Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-04-21 / 48. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1928. április 21.

Női és leányka tavaszi felöltő újdonságok

oly nagy választékban van az alanti cégnél raktáron, hogy mindenki Ízlésének megfelelőt biztosan talál.

Az árak rendkivtll olcsók.

RertészJ.Jenő

úri- és nói divatáru üzletében

Komárno (Komárom,) Nádor-u. 25.

Úri és női divat, kötött és szövött áruk és minden egyéb raktáron levő cikkek mélyen leszállított árban lesznek kiárusítva.

jut. Zsolna, Liptószentmiklős, Zólyom elnyeli a magyar városok államsegélyeit, hogy Pozsonyról ne is beszéljünk. Az állami támogatással kell első sorban tisztába jönnie a városnak és az adómentes, séget igénybevennie a házak építéseinél, mert ezek nélkül abba belekapni nem szabad. Aki egyszer megégette a kezét, annak óvatosnak kell lennie. A munkásházak államsegélyeit is annyiszor megígérték, hogy egyszer se folyósították. Bizonyosan elveszett egy melléklet az aktacsomóból és ez az akadály.

Természetes, hogy a városnak mai gazdasági helyzetében nem lehet áldozatot hoznia senki részére a lakásnak félingyen való kiadásával, hanem ki kell pontosan számítani annak igazi értékét és az önköltségi árat, melyen alul a lakások bérbe nem adhatók. Ez egészségesen befolyásolja a lakásokkal űzött uzsorát is, amely a szabad lakásforgalom mellett szűnik csak meg. A városi lakásépítésnek egyedül csak ez lehet a célja. Ha harminc év alatt sikerül a kölcsönt, melyet az építésre fordítanak, törleszteni, a város jövedelmező objektumok birtokába jut, bár minden beruházás között a házingatlan az, amely a legkevesebb hozadékot nyújtja tulajdonosának._________________________

— Veresedet* az mean. Garamkövesden játszódott le az alábbi csendélet. Stugel Kálmán garamkövesdi legény néhány társával egy utcai verekedés kapcsán, mint műsoron kivüli szám csaptak bele a verekedésbe és Porubszky Gézát botokkal elverték és súlyosan megsebesítették. Az eljárás megindult ellenük.

i Boncz Ödön |

1858—1928.

Komáromvármegyének régi nemzedékéből ismét kiesett egy erős oszlop: Budapestről szomorú jelentés adja hírül, hogy Boncz Ödön dr. nyugalmazott kultuszminiszteri tanácsos, udvardi földbirtokos, munkás életének 70-ik évében elhunyt. Boncz Ödönnek munkássága és élete egy müveit magyar embert vetítenek elénk, aki úgy a közélet terén, mint hivatali állásában a legkiválóbb teljesítményeket nyújtotta. Nagy hagyományokat örökölt édes atyjától, Boncz Ferenctől is, aki mint közalapítványi igazgató és miniszteri tanácsos fejezte be életét és mint egyházjogász maradandó becsű munkának volt a szerzője.

Boncz Ödön pályafutása magasra iveit, mert fegyelmezett, kiváló munkásságu és képzett egyéniségéi a legkényesebb feladatok megoldására használják fel feljebbvalói, akik benne föl tétlenül megbíztak és munkabírását és nagy képességeit megfelelően értékelték.

Életrajzi adatai a következők:

Komáromban született 1858 dec. )9-én és középiskoláit is itt ős Budapesten végezte, ahol az egyetemen jof-ot hallgatott. A hivatalos pályára korán lépett. 1879 ben fogalmazó lett a közoktatásügyi minisztériumban, ahol pályáján gyorsan emelkedett. 1905-ben már miniszteri tanácsos és ebben ax állásában hosszú időt töltött a középiskolai ügyosztály élén. Számos középiskola létesítése fűződik nevéhez és a komáDal a fűzfáról.

Irta: Balta Irma.

A fiatal fényben rügyező erdő mentén fütyöreszve lépkedett egy vidám madarász.

— Túli-túli-tulió!

— Csivi-csuvi- tulió! — visszhangozták a virágbaborult gályákról a madarak.

