Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-08-06 / 94. szám

6 oldal. Komáromi Lapok 1927 augusztus 6 > Intézeti fehérnemű és egyébb felszerelések legolcsóbban ~ ELBERT-nélNádor-u. 19. Dús választékban: férfi és női fehérnemű (mérték sze­rint is), Pyjamas, angol férfi, női flór és mosó selyem harisnya, Vulkán és bőr koffer, utazó­­kosár, zsebkendő, Retikül, Clott és Lüster kötény stb. Gyári raktár sport- és szekrény-gyermekkocsikban. \*mr» Bikaviadal a strandfürdőn. Ingyen látványosság a komáromi strandon, amely csaknem ember­életet követelt. — A Harcsás­puszta vad tehene. — A hatóság erélyesen lépjen közbe, amíg emberéletet nem követel ez a bestia. — A strandfürdő felé járók élete nincs biztonságban, amíg ez a vad tehén szabadon kószái a parton és a vízben. Már nagyon sok panasz érkezett hoz­zánk, hogy a Komárom tőszomszédsá­gában levő Harcsás pusztának a strand ftlrdő körül legelésző tebéncsordájának van egy veszedelmes réme, egy bika­­természetre emlékeztető bősz tehén, amely már sok kellemetlenséget, riadal­mat és rémületet keltett a strandfürdő látogatói, vagy az oda igyekvő, vagy az onnét távozók között. Egyszer egy komáromi hölgyet öklelt fői, egyszer a pereces inast támadta meg és döntötte fel pereces kosarával együtt. A tehénnemhez tartozik ugyan ez az állat, de vadabb, mint a legbőszebb ka8ztilia bika, amely még a madridi torreádoroknak, pikkadoroknak is ke­mény dió volna megfékezni. Eddig a tehenekről az a hit volt elterjedve, hogy jámbor fajták, amelyek szelíden kérődzenek. A harcsás pusztai tehén azonban meg­cáfolta ezt a hitet és a tehenekről al­kotott jó véleményünket ugyancsak megingatta. Nagyon különös, hogy bár ennek a tehénnek vad természete közismert, a hatóságnak egyáltalában nem jutott eszébe, hogy a tehén tulajdonosát figyel­meztesse, hogy ilyen veszedelmes bes­tiát mégse szabad szabadon kószálni engedni és különösen ott nem, ahol a für­­dőzök százai járnak, kelnek és fürödnek. Még különösebb, hogy a tehén tulaj­donosának olyan kedvenc állata ez a vad tehén, hogy az aranyszabadságot engedélyezi neki, ahelyett, hogy az istállóban tartaná, ha már egyáltalában olyan drága néki ez a tehén. Hogy a tulajdonos tudja, hogy vesze­delmes ez az állat, az onnét látható, hogy ő is gondoskodott óvintézkedé­sekről. Ez az intézkedés azonban csak annyi­ból állt, hogy a vad tehén szarvára egy táblát köttetett, amelyre az vagyon rá­írva, hogy „Pozorl“ A tulajdonosa bizonyosan szentül hiszi, hogy már Komárom és környé­kének magyarsága teljesen eltűnt az élet színpadáról és azt hiszi, hogy ezt a szót itt mindenki megérti. Egy kicsit nagy tévedésben van ugyan, de ettől eltekintve nagyon furcsa kis védekezés ez a tehén szarvára akasztott figyel­meztető tábla, akár megérti, akár nem annak a felírását mindenki. Ha az a tehén ki volna kötve vala­hová, akkor értenénk a jelzőtáblát, hogy vigyázz, ne közelíts az állathoz, mert vad. Ha egy leláncolt harapós, vészé delmes véreb mellett ott van a figyel­meztető tábla, hogy ne közelíts a ku­tyához, mert összemar, hát ez helyes intézkedés, de nagyon nevetséges intéz­kedés volna az, ha a veszedelmes kutya nyakára egy táblát akasztanának azzal a felírással, hogy menekülj a kátyától, mért Gs8zemarcangol és aztán ezzel eleget hívén tenni az üdvösségnek, a harapós kutyát kiengednék az utcára, hogy végig marjon mindenkit. Hát ennek a tehénnek a tulajdonosa is ilyen