Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-24 / 115. szám

2. oldal. Komaromi Lapok 1927. szeptember 24:* Ingyen vételkötelezettség nélkül megtekinthető! Már megérkeztek az őszi-téli uói és leányka kabátnf donságok olyan óriási nagy választékban, amely minden képzeletet felülmúl. A kedvezményes árak az egész idényben érvényben maradnak KkBrtCSZ J« JdlO áruházában ÜVÄdojr-iitca 25. az. (az Otthon-kávéházzal szemben); néppárt képviselői ezeket a kérdéseket a miniszterelnök elé és r nyolcas bi­­sotibág tlű fogják terjesz' A községi választások eio.*^e>~ltése A Párkányban egyesek részéről meg­indított színtelen pártalakulási mozga­lommal kapcsolatban a magyar nem­zeti párt helyi választmánya a napokban Tóth Béla ügyvezető elnök vezetése mellett ülést tartott, hogy a kérdéssel foglalkozzék. Az ülésen megjelent Ko­­czor Gyula nemzetgyűlési képviselő is és azon a választmány tagjai kivétel nélkül résztvettek. A választmány alaposan megvitatta a községi választással fel­merülő teendőket és egyhangúan a következő határozatot hozta: A magyar nemzeti párt párkányi helyi szervezete határozatiig kimondja, hogy a községi párttal semmi közösséget nem vállal és megkeresi a keresztényszocialista párt helyi vezetőségét a községi választá­sokon való együttműködést illetőleg. I A választmány egyúttal a keresztény­­szocialista párttal való tárgyalások fel­vételére egy bizottságot küldött ki. A határozat úgy a választmányban, vala­mint a községben a legnagyobb örömet és megelégedést váltotta ki, mint a magyarság megértésének egyik komoly jelét. A cseh nemzeti demokratapárt a parlament felosztásáról. A nemzeti demokraták lapja, a cseh Role, mérvadó körökből szerzett érte­sülése szerint azt a hírt közli, hogy a parlament felosztására lehet számítani abban az esetben, hogyha a szocialista ! pártoka községi választásoknál túlnyomó i A boldogság titka. Irta Kiizely Gyula. > Elemértől vérszegény ostobaság volt, hogy vőfélynek hivott, tőlem meg telivér szamárság, hogy vőfélynek jöttem. Én, vőfély, a Mári esküvőjén. Éppen olyan, mint a tetszhalott, aki maga kántál a saját temetésén. Nos, hát jó. Hát becsülettel kántál­­tam a magam temetésén. Sőt a halotti toromból is ettem. Sőt pezsgőt is ittam. Sokat, de nem többet a kelleténél. Csak mikor Márit már elvitte Elemér és utánuk hajigáltuk a rizsáldást is, azt már mégsem tettem, hogy a közömbös násznéppel még táncoljak is a magam temetésén. Nyakon fogt m egy krino­­lin-idomu bütyköst, fogam közé dugtam az orrmelegitőt és kiültem magamra az öreg hallba, szembe azzal az ősmama­­képpel, amely Márira hasonlított. Ott aztán, hol a pipát, hol a bütyköst, hol a levegőt szittam, a keményen össze­harapott fogaim közt. Ha fáj, hát fáj­jon. Kis kurtanadrágos korom óta a szokásom volt, hogy a megvágott uj­­jamról körültépjem a bőr cafrangot... & Egyszer halkan kettyent a hátam mő­­,gött a villanykapcsoló — idétlen vil­lanyt vezetett a szép öreg házába Jankó bácsi —, de nem lett sötét a hall, va­lami olyan fényesség áradt, mintha foszfor villózik a sötétben vagy rádium. A hátam mögül meg halk hárfapengésü pajkos kacagás hangzott. Egy hihetet­lenül tipikus rokokó kacaj . . . Kris­tályos vagy gyöngyöző rezgése volt és valami kacér, kötődő bája. A skálája végigtáncolt a hátgerincen, a szivén és minden más húrokon . . . Mikor kis selyemsuhogás is társult hozzá, fel akartam nézni, de csak any­többségre tennének szert. A lap szerint Maéaryk elnök meghajolna a szüksé­gesség előtt, hogy a parlamentet föl kel! oszlatni és a választásokat ki kell írni. Ez a megerősítésre szoruló hír w*/' azt bizonyítja, hogy a cseh nem­zeti ái&tokrs-iak mennyire tartanak a választásoknak «rao lényétől, amely ygy lehet, hogy a szocialn>.