Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-10-08 / 121. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1927- október 9.

kapnak kielégítő választ a kormánytól, haladéktalanul megkezdik a passzív rezisztenciát. A kongresszus e határozatát nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül egyhangúan hozták, ami az általános elégedetlenséget bizonyítja. Valamennyi kiküldött felszólalásában hangoztatta a vasutasok között uralkodó általános izgatott hangulatot és kifejezésre juttatták azt is, hogy a vezetők már alig képesek fékentartáni a vasutasokat, akik rendkivül radikális hangon követelik a helyzet megváltóztatását.

A választások után behatóan tárgyalni fogják a szociális biztosítást.

Az elmúlt héten tartotta első ülését a koalíciós pártok nyolcas bizottsága, amelyen a képviselőház elé terjesztendő kormányjavaslatokról tárgyaltak. A bizottság a választások élőit már nem fog összeülni s legközelebbi ülését október 17 én tartja. Tanácskozásait azért napolta el, mert a többségi pártok megegyeztek, hogy a szociális biztosítási reformra vonatkozó kezdeményező javaslataikat egymás között kicserélik és összehasonlítják. A reformra vonatkozó kormányjavaslatot Sramek népjóléti miniszter október 17-én terjeszti elő. A kiszivárgó hírek szerint a különböző javaslatok konstrukcióikban nem mutatnak lényeges eltérést, amennyiben az összes javaslatok azt az elvet képviselik, hogy a szociális biztosítási járulékok változatlanok maradjanak, ellenben a biztosítási illetékeket le keli számtani.

A félhivatalos a Rothermereellenes tüntetések beszüntetése mellett.

Az egész világon nagy hullámokat fölvert Rothermere akció eiien a csehszlovák köztársaságban vehemens tüntetés keletkezett és a szlovák liga, — mint az köztudomású, — mindenfelé demonstráló gyűléseket rendezett. Úgy látszik azonban, hogy mindent megunnak és mindenen napirendre térnek még a legnacionalistább érzelmű hazafiak is, mert különben nem írná a Ceskoslovenska Republika azt, hogy nincsen már szükség tüntető népgyülések tartására. Már látszik — írja a lap

A nevelő.

Irta Dánielné Lengyel Laura.

A fiatal képviselő egy diszkrét ásítást nyomott el, aztán így morfondírozott magában:

— A barátság nem éppen olcsó dolog. Azt mondják, az asszonyok csak a kedveseiket gyötrik és tessék, mit csinál velem ez a Semseyné?! .... Azon a réven, hogy jó pajtások vagyunk, most minden estéjét végig kell robotolnom.

is Azon gondolkozott, hogy a kártyaszobán át hirtelen elillan. Semseyné majd összefogja szidni, de inkább egy kis égiháboru, semhogy itt őrölje tovább az unalom.

Már éppen belekezdett tervének végrehajtásába, mikor a főajtó hirtelen kinyílt; egy magas, karcsú, fekete asszony lépett be a szalonba. Öry László rajta felejtette a tekintetét.

— Tessek 1 Végre egy asszony, ki egyéniségéhez illően öltözködik. Vájjon ki lehet?

Az asszony, kit szemügyre vett, nem tartozott az úgynevezett szépségek közé. Olyan arca volt, amelyet az egyik ember elragadónak talál, a másik közömbösen megy tovább s még a csinosságot sem bírja konstatálni. Magas termetű, fekete asszony. Domború, férfias homlokából egészen kifésülte a haját. Ez egy kicsit rideggé tette arcát. Szürke szemének elmés, maliciózus kifejezésével szemben furcia elleniéiként hatott finom, lágy ajka és kedves, gyengéd raj zu álla, Öry figyelmesen nézte s egyre izgatottab lett. Még habozott egy percig, de mikor az asszony megszólalt, nem lehetett kétsége többé. Ilyen mély, csengő hangja nem lehet más asszonyi teremtésnek.

— Tessék — mondta magában — a véletlenségről mindig azt hittem, hogy a dráma és regényírók fixfizetéssel állandóan leszerzödtették. De úgy látszik, a véletlenség most foglalkozás nélkül van és velem űzi kis játékait...