óvintézkedéseket végzett a te­hén szarvára akasztott figyelmeztető táblával. Hiszen a csordában levő bikák se szoktak mindig jámbor állatok lenni, de ezeknek a bikáknak az a természe­tük, hogy nem igen válnak ki a csor­dából, hanem a háremhölgyeik, a tehe­neik között legelésznek, tehát csak azt érheti a veszedelem, aki a csorda közé megy. A harcsás pusztai tehén azonban kóbor természetű és el-elma­rad, el-elkószál a nyájtól és veszélyez­teti az emberek életét. Indiában vannak exotikus parkok, ahol a vadállatok nem ketrecben van­nak, hanem láncra verve szabadon kószálnak a bokrok között. A lánc olyan hosszú, hogy a park sétautait már nem éri el a tigris, oroszlán és egyéb veszedelmes állat. Ott is vannak figyelmeztető táblák, de nem a tigris nyakán, hanem az utak mentén, hogy senki az útról le ne lépjen, mert halál fia. Visszatérve a harcsás-pusztai vesze­delmes tehénre, csütörtökön délután Klein Mór komáromi háztulajdonos és szállító családja kiment a strandra fü­rödni. Klein szállító veje, Tóth Sándor és felesége, Tóth Sándorné, lefelé úsz­káltak a Vágduna üdítő habjaiban, visszafelé azonban nem igen lehet a viz sodra ellenében úszni, hát a parton sétálva akartak visszatérni a kiindulási helyükre. Egy dróttal elkerített part­részre értek éppen, amikor bősz böm­­böléssel megjelent a harcsás-pusztai tehén a „Pozor“ jelzőtáblával. A tehéncsorda messzebb legelt és onnét vált ki a vad tehén és bőszülten rontott Tóth Sándorékra. Jellemző, hogy a tehénpásztor egy­általában nem érdemesítette az egész dolgot figyelemre. Nem gondolt arra, hogy a csordától elvált tehenet talán vissza kellene terelni. A bősz tehén támadása elől Tóth Sándornénak sikerült a sürü drótkerí­tésen az utolsó pillanatban átvergődnie a drót között. Férjének azonban ez már nem sikerült. A nekirontott tehén szar­vát elkapta Tóth Sándor és megkezdő­dött az élet halál harc küzdelme a bősz tehén és Tóth Sándor között. Persze erre nagy sivalkodás támadt. Mindenki menekült, de a nagy lármára se mutatkozott a tehínpásztor. (Állítólag a tehénpászlori tisztet egy gyerkőc tölti be, aki úgyse bírna a tehénnel). Az izgalmas küzdelemben Tóth Sán­dor elcsúszott és kénytelen volt a te­hén szarvát elengedni. A bősz állat erre mellbe szúrta a földön fekvő ellenfelét. Szerencse, hogy az oldalbordában megakadt a szarva és igy a szúrt seb­ből egy hatalmas hasított seb lett a mellén és a karján végig. E főseben kívül egész teste tele van különben sérüléesel. Az utolsó pillanatban egy tiszt érke­zett oda és az őr szuronyával megtá­madta a tehenet és sikerült a végsá veszedelemben forgó Tóth Sándort megmenteni. Tóth Sándort az első orvosi segély­ben dr. Rauscher Zsigmond részesítette. A súlyos sérülésekről orvosi látleletet vettek fel és megtették a bűnvádi fel­jelentést azok ellen, akiket a felelősség terhel. A harcsás-pusztai tehén tényleg drága jószágja lesz a tulajdonosának. Elvárjuk a hatóságtól, hogy ennek az ázsiai állapotnak sürgősen véget vet és nem engedi, hogy ilyen veszedel­mes bestiák csatangolhassanak forgal­mas helyeken. Nagyon csodálkozunk a városon és a katonaságon, amelyeknek ott fürdő­jük, strandjuk, uszodájuk van és na­gyon csodálkozunk a strand bérlőjén, hogy ezt eddig tűrte. Ugyan ki megy oda fürödni, ha ennek a lehetetlen ál­lapotnak azonnal nem vetnek véget. De reméljük, hogy ez meg fog tör­ténni. Miért utazunk? Nincs szó, mely varázslatosabb