Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-17 / 112. szám

1927. szeptember 17‘. * Komáromiig Lapok 5. oldal. táknak. A magyar komáromi reformálus egyház hívei nevében hálás köszöne­tét mond a megjelent vendégeknek, hogy eljöttek, hogy megismertek min­ket. Biztosítja őket arról, hogy az illeni magyarok mir.dig tisztelettel fognak rájuk emlékezni és kéri őke*, hogy ők is gondo'janak szerelő szívvel reánk. Rw.Forgan köszönje meg a megkapó, meleg szavakat és biztosította a pres­bitériumot arról, hegy az itt töltött órák feledhetetlenek maradnak mindhármuk lelkében. Ezután Galambos Zoltán lelkész ismá telten köszönetéi mondott az illusztris vendégeknek és az egyháztanács tagjai nak, valamint Csekes Béla ref. lelkésznek minden elismerést megérdemlő tolmá csolásáért és a diszüíést bezárta. Az ülés végén meleg szeretettel ünnepel­ték á skót egyház képviselőit.} flgegtafiáltáfc az OZd'Gtary roncsait* — szeptember 14. Megírtuk, hogy az Old Glorynak, amely Uj-Fundlandból indult el, hogy átrepülje az Óceánt, pár nap óta nyoma veszett A Kyle nevű kis gőzös, amelyet a Daily Mirror ame.­­rikai újság bérelt ki, (mivel egyik főszerkesztője szintén a három el­­szerencsétlenedett utas között van) hogy az elveszett oceánrepüló után kutasson, az északi szélesség 51 és a nyugali hosszúság 39 fokánál, körülbelül 100 mérföldnyire attól a helytől, ahol az Old-Glory utolsó vészjeíeit leadta, kedden megtalálta az Old Glory roncsait. Az utasok­nak azonban nyoma veszett. A lm® iiba — Kérelem a szülők hör, — A diákmenza hetedik esztendejét kezdte me? az iskolai évvel és an­nak vezetősége kérő szóval fordult a nagyközönséghez, ho^y felesleges filléreivel segítse ezt a minden te­kintetben támogatásra méltó intéze­tet. A komáromi diákmenzán kÖ2el ötven diák kap élelmezést és mint­egy negyvenen lakást és gondos fel­ügyeletet. Szegény és tehetséges magyar gyermekek kapnak otthont ebben az egyedüli diákjóléti intézményben, amely Szlovenszkó területén műkö­dik. Sok tanuló lépett ki már az életbe az iskola falai közül, aki eb­ben az intézményben végezte anyagi gondok nélkül tanulmányait. Itt ta­nult szorgalmat, rendet és fegyelmet, amit uíravaló gyanánt vitt magával ki az életbe. A mai drága megélhetési viszo­nyok közt a menza olyan támoga­tást nyújt a szegénysorsu családok­nak, hogy ez a legteljesebb elisme­résre érdemes. Ezt azzal ismerhet­jük el, ha adományunkat akár kész­pénzben, akár természetben elküld­jük a diákmenza gondnokságának, hogy a fentartási költségeket ezzel elviselhetőbbé tegyük. A diákmenza hetedik évében is gondos és lelkiismeretes mérlegelés mellett olyanok kerültek be ez in­tézménynek védőszárnyai alá, akik erre érdemesek A diákmenza ta­nulóinak nagyobb fele kitűnő ered­ménnyel végzi tanulmányait és e mellett a kis diákoknak munkáját is támogatják, mert azokat tanítani kötelesek. Ennek az intézkedésnek a helyes voltát igazolja az az ered­mény, hogy a diákmenza tanulói mind jó eredménnyel végzik az is­kolai évet. A diákmenzán a főgimnázium egyik kiváló tanára gyakorolja a felügyeletet és a bennlakók, vala­mint a bejárók erkölcsi magaviseleté semmi kivánnivalót nem hagy fenn. A diákmenza annyi jótéteményt nyújt, amennyit a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközei engednek. Minél bővebben buzog a jótétemé­nyek forrása, annál több gyümölcsét élvezik ennek a szegény tanulók, akiket valláskülönbség nélkül vesz­nek fel ebbe az intézménybe. Mikor tehát a szegény tanulók részére adományokat kérünk és ko­pogtatunk