Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-11-26 / 142. szám
4 oldal 1997. november 26. Komáromi Lapok írom lülisil bevásárlási Írása „ELMET ** 1 divatáruháza^ Nádor-utca 10. Dús választékban kapható fehér , zephir és selyemingek, francia alsónadrág, nyakkendő újdonságok, selyem salok, pülover, mellény, bélelt bőrkeztyü, Jäger alsóruházat, Vulkan és börnoffcr, retinül, szőrme boa, flór- és gyapjú harisnyák, női ingnadrág, selyem- és gyapjú alsónadrág stb. Gyermekkocsi és baba kelengye! rezsim meg tudja mutatni, hogy nem ijed meg az árnyékától és ki fogja verekedni a kincstári telkeket, ahova építeni lehet. A kiséri építkezések valóságos isko'aprídái annak hogy a magán építkezéseknek hogyan nem lenne szabad történnie. Komárom területének, értve ez alatt annak belső területét, föltétien meg kell nagyobbodnia, mert e?zel fejlődésében akad meg. Már pedig egy város sem állhat meg a fej ődésnek egy fokán, hanem annak mindig előbbre kell magát kü.denie, a kultúra igényeivel lépést tartva. A városnak tehát két feladata van: megszüntetni az építést korlátozó tilalmakat és felszabadítani beépítésre alkalmas kincstári területeket, mert Komáromban csak annak vannak a bir tokában telkek, amelyek ma semmi hasznos és praktikus célt nem szolgáinak és igazán parlagon hevernek. Ezek a kincstári telkek — itt első sorban a katonai kórház telkére gondolunk — volnának a legalkalmasabbak a kiépítésre váró középületek megvalósítására, mint egy mozgós inház és színpad építésére, amely végre jőve delmező befektetése is lehetne a varos nak annyi improduktív építkezés után. Komárom nem lehet el a jövőben ezek nélkül a telkek nélkül és a kormány részéről mindenkor hangoztatott, de sohasem tapasztalt jóindulatot itt kell megfogni ennél a kérdésnél és nyíltan előállni a kérdéssel : lássuk a jóíndulato ! Lerakat Komáromban: Bárdos Jenő, Kovdch Tihamér gyógyszertára, Kubänyi Testvéred és Riszdorfer Károly drogériában. Harc az elektroncső kathodjáért. Amióta Edison először észlelte' hogy magas hőmérsékletre hevített testek olyan anyagot bocsátanak ki, amely a minden anya i részecskétől megfosztott teret is vezetővé tesz, vagyis más Szóval amióta az elektron kib csátás ténye, ismeretessé vált és Fleming és de Forest a mai elektroncső ősét képező csövekben alkalmazták e jelenséget a technikai kutatásnak az volt a megoldásra váró nagy problémája, miképen lehet olyan anyagokat találni, amelyek elektron kibocsátási képessé e nagy és állandó. Újabban egy másik követelmény is járult a most elmondottakhoz: a gazdaságosság kérdése. Azt az elektronmennyiséget, amelyre egy elektroncsőben szükség van legyen az akár e y kis teljesítményű vevőcső, akár egy nagy ener iát szolgáltató adócső, a lehelő legkisebb befektetéssel elérni volt a feladat, amelyet a fizikusok egész sora állító t maga elé Mindaddig, amig csak a magas hőmérsékletre izzítandó Wolfram huzal volt isme retes, a gazdaságosság kérdése egy lépéssel sem haladt előre. De egymás után váltak ismeretessé a különböző oxidkadotok, amelyek bárium, stroncium és kálcium fémek oxygén tartalmú vegyületeit hordozták felületükön, majd a torium-oxid tartalmú katod, amely jóformán a legutóbbi időkig a legjobb áramtakarító lámpát szolgáltatta Az elektron emisszió lényegét kissé durván, de szemléletesen egy párolgó folyadékból eltávozó gőzökhöz hasonlíthatjuk. Amiképen minden folyadék minden hőmérsékleten gőzöket bocsát ki magából, hasonlóképen meg van a tendencia egy elektronokat kibocsátani tudó anyagnál, hogy elektronokat sugározzon ki. Mikép a folyadéknál a pároLás lényegesen gyorsítható a hőmérséklet emelésével, hasonlóképen intenzivebb az elktron kisugárzás akkor, ha a katodot melegítjük Ahogy valamely folyadék elpárolgó molekuláit a szomszédos molekulák vonzó ereie tartja vissza és a molekula nem távozhatik addig el, amig a szomszédok vonzóerejét le nem győzte, u y munkát kell végeznie az elek trónnak, ho^y azt az anyagot, amelybe ágyazva volt, elhagyhassa. Minél kisebb a kilépéshez szükséges munka, illetve ami ugyanaz, a felhevitésre szükséges energia, annál gaz daságosabb valamely katod. Legkisebb az elektronnak kilépési munkája a föld alkálifémek vevyületeiből álló, illetve ezekkel bevont katodoknái. E katodok előállítása kissé nehézkes, mert az említett ve gyületek tapadása a katodanyagra nem elég biztos és felületelosztása nem eléggé egyenletes Ezért gyakran előfordul hogy az aktiv anyag a használat folyamán lehull a tartófémről és az egyes csövek egymás között nem eléggé egyenletesek. Az a nagyszámú ipari eljárás, amely szabadalmak formájában vált ismeretessé, azt a célt szolgálta, hogy az aktiv anyag tapadását a tartófémhez biztossá, egyenletessé és tartóssá tegye. E cél elérését lényegesen hátráltatta az, hogy az elektron emissio lényegét nem ismerték, il letve nem volt bizonyos, hogy a különböző fémvegyüietekben mi a közös elem, amely az elektron emissiót létesíti. Lassankint kialakult az a nézet, hogy maga az alkaii föld fém a tulajdonképpeni emntáló anyag és közös magja azoknak az emittáló anya-oknak, miket oxidkatod néven ismernek. A kérdést legelőször az Egyesült Izzólámpagyár „Tungsram" rádiócső laboratóriumában végzett kísérletek döntötték el, amelyek beigazolták, hogy valóban az alkali földtém ma a, tehát egy bárium-oxid bevonatú katodába maga a fémbárium az, ami emittál. Egyszersmind az is kiderült a végzett kísérletekből, hogy a témbáriumban meglevő elektronoknak a legkisebb ellenállást kell a kilépéskor legyőzniük, ehát a fémbárium leggazdaságosabb katod anyag. Az Egyesült Izzó nem állt meg ennél az elméleti természetű felismerésnél, hanem olyan eljárásokat dolgozott ki, amelyek segítségével a fémbarium mint katod közvetlen alkalmazást is talál, A nehézségek nem voltak jelentéktelenek, mert a fémbárium előállítása nem könnyű feladat, a tiszta állapotban előállított fém csak a leg agyobb vacum ban tartható meg, mivel nagy vegyi rokonságánál fogva jóformán minden anyaggal vegyi reakcióba lép. Az eljárás gyakorlati része lényegében a fémbáriumnak gőzállapotban a csőbe való juttatásában és valamely tartó fémre — amely a katod hordozójáéi szolgál — való lecsapásában áll. A katodmagnak báriumgőzben való rövid ideig tartó fürdetése ; elegendő arra hogy egy rendkívül j egyenletes, nagy emissio képességű ! és hosszú élettartamú katodot hoz| zon létre. Az Egyesült Izzó eljárását több í szabadalommal irta le, amelyeket minden kultur államban bejelentett és a fémbárium katodáju csövek gyártását már meg is kezdte. A legbiztosabb éa legenyhébb csokoládé hashajtó Fßlerakat: VÖRÖS RÁK GYÓGYTÁR BR TISLAVA. Egy doboz ára Ké 3‘60 \ Komáromi levelek. Kedves t-i magyar asszony! 5 Megkaptam kedves és nagyon rövid levelét. Máskor többet méltóztassék írni,, mert igy nagyon nehéz a feladat. Örülök, hogy ott is vannak az öreg Faunnak olvasói, hivei. Azt kérdezi tőlem kedves Magyar Asszony, hogy mi a véleményem a vegyes házasságokról? Már a vegyes házasság alatt nem a különböző vallású házasfelek közti házassá/ értendő, hanem olyan, amikora felek különböző nemzetisé«- üek. Szóval körülbelül azt méltóztatik kérdezni tőlem, amit a nyáron kérdezett az olvasóktól körkérdés alakjában, a Le Journal, hogy — Szabad-e franciának német nőt feleségül venni? A szerelem vak, a szerelem sötét verem, a szerelem mindent pótol. Ezeket és még sok száz és száz ehhez hasonlót szoktak a szerelemre mondani és igy természetes, ho y a zerelem elfelejteti a házas felekkel a közöttük fennálló nemzetiségi külömbséget. Ezzel szokták csititani a feljajduló közvéleményt, amikor ve gyes nemzetiségű házasságok jönnek létre. Mert a közvélemény mindig feljajdul. És pedig úgy a férj, mint a feleség ismerőseinek, barátainak a közvéleménye, mert mind a két nemzetiség tagjai azt hiszik hogy az ő nemzetiségüket veszteség fogja érni, mert a másik házasfél elhódítja biztosan a házasíársat s a gyermekek is elvesztek az illető nemzetség számára. A francia közvélemény kézzel, lábbal tiltakozik a Le Journal közkérdése révén a francia német házaságok ellen, legfeljebb annyi engedményt tett, hogy megengedte a francia nőnek a német férjjel való házasságot. Én azonban csodálkozom a francia közvéleményen. Hát francia szempontból nem tartják veszteségnek, hogy a francia nő némethez megy feleségül? Én mindig veszte ségnek tartom, mert hibár a nő családi fészekbe a saját nemzetisége jellegét, lelkét, szellemét bele is tudja önteni, azért az a nő elveszett a saját nemzetsége részére. Először is felveszi az ura nevét, tehát névleg már a férje nemzetségéhez tartozik. Igaz, a gyermek nevelés terén j sokat tehet a nő, de csupa szerelemből és figyelemből az ura nemzetiségének a szokásait és legfőképpen a nyelvét meg kell tanítani a gyerekekkel és ezzel már elkezdő dőtt az átmenet, az áthidalás a férj ' nemzetisége felé haladó útban, amely | odavezet, ahol az asszony teljesen * behidal. \ A magyarság szempontjából is j veszteség ha egy magyar lány nem • ma yarhoz megy férjhez, mert ha Jj bele is tud vinni egy kis magyar ■ szellemet a családi életbe, de nail gyón ritka eset, hogy a férjét égé-A 967 N “ISÍMIESI A N gyógyít A N A erősít I D Meghűlésnél, rheumánál, torok- és fogfájásnál, mindennemű fáradságtól eredő idegbántalmaknái első segítség a házban. MINDENÜTT KAPHATÓ! szén magyará tudná tenni. Ha hivavatalnok a férje és bünül rónák neki fel, hogy magyará lett, akkor ez a magyarrá levés, vagy tevés már eo ipso lehetetlen. Független embernél, mondjuk földbirtokosnál még legjobban volna lehetséges. A más nemzetiségihez férjhezment magyar lányt, mint elvesztett kincset tekinti a közvélemény és rendesen nagy meglepetést okoz az ilyen eljegyzés, házasság hire. Ma már, amikor ezek a vegyes házasságok mind gyakoríabbak lesznek, nem hat anynyira a szenzábió ingerével az ilyen házasság hire, de ami or még ritkák voltak, hetekig, hónapokig ezt tárgyalta a közvélemény. Emlékszem rá az első esetre, ami a vidékünkön történt, futó tüzként terjedt el annak a házasságnak a hire. Már maga az a körülmény, hogy egy csinos lány férjhez ment, soksok férfi kebelében fájdalmas érzéseket kelt. A férfi lélek irigysége, telhetetlensége okozza ezt. Talán nem is ismeri személyesen a szép menyasszonyt, vagy szép menyecskét, s a reménységnek a legérzékenyebb lemezzel se érezhető reménysugara sincs meg, hogy az a nő valaha az övé lehetett volna, de azért a férfinem bizonyos irigységgel, a ! soha nem bírható drága kincs el' vesztésének valami érthetetlen érzé•! sével veszi tudomásul, ha egy szép nő a másé lesz. És mennyire súlyosabb ez a lehangoló érzés, amikor maga a nemzetiség érzi, hogy egy szép, kedves virágszála veszett el az egész nemzetiség számára. Hiába itt hivatkozni a szív jogára, a szerelemre, amely nem nézi a nemzetiségi különbséget, csak őt magát | az imadottat, hiába hivatkozni a vér ■ jogára, s arra, hogy sok az eszkimó ■ és kevés a fóka vagyis sok a férj! hezmenendő lány és kevés a férj-I jelölt. A fájó érzés nem fog elmaí radní Az ész talán nem talál e ve-I* gyes házasságokban annyi gáncsolni valót, de a szív, a nemzetiségi érzés mindig fájdalmasnak találja, ha a lány más nemzetiségühöz megy férjhez. A sok az eszkimó különösen áll a lateiner osztály, az értelmiség leányaira. Az utódállamokban a magyar lateinerosztály házalandói száma mindé yre csökken, mind kisebb az eshetősége annak, hogy a magyar lány okvetlen magyar férjet talál, így természetesen a vegyes házasságok száma csak növekedni fog. Ha magyar férfi nem magyar aszszonyt visz a házhoz, az inkább nyeresége a magyarság számán, mert a kis halat elnyelik a nagy halak és a környezet mindenkit átalakít. Ezek a házasságok azonban vajmi ritkák, hiszen annyi férjhezmenendő magyar lány van, hogy a házasulandó m gyár ifjúnak nem kell a szomszédba menni asszonyért. Az orosz fogságból hazajött magyar legények közül jó néhányan hoztak magukkal orosz asszonyt. Ezek természetesen teljesen elvesztek az oroszság részére és egészen a magyarságba olvadtak. Nincs igaza tehát a francia közvé-
