Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-08-06 / 94. szám
1987. aagusztüB 6 Komáromi Lapok 5. oldal. gyűrte be a zöld hasú dollárbsnkfegyeket. — Ma megint irok Fordnak, megköszönöm az ötven dollárt és megkérdezem, hogy mi van a hiányzó ötven dollárommal. Csak nem kívánja, hogy én hitelezzek neki ? (—.) Monstre daloshangverseny Komáromban. A jövő vasárnap megnyitandó Mezőgazdasági Ipari és Népviseleti Kiállítás első napjának betetőzésére, ugyanazon ünnepnapon, augusztus 14 én, este 8 órakor a Dalegyesület Nádor utcai kerthelyiségében nagyszabású monstre hangversenyt képezi, amelyet Komárom négy daloste8lülete rendez. A magyar daikulturának lelkes művelői, a 64 év óta fennálló Komáromi Dalegyesület, továbbá a Róm. Kath. Egyházi Énekkar, az „Egyetértés* Munkásdalárda és a Zsidó Egyházi Énekkar tagjai ez estén fogják bemutatni a városunkba messze földről egybesereglő érdeklődőknek és a komáromi közönségnek tudásukat és képzettségüket, amelyet a dalművelés terén elsajátítottak. Komárom mindig szeretettel ápolta a dálkultúrát. Kevés városa van Szlovenszkónak, ahol annyi dalostestület mű ködnék, mint Komáromban és azt is bátran merjük állítani, hogy intenzivebben kevés helyen szolgálják a magyar nemzeti közművelődés e különösen fontos ágazatát, mint nálunk, itt a Duna és Vágduna közén. Négy évvel ezelőtt, amikor a fényes múltú Dalegyesület ünnepelte fennállásának 60 ik évfordulóját, hallottuk utoljára a helybeli dalárdák együttes hangversenyét, amely akkor egyik legkiemelkedőbb művészi eseménye volt a nagyszerű ünnepélynek és örömmel fogadtuk azt az igazán művészi élvezetet, amelyet az a hangverseny nyújtott a közel ezer főre tehető hallgatóságnak. Az augusztus 14 én megtariandó hangverseny szintén kulturális ünnepélye lesz a magyar dalnak, amelyet négy dalárda kötelékébe tartozó 120 dalos fog reprezentálni, 120 lelkes, odaadó és önzetlen énekes, akik testvéries szeretettel állnak föl a dobogóra, hogy a legnevesebb magyar dalköltők remek szerzeményeinek hűséges tolmácsolói legyenek. A nagysikerűnek Ígérkező hangverseny műsorát a következőképen állították össze. 1. Them Károly: Dalünnepen. Énekli a négy dalegylet egyesitett férfikara Molecz Tivadar a Dalosszőve'.ség országos alkarnagyának vezénylete mellett. 2. Vahott S. —■ Dománffy: A gyermek álmai. Előadja a Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar. 3 Fekete F. István — Méder Mihály: Magyar népdalok (Harangoznak, imádkozzunk ...) Előadja a Komáromi Rom. Kath. Egyházi Énekkar. 4. Petőfi S—Arany János: Falu végén kurtakorcsma ... Előadja a Ko máromi Egyetértés Munkásdalárda. 5. Molecz Tivadar: Népdalegyveleg (Bánatos a falu népe) Előadja a Róm. Kath. Egyházi Énekkar vegyeskara. 6. Tóth D —Révfy Géza : Megfakult a nóta. Előadja a Komáromi Dalegyesület férfikara. — Szünet. — 7. Gounod: Katonák kara a „Faust“ c. operából. Előadja a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda. 8 Lányi-Hoppe: Régi nóták. Előadja a Komáromi Dalegyesület férfikara. 9. Hoffmann Elemér—Molnár Kálmán: Valahol a Duna mentén... Előadja a Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar. 10. Becker Ede: Rajtéi Előrel Előadja a Komáromi Rom. Kath. Egyházi Énekkar vegyeskara. 11. Gaál Ferenc: Eredeti magyar dalok. (Balatoni nóták). Előadja a négy dalegylet egyesitelt férfikara Molecz Tivadar vezénylete mellett. A Dalegyesület férfikarát és a Róm. Kath. Egyházi Énekkart Molecz Tivadar az „Egyetértés“ Munkásdalárdát és a Zsidó Egyházi Énekkart Krausz Mór vezeti. Belépődíj a hangversenyre személyenkint 5 K (és 1 K vigalmiadó). Felülfizetéseket a dalostestületek kulturalapjára köszönettel fogadnak. A hangversenyre jegyek a hangverseny napján délután 6 órától a Dalegyesület nádorutcai helyiségében válthatók előre Kezdete este 8 órakor. Hideg büfé, hűsítő italok és cukrászda. A hangverseny iránt úgy Komáromban, mint az egész megyében érthető nagy érdeklődés nyilvánul meg. Arnold és Armandine. Mikor az élet ir rémregényt. Páris, augusztus eleje. Nem az írók, akik csak kitalálják, hanem az élet írja az igazi regényeket, igazi drámákat. Néha romantikusak, néha szörnyűségesek ezek az életirta regények