mert hisznek a kuliura, a haladás fölényében, azért, mert megvert sorsú nemzetükön keresztül is hisznek az emberiségben. Hányán vannak most ilyenek, gyermekségük játszókedvét korán elvesztett diákok, akiknek szeméből szomorúan szép dac és a tudás iránt érzett lelkesedés fénye lobban ki, de sápadt arcukról és ócska ruhájukról leri ennek az ára. Hányán vannak most ilyenek a szlovenszkói magyar diákok között, akik nem tudnak panaszkodni, csak tűrni, hinni, dolgozni, tanulni eldugott hónapos szobák mélyén. Hányán vannak, akik éhes agyuknak csak úgy tudnak adni táplálékot, hogy nem izmositják meg karja • kát és gyomruk már nem éhes, mert megszokta a koplalást. Hányán vannak: ki tudja megmondani ? Pedig sokan vannak, csak inkább hallgatnak, szégyenkeznek és gőgjükben titkolják a nyomorúságukat. Mert hogy vannak, azt legjobban azok a magyar diákok tudták meg, akik Prágában, Brünnben és Pozsonyban érdekcsoportokba tömörültek Ínségben lévő diáktársaik támogassa végeit“. „Szeresse a magyar közönség ezeket az akadémikusokat, mert bennük jövő jüket tanulja meg szeretni: és ne engedje meg, hogy amúgy is nagyon nehéz helyzetükben közüíük valamelyiknek a Homer Oscar Ackerstrom diplomája felé vigyen az útja.“ Vagy egy újabb cikkemben, 1927 március 27-én ilyen soraim voltak részükre: „Az uj fiatalság életét, amely a kisebbségi sorsban érik férfivá, küzködés, szenvedés testi lelki sinylődés keseríti el, de ha ezt a próbát kiállja, végül is kialakul benne az emberibb ember és magyarabb- magyar kisebbségi mentalitás “ Mikor pedig tavaly Budapesten az „ébredő“ magyaroktól félrevezetett diákság a megújuló numerus clausui vitában zsidóüldözéssel gondolta nemzeti feladatát teljesíteni, 1927 no vember 6 iki cikkemben igy írtam a ko molynak hitt csehszlovákiai magyar ifjúságról: „A kisebbségi mentalitásban felnövekvő magyar ifjúságnak hlyén lesz a szive s értelme mindenkor, bármennyire is megnehezül ilt a magyarság élete.“ „Az itteni kisebbségi magyar ifjúság elitéli ezek tettét, amivel csakugyan lelki ha'árfalat vonhatnának az ilyesmik rendezői az anyaországi és a kisebb ségi magyar ifjúság közé, mert az utóbbi soha más nemzeti kötelességet nem fog ismerni, hogy megnehezített körülményei ellenére is, amikor idegen nyelvvel kell birkóznia, lelkiismeretesen tanuljon és készüljön el arra a küzdelemre, amit a jövőért emberi értékeivel kel! majd megvívnia. Mondom fiúk, legyen leifelijsmeretetek az intrika szellemével megvádolni engem! * Azí pedig egészen elfelejtettétek, hogy a „Komáromi Lapok“ mit tett érdeketekben. Hogy csak mást ne említsünk: mennyit cikkezett az érdeketekben, a diákmenzára gyűjtést rendezett, síb. Csúnyán hálátlanok voltatok a lappal szemben és azt is elfelejtettétek, hogy az est előzetes kommünikéit szinte vak engedelmességgel tette közzé a lap mindenkor. A komáromi magyar akadémikusok viselkedéséből, hogy mégse legyen a komolyabb ifjúságunkba vetett hitemnek — amit pedig szinte fanatikusan vallottam, — csalódása annyira kellemetlen és fájó, mint talán lehetne és hogy a magyar közönség se csalódjon bennük, inkább higyjük el azt, hogy a komáromi magyar akadémikusok körében olyanoknak is jutott beleszólás, akik lehetővé teszik azt, hogy ifjúságunkban — enyhén szólva — az éretlen gyerekesség szelleme érvényesüljön. Ám higyjétek el fiuk: ezeket a sorokat, ha szomorúan is, de igy is szeretettel írtam. * A röpirat kiadásának árából egy szegény-sorsú komáromi diák huszonkét napig ingyen ebédelhetett volna a prágai diákmenzán. Krepelka Elek. f Udvardi Szabó János | A magyar tanítók kis világának nagy gyásza van: Udvardi Szabó János, udvardi igazgatótanitó, a kiváló tanügyi munkás és a nagy szociális munkának úttörő harcosa, a magyar kultúrának és irodalomnak is jelestollu mivelője, a Komáromi Lapoknak is szeretett munkatársa Budapesten, ahol súlyos bajára enyhülést keresett, 55 éves korában, tehát férfikorának delén váratlanul elhunyt. Szabó János halála mellett nem szabad elmenni anélkül, hogy ne vázolnék az ő nagy, szerteágazó munkásságát és annak eredményeit. Olyan egyéniség volt, aki mindenkinek osztatlan tiszteletet vivta ki. Kartársai méltán gyászolják benne a legönzetlenebb és leghívebb barátot, aki mint tanitó is a legelsők között állt. Hoss?