Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-03-24 / 36. szám

é oldal. Komáromi Lapok 1928. március 24. relormáiu8 lelkész és ártatlanul szen­vedd családjának pusztulását 11“ Ezek csak úgy hevenyészve kiragadott sorok az emlitett panaszos cikkből, de már ez a pár is minden érző magyar lélekbe markol és őszinte szánalmat érez az állampolgársági front e szeren­csétlen áldozatai iránt. KaÜinreczky Ede niai hangversenye elé. Zathureczky Ede, Szlovenszkó nagy művésze, ma este a közönség elé lép és bemutatkozik előtte. Es a közönség meg fog győződni arról, hogy egy vérbeli művésszel ismerkedik meg, akinek művészetében már két világrész metropolisai gyönyörködtekJZathureczky, a Hubay-tanitvány, a magyar művészet nagyszerű kulturértékeit nyújtja nekünk egy estén, hogy soha el ne felejtsük ezt az élményt. Mert a mai estét leg­szebb művészeti élményeink közé fogjuk sorozni. Ez a fiatal művész, aki előtt szédítő távlatok nyitnak meg, a Szlovenszkóra elhatárolt magyarságnak reprezentáns művésze. A Jókai Egyesület szolgálatot tesz Komárom közönségének, amidőn Zathureczky Edét szólaltatja meg. La punk mult szamában beszámoltunk ennek a kivételesen nagy művésznek eddigi nagy sikereiről: olaszországi, amerikai, hollandiai, dániai turnéiról, fényes eredményű budapesti és bécsi hangversenyeiről. Bizonyos, hogy ezek csak az első állomások és magasba lendülő művészete elviszi hírét a világ minden részébe A fiatal hegedűművész, aki ennek ellenére is már két világrész elismeré­sét vivta ki művészetével, édesanyjával jön Komáromba. Az az édesanya kiséri el kedves szülöttét, aki Iglón, a Sze­­pességnek ebben a nagykul uráju váro­sában ringatta bölcsője*. Kassán tanult és onnan csakhamar Budapestre került Hubayhoz, aki eldömötie sorsát. Az édesanyja mindig mellette áll, mint őr/ő angyala. Elkíséri belföldi turnéira, sőt első o'aszországi u'jára is követte fiát. Maga is művészi lélek és zongora­­játéka mess/e kiemelkedik a köznapi előadások színvonalából. Valami csodá­latosan megható jelenség ez: két mű­vésziélek összeforrása a daliamban, a közös zenei gondolatban. Komárom közönsége ebben gyönyör­ködik ma esle. Egy nagy művészt fog Komárom, — március 23 hallani, akit meg fog szeretni és vissza­vár máskorra is, mert Zathureczky n fl vészete felejthetetlen élménye marad azoknak, akik őt hallgatták. A Jókai Egyesülettel szemben, amely nagy ál­dozatokkal szerzi ezt a felej’hetetlen estét Komáromnak, bizonyára lesz akkora méltánylással a közönség, hogy meg. tölti a kultúrpalota termét, amely a mai hangversenyen is a lorró esték hangu­latát fogja nyújtani azoknak, akik a művészetekért lelkesülnek. Zathureczky Ede néhány újságban megjelent kritikáját az alábbiakban kö­zöljük : Az Újság. 1923. Budapest. VI. 1. Ragyogó tech nika, meleg tónus, igazi muzsikális ké­pesség jellemzik a játékát, amely tulaj­donságok a jelenkor egyik legnagyobb hegedűművészévé avatják öt. H Resto d’el Carlino. 1923. XII, 8 Bologna Zithurecrky ötödik hangversenye is óriási sikerrel zajlott le. Tökéletes tecbnikáji, tlőadí­­müvészete és müvészleike hiánytalanul kifejeződtek nagyszerű programjában. H Messagero. 1924. I. 25. (Róma.) Zathurec ky egészen kivételes technikai és interpre­táló sajátságokkal rendelkezik, amelyek­kel programjának számos nehézségeit játszi könnyedséggel Ieküzdte . . Rassegua (Várté e teatri. 1924 I. 28. (Palermo): Zathureczky Ede egy Vtcsty természetességével és egy Kreisler művészi tudásával játszotta programját, amely a legeiképzelhetőbb nehézségeket tartalmazta. Programján nagyszerűen fejeződtek ki elsőrangú interpretális képességei. The World 1925. 