Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-07-30 / 91. szám

1927. julius 30.

Komáromi Lapok

3. oldal.

Hogy az olasz professzor nyilatkozata mennyire fedi az olasz hivatalos körök álláspontját is, mi sem hizonyüja jobban, mint az a tény, hogy például az olasz hivatalos lap, az „Impure“ egyisc legutóbbi számában a következőket irja:

— Itáliának rokonszenvvel kell te kinteni Magyarország felé, mert Középeurópában az egyedit i ország,

amely a rend biztositéka.

Az „II terrere“, az olasz külügyminiszter szócsöve, a következőket írja :

— Ha elérkezik az a nap, amidőn KOzépeurópában he yreállitjáü azt a nemzetközi egyensúlyt, amely nem a történelem és a földrajz helytelen ismeretét ryuj ják, hanem az igazságon, az e ső ország, amely ennek hasznot veszi, kétségtelenül

Magyarország lesz.

Komáromban megint felborult az egységes üzleti

zárérarend.

A Kereskedők Tesiiilete járjon el a legszigorúbban a zárórend megszegőivel szemben

— julius 29.

A „Komáromi Lapok“ már többször foglalkozott az Oale*i zárórarenddel és erélyes alláífogiaiásának tudható be nagyrészt, hogy a zár itarend egységesítése, annyira amennyire, megtörtént Mint köztudomású a kereskedők előtt, az egységes zárórarend megállapítása végett először 1919 ben indult meg a mozgalom és akkor a zárórát esti 6 órában állapítottak meg. Ez a 6 órai zárórarer d, mint később bebizonyult, nem volt teljesen megfelelő, főkent azért, mert egyes hivatalokban, üzk mekben stb. c^ak 6 órakor ért véget a munka s igy a közönségnek este már nem volt alkalma a szükséges vásárié sokat megtenni. Később ez a záróra rend megszűnt és az üzletek zárása az esti 7, iile v;; 8 óráig tolódott el.

Azóta az üz'etek zárása és nyílása teljesen önkényesen történt, a kereskedők kedve szerint. Az űztetek nyitásé ban és zárásában nem volt semmi rend, vagy korlátozás Voit-ik egyes kereskedők

helye még most is sajog.

— Nem a baltaütés fáj neked, hanem a háromszáz forint 1 — Llelt a bátyja. — Pdig nincs igazad, mert nekem életkérdés volt akkor az a pénz

— Gyönyörű életet szereztél belőle! — felelt Mátyás és a major felé kezdte terelgetni a birkákat.

— A sors igy akarta, — felelt a bátyja — és a sorsát senki el nem kerülheti.

Mátyás bosszúsan dörmögott valamit, aztán rászólt:

— Eredj a juhok előtt. — Nem volt bizalma, hogy hátul engedte volna menni. Hátha elhajt egy két birkát.

Aztán elindultak.

Elől a rongyos Csavargó, utána a nyáj, oldalt a punoi, hátút Mátyás.

Lassan mentek, mint valami temetési menet, de azért Mátyásnak úgy tetszett, hogy nagyon is gyorsan haladnak.

Jaj, csak világással el ne érjék a majort 1

Szürkület volt, mire hazaértek. Csak néhány gyerek ugrált a tágas, nagy udvaron. A béresek hátul, a kutnál itattak. A kocsis meg még haza sem ért. A számadó is bent ül valahol a falu kocsmájában.

Mátyás az akoiba terelte a birkákat, aztán odaszólt a bátyjának:

— Gyerünk bel

A nádtetős, kis egyszobás cselédház konyhájában pattogva égett a rőzse a nyitott tűzhelyen Egy hatéves forma fiúcska rakta a lobogó piros lángokra a rozsét s izgalomtól kipirult, gondtalan arcán meglátszott, hogy igen nagy gyönyörűséget okoz neki ez a primitív szórakozás.

A tűzhelyen vas háromlábú fazék fortyogott. Oldalt egy pádon alacsony, vézna asszonyka ült és krumplit hámozott s mikor Mátyás az idegennel belépett, bámulva emelte rájuk apró, fekete szemét.

— No asszony, kész-e a vacsora ?

Az asszonyka megrebbent, mint a

nemcsak a külvárosban, de a belvárosban is, akik este 9 óráig is nyi va tartották üzletüket, sőt egyesek még vasárnap dé man is nyitva tartják boltjukat, ami ugyancsak azért történhetett meg, mert a rendőrség a vasárnapi és köteles munkaszünet megszegését nem kisérte a szükséges etéllyel és figyelemmel. A vasárnap délutáni záróra alól nincs törvény megengedte kivétel.

A záróra be nem tartásában elsősorban azok a kereskedők vezettek, akik nem dologoznak alkalmazottakkal, vagy legfeljebb 1—2 mindenessel, aki inas is, segéd is, kifutó is egyszemélyben. Kétségtelenül azért, mert nem kell tekintettel lenniük az alkalmazottakra, akiknek szintén van joguk a pihenésre, de magának a munkaadónak is. Ezek azutan a zárórát kitolták annyira, mig éppen megfelelt nekik.

Természet» sen ehhez a zárórához voll kényte'en igazodni a másik, ugyanazt a szakmát képviselő kereskedő is, ehhez meg a harmadik és a többi, meri igy kívánta a legelemibb üzleti gondolkodás, hogy a vevőt megtartsa magának és ne a konkurrens üzletbe kényszerese azt. Ennyi altruizmus a keresddői életben igazán magától érletődő.

A kereskedő érdeke mellett azonban a munkaadónak szem előtt kell tartani a mások érdekét is, alkalmazottjainak érdekét, akiit szintén csak emberek és törvényi s joguk van a pihenésre. De az üzleti érdek is úgy kívánja, hogy az alkalmazottaknák legyen alkalmuk kipihenni a napi fáradisagot, hogy másnap friss erővel, uju'tan álljanak munkába és készséggel szolgálják ki a vevőközönséget. A nagyközönség érdekeit sértik tehát elsősorban azok a ke resbedők, fckik nincsenek tekintettel az üzleti alkal nazottakra, nem is szólva arról, hogy durván megszegik a szociális érzést és a társadalmi szolidaritást és a mindenkit kötelező megállapodást és az adott s ó szentségét. Mint ismeretes, a csehszlovák kormány az egész köztársaságra kiterjedő egységes üzleti zárórái endet törvényjavaslattal fogja szabályozni. De addig ma is, a legtöbb város saját szabályrendelete szerint szabályozta ezt az Ügyet.

Komárom azonban mindezideig nem rendelkezik ilyen szabályrendelettel, mivel felterjesztett szabályrendeletét meg nem hagyta jóvá a minisztérium.

félős kis veréb

— Most értem csak haza, — mondta mentegetőzve, — hiszen tudja kend, hogy a városban voltam.

— Édesapám, nézze csak ! Uj csizmát ho/ott édesanyám a városból. — A/zal már vitte is, mutatta a kis csizmákat az apjának.

Mátyásnak mosolyra derült a képe. Most hirtelen eltűnt az arcáról minden gond, minden aggodalom.

A fiát nézte, meg a kis czizmákat. El is felejtette hirtelen, hogy a másik sötét ember is ott áll a háta mögött.

— Jó-e ? — kérdezte. — Nem szolit ?

— Nem szőrit 1 — mondta boldogan a gyerek, azután tovább élesztette a tűzet.

— Hát, ha a vacsora nem kész, — mondta Mátyás a feleségének, — akkor még ki megyek a birkákhoz. Majd ha készen lesz, küld ki értem a gyereket. Addig beszélgethetsz a bátyámmal. — Azzal, mintha csak még most venné észre, megjegyezte: — Ja, igaz is ám, ez itten a bátyám I

Azzal hirtelen kifordult a konyhából és hátra ment az istállóba.

De alig tett-vett ott valamit, utánaszaladt a fia.

— Na, mi az, kis cselédem ? — kérdezte Mátyás. — Talán kész már a vacsora ?

A gyermek még lihegett a szaladástói.

— Nem kész. — mondta — csak kígyüttem, mert...

— Mér gyüttél ki ?

— Mert félek attól az embertől.

— ’Sz az a nagybátyád!

A gyerek kétkedő, kutató szemmel nézett az apjára, hogy nem tréfál-e csak? Azután meggyőződéssel mondta :

— Olyan, mint az ördög.

Mátyás nem felelt semmit. El sem

is küldte a gyereket. Tovább tett-vett a fiúcska meg ott tib- lábogott körülötte.

Egyszer csak újabb szaladás.

Az üzleti záróra körüli káosz megszüntetésére most végre tavaszkor éré lyes lépések történtek Fried Jenőnek, a Komáromi Kereskedők Testületé ági lis elnökének kezdeményezésére, akinek a kereskedők önkéntes megállapodása alapján sikerült is az egységes zárórarendet, külön az élelmiszer üzletekre és külön a többi szakmákra vonat kozóan megteremteni, ami május 26-tól kezdődőleg lépett érvénybe. A zárórarendet, amit úgy a fogyasztó közönség mint a . kereskedő világ örömmel vett tudomásul, eleinte csaknem az egész vonalon betartották és akkor már hihető volt, hogy végre is rendezni lehetett Komáromban ezt a nehéz ügyet. Az utóbbiidőben azonban sajnálattal kellett megáll* pitani, hogy, a kereskedők egyrésze megint semmibe sem veszi a zárórarendet és úgy, ahogy azelőtt, tetszés szerint nyitják ki és zárják be üzleteiket. Ha egy kereskedő nem tartja magát a rendhez, a másik, ugyanaz a szakmabeli kereskedő pedig látja, hogy az illető ellen nem járnak el erélyesen, ő kinyitja és bezárja maga is az üzletét, úgy, ahogy az előző társa, mivel nem teheti ki magát annak, hogy vevőit konkurenseivel szemben elveszítse és annak adja át, akf a zárórarendet megszegve előbb nyitja ki és később zárjaüzietét. A másodikat követi a harmadik, a negyedik kereskedő és igy tovább, végre megint ott vagyunk, ahol voltunk, a zárórarendelet előtti zűrzavaros állapotban.

Mindezekből is megállapítható, hogy a zárórarendet az egész vonalon a legnagyobb szigorral és eréllyel egységesen kell végrehajtani, amely alól semminemű kivétel nem lehetséges.

A józanul és szociálisan gondolkozó kereskedőtársadalom feltétlenül elvárhatja a Komáromi Kereskedők Teslü lététől, hogy megkezdett akcióját nem hagyja felben, de{a legnagyobb szigorral, mint ahogy beígérte, ha kell, büntetések árán is, keresztül viszi, hogy csakugyan legyen Komáromban egységes zárórarend, nemcsak a papiroson, de a valóságban is.

(spébé)

Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a

Komáromi Lapokat

Most meg az asszony állt meg a küszöbön.

Mátyás hátrafordult.

— Na kész van a vacsora?

— Dehogy, dehogy, — fújtatott az asszony izgatottan — csak kijöttem, .mert.. .

— Te is félsz tán tőle? —mordult rá Mátyás.

— Dehogy, dehogy — lelkendezett az asszony, — csak olyat mondott, hogy juj, én odabent nem maradok többet vele.

Mátyás rámeredt a feleségére.

— Mit mondott?

Az asszony csak elvörösödött a fűiéig, azután levetette magát a szénára és sirni kezdett.

Mátyással elborult a világ. Az a sebhely ott a kupáján megint égni kezdett. Úgy érezte, hogy újabb ütést kapott a bátyjától, de most nem a kupájára, hanem a szivére. Felhördült, mint a dühös eb és megmarkolta a bunkósvégü bütyköst. — Most, most visszaadja azt az ütést,..

Elindult a ház felé, a többi követte.

Belépett.

A konyha üres volt. Benézett a szó bába. Ott sem volt senki. Mátyás hátrafordult s ekkor a felesége hangját hallotta.

— Ott megy már fönn a dombon! Valamit visz a hóna alatt I

A gyerek berohant a konyhába.

— Hol van a kis csizmám ?.,. Jaj, elvitte a ki csizmámat!... Édesapám, szaladjon utána, még eléri 1

Mátyás fölnézett a dombra. Ott loholt a bátyja az alkony homályában rongyosan, nyomorultan, bűnösen. S ahogy ütésre készen, fölemelve tartotta kezében a fütyköst, hirtelen le eresztette a karját.

— Hadd menjen a nyomorult! — mondta hörögve. — Én nem üldözöm 1 Üldözi azt az Úristen 1 — Azzal viszszament az akólba és szénát szórt a birkáknak.

A kis fiúnak azonban nem tetszett

T

NYBSAT INBIABA

Trinidadba, Venuzuelába, Curacaóba. Columbiába és Közép Amerikába

a ..Galicia", „Rugia". „Teutonia" gőzhajókkal

BÉL AHER3ÜJ&BA

Rio de Janeiróba, Santosba, Sao Francisco do Sulba, Montevideóba és Buenos Airesbe a „Baden", „Bayern", „Württemberg" gőzhajókkal

Információkat és prospektusokat érdeklődőknek bérmentve küld

jHambur^-^tiaacrGlia S<2C9í®

PRÁGA II., Hybernská 10.

Lassabban a testtel!

Komárom — julius 29.

Egyes tulvérmes cseh és szlovák lapok a Rothermere akció kapcsán háborúval fenyegetőznek a lefepyverzett Magyarországgal szemben, ami kétségtelen nagy bátorságra vall az állig feifegyvensezett és egyre fegyverkező kisantant társaság részéről, másrészt pedig azt haj ogatják, hogy mi, magyar nemzeti ^kisebbség olyrn boldogok vagyunk, hogy igazán semmi kívánnivalónk sem lehet, mert sbkkal jobb dolgunk van, mint lenne, ha Magyarországhoz tartoznánk.

Már a kegyes Hlinka páter úgy beszél rólunk, mint szlovák fnidrőt, nem

ez a megoldás. Utánament az apjának.

— Édesapám 1

— Mi kell, kis fiam ?

— Nekem már most nincsen csizmám 1

— Ne busulj, majd ad az Isten 1

— Elvitte az a fekete ember 1

— Nem baj, fiam, legalább szépszerivel megszabadultunk tőle.

— De a csizmától is megszabadultunk 1

— Jobban szeretnéd, ha az a fekete itt maradt volna ?

— Nem, de . . . de nem hozza vissza többet a kis csizmát ?

— Biz nem hozza I

A gyerek sirni kezdett s hogy Mátyás megbékítse, odaadta neki a szép, sallangos pipáját.

— Na ne, játszál vele, de vigyázz, hogy össze ne törd !

A gyerek őrült a pipának s leült a küszöbre, aztán játszani kezdett a pipával.

Mátyás meg csak hányta a szénát a birkák elé, s mikor elvégezte, akkor látta, hogy a gyerek elaludt a küszöbön. Felölelte a karjába és közben a pipáját kereste. Hát biz azt összetörte a gyerek.

— No most már se pipa, se csizma!

Bevitte a gyereket a házba és oda

adta az anyjának.

— Fektesd le — mondta, aztán visszament az akolba és ledőlt az illatos szénára. A botját odatette a kezeügyébe, a pulit odarendelte a küszöbre, aztán megelégedetten hallgatta a birkák egyhangú majszolását, amint nyugodtan ropogtatták az illatos szénát, miközben ezt gondolta :

— Mégis csak jó, hogy nem hagytam itt egy percre sem a birkákat, mert akkor ezekből hajtott volna el drágalátos bátyám néhányat így csak a kis csizma veszett ei, meg a pipa törött össze, de ez nem baji Mert elveszhet minden: kis csizma, meg a dohány is, de birkának hát egyetlen egynek se szabad elveszni 1