Á háziasszony most ő felé, az est férfidisze felé fordult:

— Kedves Öry, bemutatom magát az én legkedvesebb barátnőmnek.

— hogy az összes szlovákok egyek a csehekkel, azonban számos szlovák tényező állást foglalt a további tiltakozó népgyülések rendezése ellen és azokat már teljesen be is kellene szüntetni. Ugyancsak ez a félhivatalos sajtóorgánum írja azt, hogy a magyar propaganda alkalmat adott arra, hogy Sziovenszkón a magyarok és németek nyíltan az állam alapjára helyezkedhesse nek, ami azt igazolja, hogy a kisebbségek nálunk, politikai vezéreik ellenére, teljesen megelégedetíek(?) és helyzetükön semmiféle változást nem kívánnak. A lap szerint tehát ez is csak amellett szól, hogy a tiltakozó gyűlések tartása felesleges.

Csehszlovák vagy magyar

szociáldemokrata párt?

Komárom, — okt. 7.

aBaMillMWBMMiá—11 UW—Wi —BWBEWa—BUI 1

Határozottan megbánja,

o ki női vagy leányka

téli kabátszükségletét

beszerzi, mielőtt az alanti cég óriási nagy választékú raktárát meg nem tekinti.

A meglepő olcsó árak miatt kéretik személyesen érdeklődni

Kertész J. Jenő üzletében i

(Komárom) Koinárno. Nádor-utca 35.

Nagy választék női és férfi gyapjú,mellények és pulóverekben, harisnyák, keztyük stb; női és úri divatcikkekben.

Mint olvashattuk, a csehszlovákiai szociáldemokraták pártja mindenütt önállóan veszi fel a küzdelmet a községi választásokon, mert a párt nemzetközi. Ennek következménye gyanánt mindenütt iepaktál a cseh nemzeti dcmokrata'párttal, a cseh néppárttal, a cseh agrárius párttal, csak a magyar szociáldemokratákkal nem paktáítak le, akik igy szegények, bár bevonultak a pártba a múlt esztendőben és likvidálták szegényes szlovenszkói politikai és erkölcsi tőkéjüket, most mégis mint magyar szociáldemokrata párt szerepelnek a községi választáson.

Hogy a csehszlovákiai szociáldemokrata pártnak a magyar szárnya menynyire magyar, azt megmutatta a legutóbbi pozsonyi pártvezetőségi ülésén ahol bizonyos Fehér Ferenc eívtárs, aki Komáromba is szokott kirándulásokat tenni a boldogabb múltban, felolvasott egy árkusra terjedő hitározaii javaslatot, amelyben a Rothermereüggyel foglalkozott és ebben a határozati javaslatban, amennyit csak rákenhetett a boldogtalan kis Magyarországra, azt mind rámázolta.

Érdemes volna a magyar munkások okulására ezt a förmedvényt lenyomtatni, hogy látnák : milyen is ez a

magyar szociáldemokrata párt, amelyet vörös létére ilyen Fehérek vezetnek. A magyar gyalázás valamikor nagyszerű konjunktúra volt a szociáldemokrata párton és az igen jól jövedelmezett is annak idején. De hogy most is pont a raagyargyalázással akarják megnyerni a magyar választók tömegeit, az igazán — igen enyhén szólva — politikai vakmerőség. Ezeknek a „magyar“ szociáldemokratáknak a legnagyobb bajuk mindenkor Magyarország volt, itt boldogok, de ez a boldogság nem teljes, mert a Népszavát Budapesten nem árulhatják az utcán. Ide beeresztik, az nem elég, ez a párt csak úgy lenne a magyar kormánnyal megelégedve, ha a Népszava lehetne a ieibzsurnálja ebben az országban mindenkinek, aki olvasni és írni tanult. A magyar szociáldemokraták lólába gyorsan és hamarosan kilátszik a csehszlovák köpenyeg alól Hiszen ők ma a csehszlovák kormány ellenfelei, ellenzék volnának, vagy mi a szösz. Ez azonban nem zavarja őket abban, hogy ne szállítanák szavazataikat a kormány részére, amely kormány Szlovenszkón a kedves elvtársaik hallgatólagos beleegyezésével megfosztotta a magyar munkást az összes munkalehetőségektől és a kommunizmus karjaiba kergette azokat.

