Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-12-31 / 157. szám
^fflgyvennyolcadik évíoljam, 157, sas Am. Szombat, 1927. december 31. PObmKAI BlSíuetéii ia caehiilOTák értékben: ■aljban él vidékre portai isétkflldééiel: Bgéff« éne 80 K, téléne 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 K5. $;ei ezim ára I 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dv. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF ér, Szerkesztőség és kiadóhiratal: Nidor-u. Sf„ Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton Komárom, — dec, 30. A holnapi nappal az ujesztendő köszönt reánk, melyben örök emberi természetünk hajlandósága szerint bizalommal várjuk a jobbat annál, amely elmúlt felettünk. Hát bizony, ha mérlegre tesszük a bucsuzófélben levő esztendőnek eseményeit, a mérlegnek egyik serpenyője sülyed le, az, amelyik a kellemetlen, fájdalmas eseményeket fogjalja magában. Ha végig pillantunk az esztendőn, azt kell tapasztalnunk, hogy abban nemzetünk számára csak igen kevés derült nap volt, a legtöbbje borús, vagy egyenesen zivataros. Az akaratán és megkérdezésén kívül ebbe az államkeretbe zárt magyarságnak kevés oka lehet örülnie az elmúlt esztendőben, hiszen helyzete nem javult. Magyarságunknak egyetlen módja lenne életét elviselhetően berendeznie, ha az autonómia megvalósulna, még pedig nemcsak korlátozottan, hanem teljes politikai, gazdasági és kulturális tartalommal mindaddig, mig ez nincsen meg, mi nemzeti életünket biztosítani nem tudjuk, reánk nézve az autonómia az életszükséglet, az éltető levegőt jelenti. Most lássuk, mi történt ezzel szemben. A kormány megalkotta a közigazgatás reformját és a jövő évben életbe lépteti az országos közigazgatást. Ezzel betetőzte a centralizmus épületét és megszüntette azt a szórványos önkormányzati jogot is, ami még hírmondónak megmaradt. A jövőben csak egy akarat lesz, a kormányé, amely az önkormányzati testületekben is többséget fog maga részére teremteni. Ami a fizetést illeti, életbe lép az uj adótörvény, amelynek rejtett csinjait-binjait nem ismerjük. Csak következtetni tudunk hatalmas komplexumából arra, hogy az adóalany ezen törvény alapján számot fog adni minden fillér keresetéről és jövedelméről az államnak, amely a legnagyobb teljesítményeket fogja megkívánni polgáraitól. Az adóreform egy oldalon látszólag csökkentést hoz a közterhekben, addig a másik oldalon olyan teljesítményeket követel tőlünk, amelyek súlyát nehéz lesz elviselni. Iskoláink állapota közismert. Nincsen elegendő magyariskola,a kisebb ségi iskolák csak a szlovákok számára létesülnek, a magyarok igen sok helyen többséget alkotnak, de magyar iskolájuk nincsen. Nincsen magyar szakoktatás, nincsen magyar felsőoktatás, nincsen elegendő magyar középiskola. Még nagyobb baj az, hogy a magyar intelligencia elhelyezkedni nem tud. Zárt ajtókra talál hivatalokban, katonaságnál, közgazdasági életben egyaránt. Magyar diákjóléti célokat nem támogat a kormány, amelynek a magyar irodalomra, színészetre, közmivelödésre nincsen költségvetési fedezete. A magyar tudományos élet teljesen megbénítva tétlenül áll egy évtized óta, hiszen egyetlen folyóirat sem jöhet át a határokon, még az orvosi és kémiai könyveket sem szabad ide behozni, ba azok magyarul vannak nyomtatva. Politikai téren itt élésünk kilencedik évében is az állampolgársági velleitések választóvizét érezte nemzetünk. Az állampolgárság nyitott sebe éget és fáj legjobban, de gyógyítására nem sietett senki. Az állampolgársági novella végrehajtása ezer panaszt váltott ki, hogy ezen a címen újabb vagyonadókat kell leróniok azoknak, akik az állampolgársághoz esztendők élvezetes Kálváriája után hozzájutnak. A magyar nemzeti kisebbség egy része teljes jóhiszeműen a reálpolitikának nevezett utón igyekezett nemzetének sok fájó sebét gyógyítani, ámde erről az u'ról kénytelen volt visszafordulni, mert a kormány nem mutatkozott hajlandónak a magyar kisebbségnek egyetlen kívánságát sem teljesíteni. Az év folyamán előfordult európai események ugyan meglepték a kormányt és arra kényszeritették, hogy akarata ellenére a kisebbségi kérdést napirendre tűzze, ami nem késhetik soká, mert Európa közvéleménye ma már megismerte a magyar kérdést és a magyar kisebbségek helyzetére is figyel. Ezt azonban nem jóakaratából teszi a kormány, hanem kényszerítő körülmények hatása alatt. Ez a mérlegnek a teher-serpenyője. A másikban, ahol a nyereség, a jólét, az öröm eseményei kerülhetnének, csaknem üres. Ebben csupán élni akarásunknak bizonyítékait helyezhetjük el, amelyeket kilenc évnek sok megpróbáltatása sem tudott megtörni. Minden energiát és minden nemzeti erőt erre a pontra kell összegyűjtenünk, hogy becsületes munkával kivívjuk nemzetünk jogait, amelyeket a törvények és szerződések biztosítanak.^ POLITIKAI' SZEMLE Januárban összeül a képviselöház. — Megkezdik az erdőreformot 1928-ban. — Kihagyták a közigazgatási alkalmazottakat a 20-as nyugdíjpótlékból. — Tiltakoznak a tanárok Hodza iskolareformja ellen. — A szlovenszkói magyar kérdést a szlovákok akarják megoldani? — A kisantant haldoklása. Januárban összeül a képviselöház. Prágai parlamenti körökben úgy vannak informálva, hogy a képviselőház január hóban ülést tart. Állitóan január 17-ére hívják össze a képviselőházat, amely három ülést fog tartani. Az eddigi hírek szerint vagy január 17, 18 és 19-én, vagy pedig január 18, 19 és 20-án tartanak ülést. A januári programon elsősorban az építkezési törvény fog szerepelni. Az erdőreform végrehajtása az 1928. évben. A csehszlovák állam legkegyetlenebb és legigazságtalanabb törvényalkotása, a földreform, a jövő évben teljesen végre lesz hajtva s utána még az 1928. évben megkezdik az erdőreform végrehajtását. Eddig összesen 179165 hektár erdőbirtok államosítását készítették elő az állami földhivatalban, amely mindent elkövetett, hogy ezt a munkát is lehetőleg minél hamarább keresztülvigye. A jelentés szerint az erdőreformot bevált erdőgazdasági elvek szerint fogják irányítani és kerülni fogják a kis erdőbirtokokra történő szétforgácsolást. Az erdőségek legnagyobb részét az állam veszi birtokába. Az erdőségeket a községek, járások vagy más igénylők között sablónszerü felparcellázás szerint elosztani nem lehet, ilyen eljárásba az erdőhivatal nem fog beleegyezni. De az | erdőreform keresztülvitele mellett szükségesnek mutatkozik az u. n. erdővédelmi tőrvényről is gondoskodni, hogy az erdőgazdálkodás felett az ellenőrzést biztosítsák és az erdők okszerűtlen kizsákmányolását megakadályozzák. Kihagyták a volt közigazgatási alkalmazottakat a nyugdijrendezésböl. A régi nyugdíjasok és özvegyek csekély nyugdijára nézve készítettek egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében a nevezettek ellátmányát 20 százalékkal fogják fölemelni. A javaslatot a minisztertanács már elfogadta és igy nem sokára a parlament elő kell kerülnie, hogy a hosszú évek óta sínylődő és várakozó szerencsétlen régi nyugdíjasok régre valahára hozzájuthassanak ehhez a pótlékhoz. A törvényjavaslat nyilvánosságra való jutása alkalmával azonban lesújtó csalódás érte azokat a nyugdíjasokat, akik a vármegyéknek, járásoknak és községeknek voltak tisztviselői és alkalmazottai, vagyis a régi közigazgatási alkalmazottakat, akikről a törvénytervezet teljesen megfeledkezett gondoskodni, illetve kihagyta őket azzal az indokolással, hogy azokra a 2871/1924.8z. törvény rendelkezései nem irányadók. Ez a nagy sérelem a régi közigazgatási nyugdíjasok között érthető elkeseredést keltett, annyival inkább, mert a már 1824. év óta ígérgetett nyugdijrendezés az összes régi nyugdíjasokra vonatkoztatták. A közigazgatási nyug díjasok a sérelem ellen megfogják tenni a kellő lépésekéi. Elsősorban a csehszlovák tanárok tiltakoznak az iskolareform ellen. Prágából érkezik a hir, amely szerint a csehszlovák tanárok központi szövetségének szlovenszkói választmánya legu'óbb gyűlést tartott, amelyen legélesebb tiltakozását jelentette be Hodzsa Milán miniszter tervbevett iskolaigazgatási reformja ellen. A nagy vitát kenő reform elsősorban a. csehszlovák tanárok eilentállását hívja ki, ami azt bizonyítja, hogy a lerv nemcsak a nemzeti kisebbségre, de az egész iskolaügyre veszedelmet jelent. A szlovákság fogja megoldani a szlovenszkói magyar kérdést. Szüllő Géza nemzgy képviselő, az országos keresztényszccialista párt elnöke egyik magyar napilap karácsonyi jubileumi számában nyilatkozott Szlo venszkó jövőjéről és többek között azt mondotta, hogy Sziovenszkó boldoguló sának feltétele a magyar-szlovák közeledés. E nyilatkozatra válaszolt a Slovák, amely figyelemreméltó kezdeményezésnek minősiti a kijelentést és hangsúlyozza, hogy tulajdonkén a szlovákság fogja a tartományi képviselet utján megoldani a szlovenszkói magyar kérdést. Mindenesetre érdekes, hogy a különben harcias és a magyarokkal szemben állandóan elenséges érzületű Hlinka újság Szülő nyilatkozatainak tárgyalásával a magyarok és szlovákok együttműködésének lehetőségét elérhetőnek s ezzel az összes szlovenszkói kérdésekben az egész őslakosság egységes frontjának megvalósítását célszerűnek tartja. Természetes, hogy a néppárti hivatalos lap bizonyos föltéleket szab az együttműködés megteremtésére, de mégis figyelmet érdemel az a hajlandóság, amely az együttműködésre nézve a cikkből kiviláglik. Csak Lengyelország önthet életet a kisantaniba. A sok probléma között, amelyek a világ külpolitikáját úgyszólván állandóan izgalomban tartják, nem az utolsó helyen áll a kisantant sorsa, amelyről sokan azt mondják, hogy rövdesen ki fog múlni, de azt is mondják, hogy újra fog születni. Azt mindenki tudja, hogy a kisantant úgyszólván máris kiszenvedett. A januárban megtartandó bukaresti konferencia már csak csendes felszámolás lett volna. Azonban időközben Prágában állítólag fölfedezték a mentőszert, ami pedig Lengyelországnak a kisantantba való belépése lett volna. Mert ezzel a gyűrűt újból megerősítenék Magyarország körül, másrészt pedig Lengyelország mint nagyhatalom, a kisantant erkölcsi értékét rendkívül megerősilené. De az a kérdés, hogy Pilsudszky hajlandó e Benesnek ezt a csekély szívességet megtenni. Ezt általában nagyon kétségesnek tarják. Pilsudszkinek legutóbb Genfben — mint beavatott helyről kiszivárgott — igen ajánlották a kisantanthoz való csatlakozást és pedig abból az okból, mert ezzel Lengyelország a békeszerződések revíziójának homloktérbe nyomulását megakadályozhatná. Lengyelországban ugyanis azt hiszik, hogy a békeszerződések revíziójának felvétele egyértelmű lesz a lengyel korridor sorsának rendezésével is, erre azonban Varsó egyáltalában nem hajlandó. Lengyelországnak a kisantantba való belépése — ha ugyan ez megtör-Äz év mérlege.