áJr ,győ:.di.,cvei fog végződni. tmmmmmmmmmrmmmeaaammmarniau f Richter János szenátor visszakapta leikészi hatáskörét. Komárom, —szép!. 23. j A szlovenszkói magyarság előtt ál- j talánosan ismeretes az a szomorú eset, is hogy Richter János szená'ort, a magyar * nemzeti párt törvényhozóját, megválasz- j tása után az egyházi főhatóság főiszó- j litotta mandátumának letételére s ami- ^ kor a szenátor meggyőződése szerint | a magyar nemzeti érdek veszélyeztetése nélkül ennek nem tehetett eleget, föl­függesztette őt papi funkciójának gya­korlásától. Richter szenátor a magasabb fórumok Ítéletét várva s annak méltá­nyosságában bízva, tovább is híven szolgába emelkedett erkölcsi világnéze­tének érvényrejuttatásával a magyar nemzeti párt zászlaját. A nagyszombati apostoli adminis?­­tratura erre ipolyszakállasi plébá­niája javadalmának élvezetétől is megfosztotta a magyar szenátort. Richter türelemmel és zokszó nélkül nyit láttam, hogy az az ősmaina áll a . hátam mögött, aki Márira hasonlított, j azután féltucat édes hüvösségü ujj be­fogta a két szemem és a rokokó hang azt mondta: — Ne fürkésszen. Képzelje, hogy az ősmama vagyok a Mária képében, vagy Mári vagyok az ősmama képében , . . Nem szeretem, hajugratnak. Lefejtet­tem a szememről a féltucat ujjat és megtartottam a kezemben. — Semmit se képzelek — mondtam —, tudom, hogy be vagyok rúgva és ezért nem is hiszek semmit az egész­ből. Mári elutazott és a világnak nincs olyan bolond Elemérje, aki a kedvemért visszabocsássa, az ősmama pedig meg­halt és a túlvilágnak sincs olyan bo­lond Elemérje, aki visszabocsássa, ha igazán Márira hasonlított. — Finom bók, közvetlen Márinak és közvetlen az ősmamának — kacagta a társnőm és egész karcsú nyulánk­­ságában az orrom elé állt —, de hát, ha sem ősmama, sem Mári’nem vagyok akkor, mint gondol . . . valaki mégis csak vagyok ... ki vagyok . . . Feltettem a monoklimat és ránéztem... Azután az ősmama képére néztem. Az ősmama képe háboritlanul ott füg­gött a faion és a társnőm nem is vi­selt rokokót, mint az ősmama képe, hanem mint mi, az egész násznép, disz­­magyart viselt. Csipkehabkötényes, azúrkék sleppes Rákóczi Ilona rokolyát és arannyal fűzött pruszlikot . . . — Tudom már — feleltem—, maga nem kisértet, hanem valaki a násznép­ből. Eddig nem láttam, mert mindig Márit néztem . ,. Mondja, leány maga vagy asszony... A dámám összecsucsoritotta az aj­kait és a legyezőjével a kezemre kop­vállalta a megpróbáltatást s 1926 nyarán, hogy a konfliktus elől félreálljon, le­mondott plébániájáról s ezzel automa­tikusan megszűnt a javadalomtól való fölfüggesztés érvénye. Azóta a szenátor Komáromba költözködött át, várta tü­relmesen ügyének kedvező elintézését. Értesülésünk szerint a döntés végre megérkezett. A nagyszombati apostoli helynök a Szentszék fölhatalmazása alap­ján hatályon kivüi helyezte első intézkedését, mellyel Richter Jánost fölfüggesztette papi funkciója gyakorlásának jogától. A méltányos rendelkezés folytán tehát Richter János szenátor ismét gyakorolhatja leikészi funkcióit. A Szentszék döntése úgy egyházi, mint magyar kisebbségi szempontból rendkívül megnyugtató, mert Richterben az egyház is egyik értékes munkájú szolgáját nyeri vissza, ugyanakkor a magyar kisebbségi front is egyik esz­ményi vezérét tarthatja meg benne. Komárom és a községi választások.. Hivatalosan eddig még nem tettek j ugyan közzé, azonban holnap, szom­baton már okvetlenül, meg keli jelennie a rendeletnek amely a küszöbön álló községi választások határidejéről intéz­kedik. A kormányhoz közelálló lapok közlései nyomán mégis bizonyosra ve­hető, hogy a választásokat október!6-ra írják ki, amely mpon a községek leg­nagyobb része választani fog és pedig az a iésze, amely az 1923-iki választás után következő októberhóban a törvény rendelkezése szerint megalakult. Ahol a választásokat megfelebbezték és a képviselőtestületek megalakulása csak később történthetelt meg, azokban a községekben a választásokat később tartják meg. így Komáromban, amelynek mostani képviselőtesiülete 1923. november 27.én alakult meg és kezdte meg működését, — hír szerint, — csak november köze­pén lesznek a községi választások. Legalább hivatalos helyen szerzett érte­sülésünk szerint, a mostani választás idejére nézve ez a felfogás és vélemény alakúit ki. Az októberi választásokból tehát Komárom kiesik és így hónappal később fog választani. (Föltéve termé­szetesen. hogyha valami más rendel­kezés nem érkezik felülről.) Komáromban, egyelőre még úgy látszik, mintha nem igen készülődnének a vá­lasztásra, ámbár azt nem lehet tagadni, hogy megbeszélések folynak már a párlok között. Azt tudjuk, hogy a két magyar párt: a magyar nemzeti párt és az országos keresztenyszocialista párt még a nyár elején közös értekezletet tartott az egységes lista megteremtése érdekében, amely a Két part központi pártvezetőságének megállapodása követ­keztében immár befejezett dolog. A közös megegyezés alapján remél­hető, hogy az egységes lisztán mindkét pintott ■.. — Sokat akar tudni — ejtőzött aztán — miért. Nyugodjék bele, hogy én a kastély soros kísérlete vágyott ebben az évszázadban és nálunk a túl­világon nincs már leány vagy asszony. A test, az anyag leválik rólunk. A lélek marad csak, vagy a szellem . . . Nem hisz maga a szellemekben ? — Isten engem, nem, — siettem vá­laszolni — és mától már éppen nem. Magának kissé fitos, nagyon makran­cos, de nagyon bájos profilja van és a szeme úgy világit, mint a rádium. Felteszem, hogy a pompás Diana for­­mái alatt finom és kecses csontszerke­zet is van, nos ennyi éppen elég egy asszonyhoz az anyagból. A bájos anyag vagy pajkos szellem, vagy ami volt, a fejét rázta. — Az a Mári, az a Mári, — mon­dotta rosszalóan. — íme. Maga jó fiú és most ilyen rossz véleménye van a nőkről. Nos, a lélekdáma elhúzta a kezét tőlem és a bütykösöm után nyúlt. Ez az az uj módi francia bor, nemde, Madame Cliquot nagyon renommiroz vele ott tulnan. Engedje megkóstol­nom. Ha bort iszom, fecsegő leszek és olyan ritkán van alkalmam, hogy fecsegő legyek. Átnyújtottam a butelliát. — Parancsoljon ... — Amint magától láttam, ezt csak igy isszák pohár nélkül. De — a furcsa dáma megállt a palackkal a kezében félúton. — Mondja, nem fog aztán borzadni az ajkaimtól... Feálltam. Körülfogtam a derekát és válasz helyett huszárosán megcsókol­tam. A csókja nem volt hideg, per­zselő volt. Olyan, mintha az ember nem asszonyt, hanem a naptól áthevi-Komárom, — szept, 23. párt azokat a tagjait fogja jelölni, akik a képviselötestüleibe valók, az ott vég­zendő munkára rátermett egyének s akik a legteljesebb önzetlenséggel ké­szek a város és a polgárság érdekeit a zöld asztalnál képviselni. A csehszlovák pártok, amelyek 1923- ban egyesült közös lisziával választottak, naponként megbeszéléseket folytatnak és erősen szervezkednek. Tálalásaik­ról azonban pozitív hír nem szivágott ki,. Ezeknek a pártoknak két körülmény­nyel kell mindenekelőtt számolni. Első­sorban is azzal, hogy az őket nagy mérvben támogató katona szavazatoktól 8 választáson el fognak esni, s ezen kívül a szlovák néppárt végrehajtó bi­zottsága határozatban mondotta ki, hogy a párt önállóan vesz részt a választá­sokon s igy könnyen megeshetik, hogy Komáromban a legutóbbi választások­nál több mint felezer voksol elért szlo­vák néppart külön jelöltekkel indul a küzdelembe. Ebben az esetben ezen az oldalon heves küzdelemre van ki­látás. A kommunistapárt szervezetei már szintén megkezdték munkájukat, hely­ben és vidétten nagyban folyifc a kor­teskedés, amire ennek a pártnak is nagy szüksége van, tekintettel arra, hogy a megszűnt kaicrnaszavázátok je­lentős részét szintén elvesztették a had­sereg szavazati jogának meszüntetése folytán. Élénk megbeszélések folynak a zsidó­pártban, amely az eddigiek szerint az idén is külön listával megy a vá­lasztásokba. Bár a párt higgadtabb elemei szívesen asatlakoznának a két magyar párt közös hsztájához, a párt mostani vezetősége a legélesebb elient­­ailást fejti ki c szándék ellen és a külön zsidópárti lista felállítása mellett érve). Azt hangoztatják, hogy ők csakis tett vasat, vagy acélt csókol... — Csattanós válasz és meggyőző —­­mondotta elismerően, — látom, hogy csakugyan nem irtózik tőlem. Képzelje, itt a házban a saját atyafiságom nem­csak hogy meg nem csókolna, de el­fut előlem. — Leült mellém, a lábait keresztbe csapta — nagyon szép lábai voltak, pillangós pirosszattyán tánc­­papucsokban. — Pedig kár, hogy olyan neuraszténiások, folytatta aztán, — ne­kem tulnan azt a hivatást adták, hogy tudassam a famíliával a boldogság tit­kát. Nos, hogy tudassam, ha nem áll­nak szóba velem ... Amíg közben nagyot húzott a Veuvu- Ciiquotombói, ráértem közbeszólni. — Tudja mit, drágám — mondtam egyszerűen — most talán elég az in* . kognitóból. Neim tudom, hogy van tuiuan, de nálunk a csőkot az ember­nek visszaadják, vagy az embert pofon­csapják. Maga egyiket sem tette, pedig itt innen vagyunk, nem' tulnan és én egyelőre egy fakovát sem adok a túl* világi etikettre. A kísértetem, ha kísértet volt, na­gyon ódes kisértet volt. Most aranyos kis megbánás látszott az arcán­— Jesszusom — igen, szó szerint azt mondta — Jesszusom, látja én meg az itteni etikettet egészen elfelejtem. A lelkek mind ismerik nálunk egymást, ott nincs társaság és nem társaság, óh nem, ne gondolja, nem vagyunk mind egyforma fehérek, de azért egyformák vagyunk, egyformán színtelenek, éteri­ek ... Ott tehát nincsen szükség cere­móniákra, itt azonban, ahol az anyag uralkodik, a testek, nemde, ma is be­mutatkoznak egymásnak. Nos hát — ültében kis kacér pukkedlit csinált a lábával — engem ideát egyszerűen

Next

/
Thumbnails
Contents