Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-01 / 118. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1927. október 1. Meglepő olcsó reklámárak ELBERT divatárnházában Nádor-utca 19. Fehér férfi ing 20 — Ke Egyszínű zephir ing 2 gall. 42 — „ Rayé köpper alsónadrág 15 — „ Katyabőr keztyil 33 90 „ Kutyabőr keztyü bélelt 42 — „ Jrikókeztyü bélelt 6 — „ Selyem gallérvédő széles 15*— „ Munkásing zephir 16 50 „ Jäger ing vagy nadrág 25 — „ Divat-mellény Női kötött harisnya Mintás kötött sokni Vulkán koffer Női nadrágkombine Selyemharisnya Gyapjas férfisvelter Tetős gyermekkocsi Női pulóver 45 — Kc-tól 3 50 Ké 3 - „ 35- Kc-tól 25- „ 10- „ 33 — Ke 250 - . 48 -Szőrmeboa kiárusítás. nagybirtokokon, amelyek eddig még nem leitek felosztva. Arról, hogy a földreform végrehajtásával a maradékbirtokok létesítésével uj földesurakat teremtettek, persze bölcsen hallgatott Hodzsa Milán dr., amit úgy látszik nem kifogásol a szépen hangzó „agrárdemokrácia“. A komáromi községi választások. — Hozzászólás. — Komárom, — szepl. 30. A mpokban véletlenül a kezembe akadt a pozsonyi magyarnyelvű kormánylap, amelyben jó kövér betűkkel ezeket a címszavakat olvastam: A komáromi zsidó hitközség elnöke a keresztényszocialista pártba akarja beterelni a zsidó választókat. No, ez a tudósitó már bizonyosan többet tud, mint én, aki ezekben az ügyekben résztveszek a tárgyalásokban és elolvastam a tulélénk fantáziával megirt közleményt, amely elég mulatságos kombinációkat tartalmaz. Fried Jenőről, a komáromi zsidó hitközség elnökéről azt jósolja, hogy a zsidó választókat arra akarja rábírni, hogy a keresztényszocialista—magyar nemzeti párti egységes lisztét támogassák. Fried Jenőről, a komáromi zsidó hitközség elnökéről, mindenki tudja, hogy nem helyesli a zsidóságnak nemzetiségi alapon való elkülönülését és amellett foglal állást, hogy az őslakosság pártjaiban helyezkedjenek el. Így a múlt választáson sokadmagával a Hét selmeci bányász. Irtat Sxitnyal Zoltán. Szép ut volt, ilyen szép utat még soha meg nem tett hét selmeci bányász. Dehogy tett, dehogy tett. De még a hét bányaváros minden bányásza közül egyetlen egy sem, se azelőtt, se azután, úgy mint most ez a hét selmeci bányász. — Hová mentek? — Csak a királyhoz I Őfelségéhez magához. — No és mit csináliok ottan? — Panaszra megyünk. Ki bírja ezt tovább? Hajnaltól éjszakáig mindig a bányák mélyén és még csak kenyérre se jut. Majd ő meghallgatja a mi bajunkat. Ö a mi felséges atyánk. — Hát csak menjetek selmeci bányászok. Szerencse föl 1 Mentek is. Nem akárhogyan. Elől a zenekar érctrombitákkal, aztán a zászló, utána ők heten, bársonysüvegen díszes forgókkal, fekete bányászingban, selyemrojtokkal a karokon és a derékon sárgacsattos övvel. így lépegettek a zászló mögött. Egy sorban heten. Utánuk rengeteg nép, öregek, fiatalok, leányok és asszonyok. A polgárok aggódva dugták ki hálósapkás fejüket az ablakon. — No, ni, ezek a hawjarok csak nem nyughatnak. Hát mégis a királyig merészkednek I Jnk— Hát persze, hogy merészkednek. Hiszen mindennek van határa. Majd most megmutatják. Talán nem eleget sírtak és könyörögtek? Volt aki meghallgatta őket? Se a huttmann, se a mérnök, se a bányatanácsos. Talán a bányaigazgató? Az a büszke ur, akihez be se juthattak? Hiszen már a kamaraház hapujában útjukban állt két kivontkardu hajdú. Mintha még a régi világ volna, amikor a kamaragróf urak magyar jogplrtot támogatta, amely ezen a címen két mandátumot ért el a községi képviselőtestületben. Mivel tudomásom szerint eddig még semmiféle hivatalos jelölési akció nem volt az egyesült pártokban, ennélfogva merőben önkényes kombináció mindaz, amit ezzel kapcsolatban a kormánylap tudósítója kiialált, vagy a kávéházban s utcán hallott, A tény ugyanis az, hogy a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt helyi szervezetei csak most kezdik meg a tárgyalásokat a közös iiszía egybeállítása tárgyában, ami nagy körültekintést igenyel. Hogy ezen kik foglalnak %najd helyet, azt még senki sem tudja, maguk a pártok sem, mivel még nem tárgyaltak róla. Annyi bizonyos, hogy odavaló közéleti férfiakat fognak jelölni, akik megállják a helyüket. A városbirői állás természetesen az egyesült pártok közös tisztáján jelöltek közül azé lesz, akit erre az állásra már eleve kiválaszt a két párt közös bizottsága. Mivel pedig előreláthatólag ez a pírt nyeri el a képviselőtestületi mandátumok többségét, ezzel nem sok gondot fog okozni a többi pártoknak. A kormánylsp tudósitója erre az állásra tippel sokakat, köztük Csizmazia György mostani városbirót, Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselőt, Szijj Ferenc dr. nyug. poigármesiert, Geöbel Károly dr. nyugalmazod tanácsnokot, Mészáros Károly nyug. árvaszéki ülnököt, Witausek Károly dr. ügyvédet. Ezek közt a nevek közt sok olyan van, aki egyáltalán nem is gondolt arra, hogy a pártok jelölni is fogják őket, vigadtak és parancsoltak a hosszú, boltíves termekben. — Nem emberek, — lázitott Klinkő Gyúró, — ha nem vagyunk jók a lábnak, elmegyünk a fejhez. A királyhoz!. Majd a király, ő majd nem hagyja az ő népéi. Már messze járt a kis vonat, kanyarogva elmerült a hegyek között, de a népek még sokáig álltak a sinek mellett és nyugatra néztek, amerre a hét selmeci bányász ment, a hét kiküldött. — Majd eligazítjuk, ne féljetek, — mondotta Klinkó Gyúró, még a vonat ablakából rátarlian és zsebe fölött megtapogatva az instanciás írást. Aztán egymáshoz szorultak a fapadokon és összemosolyogtak. Szép volt minden, ragyogó reggel, még fülükbe zúgott a bányászinduló ércszava és ment velük a vonat. Távoli tárnák előtt elrobogva áthajoltak az ablakon és kegyesen visszalengettek az üdvözlőknek. — Megyünk, megyünk a királyhoz. — Szerencse föl, szerencse föl I — zúgtak utánuk. A garamberzencei állomáson már sikföidön torpant meg a sötét hegyek Iába. Csodalatos I Osszenéztek, amint leszálltak. Ez alighanem már az Alföld. Éppen hogy itt kezdődik. Aztán még lejebb olyan nagy már, mint a tenger. Egy szál fü sincs rajta, csak homok és homok. Ilyen az Alföld. Ők tudják. Alig is beszéltek, csak szép csendesen ültek egymás mellett az állomás perronján és sörhabot nyalogatlak a bajuszukon. Meg jobbra-balra tekingettek. Bizonnyal őket nézi most mindenki. Nagy eset, nagy dologi Hire is mehetett. Hogyne, amikor a királyhoz mennek, instanciás írással, amiben minden szépen, rendben le van írva. Neki a felséges urnák. Csak akkor döbbentek meg kissé, amikor berobbant a fekete vasszörnyemár pedig enélkül még sem lehetnének városbiróvá. Ez a kérdés teljesen nyitott és csak önkényes kombináció vagy szóbeszéd az alapja a jelöléseknek, amelyek persze meg sem történtek. Edd'g pozitívum az, hogy a zsidó párt önáiló tisztával megy a választásba és a csehszlovákiai szociáldemokrata párt is magában megy, nem is kapcsol senkivel, úgyszintén a Hlinka párt sem, amelynek szintén lesz egy-két képviseleti helyre kilátása, mivel az agrár pártnak igen kevés a szavazója Komáromban, ahol még nem igéitek főidet senkinek a Szekér-utcai korán elfagyoit reménységek után. A keresztényszocialista- nemzeti és jog párti blokk kétségtelenül a legerősebb választási csoport, mely után a kommunista párt következik, ez azonban kevesebb képviselőt tud behozni, mivel katona-szavazatai lemaradtak az uj törvény alapján, mely a tényleges katonai szolgálatban levőket és a csendőröket törölte a választók soréból. A szlovák néppárt és a cseh pártok, amelyek ilyenkor egyesülni szoktak, körülbelül egyforma erősek, de külön utakon mennek az idén. A zsidó párt is számit három-négy mandátumra. A legkritikusabb helyzetbe a magyar szociáldemokrata pírt jutott, amely csatlakozott a csehszlovák szoc. dem. párthoz és mint magyar frakció aligha jelöl önállóan. A csehszlovák szociáldemokrata pártnak azonban Komáromban igen rossz hire van, mert ez a párt az, amely a legkisebb kilátásokká! indul neki a választásoknak. Nem kell a magyar munkásságnak, amelyet minden munkaalkalomból kiszorítani igyekezett Komáromban is, de nem kell a cseheknek sem, akik szívesebben a nemzeti szocialista pártban helyezkednek e!; nem kell másnak sem, meri ez a párt volt az, amely megszüntette Szlovenszkón az ipari vállalatokat, ez hajtotta végre a restrinkciós törvényt, amelynek főleg magyarok és szlovákok estek áldozatul. Minden más kombináció idő előiti Komáromban, ahol a jövő héten ül össze az egyesült két nagy magyar párt jelölő bizoitsága. Felügy. biz. tag. Holnap alakul meg a komaromi egységes zsidópárt. —szeptember 30. A komáromi választásokat, mint megírtuk, egyelőre november közepére halasztották el. A halasztás ellenére is azonban már nagyban folynak a választás előkészitési munkálatai egyes pártokban. A komáromi egyesült zsidópárt holnap, vasárnap, október 2 án este fél 8 órakor tartja meg a hitközség nagytermében alakuló közgyűlését, amelyre az előkészítő bizottság meghívja minden szavazati jogosultsággal bíró nő és férfi tagjait. Az alakuló közgyűlés tárgysorozatán az elnökség megválasztása és a községi választással kapcsolatos teendők megbeszélése a fontosabb pontok. Édes hazai földben temették el Kiss Ferencet, akinek koporsójánál Olmützben visszaadták a magyar katona meggyalázott becsületét. — szeptember 30. A tragikus halált halt Kiss Ferencet, akit kötelessége teljesítése közben lőtt halálra Lecián, az oimützi katonai fogházban kivégzésére váró haramia, a meghalt fiú édesaiyja kívánságára nem O mützben temették el, hanem hazai földben, a Rimaszombat mellett fekvő Alsóbakii kis temetőjében helyezik örök nyugalomra. Kiss Ferenc holttestét csütörtökön szállították el szülőföldjére. Délután a kórházi kápolnában szentelték be. A gyásszertartás lefolyása méltó volt a hős magyar katona emlékéhez, a teg. Szűk homlokukon ránclétrák futottak fő! a csodálkozásban. Ez aztán a mozdony 1 Három selmeci gőzös is kitellene belőle. — Hamar! hamar! — noszogatta őket a ka’auz, amint le-föl száguldoztak a vonat előtt, szétszóródva s aztán egymás