Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-24 / 115. szám
2. oldal. Komaromi Lapok 1927. szeptember 24:* Ingyen vételkötelezettség nélkül megtekinthető! Már megérkeztek az őszi-téli uói és leányka kabátnf donságok olyan óriási nagy választékban, amely minden képzeletet felülmúl. A kedvezményes árak az egész idényben érvényben maradnak KkBrtCSZ J« JdlO áruházában ÜVÄdojr-iitca 25. az. (az Otthon-kávéházzal szemben); néppárt képviselői ezeket a kérdéseket a miniszterelnök elé és r nyolcas bisotibág tlű fogják terjesz' A községi választások eio.*^e>~ltése A Párkányban egyesek részéről megindított színtelen pártalakulási mozgalommal kapcsolatban a magyar nemzeti párt helyi választmánya a napokban Tóth Béla ügyvezető elnök vezetése mellett ülést tartott, hogy a kérdéssel foglalkozzék. Az ülésen megjelent Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő is és azon a választmány tagjai kivétel nélkül résztvettek. A választmány alaposan megvitatta a községi választással felmerülő teendőket és egyhangúan a következő határozatot hozta: A magyar nemzeti párt párkányi helyi szervezete határozatiig kimondja, hogy a községi párttal semmi közösséget nem vállal és megkeresi a keresztényszocialista párt helyi vezetőségét a községi választásokon való együttműködést illetőleg. I A választmány egyúttal a keresztényszocialista párttal való tárgyalások felvételére egy bizottságot küldött ki. A határozat úgy a választmányban, valamint a községben a legnagyobb örömet és megelégedést váltotta ki, mint a magyarság megértésének egyik komoly jelét. A cseh nemzeti demokratapárt a parlament felosztásáról. A nemzeti demokraták lapja, a cseh Role, mérvadó körökből szerzett értesülése szerint azt a hírt közli, hogy a parlament felosztására lehet számítani abban az esetben, hogyha a szocialista ! pártoka községi választásoknál túlnyomó i A boldogság titka. Irta Kiizely Gyula. > Elemértől vérszegény ostobaság volt, hogy vőfélynek hivott, tőlem meg telivér szamárság, hogy vőfélynek jöttem. Én, vőfély, a Mári esküvőjén. Éppen olyan, mint a tetszhalott, aki maga kántál a saját temetésén. Nos, hát jó. Hát becsülettel kántáltam a magam temetésén. Sőt a halotti toromból is ettem. Sőt pezsgőt is ittam. Sokat, de nem többet a kelleténél. Csak mikor Márit már elvitte Elemér és utánuk hajigáltuk a rizsáldást is, azt már mégsem tettem, hogy a közömbös násznéppel még táncoljak is a magam temetésén. Nyakon fogt m egy krinolin-idomu bütyköst, fogam közé dugtam az orrmelegitőt és kiültem magamra az öreg hallba, szembe azzal az ősmamaképpel, amely Márira hasonlított. Ott aztán, hol a pipát, hol a bütyköst, hol a levegőt szittam, a keményen összeharapott fogaim közt. Ha fáj, hát fájjon. Kis kurtanadrágos korom óta a szokásom volt, hogy a megvágott ujjamról körültépjem a bőr cafrangot... & Egyszer halkan kettyent a hátam mő,gött a villanykapcsoló — idétlen villanyt vezetett a szép öreg házába Jankó bácsi —, de nem lett sötét a hall, valami olyan fényesség áradt, mintha foszfor villózik a sötétben vagy rádium. A hátam mögül meg halk hárfapengésü pajkos kacagás hangzott. Egy hihetetlenül tipikus rokokó kacaj . . . Kristályos vagy gyöngyöző rezgése volt és valami kacér, kötődő bája. A skálája végigtáncolt a hátgerincen, a szivén és minden más húrokon . . . Mikor kis selyemsuhogás is társult hozzá, fel akartam nézni, de csak anytöbbségre tennének szert. A lap szerint Maéaryk elnök meghajolna a szükségesség előtt, hogy a parlamentet föl kel! oszlatni és a választásokat ki kell írni. Ez a megerősítésre szoruló hír w*/' azt bizonyítja, hogy a cseh nemzeti ái&tokrs-iak mennyire tartanak a választásoknak «rao lényétől, amely ygy lehet, hogy a szocialn>.áJr ,győ:.di.,cvei fog végződni. tmmmmmmmmmrmmmeaaammmarniau f Richter János szenátor visszakapta leikészi hatáskörét. Komárom, —szép!. 23. j A szlovenszkói magyarság előtt ál- j talánosan ismeretes az a szomorú eset, is hogy Richter János szená'ort, a magyar * nemzeti párt törvényhozóját, megválasz- j tása után az egyházi főhatóság főiszó- j litotta mandátumának letételére s ami- ^ kor a szenátor meggyőződése szerint | a magyar nemzeti érdek veszélyeztetése nélkül ennek nem tehetett eleget, fölfüggesztette őt papi funkciójának gyakorlásától. Richter szenátor a magasabb fórumok Ítéletét várva s annak méltányosságában bízva, tovább is híven szolgába emelkedett erkölcsi világnézetének érvényrejuttatásával a magyar nemzeti párt zászlaját. A nagyszombati apostoli adminis?tratura erre ipolyszakállasi plébániája javadalmának élvezetétől is megfosztotta a magyar szenátort. Richter türelemmel és zokszó nélkül nyit láttam, hogy az az ősmaina áll a . hátam mögött, aki Márira hasonlított, j azután féltucat édes hüvösségü ujj befogta a két szemem és a rokokó hang azt mondta: — Ne fürkésszen. Képzelje, hogy az ősmama vagyok a Mária képében, vagy Mári vagyok az ősmama képében , . . Nem szeretem, hajugratnak. Lefejtettem a szememről a féltucat ujjat és megtartottam a kezemben. — Semmit se képzelek — mondtam —, tudom, hogy be vagyok rúgva és ezért nem is hiszek semmit az egészből. Mári elutazott és a világnak nincs olyan bolond Elemérje, aki a kedvemért visszabocsássa, az ősmama pedig meghalt és a túlvilágnak sincs olyan bolond Elemérje, aki visszabocsássa, ha igazán Márira hasonlított. — Finom bók, közvetlen Márinak és közvetlen az ősmamának — kacagta a társnőm és egész karcsú nyulánkságában az orrom elé állt —, de hát, ha sem ősmama, sem Mári’nem vagyok akkor, mint gondol . . . valaki mégis csak vagyok ... ki vagyok . . . Feltettem a monoklimat és ránéztem... Azután az ősmama képére néztem. Az ősmama képe háboritlanul ott függött a faion és a társnőm nem is viselt rokokót, mint az ősmama képe, hanem mint mi, az egész násznép, diszmagyart viselt. Csipkehabkötényes, azúrkék sleppes Rákóczi Ilona rokolyát és arannyal fűzött pruszlikot . . . — Tudom már — feleltem—, maga nem kisértet, hanem valaki a násznépből. Eddig nem láttam, mert mindig Márit néztem . ,. Mondja, leány maga vagy asszony... A dámám összecsucsoritotta az ajkait és a legyezőjével a kezemre kopvállalta a megpróbáltatást s 1926 nyarán, hogy a konfliktus elől félreálljon, lemondott plébániájáról s ezzel automatikusan megszűnt a javadalomtól való fölfüggesztés érvénye. Azóta a szenátor Komáromba költözködött át, várta türelmesen ügyének kedvező elintézését. Értesülésünk szerint a döntés végre megérkezett. A nagyszombati apostoli helynök a Szentszék fölhatalmazása alapján hatályon kivüi helyezte első intézkedését, mellyel Richter Jánost fölfüggesztette papi funkciója gyakorlásának jogától. A méltányos rendelkezés folytán tehát Richter János szenátor ismét gyakorolhatja leikészi funkcióit. A Szentszék döntése úgy egyházi, mint magyar kisebbségi szempontból rendkívül megnyugtató, mert Richterben az egyház is egyik értékes munkájú szolgáját nyeri vissza, ugyanakkor a magyar kisebbségi front is egyik eszményi vezérét tarthatja meg benne. Komárom és a községi választások.. Hivatalosan eddig még nem tettek j ugyan közzé, azonban holnap, szombaton már okvetlenül, meg keli jelennie a rendeletnek amely a küszöbön álló községi választások határidejéről intézkedik. A kormányhoz közelálló lapok közlései nyomán mégis bizonyosra vehető, hogy a választásokat október!6-ra írják ki, amely mpon a községek legnagyobb része választani fog és pedig az a iésze, amely az 1923-iki választás után következő októberhóban a törvény rendelkezése szerint megalakult. Ahol a választásokat megfelebbezték és a képviselőtestületek megalakulása csak később történthetelt meg, azokban a községekben a választásokat később tartják meg. így Komáromban, amelynek mostani képviselőtesiülete 1923. november 27.én alakult meg és kezdte meg működését, — hír szerint, — csak november közepén lesznek a községi választások. Legalább hivatalos helyen szerzett értesülésünk szerint, a mostani választás idejére nézve ez a felfogás és vélemény alakúit ki. Az októberi választásokból tehát Komárom kiesik és így hónappal később fog választani. (Föltéve természetesen. hogyha valami más rendelkezés nem érkezik felülről.) Komáromban, egyelőre még úgy látszik, mintha nem igen készülődnének a választásra, ámbár azt nem lehet tagadni, hogy megbeszélések folynak már a párlok között. Azt tudjuk, hogy a két magyar párt: a magyar nemzeti párt és az országos keresztenyszocialista párt még a nyár elején közös értekezletet tartott az egységes lista megteremtése érdekében, amely a Két part központi pártvezetőságének megállapodása következtében immár befejezett dolog. A közös megegyezés alapján remélhető, hogy az egységes lisztán mindkét pintott ■.. — Sokat akar tudni — ejtőzött aztán — miért. Nyugodjék bele, hogy én a kastély soros kísérlete vágyott ebben az évszázadban és nálunk a túlvilágon nincs már leány vagy asszony. A test, az anyag leválik rólunk. A lélek marad csak, vagy a szellem . . . Nem hisz maga a szellemekben ? — Isten engem, nem, — siettem válaszolni — és mától már éppen nem. Magának kissé fitos, nagyon makrancos, de nagyon bájos profilja van és a szeme úgy világit, mint a rádium. Felteszem, hogy a pompás Diana formái alatt finom és kecses csontszerkezet is van, nos ennyi éppen elég egy asszonyhoz az anyagból. A bájos anyag vagy pajkos szellem, vagy ami volt, a fejét rázta. — Az a Mári, az a Mári, — mondotta rosszalóan. — íme. Maga jó fiú és most ilyen rossz véleménye van a nőkről. Nos, a lélekdáma elhúzta a kezét tőlem és a bütykösöm után nyúlt. Ez az az uj módi francia bor, nemde, Madame Cliquot nagyon renommiroz vele ott tulnan. Engedje megkóstolnom. Ha bort iszom, fecsegő leszek és olyan ritkán van alkalmam, hogy fecsegő legyek. Átnyújtottam a butelliát. — Parancsoljon ... — Amint magától láttam, ezt csak igy isszák pohár nélkül. De — a furcsa dáma megállt a palackkal a kezében félúton. — Mondja, nem fog aztán borzadni az ajkaimtól... Feálltam. Körülfogtam a derekát és válasz helyett huszárosán megcsókoltam. A csókja nem volt hideg, perzselő volt. Olyan, mintha az ember nem asszonyt, hanem a naptól áthevi-Komárom, — szept, 23. párt azokat a tagjait fogja jelölni, akik a képviselötestüleibe valók, az ott végzendő munkára rátermett egyének s akik a legteljesebb önzetlenséggel készek a város és a polgárság érdekeit a zöld asztalnál képviselni. A csehszlovák pártok, amelyek 1923- ban egyesült közös lisziával választottak, naponként megbeszéléseket folytatnak és erősen szervezkednek. Tálalásaikról azonban pozitív hír nem szivágott ki,. Ezeknek a pártoknak két körülménynyel kell mindenekelőtt számolni. Elsősorban is azzal, hogy az őket nagy mérvben támogató katona szavazatoktól 8 választáson el fognak esni, s ezen kívül a szlovák néppárt végrehajtó bizottsága határozatban mondotta ki, hogy a párt önállóan vesz részt a választásokon s igy könnyen megeshetik, hogy Komáromban a legutóbbi választásoknál több mint felezer voksol elért szlovák néppart külön jelöltekkel indul a küzdelembe. Ebben az esetben ezen az oldalon heves küzdelemre van kilátás. A kommunistapárt szervezetei már szintén megkezdték munkájukat, helyben és vidétten nagyban folyifc a korteskedés, amire ennek a pártnak is nagy szüksége van, tekintettel arra, hogy a megszűnt kaicrnaszavázátok jelentős részét szintén elvesztették a hadsereg szavazati jogának meszüntetése folytán. Élénk megbeszélések folynak a zsidópártban, amely az eddigiek szerint az idén is külön listával megy a választásokba. Bár a párt higgadtabb elemei szívesen asatlakoznának a két magyar párt közös hsztájához, a párt mostani vezetősége a legélesebb elientailást fejti ki c szándék ellen és a külön zsidópárti lista felállítása mellett érve). Azt hangoztatják, hogy ők csakis tett vasat, vagy acélt csókol... — Csattanós válasz és meggyőző —mondotta elismerően, — látom, hogy csakugyan nem irtózik tőlem. Képzelje, itt a házban a saját atyafiságom nemcsak hogy meg nem csókolna, de elfut előlem. — Leült mellém, a lábait keresztbe csapta — nagyon szép lábai voltak, pillangós pirosszattyán táncpapucsokban. — Pedig kár, hogy olyan neuraszténiások, folytatta aztán, — nekem tulnan azt a hivatást adták, hogy tudassam a famíliával a boldogság titkát. Nos, hogy tudassam, ha nem állnak szóba velem ... Amíg közben nagyot húzott a Veuvu- Ciiquotombói, ráértem közbeszólni. — Tudja mit, drágám — mondtam egyszerűen — most talán elég az in* . kognitóból. Neim tudom, hogy van tuiuan, de nálunk a csőkot az embernek visszaadják, vagy az embert pofoncsapják. Maga egyiket sem tette, pedig itt innen vagyunk, nem' tulnan és én egyelőre egy fakovát sem adok a túl* világi etikettre. A kísértetem, ha kísértet volt, nagyon ódes kisértet volt. Most aranyos kis megbánás látszott az arcán— Jesszusom — igen, szó szerint azt mondta — Jesszusom, látja én meg az itteni etikettet egészen elfelejtem. A lelkek mind ismerik nálunk egymást, ott nincs társaság és nem társaság, óh nem, ne gondolja, nem vagyunk mind egyforma fehérek, de azért egyformák vagyunk, egyformán színtelenek, éteriek ... Ott tehát nincsen szükség ceremóniákra, itt azonban, ahol az anyag uralkodik, a testek, nemde, ma is bemutatkoznak egymásnak. Nos hát — ültében kis kacér pukkedlit csinált a lábával — engem ideát egyszerűen
