Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-29 / 13. szám

Negyveonyoloadik évfolyam. 13. azöm. Szombati 1987. január 90. POLITIKAI LAP BIStuetési ár eaehulOTák értékben: ■elfben és vidékre postai szétküldéssel: flfész évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Ki. gyes Mám ára t 80 flllár. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Komárom, — lan. 28. Külügyminiszterünk kényszerű szabadságáéból a legkritikusabb Órákban érkezett meg és a kü ügyi bizottságban az európai helyzetről expozét mondott. Ha nem ismer­­nők Benest, ebből az előadásból megalkothatnánk egész államférfim arcképét, melyben a való helyzet realitásainak lekicsinylése, saját magának és működésének dicsé­rete és az egészen megokolatlan elbizottaág domborodnak ki. Hogy az európai helyzet a legkuszáitabb és a teljes bizonytalan-ág érzése nehezedik a lelkekre, hogy a jö­vőre nézve valamely prognózist állított vo'na fel, azt hasztalan keressük a külügyi beszédben. A kisantantnak a tökéletessége és nagyszerűsége, amelyet Magyar­­ország bekeritésére az ő buzgalma hozott létre, s amelyben azután ki is merült az államférfim és diplo­máciai tevékenység a leszerelésről szóló genfi jegyzőkönyv megfogal­mazásáig: ezek az ő művei és ezeken túl hasztalan keresünk va­lami maradandóbb alkotást. Az európai békére törekszik, ezt han­goztatja és ez máskép, mint a francia szövetséggel, számára el­képzelhetetlen. Hogy ehhez sok katonára, ágyúra és repülőre van szükség, az ennek a külügyi kon­cepciónak természetes folyománya, de ez nem zárja ki a leszereléssel űzött genfi játékokat. Nos és természetes, a Vatikán­nal semmi tárgyalás sem folyik, szól az önérzetes kijelentése to­vább. Yagyis mi megélünk Róma nélkül, mert min künk, nemzeti szocialistáknak a vallás csak je­lentéktelen magánügyünk, a fő az, bogy jól éljünk, lehetőleg meg­gazdagodjunk valamennyien és földi meny országok at rendezzünk be magunknak. A haladó felfogás Rómával mindig ellentétben állott és a cseh nemzetnek nagyobb része ezt a hitvallást vallja a ma­gáénak. Szerencsére a ma kormá­nyon levő pártok többsége éppen­séggel nincsen ezen a véleményen és erről Benes gyorsabban meg fog győződni, mint hiszi. A külügyi expozé bizonyos európai idegességről beszél, ame­lyeknek mélyebben fekvő okai vannak és amelyet figyelni kell, mert kis bajokból lehetnek a nagy bajok. Csakhogy végre elérkeztünk oda, amelyről hallani szerettünk volna sokkal többet, mint ez a szűkszavú diplomata szükségesnek látott mondani. Tehát idegesség uralkodik Európában, vagyis jog­bizonytalanság, amelyet a nagy­antant kebelben beállott újabb nagyszerű összhang okozott. Olasz­ország poitikája teljesen elvált az eddigi európai politikától, amelyben Franciaország vitte a vezérszerepet. Ang’ia is inkább Olaszország feié tájékozódik, mintsem Páris felé. Ez az oka az európai idegesség­nek, amit azonban Benesünk egy­szerűen elhallgatott, mert kellemet­len vo na neki ilyen igazságokat konstatálnia. Azután a kisantant szilárdsága és szerződésének precizitása: mintha ez a vesszőparipa sem volna már olyan türelmes lovasával szemben. A kisantantnak nem itthon kell keresni az ellenségeit, hanem néz­zen körül Olaszországban, Angliá­ban, Németországban, onnan ér­keznek edene a hangok, de a kis­antant szilárdsága a nagy antanté­tól feltété ezett, azt pedig látjuk, hogy mennyire tart esszé. A bi­zonytalanságnak ez az oka és semmi más. A válság egész Európa fölé kiterjesztette depresszióját és arról lehet kézlegyintésekkel nyi­latkozni, de ez struccpolitika, mely a vihar előtt a homokba dugja fejét. Az Európaszerle terjedő jog­bizonytalanság pedig sokkal mélyebb okokban gyökerezik, mintsem azt Benes, ezeknek az okoknak igen jól ismerője, bevallhatná. Hiszen ezzel önmaga szolgáltatná eddigi működésének kritikáját. Amit Benes Magyarországról mondott, abban egyet nélkülöz­tünk és nélkülözünk már nyo'cadik esztendeje és ez az, hogy ezzel az állammal, ha nem is baráti vi­szonyban, de legalább is jó szom­szédi viszonyban akarunk élni. Nyolc esztendő óta egyetlen közeledést sem mutatott ehhez a szomszédjához a köztársa­ság külügyi politikája. De saj­tója nyolc év óta a legellensé­gesebb hangon ir felőle és állandó invektivákkal illeti, ami bizonyára a jó szomszédi viszonyhoz tartozik. Az olasz-magyar közeledéshez le­kicsinylő szavai voltak csak Bi­­nesnek és teljesen elnémult a ma­­gyar-jugoszláv és a magyar-román viszonyt illetőleg, amelyről meg­emlékezni sem tartotta érdemes­nek. De ennek ellenére a világ tadja, hogy Magyarország szom­szédaival a barátságos viszony ápolására törekszik és a magyar kormány elnöke legutóbbi beszédé­ben is ezt hangsúlyozta. Benes még nem tart itt, még mindig a győző és a legyőzött ideológiájában tetszeleg magának, pedig ez az álláspont már régen a történelemé. Csehszlovákia uj budapesti követe A magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy Pallier Vaclav, volt vatikáni kö­vet budapesti csehszlovák követté ki­­nev&etessék. Komárom, —január 28. A jövő hét első napjain tartja a Magyar Nemzeti Párt országos pártnapját a barsi magyarság erős várában Léván, amelyen a párt törvényhozói fognak beszámolni arról a munkáról, amelyet a ma­gyarság érdekében eddig végeztek. Ez a beszámoló nagy jelentőséggel bír a köztársaságban élő magyar­ság számára, amely azért fokozott és nagy érdeklődéssel tekint a pártnap elé. A belpolitikai helyzetben fél év­vel ezelőtt bekövetkezett változás uj kormányzati irányvonalak és uj politikai szellem megteremtését ké­szíti elő, a szocialisták nyolc évi uralmának megdöntése után a pol­gári pártok koalíciója vette kezébe az állam vezetését. De e válto­zással megdőlt a nacionalisták dogmája is, mert Csehszlovákiára nézve végérvényesen eldőlt az a kérdés, hogy par excellence nem­zetiségi állam, amelynek kormány­zásában egyenlő jogokkal kell résztvennie a köztársaságban élő összes nemzetiségeknek. A csehek és németek együttes kormányvál­lalása egészen uj helyzetet terem­tett, amelyben a polgári rétegek érvényesülése került előtérbe s az á lamot fentartó elemek jutnak nemzetiségükre való tekintet nél­­kül, szóhoz. És amint a cseh polgári pártok­nak rá kellett jönni arra, hogy a köztársaságot a nacionalizmus kor­mányozni tovább nem képes, úgy a nemzetiségeknek is fel kellett ismerni a helyzet valódi képét és el kellett hatáiozniok magukat arra, hogy a kedvezőnek mutatkozó vi­szonyokat saját előnyükre kihasz­nálni igyekezzenek. A német gaz­dáknak éskeresztényszocialistáknak a kormányba való belépése a gaz­dasági helyzet immár elviselhetet­len súlyának folytogató hatása alatt olyan lépés volt, amellyel legelső­sorban saját nemzetiségüknek ér­dekeit szolgálták. Ezt a lépést meg kellett tenniök, mert a négy millió rémet népnek sorsa függött attól. És ha a németek fölismerték a helyzetet, mennyivel jobban kellett megítélni az idők változását a ma­gyarságnak is, amely még német testvéreinél is szomorúbb sorsban tengődik. A Magyar Nemzeti Párt annak a nagy felelősségnek a tudatában, amelyet akkor vállat magára, ami­kor a magyarság többségét a vá­lasztásokon a maga célkitűzései­nek megnyerte, nem térhetett ki az elől, hogy az egész világ előtt becsületesen vallott s a reális élet­hez igazodó programjának meg-S>erk«ist6aég ét kiadóhivatal. Nidor-u. lg.. Megjelenik hetenkint háromszor i kedden, csütörtökön és szombaton. valósításáért síkra szálljon. Ao-é kül, hogy nemzeti programjának egyetlen betűjét feladta volna, a veszendő magyar nemzet napról­­napra fogyó gazdasági és kulturá­lis értékeinek megmentése céljából tárgyalásokba bocsátkozott a kor­mánnyal. amely maga kezdemé­nyezte ezt a lépést, fö hiván a pártot feltételeinek előterjesztésére. A pártnak ez elhatározása előze­tes, huzamos ideig tartó s beható megbeszélések után alakult ki é8 bár el volt készülve arra, hogy bizonyos „testvéri“ oldalon még támadások is érhetik, megkezdte a tárgyalásokat, megkezdte pedig azért, mert jól tudta, hogy min_ den egyes nap újabb és újabb vesz. teség lehet a magyarságra nézve 4 11 • A tárgyalások homlokterébe a földreformot állította a párt, amely a legközelebbről érinti és veszé­lyezteti a magyarságot. A reform további végrehajtása küszöbön van, több mint kétszázezer hold kerül újra felosztásra magyar vidékeken. A telepítés veszedelme még nagyobb méreteket ölt és a telepítési térkép szívfacsaró látványt tár elénk eddig is. A legkonokabb stacepolitikát folytatja az, aki nem akarja észre­venni a rettenetes csapást, mely a magyar területeken reánk zúdul, ha azt idejében el nem hárítjuk. A legfontosabb magyar nemzeti érdek parancsolja, hogy ebben a kérdésben mindent elkövessen a párt, amivel a felosztandó birto­kokat a magyarság részére bizto­síthatja, mert ha igaz az, hogy akié a föld, azé az ország, akkor ezeket a magyar lakta területeket a magyarok részére kell megmen­teni. De a Magyar Nemzeti Párt min­den ténykedésében egyedül és ki­zárólag a magyar nemzeti kisebb­ségért küzd és nem törődve a nagyhangú kritikával és a kicsi­nyes gáncsoskodással, amelyekben mostanában gyakran van része,megy egyenesen a maga utján, a maga cél­kitűzése felé, követve illusztris ve­zérének Szent-Ivány Józsefnek nagy koncepciójú elgondolását, hogy elérje a magyarság jobb sor­sának és jövő boldogulásának biz­tosítását. Lehet, hogy nem éri el célját, de lelkiismerete mindenkor tiszta és nyugodt marad, mert nemzetének javáért az adott hely­zetben éjjelt nappallá téve becsü­letesen és férfiasán dolgozott. A Magyar Nemzeti Párt törvényhozói az országos pártnapon emelt fővel jelennek meg az ország előtt, sze­retet, tisztelet és becsülés várja őket a magyarság részéről, mert nehéz idők súlyos megpróbáltatásai között is becsülettel és férfiasán állnak helyt magyar testvéreik jogaiért.

Next

/
Thumbnails
Contents