Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-29 / 13. szám
S. oldal Komiromi Lapok 1927. janpir 29. Három nagy politikai beszéd. A Magyar Nemzeti Párt komáromi körzetének választmányi Mese. — Koczor, dr Holota és FQssy nemzetgyűlési képviselők beszéde. — S ját tudósítónktól. — Komárom, 1927, jan. 27. Amint már előre jeleztük, a Magyar Nemzeti Párt ko náromi Körzete január hó 27 én d. e 10 órara Komáromban a Dó sa féle V gadó emeleti nagytermében válasz'mányi tilgst hivott össze, hogy a pirt törvényhozói beszámoljanak az eddigi működésűkről, a jövőben el végzerdó feladatokról és hogy a vá lasztmány tagjait tájékoztassak a fontos politikai eseményekről. Dacára a kellemetlen téli időjárásnak, a választmányi tagok örvendetesen nagy számban jelentek meg és ezzel is tarujelét ad'ák annak, hogy a Magyar Nemzeii Part melle t megtantorithaiatlan szilárdsággal kitartanak. A gyűlés. Az ülésen ott láttuk Fflssy Kálmán, ifj. Koctor Gyula, dr. Holota János, nemzetgyülé-i Képviselőkéi, Bo doghy Gyula, dr Kukán Béla, Fű öpZ igmond, Nagy Nándor, id D'c a Ktlmán Vörös Vince, Kovács Ignác P. Nagy Sándor, Kelemen Ferenc, pánvezetősetji tagokat, Kalitza Sándor párttitkárt, dr B iranyay József szerkesztőt és még számos vezető tagját a Magyar Ntmreü Partnak. A körzeti elnök B irtai Ferenc betegsége miatt nem jelenhetvén meg, helyette Boldoghy G u a a komáromi ipartátsuiat elnöke, körzeti választmányi elnök nyitotta és vezette a gyűlést, amelynek megnyitása uin magyaros köszöntéssel üdvözölte a szép számban megjelent párttagokat. Meleg szeretettel üdvözölte az ülésen megjelent nemzetgyűlési képviselőket. Sajnálattal jelentette, hogy B trial Ferenc elnök beteg sége miatt, Szent Ivány József országos elnök pedig nagy elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg az ülésen. Jtva solja, hogy Bartal Ferenc elnösnek táviratban kívánjanak jó egészséget, Szent-Ivány Józsefet pedig szintén tá viratban üdvözöljek és kívánják, h gy Önfeláldozó munkájához a magyarok Istene erőt és sikert adjon. Majd jelenti az elnök, hogy a megjelent nemzetgyűlési képviselők óhajtják a párttago kát a politikai élet eseményeiről tájékoztatni. Elsősorban ifj. Koczor Gyula képviselő szólalt fúl és az alábbi nagytelszéssel fogadott beszédben ismertette a helyzetet: Koczor Gyula beszéde. Az elmúlt háromnegyed év politikai eseményei olyan változások leh bőségeit tárták elénk, melyekkel a legbehaióbban foglalkozni nemzetünk iránti kötelesség. A csehszlovák polgári partok, ha a kényszer hatása alatt is, de beiátták, hogy a Kisebbségekkel szemben eddig folytatott rendszer fenn nem tartható s a köztársasagot lakó összes nemzetek megbékülését kell murisaim. Ezen belátás következményeként a kormány tárgyalásra hívta fal a polgári pártokat, melynek eredményeként a Namet Gizdapárt, a Német Iparos Párt és a Namet Kereszténysrocialisía Part 31 képviselője mar eiöbi, a H inka párt p*dig az eímult napokban belepett a kormányba. Az előbb ondott pártokkal egyidejűleg mi is fe hivásí fcapiuika tárgyalások felvételére es a többség támogi fására. A tárgyalásokat fel is vet ük — hisz azért küldött népünk bennünket a a parlamentbe, hogy minden alkalmat megragadjunk, amely helyzetünk javítását eősegiiheti, de ezek nem voltak beválthatók mindaddig, míg a Hhnka pírt magatartása felől nem döntött, mert fettételeink elfogadása esetén is csak polgári többséggel voltunk hajlandók együ t mfirödni, melynek kialakulása prdig a Hiinka pírt belépő sétől függött. Miután ez a belépés megtörtént, az elmúlt héten felvettük a végleges tárgyalásokat, meiyesnek sorsa a napokban dől el s fe tétele a teljes nemzeii egyenjogúság alapján az érsek újvári pártvezetőségi és a január 3-án Ó átrafüreden tartott jogügyi bizottság I határozatainak elfogadása. Feltételein* j teljesítése és biztosítékai nélkül a több j séget támogatni természetesen nem áil módunkban. Mélyen tisztelt