Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-08-20 / 100. szám
1927 augusztus 20. Komáromi Lapok 3. o'dal. Állandó raktár rnít|, Rgn. fakereskedő és Komárom kör- f||j||( építési váilalnyéke részére 1 Ullll HIÚI kozó cégnél, Komárom, Rákóczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár f MiH | Nagymegyer és |d/íjlfakereakedő vidéké részére v|IUII LulUI cégnél] Nagymegyer. Állandó raktár KUrt és környéke részére Kürt. fakereskedő cégnél Mayer József és Hanreich György dr. német gazdapárti képviselők és Haas János a német gazdasági szövetkezetek központjának titkára Komáromban. — Saját tudósítónktól. — — augusztus 19 én. A Komáromban rendezett magyar mezőgazdasági, ipari és népviseleti kiállítás jelentőségét jólesően emeli az a tény, hogy a német gazdasági érdekképviseletek képviselői is ellátogattak hozzánk. Ez a látogatás — nem tekintve a politikai fegyverbarátságnak egyéb téren is örvendetesen fejlődő megerősödésének lehetőségeit — a német gazdasági munka irányítóit hozta szorosabb kapcsolatba a magyar termelő munka vezetőivel, bőséges alkalmat nyújtva arra, hogy az ezen a téren szükséges rendszeres s biztos irányú gazdasági munkához a német gazdák tapasztalainak megismerése révén a magyar gazdaközönség érdekvédelmét is a Tehető legalkalmasabb módon kiépíteni lehessen. Mayer József nemzetgyűlési kép viselő, mint a német mező- és erdő gazdasági egyesület (Geschützstelle der deutschen Land- und Forst Wirtschaft) elnöke felbecsülhetetlen tanulságos értékű kiállítási anyagának rendelkezésre bocsátásával nemcsak elősegítette, hogy a racionális is. Még egy kettőt ki kellett korrigálni. Azokat hirtelen átfutotta. Arra az időre pedig kiszólitotta a legjobb diákot, Schwarcot, hogy fordítson. Vagyis csináljon azt, amit akar, az öreg Horáciussal Ha kell, akár a fülénél fogva is ráncigálja elő az „arany középszer“ isteni nyugalmából. S hoz záfogott a gyönyörű madrigál leírásához. S éppen csak hogy végzett, amikor kopogás hallatszott a folyosón. — Ahá, már jön. Tudtam, hogy „jönni fog, mert jönni kell!“ . . . Csakhogy hát én rajtam nem fog ki, bármily, ravasz iskolai igazgató se I Ósszekapkodta az asztalon szétszórt füzeteket: — Schwarc, ossza szét. Lássanak hozzá a dolgozatok javításához. Auonban nem az igazgató ur jött. Csak a — pedellus. Egy irgalmatlan nagy borítékot nyújtott át. A tanár ur feltépte. S diadal ragyogott lé az arcáról. A még mindég ott mulató, jókedvű társaság: „Köröző levele“ volt. Felhívták, hogy ő, a szökevény a „további következmények terhe alatt“ (ez a kis beszúrás a drága Ángyaik« saját kezevonása volt 1) azonnal térjen vissza, mert az uj tánc megakadt. Sándor Gabi a fess vármegyei aljegyző egy kicsit elázott s most — altatják a papa dolgozó szobájában. Nagy Gyurka, az uj törvényszéki gyakornok csak ba'ra tud fordulni Schatzingernek, a pénzügyi fogalmazónak ki kel lett száifani falúra szeszórát Vizsgálni (Csak az az óra az ő benn« levő szeszt is meg ne mutassál) Márton Gabi a fiatal doktor pedig éppen nem használható, mert legfeljebb csak a koméitól tudna indulni, ez pedig a helyszűke gazdasági termelés módjaiba, kiviteli formáiba a magyar gazdanép is betekintést nyerhessen, de a magyar gazdaközönség vezetői számára is megjelölte ezzel az utat, amely a több- és jobbtermelés révén az anyagilag nehéz viszonyok között élő gazdatársadalom számára uj kereseti lehetőségeket nyújthat. Mayer és Hanreich német képviselők a kiállítás megtekintésével is kifejezésre kívánták juttatni azt a belső összetartást, amely a magyar és német gazdák között a gazdasági érdekkérdésekben is fennállanak és amelynek kimélyitése elsősorban a mi magyar gazdatársadalmunkra hoz a jövőben — kitartó munka mellett — hasznos eredményeket. Úgy a német képviselők, mint a német gazdasági szövetkezetek központjá nak titkára: Haas, a legnagyobb elismerésüket fejezték ki a kiállítás gazdag anyagának kifogástalan öszszegyüjtése és elrendezéséért Meglepte őket, hogy a magyar vezetőférfiak részéről kezdeményezett kiállítás oly fényes sikerűvé vált és reményüket fejezték ki, hogy e kiállítást a későbbi években is megrendezik. A Mayer képviselő elnöklete alatt működő gazdasági egyesület vándor kiállitásai ma már közismertek az egész államban s nagy népszerűségük bizonyítja, hogy az általános érdeklődés középpontjába kerültek. A gazdasági téren is kívánatos együttműködés a magyar és német nép között mindkét népnek javára miatt ki van rakva a szobából. Szóval kérjen azonnal szabadságot, amit ha meg nem kap, a szintén ott mulató Borda, az öreg képviselő az élő Istenre esküszik (vagy talán a még mindig fiatal és fess Szabóné szép szemeire?), hogy ha kel), képes kulturbotrányt is csinálni s interpelláció alakjában — szóba hozza ezt a már mások által is is felpanaszolt, tűrhetetlen igazgatói prepotenciát! Tornai tanár ur most még jobban átérzett cézári hatalmánál fogva, valamelyik füzetből kiszakított egy üres lapot és reáirta: — Tizenöt nyomorult perc s ott leszek, ha kell, az igazgató holttestén keresztül is I S a szolga ment. A tanár ur azonban fészkélődni kezdett. Tapogatta a zsebeit. Kihuzogatta a tanári fiókot. Nincs, nincs ... Eltűnt 1 — Az Angyalkához irt — madrigált kereste! A hálulsó padokból kuncogás hallatszott. Égi fény gyűlt ágyában. Rá-1 jött, hogy nem lehet másképp, minthogy igazgatót sejtő zavarában valamelyik irkába csapta be. Jól látta, hogy Szabó Pista (Angyalka mostohatestvére) vigyorog legjobban, de a mai nagynak készülő napon csak nem rónthat neki? A Pista gyerek szomszédjára ripakodott tehát rá 1 — Abró, ha ideben rötyögni akar, — menjen ki! S a többihez fordulva folytatá: — Hopp, fiuk, tévedés ! Ma mégsem javítunk dolgozatot. Beadni ar füzetet, úgy, amint — volt! S az előbbi ricsaj nyomán kialakult sejtéstől ösztönöztetve, egyenesen nekivágott a hátulsó padnak, ahol ijedt szolgál s ha a magyarság a kiállítás tanulságait megszívleli, úgy az a hatalmas magyar gazdatársadalom kívánatos megerősödéséhez fog vezetni. A német képviselők annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy amint a németség képviseltette magát a magyarok által rendezett kiállításon, a legközelebb, Szlovenszkóhoz közel rendezendő német vándorkiállitásor», amely Mährisch-Schönbergben lesz, a magyarság is részt s tapasztalatait kibővítve fog ezirányu tevékenységet kifejteni. A német vendégek tiszteletére a kiállítás vezetősége szerdán este halvacsorát adott, amelyen a két német képviselőn kívül az itt tartózkodó magyar képviselők és szenátorok is résztveftek. A vacsorán Richter János magyar nemzeti párti szenátor köszöntötte a vendégeket lelkes szavakkal, őszinte magyaros vendégszeretettel. Moyer József német képviselő hálásan megköszönte a vendégszeretet megnyilvánulását. A magyarság vezetőférfiaival már régebb idő óta dolgozik együtt — mondta — s az ő munkájukból is megtanulta becsülni azt a szívós kitartást, amelylyel a magyarság javán munkálkodnak. A vasárnap megnyílt és állandó meleg érdeklődés mellett tartó kiállítás méltó kifejezője az itteni magyarság munkaképességének és szervező erejének. Amint egyéb téren, a gazdasági erőgyűjtés terén is igaz barátsággal v°lt és marad a magyarkapkodással csapkodták össze a füzeteket. E percben azonban belépett az igazgató : —- Na, mit müveinek, tanár ur ? — Dolgozatjavitás volt. Most szedetem össze. — Nagyon helyes ! Legalább magam is belekukkanthatok. No, csak gyorsan fiuk 1 Az irkák csakhamar halomra gyűltek. Az igazgató kihúzott egyet. — Nagyon jó. Csak egy kis baj tanár ur. (Ezt félhangosan mondta. De a hátulsó pádban is hallották ) Az, hogy éppen a javítás rossz. A dolgozatírónak volt igaza. A javított szó csakugyan — nőnemű. Mert — kivétel. Ide pedig akkuzativus helyett — ablativus dukál. Fölvette a másikat. S bozontos szemöldökét úgy felhúzta, hogy majd a fejebubjáig ért: — Hát ez mi ? Vagy úgy ? Rendben vagyunk. A dolgozatokat majd elviszem. Csak folytassák tovább a fordítást. Óra után azonban kérem önt egy szóra 1 Tornai tanár urat balsejtelmek kezdték gyötörni. De meg feliforrt az epéje is 1 S mint az ölyv, csapott le a szegén Abró gyerekre: — Abró jöjjön ki. Na, most kuncogjon. . . . Be is szekundázott szegény feje, hogy az apja hat ökre se tudia kihúzni. Ekkorára azonban már az órának vége lett. Tornai tanár ur lehorgasztott fejjel nyitott be az igazgató úrhoz. Tudta, hogy — baj van. Nem is csalódott : ságnak a testvérsorsu német nép előtt is közbecsülésben álló vezéreivel és a magyarsággal Nagyon jól tudja, hogy egy ily méretű kiállítás megszervezése, mint a komáromi, fáradtságot és törhetetlen bizalmat követelt, de az igazi alkotó munkának hasznos eredményei igazolják mindazokat, akik a kiállítás bemutatásával kivétel nélkül elismerést szereztek maguknak. A kiállítás legyen példa és további buzdítás a jövőre és kisérje bár a magyarságnak ezirányu munkáját elismerés vagy félreértés, álljon bár kegyben, vagy kegyvesztetten ez a munka, ne lankadjon soha a kedv, az erős akarat a további tevékenységhez, amelyben a németség őszinte testvérbarát' Ságban fog mindig a magyarság mellé állani. A lelkesen fogadott beszéd után Hanreich dr. képviselő köszöntötte a kiállítás vezetőségét. Hat év óta köti őt is őszinte meleg barátság a magyar l* épviselőkkel és csak további szoros összetartásra gondol, midőn Koczor Gyula magyar képviselőtársa vezetésével és irányításával megrendezett kiállításnak már eddig is tapasztalható hasznos eredményeit szemléli. A kiállítás, mint az alkotó munka kifejezője, ismét csak szorosobbra fonta azt a barátságot, amely őt és német testvéreit a magyarsághoz kötik. Nagyon jól tudja, hogy ennek a fegyverbarátságnak messze kiható következményei lehetnek a jövőben a gazdasági munka azon — Tanár ur, nyomban adja be áthelyezési kérvényét! — Én ? — Igen Ön. Nem engedhetem, hogy bármelyik tanárom is nevetség tárgya legyen a tanítványok előtt, ön irta ezt az — izét. — A .... a — madrigált ? Én! — Hát akkor tudja meg, nem az a baj, hogy ez a vers irgalmatlanul — rossz / Hanem az, hogy önön nevet az egész osztály, mert az a kicsapni való Abró gyerek azóta már bizonyára elmesélte az osztályban mindenkinek, hogy visszaadta a kölcsönt a tanár urnák. Nézze, szószerint rámásolta erre a versre önnek, az ő latin dolgozatára tett megjegyzéseit: Külalak — mocskos. Tartalom — silány. Kidolgozás — kritikán aluli... Mit akar egyebet ? Egy óra múlva önön nevet az egész város! Megértette ? — Meg .. . S Tornai tanár ur sietett haza. Cső magolt. S maga személyesen vitte föl „egészségi okokból“ áthelyezést kérő kérvényét, a miniszterhez. S négy nap múlva áthelyezték... S még ma is— nőtelen. Mert a magát eleinte sértve érző Angyalka, mostoha öcsikéjétől délben már megtudott mindent s később arra is rájött, hogy miféle maradi ember volt az a Tornai? Holmi divatból kiment tangóra, simmire, foxtrottra tanitgatta 1 Holott Sándor Gabi, a fess vármegyei aljegyző már a „cserlsztonát“ is kitinően tudja. Kivált, amikor egy kis „nobel spitze“ van. Pedig az mindig vanl De hát amikor olyan jól áll neki?)