a magyar társadalom jó szivének ajtaján, tesszük ezt azzal a bizalommal, amely remélni engedi, hogy kérelmünket meghallják a jó szivek és elküldik adományaikat az egyetlen magyar diákjóléti intéz­ménynek. A kegyes adományokat készség­gel közvetíti lapunk szerkesztősége is, de azok legcélszerűbben Gödör K. János főgimn. tanárhoz, a diák­t menza igazgatójához (Nádor utca 10.) küldhetők; a természetben való ado­mányokat a diákmenza gondnoknője veszi át az intézet házában (Vág­­dunasor 15.) Kérjük a magyar társadalmat: ne feledkezzék el a szegény magyar diákokról, akik a jövő társadalmá­nak lesznek erősitői és talán támaszai. A magyarság önmagái erősiti meg, j ha ezeket tanulmány tikban támogatja. j A zseni felesége. Edison és Einstein felesége nyilatkozik arról, milyen nehéz zseni hitvestársának lenni. Emil Ludwig német biografus szerint a mai kor két legnagyobb lángelméje, Thomas Alva Edison és prof. Albert Einsten. Ez a megállapítás alkalmat szolgáltatott George R Witte amerikai írónak arra, hogy felvesse a kérdést: mi van a zseni feleségével, miért nem foglalkoznak a történetírók azzal a ta­lán legnagyobb befolyással, amit a zse­nik életére és tetteire a hilvestárs gya­korol. George R Witte segíteni akar a mulasztáson és visszaemlékezései kö­zül feleleveníti Edison és Einstein fe­leségével való találkozását. Szerinte úgy Edisonnak, mint Einsteinnak kivé­teles felesége van. Mindkettőnek sike­rült megteremteni a csaknem lehetet­lent: boldog otthont nyújtani zseniális férjeiknek. Da mindketten bevallják, hogy a feladat nem volt könnyű, örök éberséget, kimeríthetetlen türelmet, ta­pintatosságot és megértést követelt. Edison felesége igy adta elő tapasz­talatait : — Az uramnak mindenekelőtt nyu­galomra van szüksége. Mindnyájan védjük a zaj, zavar ellen. Otthon pi­hennie kelj. Néha húsz óráig, vagy még tovább a laboratóriumban marad alvás nélkül, de amikor hazajön, olyan köny­­nyen álomba merül, mint egy gyermek és néha húsz óráig alszik egyhuzam­ban, felébredés nélkül. — Sem a felkelést, sem a kosztot illetőleg nincsenek az uramnak rendes szokásai. A jól főtt ételeket eszi leg­szívesebben és semmi nyerset nem fo­gyaszt. — A testmozgás abban merül ki, hogy egész nap talpon van, keveset sétál, de szereti kertjét és kedvenc szórakozása az autózás. Minden nap kikocsizunk. Két óráig'vagyunk távol ebéd előtt. Erre mindig készül, mert folyton emlékeztetem, hogy készen kell lennie, amikorra érte jövök — Volt ütő, amikor nagyon rosszul állottak a dolgok. A gramofonon dol­gozott. Fiatalemberek, akiknek a gyár­ban ideájuk támadt, az éjszaka bár­milyen órájában felkeltették az uramat. Ennek véget vetettem. Az urammal nem lehetett volna vitatkozni, hát át­mentem a gyárba és megmondtam, hogy ne merjék többet éjjel zavarni az uramat, tegyék el reggelre az idá­­jukat. — Gyakran megtörténik, hogy autó­zásunk alatt szeretnék megnézni vala­mit és szólok róla az uramnak, Ö azonban mást akar. A leányom ilyen-A komáromi aszfalttól a „Nem nősülök'Mg. A komáromiak legújabb büszkesége, szereimj. — Inkább a szivünk repedjen meg, mint az aszfalt G)anus re­pedések. — Mikor a sajtót szidják. — A hosszú haj és a borotvált tatár fej — Az aszfalt betyár. — A kellemetlen barát megjelenik a színen. — Ki vesztek már az aszfalt betyárok. — „Nem nősülök.