és drámák, sőt egyszermásszor olyanok, mintha írói fantázia találta volna ki őket, de viszont, ha e legutóbbiak közé tartoznak, talán épp akkor a legérdekesebbek. A párizsi törvényszék tárgyalta azt a gyilkossági bünpert, amely valósággal az elmúlt évtizedekben oly közkedvelt füzetes regényekre emlékeztet, nemcsak kegyetlenségével, hanem azzal a édeskés romantikával is, amely elsősorban hozzájárult ahhoz, hogy ez a gyilkosság megtörténhessék. Armandine Locard kisasszony, egy negyvenötéves varrónő, tizenöt évig élt már a Rue Chabrol egyik házának hatodik emeletén. A vénkisasszony senkivel nem érintkezett, teljesen zárkózott életet élt és szűkös keresményéből örömmel rakta félre azokat a garasokat, amelyekből már néhány ezer franknyi megtakarított pénzecskéje volt egy öreg retikülben. Egyetlen szenvedélye az volt a vénkisasszonynak, hogy esténkint eljárt a Luxemburg-kertbe, ahol fényképezőgépével sorra fotografálta a játszadozó gyermekeket és a vidámam beszélgető diákok csoportjait. Egy este, hogy, hogy nem, mindenesetre szokása ellenére, megismerkedett egy húsz esztendősnek látszó fiatalemberrel, aki, mintha bizalomra gerjedt volna a kedves, idősebb lány iránt, rögtön elmondta neki szomorú ifjúságának történetét. Elmondotta, hogy szüleit a németek ölték meg a háború alatt és hogy most a festőművészed akadémia növendéke, ahol bizony súlyos küzdelmei vannak, mert szegény és gyakran még betevő falatja sincs. Mikor Armandine kisasszony résztvevőén a nevét tudakolta, az ifjú csak ezt a romantikusan hangzó nevel mondotta neki: Arnold. Arnold azonban elhallgatta, hogy fiatal kora ellenére már egész sereg bűn terheli lelkét és hogy alig néhány esztendeje szabadult ki egy javítóintézetből. Ettől a naptól kezdve valósággal megváltozott az öreg kisasszony egész élete. Egyszerű, szegényes kis lakásá nak ajtaja, mely azelőtt nem. nyílt ki senkinek, csakhamar megnyílt a fiatal festő előtt, akit gyakran látott vendégéül a kisasszony, hol ebéden, hol vacsorán, lmult év júliusának utolsó napján feltűnt a házbelieknek, hogy Locard kisasszony napok óta nem mutatkozik. Kopogtattak ajtaján, senki sem felelt. A házbeliek erre lakatost hivattak és amikor betörtek a szobába, rettenetes kép tárult szemeik elé. A kisasszony holtan feküdt az ágyban, nyakán fojtogatás nyomaival, a szoba rendetlen volt és féltve őrzött kincse, az ócska retikül, nem volt sehol található. A házbeliek bemondása alapján rögtön tisztában volt a rendőrség azzal, hogy a gyilkos csak a kisasszony ismeretlen udvarlója, a fiatal festő lehet. A meggyilkolt nő holmija között találtak is egy megsárgult levelezőlapot, amelynek feladója, bizonyos Arnold volt, aki a levelező lap szerint, a Rue de Ponthku 10. számú házában lakott. Rögtön detek-ELEGÁNS FÉRFIINGEK MÉRTÉK SZERINT NŐI FEHÉRNEMŰEK BABY KELENGYE A G Y N EMU VÁSZONÁRU 'WÖT .rr* tiveket küldtek ki, de ebben a házban semmit sem tudtak a fiatalemberről, Talállak azonban még célravezetőbb nyomot is a szerencsétlen nő holmija között, egy fényképlemezt, annak a fényképnek lemezét, amelyet a megismerkedésük estéjén készített a vénkisaszszony a fiatal festőről. A lemez egy párizsi fényképészeti cég borítékjában volt, mire a detektívek kimentek a fényképészeti üzletbe, és itt a tulajdonosnő valóban emlékezett is arra, hogy a lemezt nemrégiben egy Journiaux nevű fiatalember adta át. Ez a név nem volt ismeretlen a rendőrség előtt, amely csakhamar meg is találta a fiatal ember züllött előéletének öszszes nyomait, fényképét, ujjlenyomatát és bünkrónikáját. A házbeliek rögtön fel is ismerték benne Arnoldot, a fiatal festőt, a vénkisasszony késői rajongásának tárgyát. Nyomozást indítottak a fiatalember fölkutatására, mignem egy hónap múlva Nanceban, a Jura hegység egyik kis városában, csavargás miatt letartóztattak egy fiatalembert és a társaságában levő nőt. A fiatalemberben a rendőrség felismerte az országszerte körözött Journiaux t, aki rövid tagadás után be is ismerte, hogy ő gyilkolta meg a varrókisasszonyt. Amikor a csendőrök letartóztatták, a mellébe lőtt, de csak alig sérült meg. A most megtartott tárgyaláson hevesen védekezett a fiatal gyilkos az