Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-17 / 112. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927 szeptember 17. Hióbhir szállt szájrőlszájra csütörtökön Apponyi meggyilkolásáról. — szeptember 16 Komáromban csütörtökön villámgyorsan terjedt el egy Magyar Komáromból érkezett fantasztikusan döbbenetes hir Apponyi Albertnek meggyilkolásáról. Már az első percekben hióbbirnek mutatkozott ez a hir, amely mégis nagy nyugtalansá' got és izgalmat váltott ki a lakosság köréből. A hirt Budapestről hamarosan cáfolták, de az emberek csak akkor nyugodtak meg, mikor a 12 órai rádió jelentés is közölte a hir valótlanságát. A rádiójelentés szerint gróf Apponyi Albert magyar fődelegátus csütörtökön délelőtt résztvett a Nemzetek Szövetségének a reformációs teremben tartott teljes ülésén, amelyen szavaztak Belgiumnak afelett a kérése felett, hogy ismét válasszák be a Nemzetek Szövetségének tanácsába. Ez a kérés nem kapta meg a szükség es kétharmad többséget, összesen leadtak 48 szavazatot, a szükséges többség 32 szavazat lett volna, Belgium azonban csak 29 szavazatott kapott. Délelőtt 11 órára volt kitűzve a Népszövetség tanácsának ülése, a Népszövetségnek a Genfi tó partján lévő palotájában, gróf Apponyi Ál bért Tánczos Gábor tábornokkal autón hajtatott a reformációs teremből a Népszövetség palotájába. A Presbiteri Világszövetség tagjainak látogatása a református egyháznál. Skót református lelkészek Komáromban. — Református presbiteri ülés és templomi ünnepély a vendégek tiszteletére. — Saját tudósítónktól. Komárom, — szept. 15. Lélekemelőén szép ünnepnapja volt folyó hó 15 én a kómáromi református egyháznak, amelyet a Presbiteri Világszövetség három kiváló skót tagja látogatott meg, hogy megerősitsés azt a kapcsolatot, amely a két egyház között évszázadok óta fönnál s ameiyet úgy a skót, mint a magyar reformátusok hiven ápolnak. A britt világbirodalom kitűnő fiainak Komáromban tartózkodása sokáig emlékezetes marad s nem csak a reformátusság, de az egész magyarság hiven megfogja őrizni, lelkében e látogatásnak emlékeit. A Presbiteriánus Egyházak Világszövetsége szeptember első hetében (szept. 4—11-ig) Budapesten tartotta világkonferenciáját. amelyen 22 ország delegáltjai tanácskoztak egyházi ügyekről és vallás- kulturális kérdésekről. A Világszövetség képviselői a kongresszus befejezése után kisebb bizottságokra oszlottak és ezek a bizottságok hazájukba való visszatérésükben, meglátogatták azoknak az országoknak jelentősebb gyülekezeteit, amelyeken keresztülutaztak. Az a bizottság, amely Komáromba látogatott el skót lelkészekből állott, akik a kongresszus után meglátogatták a debreceni és sárospataki ref. egyházakat, majd Szlovenszkóba jöttek, ahol a losonci, lévai és komáromi egyházakat tisztelték meg látogatásukkal. Ennek a bizottságnak tagjai voltak Rav. James R. Forgan ayri lelkész, a világszövetség skót bizottságának elnöke, Rév. William J. Baxter glasgowi lelkész és George S. Duncean se. andrewsi teológiai tanár, akiket Csekes Béla dunaradványi ref. lelkész kisért útjukban mint tolmács. A bizottság tagjai folyó hó 14 én szerdán este 9 órakor érkeztek az Érsekújvár felől jövő vonattal Komáromba, az illusztris vendégeket Galambos Zoltán ref. lelkész és Fülöp Zsigmond főgondnok fogadta a pályaudvaron. A bizottság tagjai Léváról érkeztek Komáromba és másfél napig tartózkodtak itt mint a ref. egyház vendégei. Presbiteri diszülés. A Presbiteri Világszövetség skót bizo tságának tiszteletére a református egyház presbitériuma csütörtökön délután 5 órakor a Kollégium tanácstermében diszülést tartott, amelyen az egylmíanárcs tagjai teljes szambán megjelentek. Galambos Zoltán lelkész nyitotta meg a presbiteri diszülést és nagy örömének adott kifejezést, hogy a kiváló skót lelkészek látogatásukkal tüntették ki a komáromi egyházközséget, Majd a törvényes formaságok után Fülöp Zsigmond főgondnok üdvözölte bensőséges szavakban a bizottság tagjait, hálás köszönetét fejezve ki a skót egyház reprezentánsainak, hogy az ősi komáromi egyház elöljárói Körében megjelenve, testvéries szeretetükről lekötelező, fényes tanúságot