“ — *4 barátom erkölc i prédikációt tart. — Sikoly az örvény szélén. — Mementó az anyáknak. — Minden komáromi büszke a kiaszfal­tozott u cáinkra, amelyeken igazán gyö­nyörűséges a járás-kelés. Valósággal úgy érzi az ember, amikor egy rossz kövezefü melléku'cáról, ahol ugyancsak cselük, botlik, az aszfaltos Nádor uleára láp, hogy Voronov professzor jól sike­rült műtétjén esett át, mert egészen megfiatalodik. A járásunk könnyű lesz, és amint a pesti lapok szokták írni az Öreg Ferenc Józsefről, ha nagy ritkán Budapestre ment, hogy rugalmas lép­tekkel szállt le a szalon kocsiból, mi kor ingerült szokott lenni. Én azonban arra gondolok, hogy amit mutat he­lyette, bizonyára érdekes lesz és majd ha egyedül vagyunk, megnézhetjük azt, amit mi akarunk látni. Nincs semmi értelme annak,' hogy abban a kevés időben, amikor nem dolgozik, azt tegye, amihez kedve nincs. Einsten felesége hasonló tapintattal kezeli az urát. — Sejtelmem sincs az Einstein-teóriá­­ról —- mondotta őszintén. — Nincsenek tudományos hajlamaim és azonfelül, túlságosan értékesnek tartom az uram idejét ahhoz, hogy magyarázatokat, vagy a teória leegyszerűsítését kérjem tőle. A férjem maga önként egyszer sem ajánlotta fel. Ami engem illet, az én matematikai érdeklődésein főként a fűszeres számláiban talál kielégülést, — Egy zseni feleségének lenni nem ideális dolog távolról sem. Az ember nem élheti a maga életét. A férjem a közé, hát az időm, amit neki szentelek, szintén a közé. — Én az uram üzleti menedsere va­gyok. Én szerződöm az előadásokra, én intézem az anyagi részt. Neki sem kedve, sem ideje nincsen hozzá. Az én kötelességem és örömem, hogy mente­sítsem őt olyan ügyektől, amik terhel­nék anélkül, hogy fontosak lennének. — A legnagyobb gondom az, hogy a túlfeszített munkától megóvjam az uramat és változatosságot vigyek az életébe. Mind ketten szeretünk sétálni, de nem sok alkalmunk van rá. Szere­tem a vitorlázást. Lehetőleg minden nyáron kivesszük belőle a részünket A férjem hátra fekszik a csónakban, kezeit összeku'csolja a feje mögött és félig behúnyt szemmel nézi az eget. Viszont nem sportember és nem ma­gáért a sportért szereti a vitorlázást, Ha a vitorlát a szél irányába állította, békén is hagyja. — Einstein nem excentrikus. Nem is szórakozott. Nagyon ritkán történik meg, hogy nem tudja, hová tett vala­mit. Az ebéd és vacsoraidőt sem mu­lasztja el, de viszont munkáját nem hagyja emiatt megzavartatni. Gyakran napokon keresztül nem hallok tőle egy szót sem. Elfelejti, hogy mi a különb­ség éjjel és nappal között és alvás és táplálkozás nélkül dolgozik Zongora vagy hegedű mellett szokott felfris­sülni. Én mellé ülök és órákig hallga­tom. A tudományról azonban sohasem esik szó közöttünk. is olyan, sőt olyanabb léptekkel sétá­lunk végig a pompás Nádor u'.cán. Lépteink nemcsak rugalmasak, de gyor­sait és könnyűek lesznek. De nemcsak büszkék vagyunk az aszfaltozott utcá­inkra, de vigyázunk is rájuk és féltő go ;ddal néz/ük, hogy nem történt valami b. juk ? Ha valamelyik üzlet öntöző töl­cséréből vékony viz-sáv kerül az asz­faltra, már megrémülünk, hogy nem repedés-e az a drága, féltett, dédelge­tett aszfaliunkon ? Valamelyik este a Baross-u'ca és a Nádor u ca sarkán az árbőc lámpa tö­vében beszélgetők nagy megrökönyö­déssel látták, hogy milyen hatalmas auíókeréknyom maradt végig az aszfal­ton Megbotránkozva tárgyaltál’, hogy ez már még se járja, hogy olyan teher­autókat is végig engednek a mi ked­venc u'cánkon, amelyiknek szöges, ab­­roncsos kerekei bemélyednek az asz­faltba. Mint ilyenkor illik, szidták a váróst, a vezetőséget, a bizottsági tagokat, hogy ezt eltűrik,' szidták a vállalkozót, hogy olyan lágy aszfaltot szállított, szidták az