Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-08 / 121. szám
^®ífy vennyoleadik évfolyam, ISI. szán Szombat, 1927. október 8. POLITIKAI* I»AP. StStixetéai ár enehirlovák értékben: fteiyben éi vidékre portai nétküldéirei: tűén étre RC K, félévre 40 X, negyedévre 20 I. - Külföldön 150 Ki. <iyei ixím Ara i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dir. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Sserkeiztöiég és kiadóhivatal: Nádor-u. SSH Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Vakulj magyar,,, Komárom, — október 7. Az bizonyos, hogy kilenc esztendő alatt bőven kijutott nekünk az ígéretekből. Ha visszagondolunk első zsupánunkra, arra a kellemes úriemberre, aki olyan rózsás képet festett számunkra a kisebbségi jövőről, hog.y talán a saját szeme is belekáprázott és ha felébredünk a rózsaszínű álomból, amelybe akkor bele aka»tak ringatni bennünket: a kijőzanitózuhany brutális erővel költ fel bennünket. Fel kellett ébrednünk már jó korán, 1920-ban,amikora hatóságok minden magyar mozgalmat csirájában igyekeztek elfojtani és egyes egyedül a vörös szociáldemokrata pártot, amely akkor a Magyarország elleni bojkottot harsogta, támogatták tüzön-vizen keresztül. Az állampolgárságra nézve is kaptunk tiég biztató ígéretet: a parlamentnekminő itett többsége szavazta meg az állampolgársági kálváriának egy igen szerény kis korrektivumát, de a sok ezer folyaifrodó közül, tízezrek közül hányán kapták meg az állampolgárságot ennek a törvénynek alapján? Az* mondják,hogy most kedvezőtlen az atmoszféra, de hát mikor volt az kedvező ránk nézve egyáltalán? Most is, a községi választások előtt megindul az ígéretek záporesője és nem győzzük azokat mind megfontolás tárgyává tenni! íme a magyar falvakon kezdődik a Csánki-párti gimplifogás. Ez a madár tudvalevőleg nem tartozik a legelmésebb állatok közé és tökkel fogják télszakán a falvak ráérő emberkéi. A Csánki párt csatlósai is nosza, rajta: megint el akarják kábítani a magyar falvak lakóit, hogy földeket osztatnak a számára, pedig caak körül kell tekinteni és megláthatja minden magyar ember a Hodzsovók, Srobárovók és Mudronyovók telepítéséből, hogy kinek is osztják itt a földeket. Nem azoknak, akik azt megművelik, hanem messze idegenből ide telepitett bányamunkásoknak, akik azt sem tudják, hogy mire is való az eke szarva. Nem azé a föld, aki azt túrja és akinek a verejtéke hullott bele nemzedékeken keresztül, hanem azoké, akiket uj földesurak gyanánt ide küldenek közénk, a magyar földre, hogy annak magyar jellegét megváltoztassák. A magyar földmives és földmunkás, meg a sok magyar gazdasági cseléd válthat magának útlevelet, ha tetszik és ha meg tudja annak árát fizetni, mert munkát, azt nem kap az uj földesuraknál. És íme, megint mozog a föld: a fürge Csánki-kortesek hada özönli el a magyar falut, hitelét vesztett Ígéretekkel akarván lábáról beszédileni a magyar választót a köztársasági földműves pártba. Mintha bizony olyan jól menne a dolga annak a magyar földművesnek, akit hat esztendőre visszamenőleg kivetett jövedelemadókkal boldogítanak, meg forgalmi adóval az eladott kis borjú és üszőcske után, de nem feledkeznek meg a mütrágyaadőról. sem és a még pár tucatnyi adóról, mely ma a szegény földmives vállait nyomja. A Csánki kortesek még az adókat is elengedik nagy buzgalmukban, ha ugyan akad olyan könnyenhivő magyar ember, mint a gimplimadár. Az iparosnak és a kereskedőnek a cseh iparospárt igér Eldorádót; képzeljék el ipaios és kereskedő polgártársaink: ankétot rendeznek ismét! Ankétot, csakugyan ankétot. Arról nem beszélek, hogy állami munkákat fognak kiírni a szlovenszkói ipar és kereskedelem számára, hanem felépül egy vicinális vasút, amelyet egészen holtbizonyosan prágai vállalkozó fog építeni prágai mérnökökkel és talán munkásokkal. Légy boldog magyar választó azzal, hogy ankéteznek a te nyomorúságod felől és keresik annak okait, de a világért se hivnak ám meg oda csak akkorka magyar embert is, mint a babszem, hogy valahogyan a nyerendő ígéretekből az későbben másodkézből részesüljön. Egy hét múlva választunk, nyisd ki a szemed magyar választó és dugj vattát a füleidbe, hogy el ne kábulj az igérelek zuhanyától! üz iskolareform Igazi célja. Emlékezhetünk reá, hogy a nyáron Hcdzsa Milán iskolaügyi miniszter milyen nagy lelkesedéssel jelentette be az iskolai eformot, amelynek kulturális jelentőségét nem győzte eléggé dicsérni. Bár a magyarság szempontjából mindig gyanús, ha Hodzsa Milán lelkesedik valami „reform“ mellett, — amit elléggé igazol az általa teremtett földreform is, mégis, mivel a részletek ismereiesek nem voltak, egyelőre nem lehetett okot találni arra, hogy ezt az újabb reformot bizalmatlanul fogadjuk. Most azonban a kormány jól értesült német félhivatalosából arról értesülünk, hogy ez a készülő reform sem lesz külömb az eddigi Hodzsa-féle reformoknál, mert ennek az éle is a nemzetiségek és igy a magyarság ellen irányul. Nevezetesen arról van szó, hogy Englis pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés ismertetésével bejelentette, hogy 1928 ban nagyobb megtakarítás az iskolaagyi tárcává! lesz elérhető, amenyiben az uj iskolareform életbeléptetésével ennek a tárcának eddigi költségvetése tetemesen c ökseni fog. A pénzügyminiszter szerint két és fél mitliárdba kerülnek a nemzetiségi és szakiskolák az államnak, ami aránytalanul nagy kiadás és amelynek leszállítására az iskolareform lesz hivatva és pedig olyanképen, hogy azokban a községekben, amelyekben állami és nemzetiségi (felekezeti) iskolák vannak, az utóbbiakat be fogják olvasztani az állami iskolákba, ami állal az iskolaigazgatás költségei tetemesen leszállanák. Ennek a reformnak keresztülvitelét Szlovenszkón fogják végrehajtani, ami azt jelenti, hogy a szlovenszkói jeleke zeti iskolákat az állam fogja átvenni, vagyis az összes iskolákat államosítani fogják, ami egy újabb lépést jelent az elnemzetietlenités politikájában. Az iskolák unifikálása tehát az uj jelszó, amely hathatós eszköz lesz arra, hogy az állami költségvetést redukája, de egyben igen szomorú módja lesz annak, hogy a nemzetiségek és elsősorban a magyarság kulturális fejlődése olyan irányba tereilessék, amely könnyen a nemzeti tradíciók megsem misitését vonhatja maga után. Aki ebben az uj takarékoskodásban pusztán pénzügyi ügyeskedést lát, az ismét a tévedések iskolájába került, mert azt minden józan itéletü s világos elmének tudnia kell, hogy az államháztartás milliós rubrikáinak egészen más olda-Komárom, — október 7. ián lehetne inkább takarékoskodni, mint az iskolák igazgatásánál. Minden civilizált, áilem arra törekszik, hogy a kultúrát szolgáló intézményekre szívesen hozza meg a szükséges áldozatokat és épen a csehszlovák köztársaságban van ez megfordítva. Hodzsa Milán iskolaminiszter ur tehát ezúttal sem tagadta meg magát s a beígért iskolai reform is magánviseii a magyar ellenes tendenciát, mint minden „reform“, amely az ő kezéből kerül ki. Úgy látszik, hogy a magyar problémának eredményesebb megoldására szolgál ez az iskolareform is, amely egyúttal még az áliam terhein is hivatva lesz könnyíteni. Mintha nem lenne a költségvetésnek olyan rovata, amelynél igazán elérkezett volna már az ideje annak, hogy tetemesen reduká ják! Nem kell másra rámutatni, mint a külügyminisztérium bugdetjére, amely rengeteg hiábavaló kiadást tartalmaz és amelynél igen jelentős megtakarításokat lehetne elérni. Ennél azonban nem lehet törölni, vagy redukálni, mert akkor az állam imperialista törekvései szenvedhetnének kárt... Az iskolaügyi reform újabb bizonyítéka annak, hogy ebben az országban a