szolgáltattak. Üdvözlő beszédében rámutatott arra, hogy régóta megvan a kapcsolat a skót egyház és a magyar református egyház között; a magyar teológiák ifjúsága évszázadok óta a skót egyetemeken szokta kiegészíteni tanulmányait, hogy e világhírű egyetemeken szerzett gazdag ismeretekkel hasznos szolgálatára legyen Krisztus egyházának és nemzetének. A kitüntető látogatásból s a skót református egyház testvéri szeretetének meleg és közvetlen megnyilatkozásából ama reményt meríti, hogy az evangélium tiszta világában ragyogó két nagy múltú egyház között az eddigi kapcsolat még jobban meg fog erősödni és az Isten dicsőségére kifejtendő magasztos munka áldást fakaszt mindkét egyház tagjaira, mindkét nemzet fiaira 1 A mély hatást keltő üdvözlő beszédre Rév. James R. Forgan válaszolt, aki megköszönve az üdvözlést, kijelentette, hogy úgy neki, mint társainak igen nagy örömére szolgál, hogy megjelenhettek a komáromi ref. egyház presbitéiiumának ülésén. Messziről jöttek, de a távolságot már régen megszüntette az a kapcsolat, amely a két egyház között fennáll és amely összeköttetés az által keletkezett, hogy sokan tanultak és tanulnak ma is a skót teológiákon magyar teológusok Ez a kapcsolat idővel még jobb n megerősödik és elválaszthatatlan lelki közösséget fog alkotni a két egyház között. A skót egyház igen gazdag jeles presbiterekben, akik valamennyien bőségesen kiveszik részüket az egyházért való munkából. Csakis igy lehet hasznos működést kifejteni A Presbiteri Világszövetség konferenciáját évekkel ezelőtt nagy világesemények előzték meg. Hallották, hogy az események következtében nagy megpróbáltatásokon mentek keresztül, de akik az Istennek szolgálnak, azok remélhetik, hogy a nehéz időkben is meg tudnak birkózni a legsúlyosabb viszonyokkal is. A presbiteri világszövetség konferenciájáról jöttek, de nem politikai üzenettel, mert az Úr szavai szerint „az én világom nem e világból való“. De jöttek, hogy feltárják szivöket és meghallgassák a testvéreket is, hogy hirdessék mindeneknek, hogy ha valaha szükséges volt, akkor a mos tani nehéz időkben szükséges, hogy mindenki az Urnák szentelje erejét és munkáját, bármilyen helyen kell is meg vívnia az élet küzdelmeivel. Ha Istennel élnek, meglehetek győ ződve, hogy minden nehézségen keresztül tudnak gázolni. Mindnyájan egyek vagyunk az Urban, egymást akarjuk erősíteni és mindnyájan érezzük, hogy Isten velünk van, velünk örömünkben és fájdalmunkban és ezzel tanii bínnünket. Igen szerelné, hogyha a presbitérium tagjai feltárnák előttük mindazt, amivel az egyházi életben küzdeniük kell ők is feltárjak szivöket és a közős megbeszélés és tanácskozás után áldás fog származni mindnyájunkra. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a presbitérium tagjú kérdéseket intéztek a vendégekhez a skót egyház viszonyaira és egyházi életére vonatkozóan, hogy összehasonlításokat tehessenek a két egyházban uralkodó szokásokra nézve. A skót vendégek a leg nagyobb készséggel szolgáltak minden kérdésben felvilágosítással s úgy a s«ót presbiterek ténykedéseiről, mint a skót ifjúság neveléséről és vallásos oktatásáról, az egyházak híveinek bujóságáról és hitnüségéről szívesen tájékoztatták az egyháztanács tagjait. A templomi ünnepély. Mivel a templomi ünnepély ideje elérkezett, Galambos Zoltán leneszelnők felfüggesztette az ülést az ünnepély utáni időre és a presbitérium tagjai a skót lelkészekkel átmentek a református templomba, ahol már nagy közönség várakozott a bizottság tagjaira. A templom teljesen megtelt a ref. egyház tagjaival, de nagyszámú más vahású érdeklődő is megjelent az ünnepélyen. Az egyház elnöksége, a vendégek és az előadók a szószék előtt felállított asztalnál foglaltak helyet s innen tolmácsolta Csekes Béla dunaradványi lelkész is az angoluyelvü előadásokat. A templomi ünnepély a kővetkező sorrendben folyt le. Megnyitó énekül az „Uram, a töredelmes ..kezdetű felálló ének hangjai csendültek fel a templomban, amelyet a 37 ik d:cséret első verse követett, amely a hívek ajkáról égbeszárnyaló hangon tört az ég felé . . . Majd Parais A pad s. leikészm ondott mély gondolatokban