Választmányi Az I előbbiekben vázoltam a történteket, most pedig az Orsíágos Párt vezetőség és a parlamenti klub álláspontjával kívánok foglalkozni. Célunk a magyar nemzet javáért dolgozni. Ha ezt a feladatot komolyan vesszük, úgy nem szabad keresnünk, hogy hol és milyen eszközökkel szol- I gálhatjuk ezt, hanem mindent meg kell Tudom, eljön... Irta: Havai István. Tudom, eljön, ha nem is várom, Ott őgyeleg a szemhatáron, Magát nem egyszer kelleti, Bár ábrázatját elfedi, De ajkán tulvilági ének .. . I8TY. igy dalolnak a szirének. jönnöd kell. Jöjj hát, élet árnya, órád a sorskatona várja, Csak kézfogásod szép legyen, Mert aki véled elmegyen: Nem a gyávahadból valósi, Tudott hinni, lánggal adózni. Szép, szép legyen dicső halálom, Mint egy Balaton-esti álom. Szivem, mely annyit lobogott Lerázva földi robotot, Legyen pirosló, tiszta máglya S csillagokig érjen a lángja. Hamvadjak el végkép a tűzön, Játékot itt velem ne űzzön Hiúság, ócska kegyelet. Ne is említsék nevemet, De szállva fönt az étherekben : A végtelent érezze lelkem. Együgyű szeretem. Irta: Majthényi György. Vertek, a kerülő, a szántalp mellett ballagott, amelyen hatalmas vaddisznó lekűdt. Biztatgatta a lovacskát és az keményen feküdt a hámba, itt, a kaptatón A szán mögött Daun taposta a kávát, az óriás termetű erdőfelügyelő és amikor úgy látszott, hogy a lovacska elakad, lódított egyet-egyet a szánon. Zuzmarásak voltak mind a ketten s még a magas báránybőrsapkájuk is elől, ahogy lélegzetük érte. A lovacskából meg csak úgy dőlt a pára. Sikeres vadászatról tértek haza. Hó napokig lesték ezt a vadkant, amely sok kárt tett mindenfelé, de a ravasz, öreg állat mindenkor elkerülte őket; ma meg, amikor nem is számítottak rá, a nagy hóval eléjük gurult a bestia a hegyoldalról, de olyan hirtelen-váratlanul, hogy egyszerre sütötték rája a puskájukat. Nem igen beszélgettek már a dologról, csak azon igyekeztek, hogy mielőbb fölérjenek a dombhátra, mert már délutánra járt az idő. Onnan már gyerekjáték leereszkedni az alul fekvő Strázsra, ahol elszórtan állt néhány épület, az erdészek tanyája. Az alacsony égbolton hófelhők gomolyogtak s körülöttük az ut mentén roskadtan álltak a fenyők. A hegyek fehér vonala szinte beieveszett a rájuk görnyedő felhőkbe. A két ember nagyokat lihegett s a lovacska valóságos páraoszlopokat fújt. Ahogy a dombháthoz közeledtek, a túloldalról vidám csengőszó hangzott feléjük. Vertek fölkapta a fejét. — Alighanem Simon felűgyelőék — szólt hátra Duannak. A csengőjükről gondolom. Annak a szeme kigyulladt erre, hatalmas teste meglendült, zuzmarás szemöldöke izgatottan mozgott, akár a káposztás-pitié szárnya s egyszerre, mint valami suhanc, aki csínyre készül, nekifeszült a szánnak és akkorát lódított rajta, hogy a lovacska majd leült ijedtében. fis tolta, tolta a nehéz szánt, a lovacska meg poroszkálni kezdett s néhány perc alatt főiértek a dombhátra. ragadnunk, ahol ez becsület el és eredményesen megtehető. Ha tehát a kormány támogatása a magyar nemzet helyzetének javulását számtalan évek óta nehezen viselt sérelmeinek jóvátételét jelenti, úgy ezt is meg kell tennünk. » Evek nehéz küzdelmei után sikerült partunknak olyan erőt és tekintélyt szerezni, hogy amint a többségi pártok vezéreinek beszédeiből és fcih vágatból látszik, együ.(működésünkre súlyt helyeznek s azt szükségesnek tártjáig nekünk tehát kötelességünk ezt nemzetünk javára értékesíteni s a kimondottan magyar kívánságok te'jesitese esetén «nná! is inkább meglenni, mert a polgári többség által legalább részben jóvátette ők ss egyoidí u szociiiista irány sár tételei. Pununk ezen súlyából t azonban egy másik következtetést | is le kell vonnunk, még pedig az?, j hogy ez csakis a magyar* n p tka- j rátának köszönhető, mely azt i rössé S tette, kötelessége tehát a magyar népnek és pir unk minden tagja nak teljes tudásával azon fá ödozni, J hogy pártunk még nagyobb, erő sebb legyen, mert