hegyén-hátán kapaszkodva föl. — No, hová atyafiak? — kérte a jegyeket a kalauz. — A királyhoz, — felelték büszkén. — Nem úgy értem. Hová? A határig? — Hát persze. Még azon is túl. A kalauz mosolygott és ők is vissza mosolyogtak. Várak, hegyek suhantak el mellettük. Kis falvak, ismeretlen, nagy városok. Oh, milyen csodálatos a világ. És hosszú egy napon át vitte őket a vonat, mire Bécsbe értek. — Milyen lehet a király? — tűnődtek magukban, kissé megdobbanó szívvel arra gondolva, hogy talán már holnap előtte fognak áliani. — Hát milyen? Arany koronája van rajta. És egv nagy piros palást. — No még mit? Csak ha a népeket fogadja. Másként olyan, mint egy szegény ember. Nem, nem. A király nem lehet olyan, mint egy szegény ember. Ez senkinek se teiszett. A királynál legyen minden aranyból. És ez egész bizonyosan így is van. Mi másból lehet például a trónja, mint aranyból. Azért király a király. De hát ki látta a királyt? Ki állott már előtte? A bányaigazgató, de az is csak egyetlen egyszer. És senki más az egész városból. No majd ők mindent el fognak mondani a királynak. Szépen körültérdeplik a trónust, mint az oltárt és jaj lesz akkor a hutmannoknak. Emberek, az már egészen bizonyos, hogy uj élet vár reánk, — magyarázta Klinkó Gyúró. — Nem lehet gyászünntp>égen megjelent 01- miitznek csaknem egész lakossága, Wdss tábornok hadtestparancsnok vezetésével az oimützi helyőrség teljes tisztikara, valamennyi altisztje, továbbá az egész szabadnapos legénység. A diszszázad sortüze mellett helyezték azután a holttestet a vasúti kocsira, amely Rimaszombatba vitte megpihenni a derék magyar fiút az édes honi fő dbe. Amint a prágai újságok jelentik, Lecián kivégzésére meglették már az előkészületeket. tudni, mi minden változás jöhet? Én azt hiszem, belőlünk huimann lesz legalább is. És egyre jöttek csodálatosnál-csodálatosabb dolgok. Nagy üvegalagut ragyogó szájába dübörgött be a vonat. Mi volt ott 1 Ember-ember hátán, ziháló mozdonyok és kint az utcán csupa fény a fejük fölött, hogy a csillagosat se láthatták. A házak, óriási házak sűrűn egymás mellett, még égfelé törő tornyok, mint a selmeci csúcsok és hegyek. A szemüket se hunyták le egesz éjjel. Mát talpon voltak a virradattal és szédelegve mentek az ives hosszú Ringeken. — Végre ott voltak a Burg előtt. Szépen, kettesével vonultak át komor szürke kapuin. A Wache éppen fegy. verbeállt egy elsiető nagyur előtt s a puskaszijak csattanva feszültek meg a vállakon, Klinkó Gyúró süvegéhez emelte kifeszilett tenyerét. — Tisztelegj! — vezényelte. S mind a heten jobbra kapták a fejüket és feszesen tisztelegtek vissza a Wachénak. — Úgy ám! mondották magukban. Itt megbecsülnek minket. Aztán mentek széles tnárványlépcsökön, ahol piros szőnyegekbe merült a lábuk. A fordulóknál széles pallosokkal alabárdosok álltak, mozdulatlan óriások. A kis Masek, a Finsterortról, meg is bökte az egyikei ujja hegyével, hátha csak szobor? Aztán ijedten kapta vissza kezét a testmelegre. No lám, ez csakugyan él. így mentek, egymáshoz ülődve-verődve, már suttogni se mertek, néha összenéztek sokatmondó mosolyokkal s alázatos borzalommal telt meg lelkűk. Aztán egy terembe vezették őket, ahol halk léptekkel végigsietett egy ragyogó ruhás katona, pillanatok múlva az ajtó mindkét szárnyát kitárta a lakálj s belépett a király.
