Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-03 / 106. szám II. kiadás

6. oldal. Komáromi Lapok 1927. szeptember 3. két mellusszója pedig; karnagyságú, már egy kis fantáziával is meg van az illúzió. S hogy ma már nincsenek, ez is a vizák mellett bizonyít, amelyek szintén eltűntek az egykori Arany­­ksrtből. Khin Antal. tanár, A komáromi faiszony. Fdsitsuk be a Kórház és Szénateret — Parkírozzuk a Klapkateret. — Vanda­lizmus a fiatal fák ellen. Nem egyszer látjuk lehangoló lélek­kel, hogy a fiatal fákkal micsoda van­dalizmust művelnek egyes éretlen ele­mek és vigyázatlan kocsisok. A komáromi lakósoknak egy jó része sajnos faiszonyban szenved és nem­csak, hogy nem szereti a fát, hanem határozottan ellensége annak. Nem egyszer láttuk, hogy a vigyázat­lan kocsis neki megy a járdaszéli fák­nak és minden lelkiismeret furda!ás nélkül kitördeli a fiatal fákat a kocsi­jával. Az a megdöbbentő eset is elég gya­kori, hogy a fiatal fák kérgeit bemetélik az éretlen gyerkőcök és így kiszára­dásra Ítélik a fiatal fákat. Mind ezen nemtörődömség, vanda­lizmus ellenére városunk utcáinak be­­fásítása, ha lassú lépésben ie, de azért előre halad. De ezzel míg nem tettünk meg min­dent, mert az örökös széllel és porral megvert Komárom egyenesen arra van utalva, hogy minden talpalatnyi terü­letet fásiísunk. A fásiíott területeken mégis kisebb a szél és a fák áltat le­kötött terepen kisebb a por. Nemcsak szépészeti, de egészségügyi szempontokból is felette fontos, hogy minél több fát ültessünk el a város területén. A Kossuth térnek az a része, amely a Rozália kápolnának háiarr.ögé esik, nagyon is rászorul a sűrűbb befásitásra, sőt a kápolna előtti rész fásítását is lehet még sűrűbbé tenni. A Kossuth tér az a része Komárom­nak, ahol állandóan fuj a szél és ál­landóan száll a por, a piszok. Valósá­gos Szahara sivatag ez a tér kicsiben a Számum széllel együtt. A fásitás melleit még másra is kell gondolnunk a Kossuth térnél. Azokat a helyeket, amelyek nincsenek kitéve a forgalomnak, a fásitás mellett gyeppel, pázsittal is el kell látni. Ha azt a homokos talajt pázsit fedné, a porfelhők örökre eltűnnének a Kossuth! tér felől. Tessék a Kossuth téren megjelölni a kocsiutakat és a többi részét tessék fűmaggal bevetni és akkor nem panasz­kodnak majd a Kossuth téri lakók, ke­reskedők, iparosok, hogy a lakást, az üzletet, a műhelyt nem lehet szellőz­tetni, mert por lep el mindent a lakás­ban, az üzletben. A Kossuth tér oiyan nagy terület és olyan vastag porréteg fedi, hogy ennek rendes felöntözése valósággal lehetetlen. A portól csak úgy tudunk megszaba­dulni, ha fásitunk és gyepesítünk. A Kossuth tér parkírozása volna az igazi megoldás, de ez a város anyagi hely­zete miatt alig volna keresztül vihető. Ellenben a kocsiutak kivételével az egész iérnek fűmaggal való bevetése nem okozna olyan horribilis költséget, mert hiszen ezt a város gazdasága há­zilag is elintézné. Sokan e pázsiíozási terv elien azt hozhatnák fel, hogy akkor az egész Kossu'h tér olyan iibalegelőszerü kü'­­sőt nyerne. Erre mi azt mondjuk, hogy inkább libalegelő képet öltsön az a tér, mintsem megmaradjon a mai egészség­telen helyzet, hogy foytonosan porban sinlődjenek az óit lakók és az arra járók szeme szája tele legyen porral, homokkal, piszokkal. Ami a libalegelővel való csúfolódást illeti, azon már régen túl van a haladó kor és sok sok gyógyfürdő területén még az utakat is eltüntetik és azokat is bevetik fűmaggal és a jármüvek for­galmát a minimumra csökkentik a fürdő belterületén és akkor is a jármüvek útját mindig váltóztatni kell, nehogy a folytonosan egy csapáson való járás kiölje a pázsitot. Aki járt már Balatonbogláron például, az Iáihatott ilyen pázsitkezelést. Ez az egyetlen módja a pormentes levegő megteremtésének. A Kossuth tér után rátérünk mind járt a Szénatérre, amely a Kossuth tér minden hátrányait magán hordja. A Szénatér már teljesen elvesztette piac jellegét, valamikor a szénát és a sertéseket ott árulták, de ma mát ez a rendeltetése is megszűnt a Szénatérnek, tehát, ha a kocsiutakat rajta pantosan megjelöljük, semmi akadáya nincsen annak, hogy a tér többi részét befásit­­suk és pázsitozzuk. Az elemi ismere­tek közé tartozik az a tény, hogy a növényzet tisztítja éí egészségessé teszi a levegőt. A Szénatér közelében levő iskolák (főgimnázium, elemi, polgári fiú és leány iskolák) tanulói egészség­ügyét haialmas lépéssel vinné előre a város, ha a Szénateret fásitaná és pázsitozná. Hasonlóan be kell fásitani a Cigány teret, a Kis és a Nagyérsort és a vá rosnak azokat a részeit, amelyek a fát eddig nélkülözték. A Klapka-tér pedig egyenesen arra van hivatva, hogy parkírozzuk és egy kis angolparkot varázsoljunk a mostani kopár kőkockák helyére. Az igy sza­baddá vált kőkockák más utcák köve zésére nagyon jó szolgálatot tenne. Vannak akik a Klapka-tér kiparkiro zása ellen azzal érvelnek, hogy parkí­rozás esetén a városházán levő anya. könyvi hivatalt felkereső házasulandók kocsiai nem tudnak egészen a város­háza kapuja elé járni. Hát ezert a csekélységért igazán kár ezt a tervet elejteni, mert a Városház u'cán szépen megállhatnak a kocsik és onnét a városház kapuja alig pár lépés, amelyet a bo'dog házasulandók szíve­sen megtesznek, ha már add g eljutot­tak. De a parkírozás nem zárja ki, hogy egy keskeny kavicsos kocsiút ne hagyassák meg a házasulandók szá­mára, habár a kocsiút mellőzéze sokkal nagyobbá tenné a partot. Aki járt mar nagy váiosokban, az tapaszta hafta, hogy a legkisebb teret is felhasználják a parkírozásra, mert az szép és egészséges. Más városok ban nemcsak hogy akkora teret, mint a Klapka-tér, sietnének parkírozni, ha­nem még akkora térséget is, mint ná­lunk a Szemhiromség tere a Megye- és Nádor-utcák torkolatánál. A fentebb elmondottakat melegen ajánljuk a város vezetői és a bizottsági tagok szives figyelmébe. A város külső képe a főbb u'cák aszfaltozásával, kövezésévei határozot­tan előnyösen fog megváltozni, de ezt az előnyös megváltozást nagyban elő­segítené, ha a fentiek megszivlelésre találnának. Eet kívánja nemcsak a szépérzet, de a közegészségügy is. Á posztexpresszionista Rauscher György. Irta: Krepelka Elek. Komárom, szeptember elején. 1. Poétikusan szép hely. Az Erzsébet szigeten, a Beöthy-kertben van a műterem, ahol meg látogattam őt. Rauscher Györgynek hivják. Vasárnap délelőtt volt, a festő a vászon előtt állott és dolgozott. Ez csupán azt je­lenti, hogy ambiciózus, másszóval fiatal. De, hogy tehetséges, arra képii figyel­meztettek. 2. Halvány tónusokban, halk színekben érdekesen hat a portré A férfi fehér kerti-karosszékben ül, előtte állványon nárcisszerű stilizált virág, a háttér per­spektívájában könyvszekrény, a parkett sárgásbarna spinében a nagyvárosi lakáskultúra. Ülőhelyzetben is feltűnő az alak karcsúsága. Az arc szinte de­kadensen kifinomultja kulturfölényarca. Hiúságig gondosan kettéválasztott, megkopott haj. Messzinézéseű, fürkésző, mélylően kék szemek, mintha nem elégednének meg a dolgok egyszerű látásával. Jobbszemén monokli hűsiti le a meleg nézést. Az arcbőr gyengé­den rózsaszínű csaknem nőies, amelyet finom metszésű ajkak szakítanak meg. A kabát színe világoskék, ami a kép halkszavuságát még jobban kiemeli. Balkezében könnyed mozdulattal fekete hosszuszőrű kis luxuskutyát tart, amilyenek becézésébe rendszerint a mindenkiben csalódott vénkisasszonyok fektetik be megmaradt kedvességüket. Jobbkezét bizonytalanul az elkényesz­­tetett álat alá tartja, mintha félne, hogy a kutya kicsúszik balkezéből és talán még megütödik. Ápolt keze, amely­nek áttetsző bőre alatt kékesen látszanak erek, hosszú, vékonykás ujjakban az végződik. A festő ezzel is fel akarta tüntetni az effeminálodást, amely a ké­pet annyira lényegesiti. Szomory Dezső portréja. Bizonyára ismerik önök a Szomory Írások jellegzetes szomorizmusát, Írása­inak extravaganciájú gondolatait, melyek a maga egyéni nyelvének — amiről Ugyan sok szőrszálhasogató tanár prüsz­költ már — ezüst papírjába csomagolva a magyar irodalom legfinomabb édes­ségei közé tartóznak. Vagy ahogy Ignotus állapította meg, ha Szomory franciául fejezte volna ki bájos szeszé­lyeit, igézetes magakeltéseit és a min­denüvé ellátó Párizsban szinná mézéhez a hímport, úgy az egész világ elélelőd­­nék ezen a mézen. Alig tudom elkép­zelni, festő kihozhatta-e volna más­képpen a két dimenziós vásznon ezt a jellegzetes szomorizmust, Szomory lelki­világát, művészi egyéniségét, mint aho­gyan Rauschernek sikerült ez a portrén, amikor ecsetjének pszihoanaiizise alá vette a művész Szomoryt. 3. Művészet az igazságért. Ha ezt a (mondhatnék: egyedül ’ létjogosuit) művészi elvet tartjuk szem előtt, mintahogy őszintébben hangzik ez a i’art pour i’art vagy a művészet a tömegizlésért elvénél: láttam Rauscher műtermében egy igen jó képet. Két önportréja közül az egyikre gondolok, amelyen, úgy mint Szomory portréjának megadta az iró egyéniségét, maradék nélkül kifejezte a maga egyéniségének bizonyos wilde i jellegét. Szemeibe, miként mondani szokták, a lélek tűk rébe belevitte a világfi érzéseit, fölé­nyességét, a nyugodt tárgyilagosságot, effemináltságok iránti érdeklődését. Az őnporiré hivalkodóan tökéletes valóság ábrázolásában a festő a maga abszolút igazát adta. Azt hiszem, mintha ekét képe (már t. i. azok közül, amelyeket láthattam) Szo­mory portréja és ónarcképe iakarnációi lennének Rauscher művészetének a posztexpresszionizmus irányában, amely­be Rauscher eljutott az expresszioniz­­musból való kimagyarázkouás közben. (Mert, hogy Rauschert is, mint termé­szetesen minden fiatal művészt, nem hagyta nyomtalanul az expresszionizmus revoluciója, az a mostani újabb képein is meglátszik még, mintahogy meglát­szott. hogy, tegyük fel, annak idején Kokoschka hatását sem kerülte el tel­jesen. Az ilyesmi azonban magától érte­tődő és ezek az apróbb hatások még nem rontják le az egyéni művészet értékét egyetlen művésznél sem, különösen, ha az fiatal és fejlődőképes). 4, Nyilvánvaló lett, hogy az expresszi­­onizmusra, miután az impresszionizmus­sal válságba került művészetnek uj lendületet adott, ugyanaz a sors vár, mint minden forradalomra, amely meg­tette kötelességét: a revoiúció után rá kell lépnie az evolúció útjára. Az ex­presszionizmus már nagyjában minden vonalon lehiggadt^főként Németország­ban. Az expresszionista művészek leg­többje alábbhagyott szigorú elvhüse­­gével, többé-kevésbbé mindegyik en­gedett valamit. Szlovenszkóban egyik legerősebb expresszionista egyéniségű festő a kassai Jassusch. Három évvel ezelőtt láttam utoljára képeit, amikor megjelent a Ding an sich teljes vissza­adásáért festett vásznaival, amelyeken a nagy érzésfeszültségben elabsztrahált minden firmát, anyagot. Jassusch uj dolgait azóta nem láttam, ae úgy gon­dolom, bizouyos értelemben az ö ex­­presszionizmusának is le kellett hig­gadnia. Különben itt van egy másik kitűnő festő, az ugyancsak Komárom­mal vonatkozású expresszionista Rei­chenthal esete,akinek legtipikusabb for­radalmi expresszionizmusa szintén le­csillapodott már, úgy, hogy expresz­­sziomzmusa bizonyos klasszikus jelleget vesz fel. Amit Rauscher az expresszio nizmus után ma cs;nal, megfelel a Franz Roh által defin;ált posztexpresszioniz­musnak Képein az expressdonizmus ex'atikus témái helyeit már megtaláljuk a lé hez való közeledés tiszteletét, az ab-1 sztrakcióért megvetett forma helyett a sokszor kegyetlen realisztikát, a tarta­lommal telt formákat, az expresszionista odavetett színfoltjai helyett a sima­­festékréteg követelményeit, a dinamikus erő helyett egy másik kozmikus erőt, amely a dolgokat kívülről összefogja. De a posztexpresszionista festő világ­felfogása is különbözik már az expresz­­szionístáétól, a forradalom és a radiká­lis felforgatás helyett a józan középút, nyugodtság, higgadtság, A posztex­­press. ionista festő, mint ahogyan ennek az iránynak egyik legkiválóbb eszté­tikusa, Franz Roh valji, szintén újra teremti a természetet, az emberi inter­pretálástól függetlenül kifejezve a ter­mészet egyéni kifejezőértékét, nem úgy, mint az expresszionizmus hívei vallót ták, hogy a természet csak az emberi ábrázoláson keresztül válik kifejezővé. A természet kifejező értékét érvényre juttatni vonatkozásba hozva a kívülálló mindent összefogó kozmikus erővel: ez a posztexpress2Ínizmus realizmusa, amely azonban nem tévészthető össze a régi realizmusnak a természetet sok­szor szolgai módon utánzó tulajdonsá­gával« 5. Rauscher Györgyben vérbeli portré­ista rejtőzik, legalább is előbb-utóbb erre specializálják művészi tulajdon­ságai, amikre egyéb figurás kompozi­­ciójú képeiből, de még a csendéleteiből is lehet következtetni. Mint posztex­presszionista portréistát természetesen elsősorban az emberi arcnak a kife­jezése érdekli, amit képeinek témáiban keres. Képei ezért ilyenek: Az egyiken egy galíciai zsidófiu, sovány testű, beesett aicu, sárga pergamentszinü arcbőrrel, a képből csaknem kiérezni, hogy ősein keresztül a ghetto évszázadokig elzárt levegőjében mint csenevészesedett el testileg a sok szenvedésben, de a sötét szomorú, lázasan ragyogó szemekből kiárad á fanatikus hit, a talrnudisták rajongása, a szellemiség, a galíciai fiú­ból is az inteilektualitás csirája. Másik kép: egy sötét erdőből egy gyerekfiú és egy gyerekleány jön ki, tizenhárom­­tizennégy évesek, a fiú gyámoltalanul átkarolja balkezével a kékruhás lány derekát, jobbkezét félszegen nadrág­zsebében tar ja, a lány pedig olyan mozdulatot tesz, mintha szeretve is félne a fiútól, mindaketten előrenéznek nem is néznek, bámuinak nagy gyerek­szemükkel, amelyben már ott csillognak a pubertáskor homályos sejtelmei és öntudatlan érzései. Talán Frank Wede­kind találkozhatott igy a pubertás kor­ral, mielőtt megírta a „Tavasz ébredé­sé“-1. E tért fest Rauscher ikreket („die Zwillinge“ címe) ennek a képnek jól sikerült reprodukciója megjelent a ber­lini Die Dame cimü művészeti folyóirat augusztus eleji számában, mely tudva­lévőén az elÖKeiő Németország egyik legszebb művészi lapja), apácákat, He­gedülő cigányokat, együgyű, gyenge­elméjű gyereket slb. Ezért viselik képei magukon azt, hogy ecsetjével nemcsak a színeket rétegezi vékonyan egymás mellé a vászon, de alakjait pszihoanaii­zise aiá próbálja venni, hogy önkifejezé­süket fokozva alkalmas kiválasztassál visszaadja, ami pedig a posztexpresszi­onista portréfestőnél elementáris feltétel. Én igy nevezném ezt: pszichografia a festőművészeiben. 6. Rauscher György külföldi tanulmány­útja után nagy oöbi észt Budapesten tartózkodik, de Komáromból indult el, ide nyúlik vissza életének gyökere, tehát szlovenszkói festőnek számítható. Most szeptember közepén az Ernst múzeumban kollektív kiállítása lesz há­rom fiatal magyar festővel együtt, köz­tük Molnár C. Pállal, aki az uj gene­ráció egyik legbiztatóbb tehetsége. A KÚT. tavaszi kiállításának eredménye az Ernst muzeum meghívása, s akik némikép is otthonosak a magyarországi képzőművészet körül tisztában vannak azzal, hogy az Ernst múzeumban egy kollektiv kiállítás rendezése tu­lajdonképen mit jelenthet egy fiatal művész számára s hogy mennyire lényeges stáció lehet ez azon az utón, meiy a művészi arrivátás felé vezet. A fiatal Rauscher Györgynek minden re­ménye meg lehet arra nézve. hogy nála csak igy jesz> <D > Ut CD s cn <D C > aJ c •O OI bJD CD o3 cn "CD c 1 X X ‘X a 3-. J CD I N cn "<D ü bü CD OS 03 G ^D u N "03 X cn -<D J—i oS a .r c A U U cl k u 4 k k te «N A te 43 •m > 4

Next

/
Thumbnails
Contents