Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-10-01 / 118. szám
1927. október 1. 3. old a' Komáromi Lapok Állandó raktár fiAÁ» fakereskedő és KctTiárcm kör- f||[||i |y!í!| építési váüalnyéke részére l UllSl Iliül kozó cégnél, Komárom, Rákéczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár f-' 8 ' Nagymegyerés \Rn|| I Hljjffaker eskedő vidéke részére íí jSUil LUllII cégnél liatgymegyer. Állandó raktár Kiirt és környéke részére KSrl fakereskedő cégnél Szerdán reggel külön futárt menesztettek Kistapolcsányba Masaryk elnökhöz. aki magával vitte a Leciánra vonatkozó vizsgálat és Ítélet aktái*. Woh'sch'äger hóhér állítólag már Olmützbe érkezett segédeivel, azonban tartózkodási helyét erősen titkolják. Leclán a börtönben teljesen megtört, állandóan sir és azt hajtogatja, hogy az emberiség eilen követnek el bűnt, ha őt, a „nagybeteg embert“ kivégzik. Csütörtökön a kivégzésre lenyirták Le cián göndörfürlü dús haját, amire nagyon büszke volt. A kivégzés teljesen zárt falak között fog végbemenni, a hivatalos funkcionáriusokon kivül még az újságírók sem kapnak bebocsátást a hadoszíálybiróság udvarára. Felhívás a ssiovenszkói és ruszitsszkói elfeecsatoti közalkalmazottakhoz. Kedves keresztény testvéreim! Az elmúlt hosszú nyolc évnek keserűsége és nyomorúsága, mely nekünk „felszabadulásunk“ óta osztályrészül jutott, megtanított bennünket arra, hogy nekünk itt alig van barátunk, íáma-Hát persze, hogy ez ő 1 Akkurát ilyen nek gondolták. No, hogy nincs rajra az a korona, meg a piros palást ? Hát persze, az ilyenkor nyáron, nehéz és meleg. No de a szeme, meg a mosolya! Mintha mindig látták volna. És mind a heten alázatosan reá mosolyogtak. Klinkó Gyúró letérdelve hátraintett, mire a többiek is azt tették. A király elmosolyodott. — Keljetek fel emberek. Engedelmesen felálltak és megverdesfék térdüket, mint templomban az urfelmutatás után. A király pár pillanatig csak nézte őket. Amint ott álltak előtte sután egyeneskedő görbe háttal, egymáshoz igazodva, heten selmeci bányászok az Einsferortról, az Ochseinkopfiól, a Ziergartenrői, a Nepomuk Jánosról, a Colloredóról, a Három királyról ésHoffertaróról az összes selmeci bányászok képviseletében alázatos pislogással, hogy már lélegzeni is alig mertek a nagy bámulattól s Klinkó Gyúró még a szép, betanult szavakat is elfeledte. Csak álltak, mosolyogtak, néztek és meg se mukkantak.! — Hát ti vagytok a selmeci bányászok ? — kérdezte végre a király. Akkor mind a heten meginogtak kissé a törzsükön, megreszellék torkukat és kórusban felelték dallamosan: — Igenis felség alázatosan, mi vagyunk a selmeci bányászok. Aztán tovább pislogtak, mosolyogtak és féloldalt fordították a fejüket. A király várt egy ideig. Majd csak elmondják óhajukat. De azok bizony hallgattak. Mint hét hü kutya. Csillogó szemekkel és szerettek volna a király lábához lapulni és meleg csókokkal körülnyaldosni a kezét. Mintha a király is megérezte volna. Rájuk mosolygott és azt kérdeite: szunk. Mi valamennyien egymásra vagyunk utalva. Ei az egymása utaltság egy hosszú, szomotu és reánk nézve egész életünkre kiható korszak méhében született. Fennmaradásunk is csak akkor lehetséges, ha valamennyien összefogunk, azaz egy pártban tömörülünk. Ez a párl nem lehet más, mint az országos keresztény szocialista párt. Ez a párt volt az első, mely épp úgy a múltban, mint a jelenben megértette jajkiáltásunkat, helyzetünket. Ez a párt volt az, mely mindig ott segített rajtunk, ahol tudott. Ez a segítség záloga annak, hogy a jövőben is segíteni fog. Biztosak lehetünk abban, hogy a keresztény szocialista párt az egyedül', mely a jövőben is épp oly szeretettel fogja felkarolni szomorú sorsunkat, amint azt a múltban tette. A keresztény szocialista párt az egye dűli, mely a mi ügyünket és annak rendezését programmjába felvette. Tehát ott szerepelünk a párt credójában. Keresztény testvéreim! A pírt iránti hálánkat, szeretetünket csak az által róhotjuk le, ha a mostani községi választások alkaimával a keresztény szocialista pártra adjuk le szavazatainkat. Minden elbocsátott közalkalmazott erkölcsi kötelessége, hogy most a községi választásoknál a keresztény szocialista párt becsületes ellenzéki zászlaját di-dalra, győzelemre segitse. Erős —- No és hogy vagytok ti selmeci bányászok ? A hét bányász visszamosolygott tündöklő szemekkel szelíden megrázva a vállát: — Hát kérem szépen felséges királyi felség, jól.Köszönjük szépen,jól vagyunk. Mert mi mást mondhattak volna a királynak, felséges atyjuknak, aki lám ilyen kegyes és szives szavakat intéz hozzájuk? — No de semmi panaszotok sincsen? — bátorította őket a király. — Nem,semmi —felelték egyhangúan, A király megint rájuk mosolygott és ők is visszamosolyogtak, boldogan, melegségtől átjártan, büszkén a királyra, bizony magára a királyra, hét egyszerű selmeci bányász. — Hát akkor fiaim — mondotta a király halkan összependitve sarkantyúit — segítsen tovább is az Isten benneteket. S ők heten azt sem tudták, hogyan kerüljek ki a palotából. De jó volt, milyen édes meleg járta át lelkűket s alig várták, hogy hazaérjenek. — Hát hogy volt, feleljetek mint volt? — kérdezték tizen-huszan is egyszerre odahaza. Klinkó Gyúró megvárta, mig csend lesz. — Ó, a király! Áldott ember. Igazi atyja a szegény népnek. — No és mit szólt az instanciához ? — kérdezte valaki. Klinkó Gyúró szigorúan összevonta a szemöldökét. — Mit gondolsz? Csak nem alkalmatlankodunk ezzel, amikor ilyen jó ember és úgy szereli a népet? Nem okozhatunk fájdalmat neki. Mi majd csak megteszünk valahogy. S a többiek bólogattak, helyeseltek: — Hát bizony, ez igy volt jól. Ho gyan is lehetett volna mást mondani a királynak? hitem, hogy most, midőn az urnák elé fogtok járulni, azokba csakis a bér. szoc. párt szavazó lapjait fogjátok bedobni. Testvéri üdvözlettel Voszatkó János. az elbocsátott közalkalmazottak elnöke. A komáromi bencés főgimnázium társadalmi életéből. Az iskolának is megvan a maga társadalma: ez a diáktársadalom nem elégszik meg az iskolapadok vidámbús életével, hanem teremt magának egyesületeket, ahol kiszakítva magát a tantárgyak megszokott körébőí, éli a saját „szociális“ életét. így az egyesületek az iskola kiegészítői, sokszor továbbvivői: amit ugyanis akár a tanár, akár a tanuló az idő rövidsége, vagy a tömegnek szánt anyag egyszerűsége miatt el nem érhet, azt az egyesületbe tömörült s igy önmagát a nevelőnek önként átadott ifjúság könnyebben elérheti Pl. a vallásos egyesületek az öntudatosabb lelkiéletet segí ik elő, a sportegyletek a tornaórák rendszeres munkáját egészítik ki, tudományos egyesületek (pl. önképzőkör) az egyes tudományok részletkérdéseivel ismerteti'< meg a tanulót amellett, hosy akár a tudomány, akár a művészet terén próbája a diákot cselekedtetni is (tudományos kuta'ás, előadás, szónoklás vagy szavalás 8<b ) Más egyesület a gyermek egészét, a leendő embert ragadja meg s dobja be e életébe e szóval: cselekedj magad is: tedd magad már most egész emberré (cserkésze;), tégy jót, ahogy tudsz (karitativ egyesületek). A komáromi bencés főgimnáziumban is vannak ifjúsági egyesületek: képviselve van a felnőtt társadalom, az állam minden nagy intézménye: az Ecc lesia Orans (Mária Kongregáció), a Militia (Cserkészcsapat), az Akadémia (Önképzőkör), a Szocializmus (Vörös Kereszt). Ezek tagjai és vezérei egyaránt az ifjúság köréből kerülnek ki, s ebben rejlik sajátos jellegük is; a vezető tanár u. i. inkább csak ellenőriz, irányit, inkább cselekedte}, mint maga cselekszik — s ez viszont az egyesületek nagy pedagógiai értéke. Nem az a jő vezető tanár, aki tiz gyermek munkáját végzi, hanem aki tiz gyermeket jól tud foglalkoztatni; aki azt, amit gondol, az ifjúval gondoltatja végig, hogy hadd érezze magát önállónak s igy tettekre buzdu jón. E tettekre, cselekvésre irányitó egyesületi életnek első megnyilvánulásai szeptember hóban zajlottak le, amikor a diákegyletek választottak vezetőket, tisztviselőket. Az ifjúsági egyletekkel foglalkozó pedagógus előtt nagy érdekkel bir, kiket választ magának az ifjúság vezetőkül. Ebből ugyanis sokat következtethet a diáktársadalom mentalitására. Olvasóinkat is bizonyára érdekelni fogja, kik ez iskolai évben az „ifjúság vezérei". íme: 1. A Mária Kongregáció felső szakaszának prefektusa: Montskó Tibor VIII. o. t., asszisztensei: Hájas Gábor VII. o. t. és Zhorda Árpád VIII o. t. A Mária Kongregáció alsó szakaszának prefekíusa: Hrotkó Endre IV. o. t., asszisztensei : Folkner József és Sándor Gyula IV. o. t. A Mária Kongregáció leányszakaszának prefektája: Filipp Matild Vili és Thomschitz Sári VI. o. t. 2. A Cserkészcsapat, a „terribilis acies ordinata“ tisztjei: 1. Rigóraj parancsnoka : Montskó Tibor VIII. o. t., helyettese: Vaisz László VIII. o. t.* 2. Sirály- raj parancsnoka : Zhorella Árpád VIII. o. t. helyettese: Sztranyovszky György VII. o. f. 3. Turul-raj parancsnoka: Vargha Sándor VIII. o. t. helyettese: Taubinger VI. o. t. 3. Az Önképzőkör, a „Tudományos Akadémia“ vezetősége : Elnök Vargha Sándoi VIII. o. t. alelnök: Kecskés Lajos VII. o. t., főjegyző Juhász Béla, főtitkár: Basilides Iván VIII. o. t., pénztáros: Vörös Edit VIII, o. t., karnagv: Ferényi VIII. o. t. IV. A Vörös Kereszt, „Népjóléti“ tisztviselői karát a jövő héten választják. Aki az itt felsorolt egyesületeket elolvassa, talán feltűnik neki, hogy úgy. nevezett sportegylet a gimnáziumban nincs. Erre vonatkozóan megjegyzésünk ez: Olyan okok mialt, melyekre most nem akarunk itt kitérni, éppen a tanárok óhajtanák, bár volna a gimnáziumnak saját sporttelepe és megfelelő felszerelésű csónakháza. Sajnos, a mai súlyos gazdasági viszonyok közt ez ma csak óhaj. (Pl. a győri és esztergomi bencés gimnáziumokban mozgalmas élet folyik a Dunán: van csónakházuk és sok csónakuk,) Egyelőre azonban meg kell elégednünk a rendszeresen és jól vezetett tornagyakorlatokkal, a gimnázium udvarával, mely különösen a football játékot teszi lehetővé s a cserkészetnyujtotta egyéb sporiaikalmakkal, melyek evezés, úszás, játék, tábori élet, edzés útján nevelik a testet. Mindenesetre a fiúknál egyébként igen kifejlődött sportpolitikával nem elégedhetünk meg. Befejezésül még csak ennyit: A szülők, kiknek gyermekei valamely egyesületben működnek, kisérjék figyelemmel s megértéssel gyermekeik ebbeli működését is. Nem helyes az, nikor az ifjú a felnőttektől csak azt hallja: „úgyis hiába“. Határozottan romboló hatással van a gyermekiélekre, hogy míg vezető tanara teljes meggyőződéssel hirdeti pl. a kongregáció vagy cserkészet nagy értékeit, addig egy felnőtt könnyelmű kijelentése céltalannak, vagy egyenesen időlopásnak bélyegzi az egészet. Gondolják meg az ilyen szülők jól, hogy a gyermek mindig tenni akar, a könyv mellett mással is foglalkozni akar; ha nem mi foglalkozunk vele, akkor majd mások (rossz felnőttebj pajtások, érzéki regények, fantázia, testiség) veszik „kezelés“ alá... de lesz-e benne köszönet ? Én mindig bizonyos gyanúval tekintek azokra a kora józan fiukra, akiket már semmiféle iskolai egyletesdi vagy szórakozás nem érdekel. Óit már az ifjúi idealizmust valami más foglalhatta el: tán önzés, csalódon ambíció, a kedély hiánya, titkos foglalkozás, lelki betegség, peíyhüdtség? (Mindenesetre lehetnek itt kivételes esetek, de nem is ezekről van szó.) M4g egyszer hangsúlyozzuk : minden nevelő igazi feladata, hogy növendékét rávezesse nemcsak a jó és igaz meg. T