A szlovenszkói kommunista párt előretöréséért a felelősség Dérer-Markovicsékat fogja terhelni mindenkor, akik a kormányon semmit sem tettek a szlovenszkói munkásság érdekében, de segítettek Prágának dezindusztriálni ezt a területet. A Mayerek, Fehér Ferencek és Borovszky Gézák pedig kontráztak hozzá. Erről hallgatnak a számadásnál és csak Rothermerétői fáj nekik a szegény fejük. Másról beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik tőle.

A számadás ideje azonban elérkezik. A magyar munkás látja magárahegyottságát és látja vezetőinek fe!felé való kapaszkodását, hiszen azok elhelyezkednek egy kis jóféle szociális biztosítási állami hivatalocskába valamennyien, de a többi, a kenyérnélkül maradt tömeg ? Az bizonyosan rá fog szavazni a magyar szocdem pártra. Nem ?

— Anyák, figyelem 1 Tartós étvágytalanság, vérszegénység, aggkori gyengeség gyors beavatkozást igényel. Ne késlekedjék! A „Kőidf-feleleciferchindt" máltai kinavasbor keletimnél — számos orvosi vélemény alapján — gyorsan ható, jóizü, étvágygerjesztő és vérképző. Kapható minden gyógyszertárban.

Azzal egyedül is hagyta őket, mert uj vendégei érkeztek. Az asszony mosolyogva bólintott, aztán egy álható, biztos pillantással végigméne a férfit, így szoKta rendesen megnézni az embereket, rögtön el is döntvén magában, hogy mennyit érnek és mit várhat tőlük?

Öry, mig egy pálmabokor mellé vezette az asszonyt, hirtelen megszólalt:

— Tudja asszonyom, hogy mi régi ismerősök vagyunk ?

— Kedves Öry, maga udvariatlan. Egy asszonynak sofa sincsenek régi ismerősei.

— Igaza van. Da a boldogság mindig szép múltnak tűnik fii az ember előtt, — ha egyáltalán elmúlt.

Az asszony mosolyogva nézett reá.

— Nő ne ijesszen meg. Ha igy folytatja, azt hiszem, szerelmes voit belém s ez nagyon bántana.

— Miért?

— Mert én sem az arcára, sem a nevére nem emlékezem. Ez a rossz memória pedig mindeneseire sértő lehet önre nézve.

— Éppenséggel nem, sőt természetesnek találom.

— Ugyan ? Kiváncsivá tesz.

— Ön most e társadalmi ismeretségnek emlékei közt keresi az arcomat. Ne fárasza magát, nem fogja megtalálni.

Az asszony bólintott:

— Természetes. Mindjárt láttam, hogy ön regényes hajlandóságú ember. Nem mentette meg az életemet ? Nem úszott ki veiem a tajtékzó vizáiból ? Nem rohant ki velem a tűzvészből ? Nem állította meg acélökleivel megvadult automobilomat ?

— Ne gúnyolódjék. Ezeknél sokkal nagyobb áldozatot hoztam én önért.

— Ismeretlenül ?

— Mondjuk ismeretlenül. Mert maga akkor sem vett észre, mikor mindennap ott látott a szeme előtt.

— Érdekes. De nem magyarázná meg ? ...

— Azonnal. De nem követek el túlontúl nagy udvariatlanságot, ha arra kérem, legyen szives visszaemlékezni tizenöt esztendőre ?

^Az asszony elnevette magát.

' — Nem. Figyelmeztetem, hogy ez a

végső terminus, ameddig memóriám terjed.

— Nos tehát, a mi ismeretségünk tizenöt évről dotálódik. Ebben az idő jj ben egy hosszú, sovány, nyurga fiú volt házuknál nevelő. Ha reá nem is, lehetetlen ruháira és nyakkendőire biztosan: emlékezni fog.

Az asszony hirtelen végignézett a férfin.