magyarságra csak az elnemzetieilenités vár. A nacionalista-centralista kormányszellem ennél is érvényesülni akar és érvényesülni is fog, ha a magyarság nem lesz résen és nem teljesiti kötelességét faja és nemzetisége iránt. Az iskolák államosításának nemzeti szempontból való nagy veszedelmét fel kell ismernünk és erős elhatározással kell saját magunknak oda hatni, hogy a mindent centralizáló nacionalista állam a mi nemzed kulturális birtokállományunkból ki ne forgasson. A helyzet komolysága arra hívja föl a magyarságot, hogy eme nemzetiségünk ellen irányuló újabb támadást a szerződésekben és az alkotmány alaptörvényben biztosított kulturális önrendelkezési jog felhasználásával védjük ki 8 tegyük lehetetlenné 1 ►■1« POLITIKAI SZEMLE Komárom, — október 7. Minisztertanács a képviselőház összehívásáról. Svehla miniszterelnök csütörtökre egybehívta a minisztertanácsot, amelyen letárgyalták az 1928 évre szóló költségvetés tervezetét. Miután a kormánypártok már megegyeztek abban, hogy a képviselőház első ülését mikor tartják, Svehla miniszterelnök a napokban Kistapolcsánba utazik a köztársaság elnökéhez, hogy a parlament összehívására nézve előterjesztést tegyen. A nemzetgyűlés mindkét házának egybehivásával egyidejűén a köztársasági einök berekeszti a tavaszi ülésszakot. Az őszi ülésszak, mint ismeretes, október 23-íka után fog megkezdődni. Tárgyalások a Vatikánnál. Kormánykörökből olyan értesülést lehetett kapni, hogy a prágai csehszlovák kormány és a Vatikán között újra megindult tárgyalások rövidesen befejezést nyernek. Ez értesülés szerint a Húsz ünnep kérdése nem képez ma már semmiféle nehézséget, mert amig a csehszlovák kormány a Húsz napnak vallásos jellegét hangsúlyozza, addig a Vatikán azt mint nemzeti ünnepet tekinti. A tárgyalások folyamán állítólag megállapodásra jutott a csehszlovák kormány a Vatikánnal az állam szuverénitása szempontjából a kongrua kérdésében. A felekezeti iskolák állami felügyelete a mai mértékben változatlanul meg fog maradni s ami a püspökök kinevezését illeti, a csehszlovák kormány hajlandó azt a módozatot elfogadni, hogy a maga számára megtartja az előterjesztési jogot, de nem tart igényt olyan jogokra, amelyek a volt osztrák-magyar monarchia államfőjét és kormányait megillették. Az j egyházmegyék területi rendezésére nézve még nincsen megegyezés. A kormány egyúttal a kettős ünnepek kérdését is rendezni akarja és pedig oly módon, hogy az erre vonatkozó törvényt változatlanul femartja, azonban husvét, pünkösd és karácsony másodnapjára általános munkaszünetet rendel el A kongruatörvény végrehajtó rendeletének megjelenése. Még a nyár elején hozta meg a képviselőház a kongruatörvényt, de a végrehajtási rendelet mindezideig nem jelent meg. A Narodny Listy értesülése szerint ennek az az oka, hogy a törvény igen nagy terjedelmű, de különben az egyes püspökségek még mindig nem küldték be a kormánynak a kért szükséges anyagot. Kormánykörökből nyert értesülés szerint a végrehajtási rendeletet még ez évben föltétlenül ki fogják adni, amelynek 1926 január elsejétől számítva, visszamenő hatálya lesz. Passzív rezintenciával fenyegetődxenek a vasutasok. Megírtuk, hogv a vasutas szervezetek küldöttsége járt Najman vasutügyi miniszternél, akitől többek között a vasúti alkalmazottak uj rendszeresítését követelték. Mar akkor elterjedt az a hir, hogy abban az esetben, ha a miniszter válasza nem lese kielégítő, a vasutasok végső lépésre fogják eihatározi magukat. Najman miniszter válasza nem elégítette ki a vasutasokat, akik miatt nagyon elkeseredtek, úgy hogy a helyzet igen kiéleződött. Ezt legjobban jellemzi az összes vasutas szel vezetek delegáltjainak országos kongresszusán egyhangúan hozott határozata, amely s*érint a vűsutasok október 12-ig várakozó álláspontra helyezkednek és ha addig nem
