Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-02-04 / 15. szám II. kiadás

i

JL

1988. február 4.

Komáromi Lapok

3. oldal.

A magyar Hercegprímás első pásztorlevele.

— február 2.

Dr. Serédi Jusztinján bíboros hercegprímás január 29.-iki kelettel bocsátotta (ki első pásztorlevelét, amelyet az esz* ,tergomi főegyházmegye papságához intézett. A díszes kiállítású pásztorlevél homlokát a hercegprímás címere díszíti, közvetlenül alatta a felírás: Serédi Jusztinián, a római anyaszent egyház áldozár bibornoka, Isten irgalmából és az apostoli Szentszék kegyelméből esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása stb. stb. A klasszikus latin nyelven meg irt pásztorlevél többek közt ezeket tartalmazza:

— Nem vagyok én világossága hanem, hogy tanúságot tegyek Krisztusról, a Világosságról, akinek apostola és szolgája vagyok, a ti apostoltársatok és Krisztus titokzatos teste egy részének szolgája. Az Istentől reánk bizott híveket szavunkkal és példánkkal kell tanítanunk. Hirdessük tehát a keresztre feszitett Krisztust, nem az emberi bölcsesség rábeszélő igéivel, hanem a léleknek és erőnek megmutatásával. Legyünk tehát példaképe a nyájnak hitben, jámborságban, erkölcsökben, a fegyelemben, jó- és balsorsában, az Egyház és Haza iránt való buzgóság ban és az Istentől való minden törvényes hatalom iránti engedelmességben. Személyválogatás nélkül legyünk mindenkinek apostola és szolgája, a gazdagoknak és a szegényeknek, a jóknak és a gonoszoknak.

i hadügyminisztérium is cáfolja a mozgósítási híreket.

A nemzetvédelmi minisztérium hivatalosan közli Prágából: Az állam területének egy részén olyan hírek terjedtek el, hogy a hadsereget Magyarország ellen mozgósították. Ezeknek a híreknek az elterjedésére az az állítólagos körülmény adott okot, hogy a tartalékosok azonnali bevonulására kaptak behívó jegyet. A nemzetvédelmi minisztérium megállapítja, hogy ezek és a hasonló intézkedések minden alapot nélkülöznek és valószínűleg külföldről terjesztik azokat, azért hogy a lakosságot nyugtalanítsák. Tény az, hogy a tartalékosok

a rendes nyári hadgyakorlatokra kaptak behívót, az azonnali bevonulásra szóló behívók dolgából egyetlen szó sem igaz.

Nagyarányú orosz forradalmi megmozdulásról hoznak híreket a világlapok.

— február 2.

Ntwyorki jelentések szerint a világsajtóban erősen tartják magukat azok a nagyobbrészt Törökországból érkező hírek, amelyek szerint Oroszország déli részén komoly lázadás van és a felkelők meg a vörös csapltok heves küzdelmeket vívnak egymással. A lapjelentések szerint a szovjetunió déli határain lázadás tört ki, amely az eddigi szovjetellenes felkelések között a legjelentékenyebb. A parasztok nincsenek megelégedve a gabonájukért fizetett árakkal és ezért Trockij követőivel szövetkeztek a moszkvai kormányzat ellen. A szovjetkormány több ezredet koncentrált a a déloroszországi szénrendszer vidékén és az Azovi tengerpartjain.

A világhírű 10—20 és 15-30 HP.

MaCorraick lleeriiig Traktorok]

állandóan nagy raktáron a vezérképviseletnél: Bacher Rudolf - Melichar Fr. - Umrath r. t.

elállási központja Szloycnszkó és Potkarpatska Ituss’részére

Bratislava, Köztársaság-tér 38.

Telefon 17—07. Táviratcím t Kultúra. Kéiden árajánlatot

Azsupáni hivatal helyt adott a képviselőtestületi i választást megfeiebbező beadványnak és megsemmisítette Hacker Rikárd meg Lóránt István

mandátumát.

— Saját tudósítónktól. —

Ismeretes, a városházán uralkodó fx-lex állapot, amely ősz óta taifott már és amely a városi ügyek elintézésében is megérezíeüe káros hálását. Jóformán az év második hónapjában vagyunk és a városnak még min dig nincs meg az 1928 évre szóló költségvetése, Ennek a tarthatatlan át lapotnak vet véget a tizenhetedik órában a zsupáni határozat, amely eldöntőbe a megfelebbezett képviselőtestületi választást.

Mint köztudomású, a magyar nemzeti pár* nevében Bazsó Kornél megfelebbezte a november kO iki képviselő testületi választást, mert a szocialista munkások listáján jelölt Hacker Rikárd j és a hadirokkantak listáján első helyen szerepelt Lóránt István állampolgársági

Komárom, február 3.

ügye nem volt rendezve a választási névjegyzék összeírásakor, csupán közvetlenül a választás előtt kapták meg állampolgárságukat. A városházán általában az volt a vélemény, hogy a zsupanáfus nem fog helyt adni a felebbezésnel? és a két tag mandátumát jóváhagyja. így nagy meglepetést okozott a zsupáni hivatal döntése, amely tegnap, pénteken érkezett meg Komáromba. — Eszerint

a zsupáni hivatal helyt adott a felebbezésnek és megsemmisítette Hacker R chárd és Lóránt István mandátumát,

noha Hacker még október 15-ike .előtt és Lóránt november 15 ike előtt, tehát mindketten a november 20 iki választások előtt szerezték meg csehszlovák állampolgárságukat. Lorántnál az is kifogás tárgyát képezte, hogy neve egyáltalán nem szerepelt a választási névjegyzéken. A képviselőfestülelből iiyen módon kieseit Hacker Rikárd helyébe Galgóczy János hajóács kerüU, Lóránt István helyett pedig Farkas Peter lett városatya, aki a második helyen volt jelölve. A képviselőtestületi választás most már ilyenformán jogérvényes lett és a járási főnökségnek nyolc napon beiül kell a törvény értelmében kiirnia a városbiró választást, ami a közeli napokban most már .biztosan el fog dőlni s igy remélhető, hogy az uj városházi garnitu■ rával az eddigi ex !ex állapot helyett újra megindul a várva várt építő munka.

5555555

Keresek kisebb bázat vagy telket megvételre.

Cím a kiadóban.

— Magát elhagyni?... Nem... nem .. hiszen szeretem magát. Igen, ez rettenetes, magát is szeretem és a kis kék szobámat, a soklánrpás, soktükrös há; unkát és a kertet ... Istenem, hogy miért is kell magának ezt a fájdalmat okoznom. De ha nem követem: Kajetán tőrt márt a szivébe... és akkor én is meghalok .. . Igen, hozzá kell mennem feleségül, mert ő az én első szerelmem...

— és avval Malvina ájultan terült el a virágos heverőn.

Mit volt mit tenni. A derék férj beleegyezett és bár meg szerette volna fojtani az andalu2Íait, mégis ráált, hogy Kajetán vigye el Malvinát a válópör befejeztéig a nagynénjéhez, egy rigolyás öreg dámához, aki a szomszéd községben lakott és valaha állítólag Donna Grázia néven pirettezte át a világot. Csak azt kötötte ki, hogy hetenkint egyszer meglátogathassa őket, ha netalán Malvinénak valamire szüksége lenne. Ebbe Kajetán, — tekintettel a súgó szőlejére és gazdag öreg nagybátyjára,

— szívesen beleegyezett.

Aztán a derék súgó összecsomagolt mindent, amiről csak gondolta, hogy Malvinénak szüksége lehet rá az utón. A sáljait, a szmargdjait, egy strimpftiben félretett aranyakat, egy thermafort teával, egy lábmelegitőt (tudniillik decemberben történt a dolog, egy kosarat, amelyben sült kappan, torta, édesbor és csemege volt csomagolva. Mikor a szán előállt, pehelypaplannal és divánpárnákkal bélelte ki Malvina helyét. És mikor Malvina sürü könnyhullatások között, mikö.ben nem akart leszakadni a súgó nyakáról, — mégis fölszállt, — egy plédet terített a lábára. Aztán a súgó tanácsokkal látta el Kajetánt Malvina szokásait és egészségét illetőleg. Viszont, Malvina megcsókolta a súgó kezét és intette, hogy vigyázzon magára. Ha megfázik, igyék hársfa teá I ne dohányozzék este és tegye a lábdunyhát a lábára.

Az utolsó pillanatban, mikor már indulni akart a szán, kijött a színházi

kapusné egy bebugyolált csomaggal és kérte Malvinát, hogy mivel ugjis ulba ejti, nézzen be avval a kapusné testvéréhez egy percre és hagyja ott. Mert neki fel kell utaznia két napra a fővárosba, Malvina ujjongva kapott a meg bizatáson. A batyuból ugyanis egy kis gödrös arc mosolygott feléje, a kapusné kislánya. Úgy látszik, az utitárs nem volt Ínyére Kejettának, mert mormolt valamit a foga közt. Aztán a lovak közé csapott és a szán csakhamar eltűnt a zokogó súgó és könnyező kapusné szeme elől,

— Ó, végre életem sark csillaga 1 — kiáltott fel Kajetán és magához akarta szorítani Malvinát. De Malvina, aki az ölében tartotta a kapusné kislányát, félrehuzódott,

— Nem, nem Kajetán — szó), — a mi szerelmünknek tisztának kell marad nia. Csak az esküvő u!án engedem megcsókolni magamat.

Kajetán kissé bosszúsan vette tudomásul a dolgot és egy barátságtalan pillantást vetett a bugyorra Malvina ölében, amely kis hüvelykujját szopogatva édesdeden szunyókálni kezdett.

— Bolondság volt még ezt a gyereket is felvenni a kocsira — szólt Kejetán.

— De mikor olyan aranyos — mosolygott Malvina és egy csókot cuppantott a csöppség pufók arcára.

— Ósziutén megvallva, — szólalt meg újra Kajeián, — egy kicsit mulatságosabbnak képzeltem ezt az utazást.

— Ó Kajetán, ne vétkezzen, hát kell megának ennél mulatságosabb ut. Nem vagyok én maga melletti

A szánnak az erdei tisztáson kellett keresztülvágnia. Különös kék árnyat kapott minden. Kéknek tetszettek a fenyők és a bársonyos fehér hólepel. De a fákról egyszerre éles jégtüskék sodródtak az utasok arcába. Barátságtalanul hideg lett. Végre kiértek az erdőből.

Nagy hómezőn haladt át a szán. Kejetán hátratekintett,

— Ejha 1 — kiáltott egyszerre ijedten. Aztán újra: — Tyűha 1

— Mi az, én életem világitó-tornya? — tekintett rá Malvina ábrándosán.

De Kajetánnak ez egyszer nem volt érzéke az érzelmes jelenetek iránt. Sápadtan hátrafelé mutatott,

— Mi az? — kérdezte Malvina. Messze tőlük a hómezőn, két mozgó árnyék közeledett.

— Bizony ezek farkasok — nézett Kajetán bizonytalanul Malvinéra,

— Ab, farkasok és magának most meg kell ölni eket 1 — sóhajtott Malvina, akinek zavaros fogalmai voltak az efféle ügyektől, bár a farkasoktól világéletében félt.

— Vagy ők ölnek meg minket! — viccelt Kajetán.

— Ó, milyen jó, hogy maga most velem van és nem történhetik semmi bajom — szólt Malvina.

— Kérem, ne áltassuk magunkat — felelt Kajetán türe’metlenül. — Itt nem babra megy a dolog.

A két elnyúló árnyék veszedelmesen közeledett. Kajetán megcsapta a lovakat, de a távolság köztük és az árnyak közt csak nem fogyott. Malvina Ksje tánra tekintett, Kajetán arca sápadt volt és nagy félelem tükröződött rajta.

— Ha máskép nem megy, kidobjuk azt a porontyot a kocsiból, hogy megmenekülhessünk — szólt zordonan.

— Ezt! Itt az ölemben?! Csaknem beszél komolyan?

— De nagyon is komolyan beszélek. A farkasok mindjárt elérnek bennün két és szétmarcangolnak. Itt csak egy segit már. Oroszországban is igy tesznek az emberek. Ki avval a poronttyal, A sors akarta, hogy magunkkal hozzuk.

— Én nem bánom, Oroszországban akármilyen szokások vannak — jajdult föl Malvina, — de én ezt a gyereket ki nem dobom, aroig élek, Nem, inkább meghalok.

— De értse meg, Malvina, az életünkről van szó. Válasszon hát, mi haljunk meg, vagy ez az idegen gyermek. Aztán nem is bizonyos, hogy a

farkasok fölfalják. Romuluszt és Remuszt farkasok nevelték fö’.

— Azok hazudtak magának ! — kiáltott föl Malvina fölháborodva. — Csak ne higyjen nekik. De én sohasem egyezném bele, hogy szegénykét farkasok neveljék, föltéve a legjobb esetet. Ó, Istenem, Istenem, itt a büntetés — zokogott föl Malvina, miközben Kajetán vállára borult, de az meglehetős gyengédtelenül tolta el őt magától és teljes erejéből ostorozni kezdte a lovakat.

— Jaj szegény lovacskák 1 — szörnyüködött Malvina. A szán nagyot szökött. A csöppség fölébredt Malvina ölében és sírni kezdett, Kajetán hátratekintett. Az árnyak villámsebesen kúsztak közelebb, egyre közelebb. ^

Kajetán homlokát kiverte a verejték. Malvina föltekintett rá.

— Kajetán, drága Kajetánom, — kapaszkodott a férfikarjába. — 0, én lovagom, tudom, hogy engem féltesz, de én nem félek, egy cseppet sem félek, amig te mellettem vagy. Tudom, hogy veszély nem érhet, mert hős vagy, rettenthetetlen oroszlánszivem, tel

— És ha széttépnek bennünket ? 1

— szisszent föl Kajetán.

Malvina ég felé emelte tekintetét. Egyszerre, mintha az egész valója megrendült volna, átszellemült az arca.

— És ha a sors úgy akarja, hogy együtt haljunk meg, hogy együtt haljak meg veled I 0, milyen gyönyörű apoteozisa lesz ez a mi halhatatlan szerelmünknek I Mint Rómeó és Julia . . mint az első keresztények az arenábaD . Látom szemedben a hősi tüzet ... Ó, Kajetán, haljunk meg együtt. Ez a sors ujjal

— Nem, köszönöm, nem kérek belőle — szólt Kajetán nyersen és boszszusan föikacagott. — Legyen hát okos, lássunk utána, hogy meneküljünk . , .

— A haja csapzottan hullott az arcába. — A gyereket dobja ki rögtön a kocsiból, talán időt nyerünk vele.

— Ó Kajetán, ne mondjon ilyeneket