Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-03-24 / 36. szám
Komáromi Lapok 3. oldal 1928. március 24. A „MÁV“ gépgyár világhírű gyártmányait: acélkeretes, golyóscsapágyas cséplőgépeket, lokomobilokat stb. átutalt a vezérképviselet: Bacher Rudolf — IMLelidiar Fi\ — XJmratli r. t. elad&*l központja Szlovenszkó ée PodkarpattkA linói réozére Bratislava, Höztársaság-tér 38. Telefon: 11—07. Táviratcím: Kultúra. Kérjen draJAnlatot! 4< ződnek ki a köztársaságban, »mikor valami zavaros, bizonytalan helyzet áll elő. Azok a sötét erők, amelyek egyéb időkben szunnyadoznak a baloldal pártjaiban, mihelyt Svehla megbetegedik, azonnal működésbe jönnek és fáradhatatlanul dolgoznak az elvesztett hatalomnak visszaszerzésén. Alkotmányos alakban nem támadhat fel újra a szó cialista diktatúra, mert a kormánytámogató többség mégis csak törvényesen irányítja a hatalmat, azért tehát fondorlatos utón igyekeznek elérni céljukat. A mőd, amellyel hatalomhoz szeretnének jutni, szöges ellentétben áll az igazi demokrácia elveivel, úgy látszik azonban, hogy szívesen szögre akasztják a szocialisták a demokráciát, csakhogy a miniszteri székekbe jussanak. Hogy ez a csalafinta igyekezet fog-e eredménnyel járni és el fog-e a hivatalnok kormány kinevezése következni, azt egyelőre megjósolni sem lehel, azonban bizonyos dolog, hogy a mai kaotikus, bizonytalan belpolitikai helyzet igen alkalmas arra, hogy az ilyen tervek megvalósuljanak. Ez azonban már az erőszak megnyilatkozása lenne. Azt pedig egy pillanatra sem szabad föltételezni a legfőbb hatalom alkotmányos érzületű képviselőjéről, hogy az ő hozzájárulásával a szóban forgó kalandos tervet végre lehetne hajtani. A baloldal antidemokratikus tervének kudarcot keil vallania, hogyha van még erő és alkotmányos érzés a többségben, amelynek a hivatalnok kormány ellen állást kell foglalnia I (-) Magyarország és Csehszlovákia között kereskedelmi viszonylatban fellendülés tapasztalható. A Magyarország és Csehszlovákia között kötött kereskedelmi szerződés óta mindkét félről számos bírálat hallatszott, sőt egyes magyarországi gazdasági fórumokon a szerződés revízióját is követelték. A Pisti Tőzsde munka társa a kérdés más oldalról is való megvilágítása végett, a budapesti cseh szlovák követséghez fordult, ahol Kher Vladimir I. o. követségi titkár a kö vetkező érdekes válaszokat adta: — A Csehszlovákia és Magyarország közölt kötött kereskedelmi szerződés uj korszakot jelent a két ország kölcsönös gazdasági viszonylatában. Tervehettem észre. — De miért állott be a katasztrófa ? — Miért? Mert — elvénültekI Túl* értek ! Pár óra alatt átfutott az életük öregkorán is az agyuk. Sajnos, nem gondoltam erre és a külsejük igazán nem árulta el semmivel. Az bizonyos, hogy az utolsó pillanatig boldogoknak látszottak és elégedetteknek, nem ismerték meg a földi nyomort, szenvedést, a keserű tapasztalatokat. Könnyű és nyugodt volt a haláluk. Az érlelőben csak nekem jutott a kinos kísérlet, aki az életem delén fogtam hozzá és most én magam sem tudom, hol járok. — Csak nem gondolja, hogy ön is kivénült és megérett a halálra már negyvenegyéves korában? A professzor vállat vont és kinézett az ablakon. — Nem tudom. Nem lehetetlen. Úgy érzem, hogy . . . Megrázkódott és csendesen lecsúszott a székről a földre Koppantak a tagjai, mint valami merev bábué. Hozzáugrottak, de már az első vizsgálatnál lihegve egyenesedett föl mellette a menlőorvos. — Ez is ? Csodálatos! Én nem értem, miféle . . . A teremben összenézegettek és öszszeborzongtak az emberek. A hivatalos jegyzeteket meg a vallomást rnár nem Írhatta alá a professzor és a mentőorvos elhatározta, hogy ki fogja kérni a professzor agyvelejét vizsgálat és vegyi elemzés céljából, mert hátha..? udakünn felsikolíoit egy asszony. Kopogtak a deszkák, A hazafelé induló autókban nem sok szó esett. A különös eset iratait áttették az elmekórtani osztály vizsgálati irodájába, ahol teljesen tanácstalanul állottak véle szemben. Az egyetem laboratóriumi vegyésze kétségbeesetten hallgatta a történteket és azóta titokzatos éjszakai kísérleteket végez Azt suttogják, ő akarja újra megtalálni az emberérleiőt, amelyet a professzor hirtelen halála ' váratlanul elragadott tőle és az emberiségtől. — március 23 án. mészetesen pro és kontra vélemények fejlődtek