gazdag fohászt, amely uán Galambos Zoltán lelkész köszöntötte nemes pátosztól fellángoló szavakban az egyhazlátogató skót testvéreket, akiknek eljövetele legszebb bizonysága annak, hogy a magyar kálvinistáknak messze földön élő barátai vannak, akik testvéri szeretettel viseltetnek irántuk. Az egyház közönsége nevében üdvözölte és kérte őket, hogy a komáromi ref. egyházat tartsák meg továbbra is meleg testvéri szeretetükben. A megragadó hatású üdvözlő szavakra Rév. Forgan válaszolt, aki kijelentette, hogy nagyon boldognak érzi magái, hogy a gyülekezel hatalmas és szép templomában társaival együtt megjelenhetett. Válaszában rámutatott arra, hogy minden időben az Istennek kell élni, aki a bennebizókat a szomorúságokból magához emeli, a szenvedőket megvigasztalja és erőt ád az élet súlyos küzdelmeiben. Biztató lelkes szavai odairányultak, hogy hinni és bízni kell, ha azt akarjuk, hogy az Ux megsegítsen bennünket. Utána G. S, Duncean teológiai tanár szólott, aki a Presbiteri Világszövetség nagyszerű kongresszusának eredményeit ismertette. A világszövetségen résztvett 22 ország képviselői bebizonyították, hogy mindannyian egyek, mindannyian testvérek az Istenben. Minden snegvíltózhatik, minden lerombolható, de ami égi, az örökkön élő. Az örökkön élő gnmnsuaii« I ÚJRA KAPHATÓ! | SÓSBORSZESZ 1 ÜDIT-GYÓGYIT § EREDETI BEVÁLT MINŐ- 1 SÉGÉBEN MINDENÜTT r -HM MM! 761 ■ üi i i mim hmu.'.i.'.u.w i ii t u i jjjj-ji nagy Is ennek szeretem tartja meg a világ népei', akik ha szeretik egymást és Istenben bíznak, Llemelfeinefe áz örökkévalóság magasságába. A hívek ezután a XXIII. zsoltár első versét énekelték el, melyet Rév. W. J. Baxter lelkész gyönyörű előadása kő vetett a keresztről, a keresztyénség ragyogó szimbólumáról, amely egykor, az ókorban rettegett és megvetett eszköze volt a halálos Ítélet végrehajtásának, de amióta Krisztus vére hullott a keresztre, a megváltás és a feltámadás jelképe lett az egész világ beresztvénysége számára. A költői szárnyalásu, fordulatos előadás igen mély hatást gyakorolt a templom egész hallgatóságáig. A XLII, zsoltár első versének elénekiéee után Galambos Zoltán lelkész tartott magvas gondolatokkal bővelkedő, a lelkeket megragadó rövid bibliamagyarázatot, majd Zsemlye Lajos hetényi íef lelkész imádkozott sziveket rmegindító, áhitatos fohásszal az Úihoz, hálákat adván az ő nagy kegyelméért. Végül a gyülekezet a kálvinisták himnuszát, a XC zsoltár „Te benned bíztunk eleitől fogva“ kezdetű első verset énekelte el, amellyel a felejthetetlen emlékeze ü, lelkeket nemesitő, szép templomi ünnepély véget ért. Az ünnepély után a skót leikészek a temp'on kijárataihoz mentek és testvéries szeretetük kifejezéseképen kézfogással búcsúztak el a templom közönségétől. E mélyen megható jelenet alatt sokak szemében könnyek ragyogtak, A presbileri ülés folytatása. A templomi ünnepélynek nyolc óra után le t vége, amely után a presbitérium tagjai átmentek a Kollégium tanácstermébe, ahol a folytatták az ülést. Az ülésen újabb, az egyháziétetet, főképen pedig az egyháztársadaimi életet érintő Kérdéseket vetettek föl a presbiterek, akiknek mind a hirom lelkész a legnagyobb készséggel adott főlvilágositásokat. Már 9 óra is elmúlt amikor befejezték az ülést, de befejezés előtt még Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester presbiter szólalt föl, aki az egyik illusztris előadónak szavaira reflektálva, megemlítette a komáromi nagy földrengést, amely 1763 ban elpusztította a várost. Erről a szomorú időről Jókai Mór, a legnagyobb magyar regényíró irt egy hatalmas regényt. Ez a regényitó itt született, itt tanult ebben a városban. Százhatvan év után ismét nagy földrengés pusztított itt, szomorúságát fájdalommal érezzük most is. De a nagy veszteségek dacára is, a lelkekben megőriztük a magyarságot, amely második hitvallása a magyar kálvinis-AUTOMOBIL OLDSMOBILE V > U <v a cn • i-H 13 c o3 > o5 G X X O • í— U QJ a cn <D G X X sV N cD U U QJ OS aS i-4 *a; o • *—< N *05 X C/3 *<L> OS a fc. Egyes körzetek részére ügyes képviselők kerestetnek. "I Bratislava, Stefaniková 4. 288 I ! t I I ■p "í ■p £ i t •p if *