— Hogyan, Ön ? ...

— igen, én voltam. Ne mentegesse magát asszonyom.Természetesnek lalalom, hogy nem ismert meg, sőt hízelgésnek veszem. Abban az időben nagyon nevetséges figura lehettem.

— Ugyan, ne beszéljen ilyen boton- 1 dókat. Nem ismertem meg magát, mert tizenöt év nagy idő. Azonfelül meg az. öcsém nagyon haszontalan fiú volt. Minden hónapban elhasznált átiag egykét nevelőt. Ezek a szegény mártírok egyre másra változtak nálunk.

— Ismétlem, ne mentegesse magát. Én természetesnek találom, hogy nem ismert meg. Viszont ön sem. C30dálkozhatik, ha én mindjárt az első pillanatban tudtam, kivel állok szemben.

Az asszony nem lett volna asszony, ha meg nem kérdi:

— Nem változtam meg nagyon?

— Az imént már megadtam a feleletet, mikor az első pillanatban fölismertem magát.

— Azóta nem látott?

— Nem. Kerültem magát.

— Csak nem volt szerelmes belém?

— De igen. Most már megmondhatom, mert tizenöt év egy örökkévalóság. Azonkívül meg olyan nevetséges ...

— Mi ? Hogy engem szeretett ?

— Nem. Hanem a szerelmem története. Képzeljen el egy húszéves, nyurga jogászt, ki az özvegy falusi kántoriamtóné házából került az önök nádor-utcai palotájába. Úgy éreztem, hogy száz kezem van és a meglévő kettővel nem tudtam mit csinálni?

Azok a hihetetlenül kopott ruhák, meg a falusi boltban beszerzett nyakkendők. Nem tudtam ülni, nem tudtam K állni, beszélni, enni rendesen és verseket írtam a maga szépségéről és jóságáról.

— Miért csufolódik saját magával*? Jól tette. Nem volt rossz ízlése

— Persze, hogy nem volt. De hát Istenem, mennyire tud az ember szenvedni húsz éves korában. Néha elhatároztam, hogy magáért leszek valami. Hős szerettem volna lenni, mondjuk tábornok, olyan tábornok, akiből császár, Napoleon lesz, vagy költő, aki egyben miniszter is, excellenciás ur, mint amilyen a megboldogult Geothe János Farkas voít. Máskor azt gondoltam, hogy a Lionardo vagy a Michel Angeló alkotásait teszem a lába elé. Az is eszembe jutott, hogyha mind a négy pályán egyszerre működném, talán hamarább elnyerhetném a maga kezét. Ám jöttek a keserves világos pillanatok, mikor szemtői-szembe láttam éretlen ostobaságomat s ilyenkor láztól égve fúrtam fejem esténként a párnába Olyan tűz lobogott bennem, nogy a világot fel tudtam volna gyújtani. Bár nevetséges. ostoba, éretlen, húszéves gyermek voltam, szavamra mondom, hogy többet értem, mint ma, harmincöt esztendős koromban.

— Miért mondja ezt ?

— Mert ma már megvénüit a szivem. És ha föl fölpezsdül is egy kis időre, rögtön eszembe jut, hogy a szerelem is olyan, mint minden más dolog, ahogy jött, el is múlik. Es nevetséges egy nőért a gyölrelmek-gyötrelmét elszeg vedni, mikor a világ tele van asszonyokkal, szőkékkel, barnákkal, tartózkodókkal, szenvedélyesekkel, ami végeredményében mindegy ...

— Igazat kél! adnom magának. Nem ismertem ugyan akkorában, de a mostani beszédéből látom, hogy csakugyan többet ért, külömb ember lehetett húszesztendős korában.

— Úgy van asszonyom és azért szívesebben is beszélek arról az időről. Maga észre sem vett, meg sem látott engem. Nagyon jól emlékszem, hogy még csak vétlenségből sem tévedt reám tekintete. Az ebédnél, a vacsoránál olyan büszkén, olyan méltóságteljesen ült. Gyönyörűen kezelte a kést, meg a villát, ilyesmit nem látni a falusi kántortanitó házában. Ds különben azóta