ú esztendőkön keresztül viselte elnöki tisztét az udvardi járási tanítói körnnk. Udvard község, melynek lakossága rajongásig szerette s amelynek igazi vezére volt, már súlyos betegsége alatt is oly sok jelét adta hozzávaló ragaszkodá sának, amely csak kiválasztottaknak jár ki. Szabó János a népi léleknek fáradhattad kutatója és azt ismerte is egészen annak minden mélységéig. Ennek a tas ulmánynak gyümölcse volt azután az a sok népies karácsonyi betlehemes játék, színdarab, melyben irói egyéniségének szépsége bontott szárnyat. Nemcsak színdarabot irt, hanem zenét is komponált. Legutolsó darabja a Többsincs királyfi, a magyar mesevilág egyik bájos alakjának a színpad ravitele, de ehhez olyan szép zenét is szerzett, hogy az méltán keltett feltűnést. Hogy Szabó János milyen nagyszerű kulíurmunkát végzett Udvardon, annak tanúi lehettünk, akik figyelemmel kisértük azt a működést, amelyet Szabó János oly fáradhatlanul fejtett ki. Egyszerű, színpadot soha nem látott fiukat és lányokat betanított, akik mintha a színpadból nőtte! volna ki. A Betlehemi bakter c<mü darabját Komáromban is adták az ő műkedvelői még pedig szép sikerrel. A legtöbb magyar város látta ezt a szép darabot és lelkesen tapsolt Szabó Jánosnak, aki a lelkét vitte bele ezekbe a darabokba. Udvardon nyílt meg először a községi kulturház és mondanom sem kell, hogy ebben is ő volt a tettekkel tényező és annak a felavatása nagy részt az ő érdeme, aki a népet meg tudta nyerni a mivelődés gondolatának. Udvard községben gonddal ápolt növény volt a magyar kultúra, mely ott virágokat nyitott. Ezt a munkát a világháború megakasztotta, mert Szabó Jánost is elsodorta és éveken át meszsze Ázsiában, közel a Csendes Óceán pattjaihoz ette a fogoly-kenyeret, melyet a honvágy könnyei áztattak. Hazatérve a régi csapáson folytatta, amit elhagyott. Dolgozott, másoknak világított, inig egyszerre összeroppant a roppant munkabíró szervezet és Budapestre vitték szanatóriumi kezelésre, de beteg szivére már nem termett balzsam Elment Szabó János közülünk és nagy űrt hagyott maga után, Gyászos özvegye, Báthy Ilonka siratja benne a legjobb férjet és élettársat. A megboldogult családja a következő gyászjelentést adta ki: Mélyen megrendülve, de az Isten kifürkészhetetlen akaratában megnyugodva, bánatos szívvel és fájdalommal tudatjuk, hogy a legmelegebb szivü. felejthetetlen férj és az áldottlelkü jó testvér Udvardi Szabó János igazgatótanító hosszas szenvedés után, az Ur kegyelmeiben részesülve, ápr. hó 18 án este V410 órakor, 55 éves korában, 31 évi boldog házasság után nemes lelkét visszaadta Teremtőjének, Temetése április hó 20 án délu'án 3 órakor lesz a Kerepesi temető halottasházából a róm. kath, egyház szertartása szerint. Az engesztelő szentmise április hó 2} én reggel 9 órakor lesz az egyetemtéri temp'omban. Budapest, 1928. április hó 19 én. Uram! Amig éltem, lábaid hoz borulva szerettelek Téged. Bőséges adományoddal minden nap áldottam szent Nevedet. Könyörögtem, hogy nyisd meg a mennyei örömök kapuját a hozzád szállott lelkeknek. Én is most szent színed elé keiültem Uram és várom Ítéletedet, Itt a földön két kézzel szórtam a Tőled nyert kincseket. Addig adtam, amig szivem az utolsót dobbantotta enyéimért, Arcodba nézek Fölséges Teremtőm és számot adok földi sáfárkodásomról tiszta lélekkel és nyugodt lelkiismerettel. Jó harcot harcoltam. Uram I Fogadj kegyelmedbe. ÖíV. Szabó Jánosné Bálhy Ilonka felesége. Szabó Kálmán, Szabó Ignác, özv. Mózerné Szabó Rozália, Szabó/Mariska testvérei. így Malit és szépít a ML ■ Cilii mu-mm [QMll-aappan Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. F5!er-\'iat: „VÖRÖS RÁK“ gyógyszertáj. Bratislava --- Alapítva