volna, mint ez a szó: utazás.Vannak szavak, melyek szürkék és süketek, mint az országúti kő: ha kimondjuk, vagy kimondani halljuk, semmi visszhangjuk sem támad bennünk. De vannak jel­szavak, amelyek látóhatárokat nyitnak meg előttünk, amelyek megindítják a legcsodálatosabb gépezetet; a fantáziát, hogy minden gyorsvonat vagy repülőgép sebességét túlszárnyalva, egész világo­kat járjunk be hirtelen. Az ilyen szavak közé tartozik ez a szó is: utazás. Es ennek a szónak, ennek a fogalomnak különös varázsa nemcsak a mai kor tünete az emberi lélekben, amely ma hajlamosabb a nosztalgiákra és a gon dolattársulás titokzatos lelki folyamatára, mint bármely más kor gyermekeinek lelke, — az utazás mindig, minden kor és minden nemzedék telkéből ugyanazt az ellenállhatatlan vágyódást, megnevezhetetlen rajongást váltotta ki. De ma épen azért, mert a lelkek mé­lyén több homályos ösztön, vágy és érzés ködük mint valaha, a lélekbúvár is élesebb reflektorral igyekszik a lé­leknek ezekbe a kaotikus és még fel­derítetlen mélyeibe világítani, és amióta a bécsi Freud professzor, a maga ér­dekes, ha nem is mindig helytálló lélekelemezési tanaival fellépett, azóta valahogy kényelmetlennek érezzük ha valamit, ami bennünk lejátszódik, nem tudunk megmagyarázni, elemezni, ré­szeire bontani. Az utazás titokzatos varázsával is igy vagyunk. Mért szeretünk utazni? Mért utazunk egyáltalában? Mért tá­mad fel bennünk időnként az az ellen­állhatatlan vágy: vasútra, hajóra, repü­lőgépre, autóra ülni és nekiszáguldani a messzeségeknek ? Nem hiszem, hogy ennek csak az az édes és könnyed izgalom volna az oka, amelyet az uj dolgok ingerének nevezünk. Az, hogy uj szépségek, élmények, tehetőségek és megismerések tárulnak fel előttünk, az csak másodrangu hatóerőt jelent abban a leküzdhetetlen vágyódásban, amelyet az utazás iránt érezünk. Az alap, ennek az egész lelki folyamatnak igazi meg­indítója: az önmagunk keresése. És az, hogy miben keresi az ember önmagát, — emberenkénk, hogy ne mondjuk: telkenként változik, önmagamat keres­hetem, öntudatlanul, akkor is, ha üzlet­ember vagyok és az utazás titkos, ta­lán önmagam előtt is rejtett üzleti vál­lalkozások lehetőségeit csillantja fel előttem. És önmagamat kereshetem akkor is, ha költő vagyok és tulajdon­képen a boldogságot keresem. Az üzleti vállalkozás és a boldogság ebben az esetben ugyanazokat a titkos folyama­tokat indítják meg két egymástól telje­­jesen különböző berendezkedésű lélek­ben. Hányszor hallottuk már, hogy nagy lelki megrázkódtatások után utazni küld­tek valakit. Ilyenkor azt mondják az emberek: felejteni. Ez is helyes. Felej­teni, tehát elvesztett én-jét megtalálni. A nászút; uj életformában megkeresni az én jét, és azt a másikat, amely ebbe belekapcsolódott. A nyári utazásokat általában pihenéssel szokták kapcso­latba hozni. De vájjon a pihenés nem nem jelenti e annak az igazi, nyugodt és emberi valónknak keresését, amelyet a munka és létküzdelem hullámverése elmosott a lelkűnkből?! És még valami. Amint kilépünk meg­szokott környezetünkből, tükörré válik számunkra minden. Ebben a tükörben látszuk csak igazán önmagunkat, hibá­inkat melyek fogyatékossá tesznek bennünket más idegen és tőlünk kü lönböző emberekhez képest erényein­ket, amelyek fölébük emelnek. Valahogy, anélkül, hogy bevallanók magunknak, egy kiteljesedett lélekstandard és élet­forma nyomait kergetjük az utazásban. Hogy megtaláljuk-e ? Önmagunkat és életünket ? Ez az, ami merőben bizony­talan. De vájjon a messzeség nem azért vonz-e bennünket, mert mindig uj és uj messzeségekkel csábit és nem azok-e a legszebb szépségek életünk­ben, amelyeket soha el nem érhetünk ? Igen, igen. Ezeket az elérhetetlen Igy fiatalít és szépít a ti ti Minden gyógyszertárban, drogériában parfümériában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava—Pozsony. Alapítva: 1312. szépségeket keressük akkor, amikor önmagunkat, az életünket keressük az utazásban és ha meg is találjuk, — keresni, utazni, vágyódni, reménykedni szép volt, érdemes volt. Mindennél szebb és érdemesebb a világon . .. Hitvesemhez. Irta Hodossy Gida. Midőn búcsúztál, bánatos szemedben Örömkönny rejtett fénye csillogott, Miként ha őszi este, párán, ködön ke- Látnék az égen, égő csillagot.. [resztül Éreztem, hogy amíg ölelve engem, Felém,nyújtottad csókra ajkadat. Tőled már messze szállt el akkor, Egy édes, vágyó, rejtett gondolat.... A lelked ott járt már egy kis szobá- Amelynek bölcső áll a közepén, [ban, S a lágyan ringó bölcső vánkosáról Reádmosolygó gyermek gőgicsél, Már ott ölelted akkor — gondolatban, Húgodnak'édes, drága magzatát, Hová szent vágy ragad magávalTéged S hol elfelejted szived bánatát---­Sóvárgó lelked tiszta örömét, Ne fejtegesd előttem hitvesem! Örömtelt szívvel amért búcsúzol, Zokon Tetőled én azt nem veszem. Hiszen tudom, ha fény dereng ilyen- Félig borús szemednek kék egén, [kor Nem csillag az, csupán tűnő szivár­vány: Bánatkönnyekben megtörött remény. A boldog anyaságra fájva vágyni! Ennél nincs szebb, nincs szentebb ér- E vágyat,Isten oltotta szivedbe,[zelem De megtagadta, hogy való legyen 1 öleld, csókold hát azt a kisdedet, Aki betölti vágyó szivedet 1 Tanitgasd őt, hogy pici ajakán Első legyen e legszebb szó: „anyám“ ! S ha gőgicsélve egyszer majd kimondja Álmodj vele, és vedd e szót magadra. Feledd el, hogy a kegyetlen valóság Izzó parázsként éget szüntelen, Álmodjad azt, hogy tenfiad Pihen, pihegve, forró kebleden. Álmodjál róla — Álmodjál sokat! Álmodjál színes, boldog álmokat 1 Ha a való világban Isten meg nem ál [dott, Legyen mosolygó, szép, - álomvilágod! HIRKK. — GyászDnnepóly Csamocb herceg­prímásért. A komáromi r. kát. autonom egyházközség szerdán délelőtt 8 óra­kor Csernoch János bíboros herceg­prímásnak, az esztergomi főegyházme­gye főpásztora emlékének áldozott ün­nepélyes gyászistentisztelet keretében, melyet dr. Majer Imre pápai titkos kamarás, apátplébános celebrált nagy papi segédleltel. A gyászistentiszteleten résztvettek Alapy Gyula dr. hitközségi elnök vezetésével az egyházközség veze­tősége, képviselete és iskolaszékének tagjai, a katolikus egyesületek és nagy­számú közönség. — Szabadságról. Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgató és házfőnök a hét elején szabadságáról hazaér­kezett és átvette hivatalát. — Molecz Tivadar karnagy szabadságidejéről, melyet Pöstyénben töltött, csütör­tökön hazaérkezett és megkezdte ismét tevékenységét. — Kóstoló. Holnap, vasárnap tartja a Komáromi Protestáns Jótékony Nő­egylet hagyományos sikerű nyári mu­latságát a Kóstolót, amelyre nemcsak városunkból, de a vidékről is igen sokan készülődnek. A P.ot. Nőegylet lángbu7galmu tagjai áldozatos lelkese­déssel s a nemes cél iránti szeretettel hetek óta fáradoztak a poetikus, szép ■ mulatság előkészítésén, hogy az elag-

Next

/
Thumbnails
Contents