Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-05 / 16. szám
^egyTenuyoloadlk évfolyam, 16 Am. Szombat, 1097. február S KOMAROMI LAPOK HlCfixetéii ir ciebiilovák értékben: Helyben é* vidékre postai izétktildétse): ifSéss évre 80 K, félévre 40 R, negyedévre SO K. — Külföldön 150 Ki. gyes »Am Ara i 80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. 8xerkesxt6ség és kiadóhivatal; Nidor-o. 89,, Megjelenik hetenkint h&romssor > kedden, csütörtökön és szombaton. Komárom, — jtbr. 4. Ma kétségtelenül az adóreform áll az érdeklődés középpontjában, amely hivatva lenne az adózóknak mai elviselhetlen helyzetén segíteni. Csehszlovákiában, ahol a világon a legtöbb törvényt alkotják és azok egy-két év leforgása alatt javításra és reformálásra szorítkoznak, nem jelent sokat egy ilyen reform. Ezek a törvények nem az örökkévalóság számára készülnek és még nem is évtizedekre. Sokkal gyorsabban kell azokat a haladó korhoz átalakítani. Nyugdíjtörvény és novella nyolc év alatt épen kilenc darab készü t és még most következik az igazi régen várt törvény, amely a külömböző kategóriák nyugdíjigényeit össze fogja egyeztetni. így vagyunk az adótörvényekkel is. Az idők folyamán igen sok adótörvény léle.-ült, de az idők változtak és abban változott a lakosságnak a helyzete is. A háború előtti viszonyok aiaposan megváltoztak. A nagytőke helyzete is eltolódott, az ipar és kereskedelem is sokat veszített, a termelési költség hatalmasan megdrágult és drágább lett a megélhetés. Mindez kifejezésre jut a magasabb munkabérekben is. El lenben hatalmas hivatalnok osztály keletkezett, tízezrekre menő vasutas, postás alkalmazottak, pénzügyőri, csendőri és rendőri létszámok keletkeztek, amelyeket korábban nem láthattunk. Itt helyezték el a rátermettségükre és képesítésükre való tekintet nélkül politikai érdemeikért a légionáriusokat és másokat, akik politikai szolgálatokat tettek a köztársaságnak. Mindez az állami költségvetést igen súlyosan terheli, mert ezeknek az említett alkalmazottaknak és a hadseregben szolgáló tiszteknek és továbbszolgáló altiszteknek magas fizetéseik és pótlékaik vannak. Csehszlovákia tisztviselőkara létszámban felülmúlja a régi monarchia létszámát, és tisztjeinek száma is megközelíti a régi monarchiáét. így jelentkezik az állami költségvetésben egy állandó kiegyensúlyozatlan tétel, amelyet az állam rendes bevételi forrásai sem képesek fedezni és az állam polgárainak adóteljesítménye fokozására van szükség. Mert amig a múltban mindenki megfizette a maga egyenes adóját, a munkás pedig egyáltalán nem fizetett semmiféle adót sem, addig ma ennek az adónak a tiz és húszszorosát kell adók címén fizetnünk, de adót fizet minden évi hatezer korona jövedelemmel biró egyén, tehát a munkásság is, mely állandó keresetei bír. A mostani adókivetésekben nincsen semrnitéle rendszer. A legfontosabb adót, a jövedelemadót „becslés“ alapján vetik ki. Ezen a becslésen nem szabad pontos számításokat értenünk, hanem feltevéseket, amelyek a reális élet viszonyaival nem számolnak és c-ak hozzávetőleges eredmények alapján ké^s-ü nek. Ez az adózás a sz^mmértékbec-^lés alapján készül és az iparos, kereskedő hasztalan hangoztatja, hogy a szemmérték rossz, és helytelen eredményeket hoz létre. A becslés kalaszteri ho'danként meghatározott jövedelmeket vesz számításba, de nem számol árvízzel, vagy szárazsággal, sem a jégveréssel, az állatok ragályos betegsége, amehek a gazdálkodást problematikussá és a jövedelmet kérdsse-sé teszik. Ez a becslés járásonként