1 21. Alison Smith (N.wyork) Hangversenye egészen kivételes zenei teljesítmény volt. Szereplése a szezon egyik legszerencsésebb debutje volt. Josephine Baker azt mondja, hogy ne törődjenek sem vele, sem a keresetével olyan sokat és a világ összes élvezetei és örömei közt egyedül az alvást szereti a legjobban. Ha a gyanútlan utas megérkezik az Ostbahnhofnál, egy gigászi plakát mered rá Josephine Baker tízszeres nagyítású fejével és sztereotip moso­lyával. A fehér fogak, a piros száj és a különös varázsú szemek azután egész Bécsen keresztül kísérik az embert. Ha taxin ül, ha villamosra száll, ha sétál az utcán, ha kávéház ban olvassa a lapokat, mindenütt ez a fej és ez a mosoly. Baker a mindenütt jelenvaló. Napoleon csá­szár Josephine nevezetű felesége óta aligha volt ilyen népszerű Jose­­phineje Európának. Josephine a templomban, Josephine a polgári háztartások költségvetésében, Jose phine a megbotránkozások közép­pontjában, egyszóval Josephine min­denütt feltalálható. Annak a revű­­nek, u.elynek keretében fellép, van valami címe is. Annak ellenére, hogy a revűt láttam, fogalmam sincs arról, hogy mi a revü címe. De senkisem tudja Bécsben, mert mindenki csak úgy ismeri „a Baker revü". Pedig ha jól meggondoljuk a dolgot, Jose phine Bakernek semmi köze sincsen az egész revűhöz azonkívül, hogy háromszor fellép benne. A revüt egy előjáték vezeti be, melynek középpontjában Clio, a történelem múzsája áll, aki verseny­­pályázatot hirdet a világtörténelem legnagyobb cselekedetének véghez­vitelére. Az ókor és újkor hősei Bécs, — március 22. | Herkulestől kezdve Napóleonon át egészen Mussoliniig, mind felvonul­nak Vilii Engelberger zenéjére, Beda szövegére és Békeffy László librettójára, részint eléneklik, részint eldeklamálják hőstetteiket, melyek Clionak szemmelláthatóan nem im­ponálnak A helyzet már-már válsá­gosra fordul midőn egyszerre csak megjelenik egy feketeruhás ismeret­len, aki bejelenti, hogy hajlandó véghezvinni a világtörténelem leg­nagyobb cselekedetét és kijelenti, hogy egy óriási látványosságot ren­dez a pénztelen és szomotú Bécs­ben, amelyen még Josephine Bakert is feliépteti. Clio és az összegyűlt Héroszok hitetlenül csóválták a fe­jüket, de az ismeretlen makacsul ragaszkodik propoziciójához és így nem marad egyéb, mint megkezdeni a revűt. A revűt csakugyan meg is kezdik. Azután pedig ott van a si­ker főgaranciája: Josephine Baker. A szidott, kárhoztatott, kiátkozott, de mégis csak körülrajongott Jose­phine Baker, akinek kedvéért még a régi k. u. k. világ havasfejű mora­listái is megreszkiroznak egy jegyet a Johann Strauss Theáterba. Ha egyébért nem, hát legalább azért, hogy egyszer végre kedvükre meg­­botránkozhassanak- De semmi szín alatt sem hajlandók lemondani sem a megbotránkozásról, sem pedig Josephine Baker megnézéséről. Ez a Baker-revű sikerének az igazi titka. ‘ BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR,1»2»*?'-2« tói ma). 7 lg. Külön caoportok ») útépítés b) községfejlesztés c) hő és energiagazdálkodás d) agrárexport és e) rádió számára AMAGYARIPAR BEMÜTATŐJA Számol külföldi kiállító. — Vimszabadraktár. UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEK: 26% a ciehszlovák vasutakon, 60% a magyar vasutakon és a D D. S. G„ vilamint a M. F. T. R. hajózási vonalain, úgy az oda- mint a visszautazásnál. Vízummentes határátlépésI A váaáiigazolvány árai 24‘—Kő. Felvilágosítások és vásárigazolványok kaphatók : Budapesten: a Vásárirodánál, V. Alkotmány utca 8. Komárno s Boldoghy Gyula ipartestületi elnök. ___Nové-Zámky: Freund Benő vasnagykereskedő. 