— Itt a Tavasz: a vidám Madarász!

Amarantot, az aranyszemü kis sellőt

kicsalogatta muzsikája a fénylő tó partjára sütkérezni. A nap az égen olyan volt, mint fölhajitott piros bársonyrózsa; és tündököltek a halmok, ragyogtak a messze utak; hívások, édes üzenetek reszkettek mindenfelől.

Titusz, a pásztor éppen arra járt és meglepte a kis Amarantot s tavasszal és boldogsággal telt meg a szive a láttán,

A kis selíő menekülni próbált, de a pásztor útját állta:

t, — Szeretlek ... — súgta a fülébe és megérintette ajkával a sellő selyemhaját.

Titusz, a pásztor, királyok sarja volt: zerge-bokáju, csillagtekintetü és a kis Amarant szivébe belereszketett a földi asszonyok végzete.

— Ott lakom a lankán, — szólt a pásztor, — ahol a bor ág virul. Jössz-e velem, leszel-e a párom Amarant?

— Tulió-tulió! — fütyültek a madarak és fénylett a tó és ragyogott a táj. A kis Amarant pedig titokban összecsomagolta a gyöngyházfésüjét és a koráll-kösöntyűjét; karjára akasztotta a szitakötő-szárnyakból és ezüstpikkelyekből szőtt ünneplőjét és megszökött a földi pásztorral.

Ám a sellők királynője, az éjszemü Gyönyörű szintén szerette a pásztort.

És egyszer alkonyatkor, mikor tarka fényeket gyújt az ég alján a búcsúzó nap, megleste őt a tó partján, amint hazafelé indult a párjához.

— Légy az enyém Titusz. Kristálypalotámban királlyá teszlek; smaragdokat és nagyszemü gyöngyöket fonok a hajadba és dalommal altatlak el csillagos éjszakákon I — csábítgatta édes szóval és vállára borult.

De Titusz kibontakozott a tündér öleléséből.

— Engedj az utamra Gyönyörű. Az én szivem Amaranté, az én drága kis lányomé.

Kékes árnyak rajzolódtak a királynő világitó nagy szeme köré. Az arca fakó lett, mint a halottaké és fehér fogai fölött kitetszett az Ínye, amint mosolygott. Közel, egészen közel lépett a pásztorhoz és megérintette a szivét.

— Hervadjon el a szivedben a tavasz és hagyjon el az ifjúság ... — szólt suttogva mintha varázsigéket mormolna, aztán lassan hátrálva eltűnt az alkony homályában. Kékesen foszforeszkált utána fátyola, mint imbolygó lidércfény.

Az erdő megtelt hallgatással és Titusznak névtelen, mondhatatlan szomorúság költözött a szivébe ...

. .. Muzsikáltak a méhek a lankán és ujjongva hullámzott az uj szülött lomb. Amarant ’gyöngyözően kacagott és csókra nyújtotta kis piros száját. De Titusznak hideg volt az ajka.

— Nézd, milyen aranypettyek táncolnak az árnyban, Titusz.

— Olyan, mint a ravatalos házak fénye, — mormolta Titusz.

És nyárba lombosodott a tavasz. Hamvas gyümölcsök illatosodtak a a lomb hűvösében. Amarant hosszú,

romi gimnáziumnak főgimnáziummá való fejlesztése körül is kervadhatlan érdemeket szerzett, résztvett azokban a tárgyalásokban, amelyek a kiépítés körül a Szent Benedek-renddel folytak. Ebben az állásban sokat dolgozott a testnevelés érdekében is. A középiskolai tornaversenyeket az 6 kezdeményezésére honosították meg. Utóbb a közalapítványi gazdasági ügyosztálynak lett a főnöke és ebben a tisztében töltött pár évet, míg nyugalomba nem vonult.