változik és igy mtgiörténik, hogy az egyik faluban sokkal magasabb a jövedelmi ku'cs, mint a határával szomszédos másik falu birtokosaira nézve. Rendszert tehát az adózásban nem kereshetünk. A jövő adóreformja hivatott az adózási elveknek szabatos körülírására. De a legnagyobb bajok mágis az adózási adminisztráció körül vannak, amelyet ahhoz nem értő laikus egyének intéznek. Ennek a tanúsága a pénzügyminiszter által is annyiszor hang^iyozott milliókra menő felebbezések hátraléka, melyeket éveken keresztül sem intéztek el. Azt mondják, hogy kevés a személyzet, mi ellenben azt tapasztaltuk, hogy kevés a hozzáértő személyzet. Az állam konszolidációjával össze nem egyeztethető az a körülmény, hogy a polgároknak a kincstárral való vitás ügyeik esztendőkön át az Íróasztalok fiókjaiban heverjenek. Ennek az adminisztrációnak a rovására kell Írnunk azt is, hogy nem tart lépést az adóévvel és mindig mögötte kullog. Esztendőkön át nem írtak elő adókat és később, mikor az előírások megtörténtek, az adótartozások szinte óráról-órára változtak és megesett számtalan esetben, hogy az adóhivatalok nem voltak képesek az adótartozásokat pontosan kiszámítani. Ilyen állapotoknak persze nem volna szabad előfordulnia rendezett viszonyok között és ez csak arra vezet, hogy a közönségnek a bizalma megrendül az állami hivatalokkal szemben. Az adóreformtól tehát első és legelső sorban az adókonszolidációt reméljük és az adók kivetésére, nyilvántartására és beszedésére hivatott hivataloknak a konszolidációját, hogy ezek álljanak feladataik magaslatán, ne tévedjenek sem a kincstár sem az adózó közönség kárára és ne ingadozzanak, mint szélben a nád. Az adóreformban szeivtnők látni, hogy az adózó közönség is belepillanthat a ma hét lakat alatt tartott adókivetési titko ba, ahol az adózó polgárságnak képviselői csak festett töiökök, mint a kirakat táblákon láthatók, minden komolyabb hatáskör nélkül. Igen fontos és az adózó közönségre nézve megnyugtatónak tartanók, ha az adókivetésekbe az érdekeltség is belepillanthatna kép Több aktuális ipari kérdésre vonatkozóan a »Komáromi Lapok“ munkatársa beszélgetést folytatott Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselővel, aki a következőkben fejtette ki az ipari kérdés mai helyzetét. Milyennek látja a Képviselő Ur a kisiparosság jövőjét ? — Rózsás színekkel nem lehet ezt a jövőt festénünk. A kisiparosság jövője is erős küzdflem lesz, melyben azon fordul meg minden, lesz-e benne erő és akarat érdekvédelmi szervei és kö íös beszerző intézményei kiépítésére. A kisiparosság sajnos húzódozik mindennemű s ervezetek életre hívásától, vagy ha ezt néhány lelkes tagja meg is teszi, a nagy iömeg attól fávoharija magát és az első lépés megtétele után csodákat vár, ami ha azonnal nem sikerül, — mert támogatás és erő nélkül nem sike rülhel, — már hiábavalónak tart mindent. Bizonyos, hogy néhány iparág megszűnik, mások csak javító munkákra lesznek kényszerítve, ami a változó szükségletek és agyáriparfejlődésének következménye, korai volna azonban a lélekharangot ezért meghúzni a kisiparosság felett, mert sok iparág a módosuló igények és szükségletek következtében a múltban is megszűnt, ugyanezek a körülmények és uj találmányok azonban helyettük uj iparágakat teremtettek. Mi okozza a kisipar, sőt anogyipar válscgát Szlovenszkcn? — A kisipar válsága nem kizárólag szlovenszkói jelenség, ez az egész világon tapasztalható. Ahol azonban a kisiparosságnak megfelelő érdekvédelmi anyagbeszerző és hitelintézményei voltak, vagy