Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-01-07 / 3. szám
2. oldat Komáromi Lapok 1928. január 7. n bevált gyógyvíz vese és hőlyagbajoknát, anyagcsere zavaroknál, terhességnél, valamint szoptatós anyáknál. — Vértisztító és savoidó. — Legkitűnőbb ízű frissítő asztali víz. dón támadja és ócsárolja. A magyarság ez engesztelhetetlen nagy ellenségének kirohanását a cseh közvélemény egy tekintélyes tárgyilagos része is eliten, mert minden elfogu atlan ember tisztában van azzal, hogy ez a porszemből toronnyá felfújt eset nem alkalmas arra, hogy különösebb emóciót keltsen. Hrusovszky urat nem kell külön bemutatnunk, az 6 szereplése eléggé hír hedt*é tette nevét a magyar nemzeti kisebbség előtt, amelyet egy pillanatra sem szűnik meg gyűlölni és.amellyel szemben mindenkor a legnagyobb türelmetlenséggel viseltetik Vele tiszíá ban van mindenki s ezu tat sem vele akarunk foglalkozni De nem lehet kitérni most mi szereplésének érintése eiől azért, mert Hrusovszky Igorról mindenki tudja, hogy Benes külügy miniszternek legközelebbi politikai ba rátja, aki nyilatkozataiban és Írásaiban minden alkalommal a csehszlovák köztársaság ezidöszennti külügyminiszterének felfogását és véleményét szokta visszatükröztem Ebben az esetben sem lehet tehát mást gond >lni, mint azt, hogy aminek a förmedvenyben Hrusovszky kifejezést adóit, azzal a külügy. miniszter is egyetért, ha mindjárt nem is nyilvánosan, de hallgatagon És ha ez így van, joggal kérdezhetjük, hogy micsoda reális értéke lehet Benes úr, ama, tőle számtalanszor hal lőtt hiva'alos nyilatkozatának, hogy a csehszlovák köztársaság Magyarországgal jóviszonyra, megértésre ibrekszik és hogy minden reménye meg van arra, hogy a kéi szomszédos állam között teljes megegyezés jöjjön létre? 1 A Hrusovszky féle durva kirohanások és rágalmaik aügh a ttsznek jószolgálatot a két állam közti szomszédos viszony megszilárdításának, amely a béke kilenc dlk esztendejében is még mindég eléggé feszül(, épen azért, mert az ilyen és hasonió nekigyüraözések a talán kedvezően kialakulni kezdődő helyzetet ismét felborítják. Ha a külügyminiszter őszintén akarja a jó szomszédi viszonyt Magyarországgal, annak ilyen ese'ek alkalmával le hetne legértheiőbb kifejezést adni azáita*, hogy megfékezné a szomszédos állam elleni kitöréseket és maga sietne a közvéleményt tárgyilagosan tájékoztatni arról, ami valóban történt. A cseh sajtó arról nevezetes, hogy azonnal reagál mindenfele jelentébe,en eseményre, kétszeresen hiba tehát, hogyha ezt a sajtót még az olyan tónusban megirt cikkek is tüze'ik, amilyent Hrusovszky nemzetgyűlési képviselő ur, hozzá a külügyminisztériun magasrangu tisztviselője, megeresztett. Ilyen esetekben sokkal eredxiényesebb az önmérséklet, amely a diplomáciának egyik jól bevált erénye s amely az őszintén óhajtott békés viszonyt a két állam közön sokkal eredménye sebben szolgaihatja. Ezt azonban minden felelős állásban levő vezető politikusnak tudnia kellene. A maradékbirtokosok száma 1572-re emelkedett — jmuár 6 A földreform folyamán szétosztásra került maradékbirtokok kéidése a kép viselőház költségvetési vitája folyamán is szóbi kerüli. Különösen azoknak a révsora iránt érdeklődtek, akik marsdekbirtokot kaptak, A földhivatal elnöke megígérte, hogy beterjeszt ilyen névsón és közzé fogja tenni a közbíjárós neveit is. A földhivatal most kimutatást közöl az 1927. évi födreform rauikajá-ó1 és ebben a keretben közli a mar déKDir tokosokat kategóriák ßzerim. Es'érint a mutt év okióber végéig 1315 mara d'.kbirtokot létesítettek 109 925 hektár területtel, úgy, hogy egy mir dék birtok átlagosan 83 5 hetoar. További 257 marad mbiriokol a lefoglalt birtokok tulajdonosai a földhivatal beleegyezésével szabad kézből adták cl uj birtokoso-rak. Efzel a maradék bino »osos sráma 1572-re emelkedett 132,139 hektár terűiénél. Az uj birtokosok hivatás szerint követező csoportokra oszlanak: Volt nagybérlők 354 Voli nagybirtokon alkalmazottak 610 Kvalifikált mezög zdak 187 Kic erétés áítai te nem foglalt kisbirtosra osztott föld 111 Álam 54 Községek 36 Nyilvános területeik 38 Migantzstületek 5 Mezőgazdasági szövetkezetek 49 Humanitárius intfzétek 12 Részvénytársaságok 41 Mis igénylők 30 Légionáriusok 45 Öiszfsen: 1572 Negyven magyar földbirtokost érték nagy veszteségek a földreform revén. Kényszoregyezíégek a földreform végraiuj a»a során. —Milyen összegéről mondtak Is „önként“ a nakyö no osok. A prágai Bohémia két utóbbi s?