Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-03-24 / 36. szám
1**28. március 24. Komáromi Lapon 5. oldal. nék megjegyezni. És pedid azt, hogy a világ összes élvezetei és örömei között egyedül az ágyamat szeretem, melybe a nap rettenetes fárasztó munkája után úvy fekszem bele, mint egy halott. Három esztendeje tart már ez az őrült strapa, három esztendeje él bennem valami leküzdhetetlen és kétségbeesett nosztalgia a feltétlen nyugalom és pihenés után, amit előttem az ágy karakterizál a legjobban. A csengő megszólal és a barna dívának át kell öltöznie új jelenetéhez. * Távolról sem kell azt hinni, hogy mindazt, amit ez intervjuban elmondott Josephine Baker, csakugyan olyan folyékony és logikus előadással mondotta el mint ahogyan leírtam. Távolról sem. A beszédje szaggatott, kusza, csaknem összefüggéstelen, de az előadásmódja le rhatauanul bájos. Nem mese az, amit Josephine Baker exótikus varázsáról beszélnek mindazok akik bármilyen formában is személyes viszonyban állanak vele Idegenszerü^ különös és az európai gondolkozás számára csaknem teljesen érthetetlen típus. Nem lehet rá olyan jelzőket és képeket alkalmazni, mint az európai szoknyadívákra. Valahogyan úgy érzi az ember, hogy ebben a csodálatos testű és csodálatos szemű mulatt asszonyban az új és ismeretlen idegen világ üzent Európának és ezt az üzenetet az öreg Európa még sokáig, nagyon sokáig nem fogja megérteni. (f e.) 33 Vasaljon X óra = villannyal Egy női főszerkesztő programja. Paul Dupuy frarcia szenátor halála után a szenátor összes vagyona a felesége kezére jutott. Ebben a vagyonban benne van a legnagyobb példányszátrban megjelenő francia napilap, a Petit Párisién, továbbá a kípeket közlő szintén napilap Excelsior s végül a DL manche Illustré cimü hetilap, Dupuyné asszony a gyász letelte u!án azonnal kezébe vette a lapok vezetésé*. — Boldogult uram — jelentette ki az üdvözlő küldöttség előtt — erőskeiü főszerkesztő volt, vegyék tudomásul az urak, hogy én minden tekintetben az ő nyomdokaiban fogok haladni, én is erőske2fi főszerkesztő leszek, ápolni fogom azokat a tradiciókat, amelyekhez ő mindig hű maradt. Dupuy asszony mindössze 41 éves. — Szén vedel mesen szeretem az újságírást — beszélte a minap egy angol hírlapírónak — s már a férjem életében is határtalanul érdeklődtem a szerkesztőségek munkája iránt. Mindig az volt a nézetem, hogy az újságírásnál nincsen maga8ztosabb foglalkozás. Ezért határozta el, hogy a gj érmékéi — egy fiú és két leány — mind a hírlapírói pályára fognak lépni. Egyenlőre iskolába járnak, de már most igyekszik bennük felkelteni az írói érzéket, — Mint főszerkesztőnek — részletezte tovább a programját — mindig az lesz a hitvallásom, hogy a lapjaim igazat írjanak s amit megírnak, elevenen, élénken, írói tollal Írják meg. Meggyőződésem, hogy a publikum nem szereli az iparosmunkát. Azt vjbja, hogy az újságon mindig bizonyos egyéniség, szín és zamat legyen. Ä főízerkesztőnő figyelmét a hirdetések sem kerülik el. — A hirdetés a lap lényeges alkatrésze, — jelentette ki — de nem azért, mert üzlet van benne, hanem azért, mert a püb’ikum elválj’, hogy hirdetések le gyenek a lapjában. Ma már ott tartunk, hogy a hirdeiés éppen olvan fontos tájékoztató, mint a híranyag. Ezért vetek olyan nagy súlyt a hirdetésre, a lehető legszebb betűkkel nyomatom ki s gondoskodom arról is, hogy a hirdetők mindig a tiszta igazságot mondják el, amikor az én közönségemhez szólanak. Dupuyné asszony élénk figyelemmel kíséri a politikai eseményeket is. Őázszeköttetésbcn van a diplomatákkal g tőlük nyeri a legfontosabb éitesülésekeí. Szünet nélkül olvassa a külföldi lapokat. — Még ha nem is énem az illető nyelvet, — úgymond — még akkor is forgatgatom és böngészgetem az idegen nyelven irt topot. Vizsgálom a formáját, a beosztását s amennyire lehet, igyekszem belőle tanulni, mert a jó főszerkesztő mindig laru! Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dp. Barpnyay Józset (Folytatás) Komáromba d. u. érkeztem — írja Bongars — Vára rendkívül erős és éppen azon a ponton fekszik, ahol a Vág a Dunával egye sül. Csütörtökön reggel megtekintettem a; nagy bástyával, mellvédekkel slb ellátóit hárpmszög alakú várat, puskapor malmot, ágyukat slb. Helyőrsége 400 német katona, ezenkívül 2Ó0 huszár és néhány drahant A Vágón ÍO darab 22 evezős naszád, amelyek mindegyike 3 ágyúval van fölszerelve, a Dunán pedig 11 teljesen ilyen naszád van. Mutattak a Dunában talált emberi combcsontot, amelynek hossza 4 nagy arasz, szélessége pedig 2 arasz volt. (Természetesen itt őslénycsontokat keli érteni. Valószínűleg mamrputh csont volt az, aminőket a Duna medrében sokat találnak.) Ezen a napon — folytatja Bongars — a tábornoknál ebédeltem. Tata Komáromtól délkeletre két mérföldnyire fekvő vár. Hajdan a később németalföldi kormányzóvá lelt Mária királynő lakóhelye. Márványbányáról, meleg és hideg forrásairól nevezetes Helyőrsége 200 katona. A törököktől Miksa császár 1563-ban vetle vissza. Komáromot Ferdinánd 1554 ben erősítette meg Csütörtökön elindultunk Komáromból. Egy mellénkrendeli katona vezetett bennünket. Síkságon haladtunk át. A Kisduna mellett Gúla községet érintettük. Gutánál átkeltünk a Kisdunán és estére Érsekújvárra ériünk. 1585-ben Reinhold Lubenau gyógyszerész, dr. Petz Bertalan császári követ kíséretében Bécsböl Konstan tinápolyba utaztában Csallóköz mentén végig hajózik a Dunán és útközben többször kikötnek Csallóköz szigetén. A követség 45 tagból állf, amelyhez 26 kocsis és lovászgyerek is csatlakozott. Volt közöttük : pap, orvos, gyógyszerész, szakács, lovász, szabó, borbély, ötvös, tolmács. A magyarok ezek voltak: Gábor János Íródeák, Szabó Balázs szabó, Horválhi Péter tolmács és furir, Wallhauser Grave Pozsonyból trombitás, orgonista, zeneszerző, aki művész volt valamennyi hangszeren, Szigelhy Márton, istállómester és Tóth János. A gyógyszerész előtt nem igen volt ismeretlen ez a vidék, mert egy egész esztendeig gyógyszerészkedettCsallóköz szomszédságában, Pozsonyban Mauritus György és Heinderl Andrásnál. Panaszkodik, hogy egyik gyógyszerésznél se fanuil sokat, mert a magyarok, akárcsak a törökök, nem sokra becsülik a gyógyszereket, és mindenféle betegségre fokhagyma az orvosságuk. A követei a legdíszesebb hajó vitte. Három szobából állott s a császár számára épült. E hajón őrizlék a szultánnak szánt ajándékokat: 74 ezer ezüst tallért, amely éppen 10 hordót töltött meg, továbbá néhány láda gyönyörű órát és ezüst holmit. A második hajó az udvarmesteré volt,.a harmadik pedig a szakácshajó. A löbbi két hajó a kocsikat és a lovakat vilié. A hajókon vig élei folyt. Játszottak, olvaslak, énekeltek és gyakran szólt a zene. Ha beesteledelt, kikötöttek és úgy töltötték az éjét. Minden étkezésnél színién kikötöttek és a szakácshajó ott látta el őkel étellel, így aztán többször érintették Csallóköz földjét, amelynek gazdasága, bősége bámulatra ejtette őket Reinhold Lubenau elragadtatva Ír Csallóközről, hogy milyen bőven termi a gabonát, s hogy ott fogják a leqszebb vizákat, s hogy onnét évenkint sok ezer nagyszarvu ökröt hajtanak Regensburgba, Augsburgba és Nürnbergbe. Természetesen kikötnek Komáromban is, ahol a naszádok, ezek a kis hadihajók üdvlövésekkel fogadták őket Lubenau feljegyezte, hogy alaposan megnézték Komárom nevezetességeit, az erős bástyákat, az óra-tornyoL a nagy hadiszertárat és a puskaporosmalmot. A város megtekintése után üdvlövések közölt indullak tovább. Br. Vraiiszlav 1591-ben rokonai kívánságára, hogy keleti országokat lásson, Kregwitz Frigyes II. Rudolf császár Konsfaplínápolyba küldött követéhez csatlakozott és 1591 ben, szept. 2-ái a drága ékszerek és órákból álló ajándékoktól megindulnak hajókon a Dunán. Október 4-én érkeztünk Komáromba, — Írja Vralislav. — Innét néhány egyént az esztergomi béghez küldöttünk, hogy megérkezésünkről értesítsék és a szükséges jármüveket elkérjék. Ezután Braun Erazmus komáromi helytartó urnái kitűnő fogadtatásban részesültünk. Ebéd után sétálni mentünk és Ko mároraban két napot szépen eltöltötlünk. Végre hire jött, hogy a török hajók a rendes helyre már megérkeztek és fogadtatásunkra várakoznak. Tehát még aznap eltávoztunk Komáromból. Kíséretünket 300 katona képezte, egy kapitány vezetése alatt A katonák puska nélkül kardosán követtek bennünket ezenkívül még 50 huszár is. A Dunán 14 hajó szállított át, amely mindegyikán 3 ágyú és lőfegyverrel ellátott 25 magyar katona és különféle zászló »Boldog menyasszony v a gy o k !“ — szól Bölcs Kató — „Mindig megtartom fiatalos frisseségemet, hisz a RÁDIÓN leveszi vállamról a legnehezebb munkát: a ruhamosást, mert RÁDIÓN magától mos és amellett kíméli a ruhát!“ és lobogó volt Néhány órai hajőkázás után végre megpillantottunk 10 hajóból álló török fedezetet Ez bizonyára Füzitő táján lehetett, ahol mind a két fél partra szállt és a törökök pazarul megvendégelték a követeket Ebéd alatt kint a sátoron kívül egy török és egy magyar katona összeveszett. Alig lehetett őket szétválasztani. Innét a komáromi magyar kiséret visszatért és a bécsi követ török oltalom alatt folytatta tovább utjáf. Már Budán volt a követség, amikor Bécsböl Komárommegyén keresztül futárt küldenek Budára fontos üzenetekkel. Braunii: Civtatesében (V. 55) 1594- ből az Írja, hogy Komárom városa és a melletti kis város a törököktől sokat szenvedett. A Vágót a Nagydunával hatalmas csatorna köti össze, ez választja el a várat a várostól. E mély csatornán lábas híd van, amely a várba vezet A várfalak, a sáncok, a kazamaták i bohózatai roppant hatalmasak. A j vár beiáraiánál a sáncokon és az j árkokban hegyes karókon levágott j török fejek bűzlenek, mint diadal- 1 jelek. j Guerin Boldizsár 1594-ben szin- 1 lén leírja Komáromok Kézirata a • párisi nemzett könyvtárbaan talál| ható. 1 v. ! i A XXVII. század. — Az angol Háry János. — i Perzsa követség. — A rongyos talár követek.— • Csoda dolgok, mint ajándékok. — Egy borzalmas kivégzés. — Aki megjósolta a Habs; burgok bukását. — .Inkább a török, mint az í osztrák“. — Egy indián, mint széni. — Evlia l Cselebi török világutazó. — Az ácsi nagy J dinum-dánum. — A komáromi arzenál. — J Brigetio pompás csarnokai. — A kóbor katonák i és az oláh cigányok. — A komáromi harapós kutyák. — A gútai csónakok. — A csallóközi • kalózok. — Aki a bölcsek kövét kereste. — i A komáromi özvegyasszonyok. — A komáromi Eldoradó. 1602 ben Capilain John Smiih, az angol Háry János Felsö-Lendván eszével és jó tanácsaival segiivén a keresztényeken, Komáromba jön és bemuiaija Schuliz acsászári íüzörség parancsnoka elölt uj találmányát, a „tüzes sárkányait", amelyek Székesfehérvár ostrománál fontos szerepet játszanak. A sárkányok készítési módját részletesen leírja. Egyik könyvnek ez a cime: „Smiih János kapitány utazásainak, kalandjainak és megfigyeléseinek igaz leírásai Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában 1593—1629.“ E szélhámos, Háry János szerű lovag író, utazó és Virginia kormányzója volt, sok müvet irt, összes művei ezer oldalra terjednek, több európai nyelvre lefordították és több kiadást ért. Nagyokat mondott és sokat hazudott Egy hamisított adomány levelet is mutogatott ez az angol Háry János Báthory Zsigmond fejedelemtől, aki megengedte neki, hogy címerébe 3 török fejet felvehessen mert 3 törököt levágott. (Folyt, köv.)