Boncz Ödön azonban nem maradt meg a hivatalos bürokrác a körében, hanem élénk részt vett a tudományos életben is. Történeti, főleg mivelődéstörténeti tanulmányokkal foglalkozott. Beutazván egész Európát, látóköre kiszélesedett. Munkás tagja volt a Magyar Történelmi Tárgu'atnak, az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak, az Országos Heraldikai és Genealógiai Társulatnak és számos dolgozata jelent meg a Századok, Turul, Archaeoiogiai Értesítő szaklapok hasábjain valamint a Művészi Ipar-ban. Foglalkozott a régi magyar viseietek történetével, melyről 1887 ben könyvet is irt. Munkái: A Halier család. Budapest 1886. Vázlatok a magyar viselet törtéből, 1887., A Szentgyörgyvöigyi Bakács család. Budapest, 1899.

A megboldogultnak Komárom városa is sok hálával adósa, mert iskolái ügyében sokat tett a minisztériumban. A Jókai Egyesület alapítása alkalmával egyik társelnökévé választotta, melyről az államfordulat után leköszönt, mivel i Budapestre tette át lakását. Hosszú időn keresztül tagja volt a vármegyei törvényhatóságnak, ahol a fontosabb üléseken mindenkor részt vett. Vasárnapjait Udvardon töltötte, ahol birtokán minta gazdálkodást folytatott.

Értékes és munkában gazdag élet ; zárult be Boncz Ödön halálával, akinek ! elhunyta gyászba borította özvegyét, sz.

; Kacskovics Lenkét és két gyermekét: dr. Boncz Ferencet és Boncz Ilonkát. Boldog házasságát, melynek most érkezett el 40 ik évfordulójához, a legnagyobb boldogság környezte. Halálát Wirthl József ny. miniszteri tanácsos, a komáromi folyammérnőki hivatal egykori vezetője és neje Klein Mária, dr. í Vitányi Bála nyug. miniszteri tanácsos, Wirthl Andor és feleségeik, dr. Kacskovics Mihály miniszteri tanácsos, Kacskovics Lajos felsőházi tag.Somogymegye nyug. alispánja, dr. Csorba Ferenc ny. államtitkár és feleségeik gyászolják a széleskörű kiterjedt rokonsággal együtt.

Haláláról a következő jelentést adta ki gyászoló családja :

zv. udvardi dr. Boncz Ödönné szül.

I selymes pilláin könnycsepp reszketett.

I — Titusz, te már nem szeretsz en•

Titusz megsimogatta az asszonykája seiyemhaját és szórakozottan a messzeségbe nézett.

— Kis bohóm, a gyűjtés gondja jön. Nézd, hogy áhitja a sarlót a kalász és lekivánkozik a nyáj fehér gyapja. Majd adnak érte ezüstöt. Sok ezüst kell nekem.

— Eddig nem szeretted az ezüstöt, Titusz. Fogócskát játszva fölfogiál a karodba. Megelégedtél a forrás friss italával. Találtunk bogyót eleget, horgodra ficánkoló halat, szegényt és nyilad porhanyó husu vadat ejtett. Emlékszel, Titusz? — és mosolyogva a szemébe nézett. De a pásztor megdidergett a fényben. Ragyogó szemén mintha bágyadt fátyol ködlött volna és iveit szája körül árnyas redők rajzolódtak.

Amarantnak sírásra görbült a szája.

— Titusz, én úgy félek, olyan hidegen néz rám a szemed •. . .

És könnyes arcát odaszoritotta a kedves arcához.

— Úgy e, szereted még a te kis Amarantodat? Ugy-e, megmondod nekém, mitől jönnek homlokodra a szigorú redők? ... Titusz mi lenne belőlem, ha már nem szeretnél többé engemet? . . .

Titusz szótlan hallgatta.

—- Hát nem vagyunk boldogok, Titusz?

Titusz megcsóválta a fejét.

— Fáradt vagyok, Amarant. A nap hosszú volt, hosszú és nehéz. De te bohó kis asszony vagy ... te nem érted ... És álmosan ledőlt a háncságyra és csakhamar mély álomba merült ... A kis áellő sokáig virrasztóit még. Az alvót nézte. Kint a csillagos ég alatt lózsák illatoztak és énekeltek a csalogányok ... édesen . . . éde-------------------------------------------TV

SANATORIUM

Dr. Hugo Selye

Komárno, Deák F. utca 3.

Sebészeti és nőbetegek részére

lieg, teiz, Diieiig.

Telefon 68. 484

Daruvári Kacskovics Lenke és gyermekei Fáreirc és Ilonka, az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a legjobb férj és jóságos, gondoskodó, forrón szeretett atyjuk, illetve szereteti jó rokonuk és sógoruk dr. Udvardi Boncz Ödön ny. vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, a Szent István- és a Lipót-rend kis Keresztese, a Magyar Tőriénelmi Társulat és számos magyar tudományos társaság tagja stb, kizárólag családjának és a közérdeknek szentelt munkás, kötelességtudó és értékes életének 69-ik, boldog házasságának 40 ik évében, Budapesten 1928. április 17-én délután 4 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után az Urban csendesen elhunyt. A megboldogult drága halottunk földi maradványai folyó hó 20-án, pénteken délután 4 órakor a Kerepesi úti temető halottasházában fognak a rőm. kath. anyaszentegyház szertartásai szerint beszentelteíni és az ugyanott levő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni! Hőn szeretett halottunk ielkiüdvéért az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 21 én, szombaton délelőtt 1ji10 órakor a belvárosi főpiébániatemplomban fog az Urnák bemutattatni. Legdrágább halottunk, a feltámadás reményében a viszontlátásra búcsúzunk tőled 1 Munkás és a közéletnek szentelt kiváló pályafutásod után nyugodjál békében! Á dotfc legyen emlékezeted! — Wirthl József ny. miniszteri tanácsos és neje, Klein Mária, özv. Burián Nándorné és leánya férj* Horváth Imréné, dr. Vitányi Béla ny. miniszteri tanácsos és neje, Wirthl Andor és neje mint sogora, nagynénjei és unokaöcc8ei, dr. Kacskovics Mihály ny. miniszteri tanácsos és neje, Kacskovics Lajos Somogy vm. ny. alispánja, a felsőház tagja és neje, dr. Csorba Ferenc ny. államtitkár, dr. Csorba Ferencné sz. Kacskovics Ida mint sógorai illetve sógornői, ifj. Kacskovics Mihály és neje, Kacskovics Gyula, István, Ilonka férj. Paiss Dénesné, Mária férj. Boronkay Lajosné, Esztike, ifj. dr. Csorba Ferenc, Franciska, Sándor, Emánuel és neje, mint unokaöccsei és unokahugai.

| sen,.. Aztán csend lett. Csak a békák kórusa szóit a messzi tó felől. Arra, ahof sellő-testvérei laknak, a vidák boldogok, akik nem ismerik a földi asszony szomorúságát.

... A bor-ág meghajolt a mézédes fürtök terhe alatt. Amarant megfésülte gyöngyházfésüjével a hosszú, selyemhaját és kagylókat és virágokat fűzött beléje. Aztán fölvette fátyolruháját és úgy várta haza az urát.

Titusz hazajött. Tarsoly “volt a nyakában és tarisznyáján nyulak és foglyok csüngtek. Amarant megkönnyezte őket, de rámosolyodott az urára a könnyein keresztül. Egy puttony szőlő állt a rácsnál. Titusz kivett belőle egy fürtöt és poharába facsarta a levét.

Amarant a lábához ült; átölelte az ura térdét és fölnézett hozzá :

— Daloljak neked valamit, én életem ?

— Dalolj! . .. — szólt Titusz halkan és szórakozottan kinézett a lankákra.

És dalolt Amarant és kiegyenesedett. És táncolni kezdett, ahol egyszer kileste a virágok hajíandozásának, a halak szökellésének és a madarak repftlésének ritmusát. Selyemhaja kibomlott, fátyola lengett és szalagok röpködték körül. Aztán lihegve, kipirulva a tánctól, odasimult Tituszhoz és megcsókolta a kezét.

— Ugy-e szép vagyok, ugy-e, tetszem neked ? — és átölelte az ura nyakát. De Titusz fáradtan lefejtette a nyakáról Amarant habfehér karját.

— Hagyj magamra. Egyedül szeretnék lenni.

— De miért ... miér t?! — tördelte kezét a kis sellő.

— Nem tudom, — szólt a pásztor.

A szája megvonaglott és nagy vigaszta-