ki, azonban bizonyos lehiggadási folyamatot kell kivárni, mig mindkét álláspont Ítélkezői alaposabban leszűrhetik véleményüket. A helyzet ismerői előtt azonban mindkét részről előnyösnek mutatkoznak s látjuk ezt a különböző díjmérsékléseknél, a tarifák kiszabásánál stb. Most már a kereskedőknek módjuk van, az előző helyzettel ellentétben tartósabb kalkulációval dolgozni, a vámtechnikai nehézségek általában véve elmúltak s amelyek mégis előfordulnak, azok kisebb jelentőségünk s rendszerint elsimítható részletkérdések, amelyek leginkább onnét erednek, hogy a vámszemélyzet egyik vagy másik kö ege nem ismeri még az uj eljárás minden legkisebb részletét. — A szerződés életbelépése óta miképpen alakult a helyzet Magyarország és Csehszlovákia kölcsönös kereskedelmi viszonylatában? — A két ország kereskedelmi viszonya határozottan normálisnak mondható, — hallatszott a válasz. — A két ország közötti kereskedelem kitaposott utakon halad s ki kell emelnem, hogy mindkét részről egyes árukban éppen a szerződés életbelépte óta fellendülés tapasztalható, A kereskedelmi mérleg Csehszlovákia szempontjából aktívnak mondható, azonban ez mégsem kizárólagos, hanem főrészt egyes olyan ipari árutételekre vonatkozik, amelyek a magyar ipar részére szükséges nyersanyagokból (fa stb ) és félkészitményekből (textil) állanak. — Hogyan lehetséges, hogy a magyar lisztre Csehszlovákiában 70 Ke vámot vetnek ki ? — Az összes árukra maximális és minimális vámok lettek megállapítva, Magyarország részére minimális vámot szabtunk ki és hangsúlyoznom kell, hogy ez a vámdijszabás egyáltalán nem rosszabb a többi lisztexportáló államénál, vagyis minden külföldi lisztre ugyanezen vámot állapítottuk meg. Magyarországgal a kölcsönös legkedvezményesebb elv alapján állunk. Hogy a magyar lisztbevitel dolgában az 1926 és 1927. év majdnem ugyanazon jelentőségű, mutalja ez a két adat: A Csehszlovákiába történt magyar lisztkivitel összege 1926-ban 586,900,000 Ke, 1927 ben 585 700000 Kő — A magyar árut jóminőségünek ési versenyképesnek Ítéljük és igy főrészt organizáció dolga, hogy az eddigi egyébkéut is sürü kereskedelmi összeköttetéseket az érdekeltek az eddiginél is még jobban kiépítsék. — Magyarország bevitele a legfőbb cikkekben igy alakul: gabona . . . 585.300 000 Kő élőállatok . . 109,750.000 „ főzelék, gyümölcs 46,000 000 „ zsirfélék . . . 76,000.000 „ nyersgyapju . . 23 600 000 , — Véleményem szerint az élőállatkivitel sokkal intenzivebb lehetne — raondoita a követségi titkár. —* Például a magyar lovak is hiresek és nagyon szívesen vásárolják nálunk, leginkább nehézvérü lovakat. — Egyes magyarországi gazdasági körök szerint a csehszlovák behozatal rendkívül megnövekedett a szerződés óta. — Ezt nem közvetlenül a megkötött szerződés okozza — hangzott a válasz, — hanem az, hogy a csehszlovák piaccal összeköttetésben levő magyar kereskedők üres raktárakkal várták annak létrejöttét. Mikor aztán ez megtörtént, szokatlanul nagy tételek érkeztek Magyarországra. Ez a nagy szállítás azonban természetesen nem állandó folyamat, hanem csak időleges volt. — Ismétlem tehát — mondotta a követségi titkár, — hogy országaink között a gazdasági viszonylatok normálisak s igy semmiféle rendkívüli esemény nem volt följegyezhető. A két állam kicseréli egymás értékeit s mindkét részről megállapitható, hogy eredményes és szorgalmas munkát folytatunk. Hogy pedig a magyar bevitel még fokozódjék, az főképpen a magyar gazdasági körökön múlik, mert ismét lem, a magyar kiviteli áruk általános becsülésnek örvendenek és föltétlenül versenyképesek. A hontalan magyarok kálváriájából Negyven áiiampolgárságnélküli ref. lelkészcsalád a kétség és remény között. — Három-negy év óta nem kapnak fizetést. — A lelkész leánya elment cselédnek, — Amikor a szerkesztő nem ad helyet a panaszoknak. — Polémia egy lelkész és egy szerkesztő között. — Saját tudósilónktól. — Égő sebe a magyarság lelkének az a sok panasz, amelyek a hontalanok ajkától elhangzanak. Égő seb ez, amely nem akar gyógyulni és ha gyógyulna is, az első hegedőst felszakitaná az újabb panaszok feljajdulása. A sok-sok állampolgárságnélküli magyar testvéreink között talán eddig sokan észre se vették, hogy a magyar felkészek közölt negyven olyan református lelkész van, akiket megfosztottak állampolgárságuktól