kiépíttettek, ott ez a válság, még kimondottan ipari országokban sem olyan súlyos, mint nálunk, ahol ezek teljesen hiányoztak. A szlovenszkói kisipar helyzetének nehéz voltát természetesen sokban az a körülmény idézte elő, hogy a köztársasághoz került a volt monarchia gyáriparának a/4 része, mely különösen az átalakulás első éveiben kiviteli nehézségek miatt minden erejével a belföldi piacon feküdt, ehhez járult még a határmentén a piacok egy részének elvesztése, a nagy adók és szociális terhek, valamint az a körülmény, hogy a szociálista irányzatú kormányzatok semmi tekintettel nem voltak a kisiparra, sőt olyan törekvés volt észlelhető, mely a kisiparosság beolvadását az úgynevezett »proletár tömegekbe* szívesen látta, sőt a »szociális állam“ megteremtése érdekében elősegítendőnek tartotta. A szlovenszkói nagyipar válsága egy viseleté utján. Végül a legnagyobb hibának tartjuk azt, hogy az állam gyámsága alá vette a községeket és azok adóit is beszedi. Ez az autonómiának a megcsufoása és a községi élet fejlődésének súlyos akadálya. Az állam végezze a maga amúgy is sok feladatát az adózás terén és engedje a községeket és városokat az adóügyeit önállóan intézni. részt szintén az állam alakulásának folyománya. Az itteni gyárak elvesztették természetes piacaikat, nyersanyag beszerző helyeiket, földrajzilag messze kerültek a piaciktól, melyet súlyosbított a csehmorvaországi gyáraknak kedvező, az itteni gyárakra, kedveződen tarifa és adópolitika. A szlovenszkói gyárak fejlett, nagy tőkével rendelkező gyárakkal kerültek szembe, melyekkel amúgy is nehezen vehették fel a versenyt, tekintve azonban, hogy a cseh és moívsországi gyáraknak sikerült különféle, döntő kihatású kedvezményeket politikai befolyások által elérni, magától értetődik, hogy az ilyen egyenlőtlen versenybe a szlovenszkói gyáriparnak alul kellett maradnia. Hogyan lehetne megmenteni a szlovenszkói magyar ipart és megvédeni a kisiparosság érdekeit ? — Ez nehéz kérdés. Sokan azt hiszik, hogy minden baj megszüntetésére létezik valami csodaszer, ami egyik napról a másikra mindent meggyógyít. Ilyen nincs a világon. Valami rosszat csakis a céltudatos, soha nem szűnő munka tehet jóvá. Segíts magadon, az Isten is megsegít, — ez kell, hogy a jelszó legyen Előbb is rámutattam már, hogy a kis párosságnak ki kell építeni önsegélyző szerveit. Ezek nélkül eredményes munka még minden állami támogatás feltételezése mellett sem lehetséges. A kisiparosságnak alkalmazkodni kell a változó Ízléshez és fokozódó igényekhez s igyekeznie kell, hogy készítményeit lenetőleg saját üzleteiben, esetleg szakmájába vágó idegen készítményekkel együtt árusítsa. Az államhatalomnak is méltányos, a kisiparosság teherviselő képességéhez mért adórendszerről kell gondoskodni s véget kell vetni annak a rendszernek, mely a munkák odaítélésénél nem a megbízhatóságot és megfelelő ajánlati árakat, hanem a nemzetiséget nézi. A plénumban mily az ipart érdeklő törvények . kerülnek legközelebb tárgyalásra ? — A szlovák néppártnak a kormánnyal történt megegyezése folytán, melynek feltétele a sok időt igénylő átalakulási törvények letárgyalása, azt hiszem, sok más kérdés háttérbe szőrű1. Az első feladaok közé tartozik azonban az u] adótörvény letárgyalása s azt hiszem rövidesen napirendre kerül a polgári blokk kialakulása folytán a szociális biztosítási törvény módo-Hogyan lehetne megmenteni kisiparunkat a pusztulástól. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő nyilatkozata a „Komáromi Lapok“ munkatársának. T
