Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-03-24 / 36. szám

1**28. március 24. Komáromi Lapon 5. oldal. nék megjegyezni. És pedid azt, hogy a világ összes élvezetei és örömei között egyedül az ágyamat szeretem, melybe a nap rettenetes fárasztó munkája után úvy fekszem bele, mint egy halott. Három esztendeje tart már ez az őrült strapa, három esztendeje él bennem valami leküzd­hetetlen és kétségbeesett nosztalgia a feltétlen nyugalom és pihenés után, amit előttem az ágy karakterizál a legjobban. A csengő megszólal és a barna dívának át kell öltöznie új jeleneté­hez. * Távolról sem kell azt hinni, hogy mindazt, amit ez intervjuban elmon­dott Josephine Baker, csakugyan olyan folyékony és logikus előadás­sal mondotta el mint ahogyan leírtam. Távolról sem. A beszédje szaggatott, kusza, csaknem összefüggéstelen, de az előadásmódja le rhatauanul bájos. Nem mese az, amit Josephine Ba­ker exótikus varázsáról beszélnek mindazok akik bármilyen formában is személyes viszonyban állanak vele Idegenszerü^ különös és az európai gondolkozás számára csaknem tel­jesen érthetetlen típus. Nem lehet rá olyan jelzőket és képeket alkal­mazni, mint az európai szoknyadí­vákra. Valahogyan úgy érzi az em­ber, hogy ebben a csodálatos testű és csodálatos szemű mulatt asszony­ban az új és ismeretlen idegen vi­lág üzent Európának és ezt az üze­netet az öreg Európa még sokáig, nagyon sokáig nem fogja megérteni. (f e.) 33 Vasaljon X óra = villannyal Egy női főszerkesztő programja. Paul Dupuy frarcia szenátor halála után a szenátor összes vagyona a fele­sége kezére jutott. Ebben a vagyonban benne van a legnagyobb példányszátr­­ban megjelenő francia napilap, a Petit Párisién, továbbá a kípeket közlő szin­tén napilap Excelsior s végül a DL manche Illustré cimü hetilap, Dupuyné asszony a gyász letelte u!án azonnal kezébe vette a lapok vezetésé*. — Boldogult uram — jelentette ki az üdvözlő küldöttség előtt — erőskeiü főszerkesztő volt, vegyék tudomásul az urak, hogy én minden tekintetben az ő nyomdokaiban fogok haladni, én is erőske2fi főszerkesztő leszek, ápolni fogom azokat a tradiciókat, amelyekhez ő mindig hű maradt. Dupuy asszony mindössze 41 éves. — Szén vedel mesen szeretem az újság­írást — beszélte a minap egy angol hírlapírónak — s már a férjem életében is határtalanul érdeklődtem a szerkesz­tőségek munkája iránt. Mindig az volt a nézetem, hogy az újságírásnál nin­csen maga8ztosabb foglalkozás. Ezért határozta el, hogy a gj érmékéi — egy fiú és két leány — mind a hírlapírói pályára fognak lépni. Egyen­lőre iskolába járnak, de már most igyekszik bennük felkelteni az írói ér­zéket, — Mint főszerkesztőnek — részle­tezte tovább a programját — mindig az lesz a hitvallásom, hogy a lapjaim igazat írjanak s amit megírnak, eleve­nen, élénken, írói tollal Írják meg. Meggyőződésem, hogy a publikum nem szereli az iparosmunkát. Azt vjbja, hogy az újságon mindig bizonyos egyéniség, szín és zamat legyen. Ä főízerkesztőnő figyelmét a hirdeté­sek sem kerülik el. — A hirdetés a lap lényeges alkatrésze, — jelentette ki — de nem azért, mert üzlet van benne, hanem azért, mert a püb’ikum elválj’, hogy hirdetések le gyenek a lapjában. Ma már ott tartunk, hogy a hirdeiés éppen olvan fontos tájékoztató, mint a híranyag. Ezért vetek olyan nagy súlyt a hirdetésre, a lehető legszebb betűkkel nyomatom ki s gon­doskodom arról is, hogy a hirdetők mindig a tiszta igazságot mondják el, amikor az én közönségemhez szólanak. Dupuyné asszony élénk figyelemmel kíséri a politikai eseményeket is. Őáz­­szeköttetésbcn van a diplomatákkal g tőlük nyeri a legfontosabb éitesülésekeí. Szünet nélkül olvassa a külföldi lapokat. — Még ha nem is énem az illető nyelvet, — úgymond — még akkor is forgatgatom és böngészgetem az idegen nyelven irt topot. Vizsgálom a formá­ját, a beosztását s amennyire lehet, igyekszem belőle tanulni, mert a jó főszerkesztő mindig laru! Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dp. Barpnyay Józset (Folytatás) Komáromba d. u. érkeztem — írja Bongars — Vára rendkívül erős és éppen azon a ponton fek­szik, ahol a Vág a Dunával egye sül. Csütörtökön reggel megtekin­tettem a; nagy bástyával, mellvédek­kel slb ellátóit hárpmszög alakú várat, puskapor malmot, ágyukat slb. Helyőrsége 400 német katona, ezenkívül 2Ó0 huszár és néhány drahant A Vágón ÍO darab 22 eve­zős naszád, amelyek mindegyike 3 ágyúval van fölszerelve, a Dunán pedig 11 teljesen ilyen naszád van. Mutattak a Dunában talált emberi combcsontot, amelynek hossza 4 nagy arasz, szélessége pedig 2 arasz volt. (Természetesen itt ős­lénycsontokat keli érteni. Valószí­nűleg mamrputh csont volt az, ami­­nőket a Duna medrében sokat ta­lálnak.) Ezen a napon — folytatja Bongars — a tábornoknál ebédeltem. Tata Komáromtól délkeletre két mérföldnyire fekvő vár. Hajdan a később németalföldi kormányzóvá lelt Mária királynő lakóhelye. Már­ványbányáról, meleg és hideg for­rásairól nevezetes Helyőrsége 200 katona. A törököktől Miksa császár 1563-ban vetle vissza. Komáromot Ferdinánd 1554 ben erősítette meg Csütörtökön elindultunk Komá­romból. Egy mellénkrendeli katona vezetett bennünket. Síkságon ha­ladtunk át. A Kisduna mellett Gúla községet érintettük. Gutánál átkel­tünk a Kisdunán és estére Érsek­újvárra ériünk. 1585-ben Reinhold Lubenau gyógy­szerész, dr. Petz Bertalan császári követ kíséretében Bécsböl Konstan tinápolyba utaztában Csallóköz men­tén végig hajózik a Dunán és út­közben többször kikötnek Csalló­köz szigetén. A követség 45 tagból állf, amelyhez 26 kocsis és lovász­gyerek is csatlakozott. Volt közöt­tük : pap, orvos, gyógyszerész, sza­kács, lovász, szabó, borbély, ötvös, tolmács. A magyarok ezek voltak: Gábor János Íródeák, Szabó Balázs szabó, Horválhi Péter tolmács és furir, Wallhauser Grave Pozsonyból trombitás, orgonista, zeneszerző, aki művész volt valamennyi hang­szeren, Szigelhy Márton, istállómes­ter és Tóth János. A gyógyszerész előtt nem igen volt ismeretlen ez a vidék, mert egy egész esztendeig gyógyszerészkedettCsallóköz szom­szédságában, Pozsonyban Mauritus György és Heinderl Andrásnál. Panaszkodik, hogy egyik gyógy­szerésznél se fanuil sokat, mert a magyarok, akárcsak a törökök, nem sokra becsülik a gyógyszereket, és mindenféle betegségre fokhagyma az orvosságuk. A követei a leg­díszesebb hajó vitte. Három szobá­ból állott s a császár számára épült. E hajón őrizlék a szultánnak szánt ajándékokat: 74 ezer ezüst tallért, amely éppen 10 hordót töl­tött meg, továbbá néhány láda gyö­nyörű órát és ezüst holmit. A má­sodik hajó az udvarmesteré volt,.a harmadik pedig a szakácshajó. A löbbi két hajó a kocsikat és a lo­vakat vilié. A hajókon vig élei folyt. Játszot­tak, olvaslak, énekeltek és gyakran szólt a zene. Ha beesteledelt, ki­kötöttek és úgy töltötték az éjét. Minden étkezésnél színién kikötöt­tek és a szakácshajó ott látta el őkel étellel, így aztán többször érintették Csallóköz földjét, amely­nek gazdasága, bősége bámulatra ejtette őket Reinhold Lubenau el­ragadtatva Ír Csallóközről, hogy milyen bőven termi a gabonát, s hogy ott fogják a leqszebb vizákat, s hogy onnét évenkint sok ezer nagyszarvu ökröt hajtanak Regens­­burgba, Augsburgba és Nürnbergbe. Természetesen kikötnek Komá­romban is, ahol a naszádok, ezek a kis hadihajók üdvlövésekkel fo­gadták őket Lubenau feljegyezte, hogy alaposan megnézték Komá­rom nevezetességeit, az erős bás­tyákat, az óra-tornyoL a nagy hadi­szertárat és a puskaporosmalmot. A város megtekintése után üdvlövé­sek közölt indullak tovább. Br. Vraiiszlav 1591-ben rokonai kívánságára, hogy keleti országo­kat lásson, Kregwitz Frigyes II. Rudolf császár Konsfaplínápolyba küldött követéhez csatlakozott és 1591 ben, szept. 