és kétség és remény között lebegnek, azaz talán nem is jól mondjuk, mert már csak a kétség van számukra, a remény úgyszólván teljesen elveszett. A szerencsétlen negyven lelkészcsalád már három-n^gy éve nem kap fizetést es nyomoruk, szenvedésük elképzelheíetien. A negyven hontalan református lelkész közé tartozik Sohár Kálmán megyercsi református lelkész is, aki előzőleg Alistálcn, Ekecsen segédlelkészkedett, majd a megyei esi hívek választották meg a lelkiplsztoiukat. Ő is a ho'ntahn lelkészek sorába jutott, mert szerencsétlenségére valahol Somogybán, vagy Vasban ringott a bölcsője, de már közel harmincesztendeje itt Csallóközben hirdeti az Isten igéjét. Mint tollforgató ember, akinek már több kötet imádsága és egyházi beszéde jelent meg, saját maga és harminckilenc hasonló sorban élő Ielk'sztestvére érdekében a tollával igyekezett a hontalan lelkészek sorsán segíteni és cikkeket irt errő! a kérdésről, amelyek természetesen méltó feltűnést keltettek, mert hiszen ezekben a cikkekben negyven hontalán család keserű panasza zokogott fel. Természetesen ezeket a cikkeket a szlovenszkói és a ruszinszkói magyar sajtó készséggel leközölte, mert hiszen a magyar sajtónak elsősorban kötelessége, hogy magyar testvéreink sérelmeit orvosoljuk és azok panaszainak helyt adjunk. Annál inkább nagyvbb volt a meglepetés a magzar sajtókörökben, amikor közludomásu lett, hogy a negyven hontalan magyar református lelkész érdekében íródott cikknek egyik egyházi lap nem adott helyet. Hogy mért nem jelent meg óit a kérdéses cikk, az egészen annak az illető lapnak az ügye és ahhoz nekünk nincs semmi szavunk. A dolog különben is valószínűleg a sajtóbizottság elé kerül, mert Sohár Kálmán megyercsi rtf lelkész egy röpiratban ismerteti a le nem közölt cikkre vonatkozó összes leveleket és a szerkesztői üzeneteket és e röpiratban kéri az ügy sájtóbiróság elé való terelését. Anélkül, hogy ebbe a vitába bele-Komárom, — március 23. avatkoznánk, a le nem közlött cikknek azokat a részeit hozzuk nyilvánosságra, amelyeknek leközlése minden magyar lapnak kötelessége, ha az a magyar testvérei bajait igazán, őszintén a szivén viseli. A cikkből álljon itt pár részlet: .Van a negyven hontalan lelkész között olyan, aki azt irta: ha ma meghalnék, nem tudnának tisztességesen felöltöztetni. Azóta jelesen tanuló gyermekét a gimnázium VI. osztályából ki kellett vennie, mert a tanitás költségeit nem birja. A leánya cseléd lett! Beteg hitvese rongyain keresztül jár a szél. Negyedszá ados példás lelkészi szolgálat után nzugdij nélkül éjjel-nappal a kiutasítás rémétől remegve kérdi, hogy mi lesz vele ezután ? És mi lesz a többi negyvennel? Micsoda szereteinélküli pogány éjszakába kellene visszanyúlnom fekete színekért, ha e tönkre tett 40 lelkész és elalélt családjának csoportképét meg akarnám festeni I“ „Hát nincs tinéktek szivetek I Hát részvét nélkül el tudtok menni negyven vérző lelkészcsalád kisérő árnya mellett?“ „Csak egy halavány sugárt kérünk az élők jó cselekedetéből. Istent kisért és poklot idéz fel az, aki az Ur szolgáinak tömeges megrontásáért a legkissbq felelősséget viseli, de az orvoslással egy percig sem szabad késni 1* „Nagy ven állampolgárságától megfosztott lelkész három-négy év óta nem kapja fizetését és ezekről a szegény páriákról nem beszél senki. Nem részesülünk annyi figyelemben, mint egy biztositási iroda, mint egy uj énekeskönyv. Jajgató szívvel megirt segélyt kérő levelünkre választ nem kapunk. Mi tegyünk tehát?* szenvedés jogán bátorságot veszek magamnak és tiszteletteljesen felkérem konveniet, hogy a kormánnyal való egyezséget 'valami módon megvegye, vagy hogy ha szabadulásunkra való más ut nincs, lépjen azonnal érintkezésbe a magyarországi konventtel. Odaát háborgatás nélkül élhetnek a Csehszlovákiában született református lelkészek. Cseréljenek el bennünket és az állampolgárság halálos mérgü fulánkja egy nyomási a önmagától kiesik. Mi néma megadással hagyjuk el könnytől nedves fészkünket és megyünk csöndes karavánban a próféták utján, ha köztársaságunk, amelynek hü szolgái vagyunk, nem ismer velünk szemben irgálmat. Legvégső esetben járuljunk a Népszövetség elél Erősen hisszük, hogy akadni fog még valáhol a világon egy admi- I rális, aki megkönyörüi rajtunk és nem fogja ridegen elnézni negyven gályarab