ellen, mintha pénzéért ölte volna meg Locard kisasszonyt. Vallomása szerint az idősebb nő állandóan féltékenységével üldözte, ezenkívül pedig szemére vetette, hogy tehetséges festő létére még mindig nem rendezett kiállítást. Erre az utóbbi szemrehányásra azzal válaszolt a fiú, hogy ehhez néhány száz frankra volna szüksége, amelyet azonban a kisaszszony csak akkor akart átadni, ha már megtörtént az esküvőjük. Sző szót követett, heves jelenet tört ki közöttük és a fiú csak el akarta némitani a nőt, amikor torkára tette kezét, de csakhamar rémülettel vette észre, hogy idős barátnőjét megölte. Az esküdtbiróság természetesen nem fogadta el ezt a védekezést, meri szemraellátható volt az előre megfontolt szándék. Amey Journiaux volt az, aki a zárkózott kisasszonyt a Luxemburgkertben megszólította, aki megtévesztésre és rokonszenvének megnyerésére romantikus történetet eszelt ki, aki szépen csengő, de valótlan nevet mondott be neki és aki, valahányszor Locard kisasszonyt meglátogatta, a lépcsőházban mindig eltakarta az arcát zsebkendőjével, hogy a házbeliek lehetőleg meg ne lássák arcát. A gyilkosság kü lönben sem történhetett úgy, mint ahogy a fiú előadta, mert hiszen amikor áldozatával végzett, gondosan lemosta, sőt jódiinkíurával fertőtlenítette is azokat a vérző karcolásokat, amelyeket áldozata védekezés közben rajta ejtett. Ezenkívül a pénzt is magával vitte, a gyilkos szerint mindössze háromezerötszáz frankot, az öreg kisasszony nővérei szerint azonban tízezer frankot, amelyet sietett barátnőjével, akit vele együtt fogtak el, a gyilkosság után követő reggelen elmu’atni. Az esküdtek tehát bűnösnek mond fák ki Journiax-t az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság bűntettében, mire a bíróság életfogytig tartó kényszermunkára ítélte. „Párizsi regény, az életből meriíve“, — valaha ezt a címet adták volna ennek a történetnek, a füzetes regények olvasóinak nagyobb örömére. ism i i@ Bethlen miniszterelnök nyilatkozata Rothermere lord akciójáról. — augusztus 6. Bethlen István’gróf inkepusztai lakásán fogadta Az Est munkatársát, akinek Rothermere lord akciójával kapcsolatban a következőket mondotta: — Nagyon örülök, hogy az angol közvélemény oly élénken foglalkozik a trianoni szerződés kérdésével. A magyar kormány természetesen távol áll az akciótól. Nemcsak én, de egyetlen miniszter sem érintkezett ebben a kérdésben Rothermere lorddal úgy, hogy az akcióban kizárólag a magyar társadalom és a világsajtó vesz részt. — A mozgalom egyébként a nemzet szempontjából nagyon örvendetes és a magyar kormány sohasem rejtette véka alá abbeli felfogását, hogy Csak szeptember 15-ig! Igen sok pénzt takarít meg, aki őszi és téli leányka, valamint női kakát szükségletét szeptemberiig vásárollja meg. Nagy választékban Kertész J. Jenő áruházában Komárom, Nádor-utca SS. (az Otthon-kávéházzal szemben). Ugyanott az összes női és úri divatáru cikkek szintén najyori olcsóp beszerezhetők. a revíziónak el kell következnie. A békeszerződés olyan súlyos igazságtalanságokat tartalmaz, melyek semmi esetre sem maradhatnak örök érvényűek. — A helyzet ma az, hogy a kormány fellépése nem lenne időszerű a revízió kérdésében. Először a világ közvéleményének keil megérnie a szerződés igazságtalanságainak megértésére. A hatatmas közvélemény tudatára kell hogy ébredjen annak, hogy a trianoni szerződés nem alkalmas arra, hogy az állandó békát szolgálja. Hogy a világ közvéleménye a revizió feltétlen szükségének tudatára ébredren, ehhez nagy felvilágosító munka és propaganda szükséges, melyet a társadalom és a sajtó föl ytaf. Arra a kérdésre, hogy a kormány rövidesen konkrét tárgyalást kezdeményezne, mint ahogy azt a Prager Tagblatt is mint a hivatalos magyar álláspontot ismertette, a f miniszterelnök a következőket felelte. . — Ez nem felel meg a valóságnak. Ismétlem, hogy a magyar nemzet semminemű konkrét lépést tenni nem szándékozik a revizió napirendre tűzése érdekében. A helyzet ma még nem eléggé érett, de az alkalmas pillanatban a kormány nem fog késlekedni a tárgyalás megkezdésével. Rádióhoz használható akkumulátor üvegiartók, vezeték és lemezek eladók! Cím a kiadóhivatalban.