2-ái a drága ék­szerek és órákból álló ajándékok­tól megindulnak hajókon a Dunán. Október 4-én érkeztünk Komá­romba, — Írja Vralislav. — Innét néhány egyént az esztergomi bég­hez küldöttünk, hogy megérkezé­sünkről értesítsék és a szükséges jármüveket elkérjék. Ezután Braun Erazmus komáromi helytartó urnái kitűnő fogadtatásban részesültünk. Ebéd után sétálni mentünk és Ko mároraban két napot szépen el­­töltötlünk. Végre hire jött, hogy a török ha­jók a rendes helyre már megérkez­tek és fogadtatásunkra várakoznak. Tehát még aznap eltávoztunk Komáromból. Kíséretünket 300 ka­tona képezte, egy kapitány vezetése alatt A katonák puska nélkül kar­dosán követtek bennünket ezenkívül még 50 huszár is. A Dunán 14 hajó szállított át, amely mindegyikán 3 ágyú és lőfegyverrel ellátott 25 magyar katona és különféle zászló »Boldog menyasszony v a gy o k !“ — szól Bölcs Kató — „Mindig megtartom fiatalos frissesége­­met, hisz a RÁDIÓN leveszi vál­­lamról a legnehezebb munkát: a ruhamosást, mert RÁDIÓN magától mos és amellett kíméli a ruhát!“ és lobogó volt Néhány órai hajőká­­zás után végre megpillantottunk 10 hajóból álló török fedezetet Ez bizonyára Füzitő táján lehetett, ahol mind a két fél partra szállt és a törökök pazarul megvendégelték a követeket Ebéd alatt kint a sáto­ron kívül egy török és egy magyar katona összeveszett. Alig lehetett őket szétválasztani. Innét a komáromi magyar kiséret visszatért és a bécsi követ török oltalom alatt folytatta tovább utjáf. Már Budán volt a követség, amikor Bécsböl Komárommegyén keresztül futárt küldenek Budára fontos üze­netekkel. Braunii: Civtatesében (V. 55) 1594- ből az Írja, hogy Komárom városa és a melletti kis város a törököktől sokat szenvedett. A Vágót a Nagy­­dunával hatalmas csatorna köti össze, ez választja el a várat a várostól. E mély csatornán lábas híd van, amely a várba vezet A várfalak, a sáncok, a kazamaták i bohózatai roppant hatalmasak. A j vár beiáraiánál a sáncokon és az j árkokban hegyes karókon levágott j török fejek bűzlenek, mint diadal- 1 jelek. j Guerin Boldizsár 1594-ben szin- 1 lén leírja Komáromok Kézirata a • párisi nemzett könyvtárbaan talál­| ható. 1 v. ! i A XXVII. század. — Az angol Háry János. — i Perzsa követség. — A rongyos talár követek.— • Csoda dolgok, mint ajándékok. — Egy bor­zalmas kivégzés. — Aki megjósolta a Habs­; burgok bukását. — .Inkább a török, mint az í osztrák“. — Egy indián, mint széni. — Evlia l Cselebi török világutazó. — Az ácsi nagy J dinum-dánum. — A komáromi arzenál. — J Brigetio pompás csarnokai. — A kóbor katonák i és az oláh cigányok. — A komáromi harapós kutyák. — A gútai csónakok. — A csallóközi • kalózok. — Aki a bölcsek kövét kereste. — i A komáromi özvegyasszonyok. — A komáromi Eldoradó. 1602 ben Capilain John Smiih, az angol Háry János Felsö-Lendván eszével és jó tanácsaival segiivén a keresztényeken, Komáromba jön és bemuiaija Schuliz acsászári íüz­­örség parancsnoka elölt uj találmá­nyát, a „tüzes sárkányait", amelyek Székesfehérvár ostrománál fontos szerepet játszanak. A sárkányok készítési módját részletesen leírja. Egyik könyvnek ez a cime: „Smiih János kapitány utazásainak, kaland­jainak és megfigyeléseinek igaz leírásai Európában, Ázsiában, Afri­kában, Amerikában 1593—1629.“ E szélhámos, Háry János szerű lovag író, utazó és Virginia kor­mányzója volt, sok müvet irt, összes művei ezer oldalra terjednek, több európai nyelvre lefordították és több kiadást ért. Nagyokat mondott és sokat hazudott Egy hamisított adomány levelet is mutogatott ez az angol Háry János Báthory Zsig­­mond fejedelemtől, aki megengedte neki, hogy címerébe 3 török fejet felvehessen mert 3 törököt levágott. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents