Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-24 / 115. szám

1927. szeptember 24. Komáromi Lapok 3. oldal. Meglepő olcsó reklámárak ELMET divatáraházában Nádor-utca 19. Fehér férfi ing 20'— Ke Egyszínű zephir ing 2 gall. 42 — „ Ravé köpper alsónadrág 15— „ Kutyabőr keztyü 33 90 „ Kuiyabőr keztyü bélelt 42*— „ Jrikókeztyü bélelt 6 — „ Selyem gallérvádö széles 15‘— „ Munkásing zephir 16 50 * Jäger ing vagy nadrág 25 — „ Divat-mellény Női kötöd harisnya Mintás kötött sokni Vulkán koffer Női nadrdgkombine Selyemharisnya Gyapjas férfisvetíer Tetős gyermekkocsi Női pulóver 45 — Ke tói 3 50 Ké 3— . 35’— Ke-tói 25- „ 10- „ 33 — Ke 250 — „ 48 — „ Szőrmeboa kiárusítás. a polgárság érdekeii akarják a város­házán képviselni és semmiféle politikai párttal nem keresnek összeköttetést. De azt, úgy Iáiszik elfelejtik, hogy a zsidópárt is politikai alakulat, legalább a nemzetgyűlési képviselők választásá­ban is részt vett, ig3z, hogy iöbb mint 100000 szavazatuk ellenére helytelen taktikázásuk és kapcsolásuk folytán egyetlen zsidópárli Képviselővel sem rendelkeznek, holott legalább 6 kép­viselőnek kellett volna bejutni, mert a nagy számú szavazatok révén a cseh szlovák pártok képviselőinek számát szaporították. A zsidőpárt jelenlegi vezetői felelősek azért, ha ebből a külön listából a fenti példához hasonló eredmény fog kike­rülni. Azt pedig minden választásra jogosult polgárnak tudnia kei!, hogy a községi képviselőtestületből a törvény mindennemű politikai kérdés tárgyalá­sát eleve kizárja s ha véletlenül mégis fölvetődnék ilyenfajta kérdés, az állami jegyző minden esetben köteles az ellen tiltakozni és megvétózni aM. A községi választások eddigi előké­születeiről röviden ezekben foglaljuk össze értesüléseinket, azonban hihető, hogy a közeli napokban már valamennyi párt intenzivebb módon fogja megkez­deni a választást előkészítő teendőket. Mi Irta: őslakós. Komárom, — szept, 22. Komáromban kidobolták, hogy a vám­hivatal megbízottai bejárják a várost és ősszeirják azokat az ingatlanokat, ame­lyek a Duna partjától száz méternyire vannak és ebben a munkában a lakos­ság köteles az összeirókat támogatni. Az összeírás szeptember 22-én kez­dődött, a mai szép napon, amelyen az őszi verőfény ragyogta be a Dunát, s mi szerencsétlenségünknek a legfőbb okozóját, kedvező földrajzi fekvésünknek fő tényezőjét. Az összeírás úgy a város területén, mint az Erzsébet szigeten folyik. Ezzel kapcsolatban ufána jártunk ennek a közönség részéről meg nem értett és benne jogos aggodalmakat keltő intézkedésnek és megtudtuk, hogy az a pozsonyi vezérpénzügyigazgató­­ságtól ered Nem igen jó csengésű en­nek a vezérhivatalnak a neve a komá­romi adózó polgárok előtt, amely kény­telen volt megismerkedni több hivatal­nokával, amikor panaszainak orvoslása már esztendők óta késet! és a deputá­­ciózás jogorvoslata meddő sikertelen­ségekkel végződött. Esztendők múltak el, amíg a vezérpénzügyigazgatőság végre rendet teremtett az adózásban annyira-amennyire és a zaklatások egy kis időre elpihenlek. A vezérpénzügyigazgatőság arra is utasította a községet, hogy ebben a körzetben ne adjon építési engedélyt és az ingatlanok elidegenítése is bizo­nyára korlátozásokat fog szenvedni. Szóval odajutottunk, hogy a Dunarak­­part és a szépen fejlődni induló Erzsé­­bet-szigeti kertváros most egyszerre megáll fejlődésében és Komáromban a következő helyzet áll elő: Nem szabad építkezni a kincstári területtel szom­szédos telkeken, ahol tudvalevőleg úgynevezett Jerombolási térigényeket“ követel a katonai kincstár és mint szomszéd csakis ennek ellenében járul az építéshez. Ez annyit jelent, hogy Ruthnak, a becéző barátaim Rurunak hívtak. Odaát komplikáltabb a dolog. Ha a földön járok, odaát Reinkarná­ciónak hívnak, ha azonban otthon va­gyok, röviden Karmának mondanak. — Ohó! — közbevágtam. — Én jó katholikus vagyok, ez meg babona, vagy spiritizenus. — Én a Rurunái maradok — mond­tam — és nem kérek leokét a teozo­­fiából. Maga, ha inkarnació, egy szép leánynak az inkarnaciója és egy szép leány inkarnaciója s nem elméikedésre termett, hanem csókra. Térjünk vissza arra a csókra. Én úgy éreztem, ami­kor magát megcsókoltam, hogy a csók a boldogság titka, Ám ha nem akarja a famíliája, én más nemzetség vagyok tanitsonmeg engem a boldogság titká­ra . .. Evviva, kislány, fordítsuk fej­tetőre a világot, előbb igyunk egy ünnepies kortyot, aztán koccintsuk össze, poharunk nincs, az ajkainkat. Jó pajtás is volt Ruru kisértet. Előbb ő húzta meg a nedűt, amellyel Madame Ciiquot a mennyben, vagy ahol volt, az Astral síkon olyan nagyra volt. Aztán nekem nyújtotta a bütyköst is és az ajkát, amelyet rózsás nyelve­­hegvével nyalánkan körülcsikiandozott. Én akkor fenékig hajtottam mind a két kelyhet, a Veuve-Cliqu ét is és azt is, amely édes, piros virágszirom­ként a Ruru kisértet finom arcbőrén nyílott. — Magyar huszár és magyar ur, hogy hazardíroz — ingatta a fejét kissé lélekzeivesztettea a kisértet — csak ne tapadna olyan szörnyen az anyaghoz... — Csak ne adna olyan édes anyagot a tapadáshoz, — vágtam én vissza és előkészületet tettem egy újabb csók­® hi i igsiaffiss koccintáshoz .. . Ruru vagy karma végigsimitotta a homlokát és hevesen hajtotta a legye­zőjét. — Még engem is megszédit — ingatta az angoifürtös fejét aztán —, nem csoda, ha ezt az átkos testet megint reám adták. Higyje el barátom, a test, az anyag, a mi átkunk. Vagy mit mondok, a maguké, akik még földőnjárók. Odafönt mindig a magyarban bíztunk, de most valahogy a magyar is elanya­­giasodott . . . Ismét erélyes ohót mondtam. Ruru kisértet, úgy látszik, kissé internaciona­lista A karmak talán mind internacio­nalisták. A testtel együtt levetik a hazát . • . — A magyar talán elnyugatiasodott — mondtam sovén hévvel —, de a baja éppen az, hogy gavallériát becsülte, nem az anyagot . . . — Stop — fogta be a szájamat a Ruru bársony tenyere —, ne mondjon ilyet, ezek emberi bolondságok. Én vagyok olyan jó patrióta, mint maguk. A patriótaság a lelkében lakik, nem piszkolódik az anyaghoz. A gavallériá­hoz azonban éppen sok anyag kell és ezért is húzódott a magyar nyugathoz. Anyagiasság és nyugatiasság az egy, barátom... Ä boldogság titka barátom... Úgy küzdtem a tenyere és a filozó­fiája ellen, mint egy leviathám. Ennek a lánynak, úgy látszik, nincs fogalma a müveit nyugatról és kultúráról. — Ez meg túlvilág! bolondság — süvítettem végre —, boldogság nincs vágyak, remények és teljesülés nélkül... Ezt kétszer tudom, amióta Marit el­vesztettem és amióta ebben a bolond órában magára Jeliem. Ruru a halltetőre emelte a szemeit... háború esetén azt az épületet kártérítés nélkül leromboltathatja. Nem szabad építkezni a pozsonyi kapun túl levő területen, ahol állítólag rendező pálya­udvar készül majd abban az időben, amikor a dunai rakodópart nem lesz képes befogadni a tehervonatokat. Egyelőre ez a veszély nem fenyeget ugyan, de az építkezés máris le van tiitva. Most azután nem szabad épít­kezni a város belterületének a Dunával határos részén sem, sem pedig az Erzsébet szigeten. Nem marad más hátra polgártársaim, mint felhőkarcolók építése. Egyelőre ezeket a Kisérben építik egy szoba és konyhával a földszinten. Komárom tehát most olyan vasgyürübe kerül, amelyből nem tud szabadulni. A régi boldog időkben fejlődhetett volna, amerre akart, ma már a belterületen is olyan korlá­tozásokat állítanak eléje, amelyek elvi­selhetetlenek. Mindez az ingatlanok értékének csökkenésével, tehát vagyon­­veszteséggei jár, és így súlyos hely­zetbe kerül a polgárság. Jó lenne, ha a város, mig nem késő, felemelné til­takozó szavát mindezek ellen a várost megnyomorító intézkedésekkel szemben és teljes tisztelettel megkérdezné azok­tól, akikre ez tartozik, hogy szívesked­jenek megmondani, milyen" irányban is képzelik el a város fejlődését? Mert ezekből az intézkedésekből egyet olva­sunk ki: ennek a magyar városnak a halálos ítéletét. | ÚJRA KAPHATÓ! I 1SÓSBORSZESZ1 1ÜDIT-GYÓGYIT | | EREDETI BEVÁLT MINŐ- | 1 SÉGÉBEN MINDENÜTT = == Ibi =35 MUT — Nyíregyháza város tanácsa meg­bízta a vágóhíd igazgatóját, hogy a Ratopaxxal végzendő általános városi patkány- és egérirtási munkálatod at vezesse. (Itteni vezérképviselő: Smog­­rovics gyógyszertár, Levice.) mzsm&ws Rothermere az utolsó ötszáz év legnagyobb angol férfiénak tartja Lloyd George-ot, aki felismerte, hogy Foch marsall az antant egyetlen katonai zsenije. Rolhermere lord cikket irt „Lloyd I George és a magyar ügy“ cimen, amely­ben nagyon érdekesen nyilatkozik North- \ iiffe lordról rs L!oyd Georgeról, aki \ Foch marsalit az antant egyetlen kato- j nsi zsenijének tartotta. Többek között j ezeket irta cikkében: — Nem irom alá azt a tételt, hogy háború idején a katonai parancsnokok szentek és sérthetetlenek és nem sza­bad a dolgaikkal törődni. Ha ezt az ostoba elméletet az Egyesült Államok­ban elfogadták volna, akkor a múlt század derekán kitört polgárháború még ma is tartana. Lincoln azonban addig változtatta a tábornokait, mig végre megbízható emberekre talált. És ugyanez — Jó Isten — mondta hiszen csak ne bókolna olyan kedvesen. Az ember elveszti a higgadtságát tőle, ha százszor lélek és csak pár órára bujt is ebbe az anyagi bőrbe. Barátom, édes, fordult aztán hozzám szinte kö­nyörögve és a két kezét unszolóan a váltamra tette. Az arcát is közel az arcomhoz tette. — Barátom, folytatta — esdve kérem —, engedje, hogy amig időnk van, én beszéljek. Mári bánatot okozott magának és én vagyok a reinkarnációja Máriának. Azért jöttem, hogy amit ő elrontott, helyrehozzam. Még van öt percem, engedje, hogy a nagy titkot megsúgjam magának ebben az öt percben. A karomba borult és úgy suttogta: í — Esküszöm magának, hogy nincsen j igaza. Igen, boldogság nincs vágyak | és remények nélkül és vágyai és remé­nyei a léleknek is vannak. A teljesülés azonban csak a testnek, az anyagnak a vágya. Megint befogta a számat. — Nem, ne szakítson félbe, csak három perc már — beszélte lázasan — a boldogság titka, boldogság titka az, esküszöm, barátom, hogy a lelkünk j vágyai ne igényeljenek teljesülést a I testtől. Vágyni, remélni, hinni, bízni az 1 anyagi teljesülés rabsága nélkül. . . Ruru felsikoitott halkan, a villany­kapcsoló kettyent, a rádiumfény kialudt. — Azért egy csókot még, — súgta ; a kacajos hárfahang és Ruru, a Karma, j a reinkarnáció, vagy ami volt, elröppent... I Ej, szamárság volt, hogy vőfélynek . idejöttem. Most szerelmes vagyok Máriba, a teljesülés vágya nélkül és Ruruba a teljesülés, rahszoigatartó, ] fairaoaászó vad vágyának isten tudná hányadik hatványával. . . szeptember 23 a bátor szellem volt az, amellyel Lloyd George megközelítette a háború legna­gyobb válságát. Azt hiszem, hogy a jövő hadtörténetirói kíméletlenül el fog­ják ítélni azokat a módszereket, ame­lyekkel tábornokaink a nyugati had­színtéren hiába próbáltak győzelmet aratni. Rengeeg életet áldoztunk fel hiába a hosszúra nyújtott frontfámada­­sokkal, amelyeknek semmi céljuk sem voll. Lloyd George nem tudta nézni ezt a vergődést és szükségét érezte, hogy foglalkozzék tábornokainak hibái­val. Tisztán látta, hogy az egyetlen orvosság: az egységes vezetés. Arra a meggyőződésre jutott, hogy Foch tábornok az egyetlen katonai zseni, akit a háború produkált és ezért ő a legalkalmasabb a parancs­nokság átvételere. Fölösleges most itt kitérnünk azokra a heves támadásokra, amelyebben Lloyd George-ot a cikkező, pampflettező katonák elárasztották. Nem igaz, hogy a mi főhadiszállásunk tá­bornokai az egységes parancsnokság mellett voltak. Lloyd George terveit — többek között a versailiesi haditanács megteremtését — a legkonokabbul megobstruállák tábornokaink, egészen addig, amig 1918. tavaszán a németek áttörték a frontot. Akkor már engedlek a tábornokok, de most már l éső volr. — Nem célom, hogy részt vegyek ab­ban a kicsinyes vitában, amely akörül forog, hogy milyen szerepe volt Lloyd George-nak a háború intézésénél. Megelégszem annak a megállapítá­sával, hogy Lloyd George Irányította és alakította a nemzeti akaratot, hogy csodálatos intuíciója a katonai kérdésekben általában helyes volt és hogy rettenthetetlen, szárnyaló szelleme felbecsülhetetlen érték volt számunkra a legsötétebb órákban. Nem volt még miniszter, aki annyira megfogta volna a tömeg fantáziáját, mint ő A nevét összekapcsoltam lord Norihcliffe nevével és ezt azért tettem, mert mind a két férfiút ugyanaz a cél fűtötte, mind a kettő C6ak a győzelemre gondolt és mind a kettő a legnagyobb magasságokat érte el a háború alatt. Bír ez a két figyelemreméltó angal á lamférfiu szakított és szakításuk mind­végig tariotf, mind a ketten továbbra is nagy tiszteiéiben tartották egymást. Azért ismerieítem ilyen részletesen Lloyd George háborús munkkásságát

Next

/
Thumbnails
Contents