213 Békeffy László a maga szokott temperamentumos, könnyed és mégis meggyőző előadás módjával elme­séli mindazt, amit illik tudni a re­­vűről és a revü körül háborg véleménykülönbözetekről: — Azt akarták elhitetni a bécsi, de főleg a pesti publikummal, hogy a revű megbukott. Remélem, nem óhajtja, ho y hosszabb előadásban adjam meg ennek az ostobaságnak a cáfolatát. Elég néhány szóval meg­cáfolni az egészet, nem igaz, hazug­ság A revü nem bukott meg, revű kitünően megy A revű olyan jól megy, hogy fölülmu ja várakozá­sainkat. Eddig még egyetlen napunk sem volt, amelyen a tábla kint ne függött volna a pénztáunkon. Átmegyünk a nézőtérre, ahol nemcsak minden hely el van adva, hanem a sorok szélén pótszékeken szoronganak az elkésett jegyvásár­lók. — A revűről csak annyit mond­hatok önnnek, hogy a kiállítása töb mint 300 000 shillingbe került, amibe persze a gázsik nincsenek beleszámítva. A napi bevétel teltház mellett 24 000 shilling és egyelőre, hál Istennek minden reményünk meg van arra, hogy teltházak mellett fogjuk végigvinni a revűt. De ne higyje azt, hogy itt kizárólag Bake­ren van a hangsúly. Szenzációs gár­dával dolgozunk rajta kivül is Közben kinn a nézőtéren őrjöngő taps zúg fel, Josephine Baker épp most végzett a jazz band jelenettel és miután néhánvszor kimegy a lám­pák elé obiigát kék szoknyájában, fején a miniatűr, jazz cilinderrel és lógó harisnyáival beszalad az öltöző­jébe. Impresszáriója, Pepito Abatini ekkor köz i velem,hogy a művésznő készéggel áll rendelkezésemre öl­tözőjében. Bemegyek az öltözőbe, ahol egy koromfekete komoma és egy hófe­hér kiskutya tartózkodnak művész­nőn kivül, ki miután átesik a be­mutatkozás formalitásain, délszaki illendőségből kiskutyáját is bemu­tatja valami furcsa néven és vékony ideges ujjaival végigborzolja a helyes kiskutya szőrét. Tökéletes gyerek Európának ez a nagy démona, aki évek óta nem kerül le a világsajtó hasábjairól. Gyerek, akinek minden és mindeki játékszer. Más gyerekek babákkal és p-pírhajókkal játszanak, a különb­ség mindössze az, hogy Josephine Baker Európával és az európai-vi lágvárosi morállal játszik évek óta tartó szakadatlan és gyerekes já­tékot. Végre hozzákezdhetünk azinterv­­juhoz és Baker a következőket mondja: — Aránylag elég jól érzem ma­gamat Bécsben, amit talán annak köszönhetek, hogy itt sokat vesze­kednek miattam. Ez engem rendkí­vül mulatat és csak olyan kicsinyes motívum merül dologba, amely mi­att olykor-olykor, hogyha időm van rá, bosszankodom. — Jobbról is meg balról is támad­nak engem Bécsben, az iijúság és általában az egész város erkölcseit féltik az én táncaimtól és sanzonjaim­tól. Ha éppen erkölcsről van szó, nyugodtan kiállom a versenyt bárme­lyik bécsi lánnyal és még az sincs kizárva, hogy én maradok győztes a porondon. Egyébként kár erről beszélni, mert senkinek sincs köze az én magánéletemhez, ami pedig művészetemet illeti, az sem erkölcs­telenebb, mint bármely mai kabaré, vagy színházi teljesítmény és leg­feljebb akkor lenne helye a táma­dásoknak, ha tehetségtelen lennék. — Egyébként bizonyos szimpátiát mégis érzek bécsiek iránt. És pedig azért, mert olyanok mint a gyere kék, én pedig a gyerekeket nagyon jól meg tudom érteni. Este idejön­nek a színházba, megnéznek, tapsol­nak, tizenötször kiszólitanak a rival­da elé, mikor pedig hazamennek és fülükre húzzák a dunnát az ágy­ban, eszükbe jut, hogy én elronto­­tam az erköcseiket. Hát nem gyerek­­ség ez. Ha valaki félti tőlem az er­kölcseit, akkor demonstrálja ezt az­zal, hogy nem néz meg, de először idejönni tapsolni és azután megbot­­ránkozni, a legnagyobb gyerekség, mert a felnőtt mindig tudatában van cselekedeteinek. Azt pedig a legna­gyobb udvariatlanságnak tartom, hogy úgy sajtó, mint a közönség ál­landóan az iránt érdeklődik, hogy mennyit keresek. Kinek mi köze hozzá? Ha akarom megmondom, ha nem akarom, nem mondom meg. Én pe­dig nem akarom megmondani, tehát senki se érdeklődjék iránta. — Május elsején átmegyek Buda­pestre, ott fogok fellépni. Én p ma­gyarokat nem ismerem, igy Buda­pestet sem, de talán éppen ezért rendkivüli érdeklődéssel nézek ez elé a magyarországi út elé. — Egyébként még valamit szeret----------------------------------------------------------------------------------------------------% Megérkeztek a tavaszi női- és leányka kabátok igen nagy választ dl ban Kertész J. Jenő Ari- és női divatáru üzletében Komárno (Komárom,) Nádor-u. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents