Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-07-30 / 91. szám

4. oldal

Komáromi Lapok

1927. jalius BO.

tudjuk, milyen jogcímen, hiszen tudott dolog, amit még dk sem vonnak kétségbe, hogy a Csallóköz és a Mátyusfölde — Garamvöígye — szinmagyar terület volt mindig. Egyes kótyagos nacionalisták, akiknek a fejébe ment az ezeréves „elnyomás“, elvetik a sulykot és azt állítják, hogy a Csallóköz is elmagyarosifott szláv terület, de hát az ilyen fecsegéseket senki komolyan nem veheti, mert ez a ki nem aludt mámorból származik. Majd egyszer elmúlik a kaccenjammer is és akkor a politikai józanság hatja át az elméket. Mi türelemmel várunk.

Azonban a harcias szlovák lapok sokkal tovább mennek a rózsahegyi orákulumnál és azt az állítást kockáztatják meg, hogy a magyarokat leverték és a nekik Párisban a magyarok megkérdezése nélkül odaítélt szinmagyar területeket is a harc jogán tartják örök időkre a magukénak. Hlinka sokkal szerényebb, mert csak ezer esztendőről beszél. A Slovensky Dennik ellenben az örökkévalóságról. Kívánjuk neki, hogy az mielőbb fényeskedjék neki. Azzal azonban adósak maradnak ezek a harcos nacionalisták, hogy hol hódítottak meg bennünket, milyen harcokban foglaltak el és hol aratták azokat a nagy győzelmeket, amelyekre hivatkoznak.

Tudomásunk szerint itt, ezen a területen harcok a háború alatt nem folytak. A bolsevik támadás idején voltak harcok, de ezzel kár dicsekedni, hiszen a támadóknak Párisból parancsoltak megállást. Győzelemről itt sem lehet beszélni.

Mi tehát akárhogyan emlékezünk, nem tudunk felfedezni olyan magyar vereséget, amelynek alapján velünk, mint legyőzőitekkel lehetne bánni, pláne elbánni. Tudomásunk szerint a magyar katonát senki sem győzte le a világháború alatt. Az Osztrák-Magyar Monarchia vereséget szenvedett, mert elfogytak a készletei és a szocializmus és a defaitizmus aláaknázta a frontokat. Az általános titkos választói jog, a Galiieit-kör, a radikalizmus, amelyből | azután kivirágzott a bolsevizmust meg- j előző őszirózsás úgynevezett fórra- | dalom, azután pedig a százharminchárom napos rémuralom.

De hit nem találunk a világháború ban egyetlen olyan momentumot sem, amely a magyar katonára árnyékot vetne, sőt az egesz világ az angoloktól kezdve egészen a riff kabilokig elismeri, \ hogy a magyar vitéz katona volt, mert f magát soha meg nem adta és teljesít- | ményei a világháborúban igen sokszor ^ páratlanul állottak.

A harcias szlovákok, akik úgy gyű- jj lölnek bennünket Rózsahegytől a Slovensky Vychodig, most annyira ragaszkodnak hozzánk, hogy csak háború utján adnának oda, ha fegyverrel hódítanának vissza bennünket. Legyenek nyugodtak, erre nem fog kerülni a sor. Roihermere lord nem ezt akarja. És mi sem akarjuk a háborút, csak az igazságot akarjuk nagy jódolgunkban. Erre várunk kilencedik esztendeje és 1 tudjuk azt, hogy az igazság, a mi f igazságunk nem jár gyorsvonaton. A j gyümölcs lassan érik és nem máról j holnapra, de egyszer mégis csak megérik. j

Azután megelégedésünk már olyan j nagy, hogy már alig lehet kívánságunk, ami ne teljesült volna. Amire Roihermere olyan kiváncsi, hogy mi is lett azokkal j a lefoglalt magyar földekkel, kik kapták í meg azokat és milyen áron, továbbá, j mi is az a maradékbirtok: ugyebár ; teljesen ártatlan dolog, olyan kis poli- j tikai tréfa, amely nem megy vérbe: j hiszen ezek a földjüket leadott magyar nagybirtokosok kaptak a birtokuk hold- | jaiert hétszáz koronát olyan állampapi- i fosodban, amelyet eladni sem nem lehet, sem nem szabad, tehát az üzlet egészen elfogadható. Hogy az ezrével elbocsátott szegény magyar gazdasági cselédek nem jutottak földhöz, ez egyenlő értékű a gazdasági felszabadítással, tovább nem lesznek rabszolgák és röghöz kötött munkások, mivel megkapták az általános, titkos és községenként gyakorolható választói jogot, amelynek alapján politikailag teljesen szabadok és énekelhetik, ameddig a tüdejükből kifér: hogy Fel, fel ti rabjai a földnek, Fel, fel te éhes proletár!

Nem lehet kívánságunk tovább, mert az állami hivatalokban nagy számmal vagyunk alkalmazva, a hadseregben-, melynek hivatalos nyilatkozat szerint a magyar a legjobb katonaanyaga-, avezérkartól lefelé mi foglaljuk el a jó pozíciókat és a mi tisztjeinknek számították be a háborús esztendőket huszonöt esztendőknek. Ugyebár igy van? Nyugdíjasaink elégedettek, a magyar munkás dolgozhatik, amennyi munkabírásából és munkakedvéből kifér! Gazdaságilag nem csak hogy künnvagyunk a vízből, hanem gyönyörűen fejlődünk és a bukdácsoló bankjainkon nem hajtanak be visszamenőleg százezrekre menő adóhátralékokat! Folytassuk?

A kisebbségi magyar a legelégedettebb állampolgár, akinek az adófronton teljes a nyugalma és soha sem kérdezik tőle, hol született az apád és az öregapád, meg annak az apja. A lex Szent- Ivány Dérer már megszüntette a numerus clausust az állampolgárság terén és nyolc nap alatt mindenkinek rendbe jön az illetősége, mert minden hivatal a kezére járl ?

Középiskolát, egyetemet végzett gyermekeink elhelyezkedhetnek-e alkalmas állásokban, válaszolj magyarom? Mi hiányzik még boldogságodhoz a kisüstön kivül, ugyebár semmi ? Finánc, csendőr szívesen látott vendéged, akinek megtörülöd a helyét, ha asztalodhoz ülteted 1

Ezt álmodja rólunk Rózsahegy és a csehszlovák nacionalizmus, azaz nem álmodja, hanem ezt rajzolja a külföld felé. A tükröt azonban nem mi tartjuk így elé, görbe tükör az, amely Potemkin falvakat rajzol. A miénk egyenes, amely nem szépít, hanem a valóság képét mutatja.

Ilépipari remekek a komaromi kiállításon.

A martod kézimunkák diadala a svájci kiállításon. — Messze felülmúlták a többi kiállított tárgyakat. — A komáromi kiállításon csodálatosan szép dolgokat lát a közönség. — A magyar lakta területek népiparának bemutatása.

Amint már többször említettük lapunk hasábjain, Komáromban aug. 14—21- ike között nagyszabású mezőgazdasági, ipari és néprajzi kiátiitás lesz, amelynek arányai annyira kibontakoztak, hogy már régen tű lépték a vidéki kiálíitások* méreteit.

Különösen sok értékes, érdekes és művészi értékű dolgokat fog magába foglalni a néprajzi kiállítás. A kiállítás e részét rendező hölgy bizottság egyik agilis és a kiátiitás érdekeit szivén, leikén viselő vezető tagjával volt alkalmunk beszélgetni és ő a következő érdekes nyilatkozatot tette:

— A kiállítás néprajzi osztálya csodálatos kincseit fogja tartalmazni a magyar nép ízlésének, a magyar nő keze munkájának. Nemcsak a Komárom' környékbeli falvak néprajzi termekéit fogja bemutatni, hanem a magyar lakta kerületek népipara majdnem teljes számban fel fog sorakozni a kiállításon. Egészen uj kerületeket fedeztünk fei, amelyekről eddig az iparművészek, a népipar kutatói mit se tudtak.

— A magyar nép ugyanis zárkozott

—, juiius 29.

! Az angol félhivatalos szerint az utódállamok nemzetiségeinek asszimilálódni kell (?)

A Times foglalkozva Roihermere lord akciójával, megállapítja, hogy az utódállamoknak súlyos gondjai vannak, de Magyarországnak is, amely területi váltóztatásokat követel.

— A monarchia utódállamai — írja a Times — tele vannak panaszokkal s különösen Magyarország most hangosan kiált területi változtatások után, Ilyen változtatások azonban

háborúba kevernék Magyarországot szomszédai többségével, ami viszont megbonthatná Európa békéjét.

Angliában, Franciaországban vagy Olaszországban senki olyan ember, aki tudatában van felelősségének és a középeurópai helyzetet ismeri,

természetű és nehezen nyitják meg a falu asszonyai a tulipános ládát, az almáriumot, a fiókos sublótot, hogy megmutassák az azokban rejlő kincseket. Mi azonban jobban a szivükhöz férkőztünk és csodálatosan szép dolgokat találtunk a vidékeken.

— Az eddigi féltve őrzött kincseket megnézni azonban csak nekünk szolgált gyönyörűségül, de mi azt akartuk, hogy a komáromi kiállítás sok ezer és ezer látogatói is gyönyörködhessenek azokban. Sikerült igen sok értékes dolgot megszereznünk a kiállítás tartamára.

— A komáromi közönségnek az a része, amely érdeklődik a népipari termékek iránt, azt hiszi, hogy már nagyon jól ismeri a mariosi, a hetényi, imelyi, marcellházi, szentpéteri nép piri termékeket, a kézi munkákat. Milyen nagy tévedési Elmondhatjuk, hogy a kiátiitást előkészítő munkánk alatt valósággal újra felfedeztük ezeket a Komárom környékbeli falvak népművészeti kincseit. Mennyi remeke a magyar ízlésnek, a magyar női kéz áldott munkájának, a magyar szorgalomnak, a magyar tudásnak, a magyar művészetnek. Csodálatos termékei a magyar alkotó erőnek.

— Azok, akik azt hiszik, hogy nagyon jól ismerik Martos, stb. falvak népművészetét, csodálkozással fogják látni, hogy dehogy is ismerték eddig. Majd most, a kiállítás alatt fogják megismerni.

— Eddig az volt a tétel, hogy a város intelligenciája tanítsa ízlésre, művészetre a falu lakosságát. Itt a komáromi kiállításon meg fog fordulni ez a tétel, mert a kiállítás gazdag néprajzi kincsestárában látni fogjuk, hogy bizony, bizony mi városiak fogunk tanulni a falusiaktól. Uj motívumokat, uj felfogást, uj irányt, uj ízlést, amelyes a falun már régiek, csak nekünk, városiaknak tűnik fei az újság ingerével. A női kézimunkát szeretők, a divatáru üzletek, kézimunka, himző intézetek vezetőinek a figyelmét már most felhívjuk e cjodás uj dolgokra.

— Hogy pl. a martosi kézimunka micsoda speciálitás, arra nézve, jellemző az alábbi eset. Kutatásaink közben találtunk több régi csipkét és kézimunkái, amelyeknek izleses művészi motívumai finom kidolgozása még a laikust is meglépték. Ebből a régi dolgokból egy kis kollekciót állítottunk össze és beküldtük a svájci nemzetközi kézimunka kiállításra és a hatása minden képzeletet felülmúló volt. A kiátiitás rendezősége azt irta, hogy a martosi csipkék olyan nagy művészi magasságban állottak a többi rengeteg anyag felett, hogy a zsűri úgy határozott, hogy mint versenyen kivüiít kezeli a martosi csipkét.

— Kell-e ennél nagyobb dicséret a martosi csipkékről?

— A gyűjtési munkákat kiegészítjük azzal is, hogy a többi érdekes, értékes dolgokat, amelyeket lehetetlenség mind behozni a kiállításra, lefényképezzük és albumokat készítünk és úgy mutatjuk be a kiátiitás látogatóinak, akik csodálatos szép dogokat fognak ott látni.

nem járulhatna hozzá ebben a pillanatban ilyen kezdeményezéshez.

Az ilyesmi talán hasznos volna egyikmásik ország belpolitikai fejlődésének, da nagy kárára volna valamennyi utódállam igazi érdekeinek. Az a cél, amelyet ezekben az országokban minden hazafinak követnie keli, csak az lehet, hogy a népeket elterelje a megvalósíthatatlan aspirációktól és koncentrálja őket a belső problémákra.

Az utódállamoknak a határaikon belül kell asszimilálniok(?) a nemzetiségeket és közös nemzetiség kérdésével kell eldönteni azokat(?)

A Times szerint a leghelyesebb lenne, ha az utódállamok lebontanák a vámsorompóikat, ami előre vinné a béke ügyét.

A francia félhivatalos a győzők jogaira hivatkozik és természe-Rothermere lord akciójának élénk visszhangja a külföldi sajtóban.

Budepest, Vili. kerület Baross tér 10. Telefonszám : J. 330—82, 331—83.

A főváros legnagyobb és legkényel- EM raesebb szállodáinak egyike 200 szó- B b&val, a Keleti-pályaudvar érkezési I oldalával szemben. Központi gőz- | fűtés, állandó meleg és hideg víz- I szolgáltatás. Szobák 3 pengőtől felp jebb. Kitűnő konyha. Fsjborok. gj

Családi kávéház elsőrendű cigányzenével, nyári terrasszal. Különtermek.

tesnek talalja, hogy Magyarország tiltakozik Trianon ellen.

A párisi Temps hosszú cikkben foglalkozik Közép-Európa három aktuális problémájával, a becsi válsággal, a romániai uralkodó változással és a trianoni béke reviziójának kérdésével. A lap szerint

a közép európai status quo lényegtelen módosítása is a világháború eredményeinek teljes felborulásával járna, miáltal a legyőzőitek a győzők jogait vennék el. Természetesnek találja Magyarországnak tiltakozását a trianoni szerződés ellen,

azonban semmiből nem lehet következtetni arra, hogy Rothemere akcióját

I5 a hivatalos angol kormány is támogatná.

Francia hang arról a középeurópai pokolról, amit a békeszerződések okoztak.

A Le Tempson kivül még több francia lap ád megnyilvánulást a francia kormány álláspontjának, noha Franciaor- I szágban egyre nő a szellemi élet ki| valóságainak az a gárdája, amely 1 Európa boldogulásának útját a béke| szerződések igazságtalanságainak megjj szüntetésétől várja. Legutóbb Jules \ Romains a L’iiiustraíionban irt egy l gyönyörű cikket a mai Magyarországról,

\ újabban André Olt a híres francia pu- I blicista védi Magyarország ügyét és I éles hangon kei ki Trianon ígazságj — A békeszerződések pokollá vál■ toztatiák az életet Középeurópában — i Írja — a népeket gazdaságilag és pénzügyileg iegyöngitehéi. A francia nemzet ■ is azért van nyakig az adósságokban, l mert a békeszerződések következtében | egész Európa tönkrement.

| — A külföldi cseh sajtó azt hirdeti

i — írja tovább Andre Ott — hogy Csehjj Szlovákia a legeszményibb jogok hazája, i ahol nemzeti elnyomásnak, társadalmi £ igazsagtalanságnak híre sincs. A valóf sagban azonban üldöznek minden nem\ zenséget, különösen a magyart.

■ A szerző ezután külön fejezetben pon, íos adatokkal igazolja, mint üldözték \ ki szinmagyar vidékről mindazokat, f akiket politikailag megbízhatatlannak r tartottak, mint zárták be egymás után j a magyar iskolákat és tiltották el a s tanárok, tanítók százait hivatásuk gya- I korlásától.

£ A valódi béke megteremtésének első \ akadálya az a szellem, amely a francia 1 külügyminisztériumban él. A második ] akadaiya a sajtó.

A francia újságok kibéreit lelkű | emberek kezében vannak, az igazságot nem lehet megírni Európáról, mert a francia sajtó megvan vásárolva, az összes külpolitikai kér| désekről szóló tudósítások és kommentárok meg vannak fizetve.

| A francia politikusok abban bíznak, ! hogy a kisantant biztosítja Franciaor- I szag békéjét.

Í — Europa képe sivár — fejezi be I cikkét — nyomasztó államadoságok, elviselhetetlen adóterhek, óriási vámok, I amelyek megbénítják az ipart és a í kereskedelmei, ezeknek nyomában jár íj a drágaság és a nyomor. A belső rendet f mindenütt csak finánccal és csen| dőrrel lehet fenntartani.

Mindennek oka, hogy széldara- I bolták az országot és nyájak mód| jára tereltek össze soha együtt nem | élő népeket.

I Jules Sanerweln általános lokar- I nizálodást javasol a közép európai hatalmaknak.

I A Matinben, amely újra nagyon I közel áll a francia kormányhoz Jules