ában húsz—húsz, összesen negyven nagybirtokos nevét kö li, amely nevek közül igen sok ismerős nevet talá unk, mivel a Bohémia környékünkből is felsorol több fő dbirtokost. Ezek a földbirtokok a földreform áldásaiban rés esültek. A földhivatal Az aggkori gyengeség általános fáradtság érzetét kelti Az izmok ernyed'ek, az idegek feszültek. Misszirozza magát A. L PA meníhol-sósborszesszel, ez fiissiti a vérkeringést, erő si'i az izmokat, frissíti az idegeket és növeli a muikaeröt. Permetezze lakását és mellék helyiségeit, ezzel fertőtleníti a levegőt. Kérjen kizárólag csak eredeti „Aipa“ sósborszeszt, sértetlen plombával! 923 kisajátította a birtokok nagy részét, A kisajátított birtokrészekért nem kaptak meg azonban a teljes értékét, hanem egy negyedét, sőt volt eset, hogy csak egy tizedét kapta meg a tu'ajdonos a kisajátított földrészekért. A Bohémia annak igazolására közli ezt a névsort és az egyes földbirtokosokat ért veszteségeket, hogy a kormány nem kötött a földbirtok reform végrehajtása előtt egyezséget a tulajdonosokkal, mert az egész ügylet lebonyolítása és a kapott kártáriiés a kényszer egyezségek jellegével bírnak. A Bohémia megjegyzi, hogy a felsorolt negyven fö dbir'okos vesztesége 170 millió 130 ezer K. Minthogy pedig S íovf-nszkóban és Rusziuszkóban eddig 1015 nagybirtokos részesült a földreform áldásaiban, ezek vesztesége több milliókra rúg. Alább felsoroljuk a környékbeli nagybirtokosok neveit és azokat ért veszteségeket : Fejérvdiy Géza Nagykesziben, Birtokát kisajátították, de az értékének csak a téritették meg, a régi birtokos vesztesége tehát 5,918 000 K. Kálnoky Sándor gróf Komáromcsicsón, A kártérítési összeg a birtok értékének */4 e, vesztesége 5,687.000 K. Kii'thy István, nyug. főispán Kol-Örök s?ereiem. Irta Mados György A józsefvárosi kiskorcsmábán csend volt, mélységes, szép, tiszta csend és megnyugtató, szelíd, alko nyati homály. Ilyenkor jobbizü az ital, melegebb hangulatokat ringat a szív és az emberi lelkek őszintén megnyílnak egymás előtt. Nemrégen,ilyen elárvult csendben, amikor csak magam voltam a korcsmában, nagyon halkan és nagyon félénken kinyílott az ajtó. Középkorú férfi vánszorgolt be a sönfésbe.Ko potf, foszladozó ember volt, talán a szive belseje is olyan, mint a ruhája. Fején horpadt keménykalap szomorkodott, arca vörhenyes sárga volt, pillái között valami régi bánat mécse virrasztott, ki tudja mi után vagy ki után és ki tudja, hogy miért? Mikor az ivó közepéig érkezett, rám emelte a tekintetét alaposan körülmustrált, aztán az asztalomhoz lépett és letelepedett- Szervusz, — mondta és nagyot sóhajtott Jóidéig nem s/ólt semmit, csak a borosüvegef nézte és bólogatott mint aki a gondolataival beszélget s közben a nyála csordul az ital után. Én csodálkozva néztem rá és már kutatni is kezdtem az emlékezetemben, a múltamban, az egész lepergett életemben Emlékezni próbáltam. Hosszú töprengés után valahová az iskolapadok közé vezetett az emlék Megtaláltam a múltamban ezt az embert. De én egy vidám, örökké mosolygó, fürtösfejü, boldog fiút láttam magam előtt egy okos kékszemü diákot, aki elé diadalmas jövőt jósolgattunk az iskolapadok közt Együtt érettségiztünk. Hogy azután mi történt vele, azt ö most maga mondta el. Könyökére támasz kodva, félig lehunyt pillákkal közömbösen, unottan beszélt. — Nem volt semmi fény az életemben Bármilyen zugát és megbújt távolát kutatom is a múltnak, mindig homályos szögletekbe ütközöm, mert ha valamikor egy egy pillanatra rábukkantam is az élet napsütött szigetére, titokzatos hatalmak tüstént más irányt parancsoltak és a kálváriák útjára tereltek. Talán nem is érdemes és nem is ildomos ma már erről beszélni, de mivel egy-két ragyogó gondolat s némely bizarr helyzet is megbuvik a múltamban, most igy bor mellett, az alkonyati homályban mégis el mesélem neked. Ott kezdem el, hogy harm ne esztendővel ezelőtt az újságírói pályára léptem, szép szándékkal, nagy hittel és a messze jövőbe nyúló reményekkel. A Reggeli Nagy Hírlap szerkesztőségében gömbölyifgettem a belüket, ott ábrándoztam a kulyanyelvek fölött és méregettem éjszakánként a végtelenség gondolatát, mert egyelőre nem kaptam más munkakört. Ebben az időben, újságírói életemnek talán a második esztendejében, valami jókedvű szél összesodort egy kis színésznővel A Hotel Nibelung halijában találkoztam vele először, a nagy csillár alatt. Olyan félénk volt a rá áradó fényben, mint az erdő tisztására kiszaladt özfiók, de olyan bűbájos, olyan ragyogó, mint az esthajnali csillag. Bemutatkoztam... Felcsillant a szeme. Csakhogy azt nem mondta, hogy engem keresett ebben a lármás emberrengelegben. Ereznem kellett, hogy valami különös tűz lobog a szeméből felém. Ettől a perctől kezdve már össze is tartoztunk Gondolataink, vágyaink. álmaink úgy szövődtek össze, mint friss szőnyegen a selyemszálak. Szerettük egymást Ő a Gyöngyvirág Színház művésznője volt. én a Reggeli Nagy Hírlap munkatársa. Az én nevem János, az övé Viola. ... Gyöngyvirág Szinház .. Reggeli Nagy Hirlap . Caffé Nibe íung.. Viola! .. Ó, úgy csengenek vissza emlékezetembe ezek a nevek, mintha aranypoharakkal koc cintgatna szivembe a Múlt. És ha most rájuk gondolok, feirajzik minden kisértő álma azoknak az éjszakáknak, melyeket Violával a Nibelung kávéház letompiiott fényű páholyában löltöltem el. Érzem a bűbájos illatolt, mely a hajából áradt, visszavillan bőrének fehérsége, a titokzatos hómező s lehunyt pilláim elé úgy rajzolódik ki most a finom arcéle. mint ahogyan akkor láttam, amikor egy lázasszivü pillanatban, az első csók után nagy szemével boldogan rámriadt. Ez volt az az idő, kedves régi cimborám — folytatta egyre csil logóbb emlékezéssel — ez volt az az idő, amikor tündéri táncot járt szivemben a boldogság s illatos virágzuhatagként omlott rám minden pillanat; Fiatal voltam, szerelmes voltam, jó voltam és tiszta voltam. De azért ebben a napfényes boldogságban sem hanyagoltam el a munkámat Pontosan bejártam a szerkesztőségbe Inam a cikkeket, írtam, Írtam a közönséges napi eseményekről, de olykor különleges szebb dolgokról is. Egyszer aztán azzal bíztak meg, hogy a színházi rovatba én gyűjtsem a híreket, később pedig már a krilikusi leendőket is én végeztem. Ekkor nyillott ki számomra a mennyországkapuja.Merí hál az csak természetes, hogy toliamat a nagy cél szolgálatába állítottam. Egyetlen tér vem.vágyamálmomaz volt, hogy Violá bői hires színésznőt csináljak Napról-napra őt ünnepeltem az újságban, d tirambusokat zengedeztem róla, lobogó jelzőkből glóriát árasztotiam a művészete köré és lassanként mint egy lángoló diadém, úgy ragyogott Viola az emberek előtt. Violából nagy színésznő lett. És én most már még pokolibb tűzzel szerettem. Egyetlen szerelmi vallomás volt az életem. De odabenn a szerkesztőségben remegve titkoltam minden! Arcom hideg volt és nyugodt, szemem meg nem rebbent, csak a szivem reszketett minden pillanatban — Violáért. Egyszer aztán — úgy emlékszem ősz volt ekkor — szobájába hivatott a szerkesztő. A boltozatos homloku, pápaszemes, komoly ur igy szólt hozzám: — Önnek kérem már. olvashatatlanul dagályos a stílusa Önnek minden kritikai megállapítása tulszaiad a célon és oktalanul áradozik, ha arról a hölgyről ir. Hát én ezt nem tűröm tovább, érti ? Irtózatos düh lángolt fel bennem. De a következő pillanatban már kitámolyogtam az ajtón. Rohantam egyenesen Violához. A színház öl tözőjében akadtam rá. A szemöldökét festette és csak úgy a kézitük-