autótulajdonosokat, hogy bele mernek r Igy fiatalít és szépít a 10I9LL cféme «Lili muiiowi Minden gyógyszertárban, drogériában parfümériában kapható. - ^Főlerakat Csehszlovákia részére: »VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava-Pozsony. Alapítva: 1312. gázolni a város büszkeségébe. Persze, mint ilyenkor szokás, szidták a sajtót, minket is, hogy ilyet eltűr, „bez­zeg ilyet már nem mer megírni I mire valók is azok a komáromi boroivált­­fejü és hosszuhaju újságírók, ami köz­érdek, arról nagy bölcsen hallgatnak“ stb. stb. Szóval, ha igaz az, hogy Csuklóm, Emleget a cukrom, akkor Komáromban azon az estén na­gyon sokan csuklotíak, hi mindjárt nem Í8 a cukros ismerőseik emlegették őket. Do nini 1 Mi történt ? Az aszfaltba bemélyedni látszol! auíókeréknyom el­kezdett mozogni. Ekkor tűnt ki, hogy a nagy riadalmat keltő aulóberéknyomok nem mások, mint a villanyvezeték drótok párhuza­mos árnyékai sz aszfalton. A kritikus urak azonban ezzel a fel­fedezéssel nem jöttek zavarba és lár­másan állapították meg, hogy unalmas fészek ez a Komárom, nincs itt semmi szenzáció és ami van, az se az. Valamelyik este valaki szintén meg­rémült. amint az aszfalt gyalogjárdáján ment, amelyen végig egy vékony hasa­dást látott. Már alarmirozni akarta a járókelő ismerőseit, hogy milyen nagy baj van, amikor észrevette, hogy az a repedésnek nézett sáv nem más, mint a gyalogjáró szélén méteres magasság­ban húzott drót árnyéka. A drótot azért feszítették ki, hogy a még lágy aszfaltú kocsijárót elzárják a gyalogját ótól is. Szóval ezek a fenti dolgok mind azt mutatják, hogy Komárom félti, dédel­geti, óvja a legújabb drága büszkeségét, az aszfaltos u cáit. Vannak olyanok, akik azt kívánják, hogy a kilátásba helyezett figyelmeztető táblára (teherkocsi nem járhat az aszfal­ton stb) azt is rá kell irni, hogy az aszfaltra köpni tilos. Ha ez kicsit tálzás is, de az aszfaltra dobott alma, körle és dinyehéj és gyömölcs mag, bizonyára legszigo­rúbban betiltandó, mert ez nemcsak ízléstelen, piszkos, de sok elcsúszást és balesetet okozhatnak. Amíg mi járókelők, félíő gonddal tekintünk a kedvenc aszfaltra, sajnála­tosan kell megállapítanunk, hogy egyes háziurak nem sokat törődnek a mi kedvencünkkel, az aszfalttal. Ismeretes, hogy az aszfalt gondo­zásánál kellő fontos: a gyakori söprés és a gyakori öntözés. Sajnos ezzel igen sok as falt járdával biró ház lakói nincsenek tisztába és nem íariják tisztán az aszfaltot és egyáltalában nem is öntöztetik. Ezt erélyesen kell követelni ezentúl és nem törődömségben szenvedő házi­urakat már most rá kell szoktatni a rendre, mert mi lesz a télen, ha hó. jeges, vagy havas eső esik és az ráfagy az aszfaltra és a háziurak nem homo­­koztatnak, nem himuztatnakl Úgy potyogunk a tükör sima aszfalton, mint össze! a legyek. Természetesen a komáromi aszfalttal egy időben vagy nemsokára meg fog születni egy uj komáromi típus, ami eddig nálunk ismeretlen volt és ha volt is, más néven ismerték. Ez az aszfalt­betyár. Az aszfalt vérengző haramiája, aki egyedül sétáló nőket köv.;t, szém­­telenkedik velük, hazakiséri és igyekszik velük ismeretséget kötni. Ez a fiatal bakfisok, a korán, vagy későn irodába, munkába menő, vagy onnét egyedül jövő lányok és a lányaik mia t aggódó szülők réme. Egy barátom, aki pont akkor ér rá engem meglátogatni, mikor benne va­gyok a hangulatba, amikor cikket írok, s aki most is azzal idegesít, liog^ a hátom mögött olvassa, hogy mit írok, és itt természetesen hátba üt, de nem

Next

/
Thumbnails
Contents