ennek erejével j együ t növek dik a magyarság ! súlya é< tekintélye s csakis ez az I erő teszi az*, hogy meghallják a ! n pünk kívánságait. Mélyen tisztelt U aim! az érse-uj- [ vári pirtvúzető égi Ülésen Bunár Béla \ barátom, a kassai körzet elnöke ezt \ mond a: »szerelem Seent Iványt és S ezért légszívást bben azt tanácsolnám j neki, hegy maradjon az eddigi utón, mert a kormánytámogatás so ia sem n pszerü, mindeneit nem Ihn kielégíteni, de mi vei nekünk nép zerüségi kér l dések nem lehetnek iránya dók, j egyedül csak nemzetünk erdeke, jj azt mondom: kötelességed ezt a ' lépíst is megtenni, ha ezzel nemzetedet szolgálhatod “ Ez a kijelentés egyutial már sejteti j azokat a támadásokat, melyek abban ; az esetben, ha a többség támogatásán határozzuk e! magunkat, bennün- í két érni fognak. A támadások, a lépést még meg sem tettük, már mmatkoznas is De m számoltunk velük, állunk elibük hitványságnak tartanám, ha ezektői megrettenve, bármikor is leiérnénk arról az útról, melyet meggyőző- * désünk szerint nemzetünk érdék ben ; legjobbnas tanunk. Bennünket nem í vezetnek egyéni érdekek, minket nem í kápráztat el az olcsó népszerűség ii- | dercfénye, mert ha igy volna, úgy megelégednénk azzal, hogy héba hóba felDaun szétnézett, azután h italmasat kurjantott. — Hahói Hahói —És a havas dóm bök közt visszhangozva szállt a hangja. Simonék szánja már a közelben volt. lent az országúton s a fagyos levegőn át vidáman hang ott az asszony szava: — Maga az, Daun? Hát hogy kerül ide ? Djun Vertekhez fordult. — Most már nincs rám szükséged, mi? Csak menj szépen nyugodtan, én Simonéihoz ülök. Azzal leszaladt a rövid, havas lejtőn az országúira és rövid beszélgetés után beült a szánkóba. A lovak megindultak s a csengők megint vidáman csilingeltek a dombok mentén. Daun egyre szembenülő kartársa térdét veregette s mig szeme az asszonyt kereste, folyton csak azt hajtogatta: — Ei, de okos dolog voltl No, de ilyet I E: aztán a beszéd, komámI Mert már úgy vártalak benneteket, hiszen két hét óta nem láttalaki Szinte együgyüvé vált boldogságában. Igaz, hogy ritkán látott vendéget ebben a félreeső kuckóban és Simonékat nagyon szerette. Simon és a felesége, két mozdulatlan, bebugyolált csomag volt Csak a szemük látszott ki jóformán. Ok is mosolyogtak az óriásra, aki majd akkora volt itt velük szemben, mint a bakon ülő kocsis. — Aztán, hogy akadtatok rá erre a dögre ? — kérdezte Simon és kissé ferde vágású, sötét szeme élénken világított. — Véletlen, pajta«, véletlent — nevetett Daun. — Tudod, ott a vízmosásnál, ahol 'a Válityka lejtője olyan meredek, legurult a hóval, mint valami lavina és jóformán az orrunk elé poty* utazzunk Prágába s elmondunk egy-egy puffogó frázisokkal tett beszédet, a helyett, hogy az éjt is nappallá téve, egyik vonatról te, a másikra felszállva minden napunkat testi és snyagi erőinken fe Ül munkában töltjük — minket csak egy vezet: a kötelesség becsületes teljesítése A magyarság prófétája, Széchenyi mondotta: „ha rém vagyunk is egy vélenísnyüek, magyarok maradunk azért mégis mindnyáj ín, mit soha sem kellene felednünk.“ Bár megértenék ezt legalább a jővőber, s nem oivasnánk 'Óbbá, mint legutóbb a testvépárt lapjában. „üveggyöngyökről ésaz„Écsau tál lencséjétől* való példálódzas;. A mi tárgy lasaink a magyar nemzet életbevágó kétd-sei s hogy ások közül csak egyet említsek, p d. a földbírtokreform jövőbeni mikénti végrehajtása körül folynak. Lehet, hogy azon az o'dalon nem tartják fontosnak ezt a kérdést, mi azonban nemcsak a magyar födmivelő nép, hanem az egesz magyarság létkérdésének tartjuk ezt s minden rogö; nem üveggyöngynek, hárem az aranynál is értékesebbnek, az Életnek tekintjük. A magyar nép jövőj i azon fordul meg, hogy megtudji-e tartani nemzeii kulturális és gazdasági binosállományát Mii ér minden törvény, h í nem ái! mögötte a nemzet élő ereje, mely annak bármely hnaimissággal szemben is érvényt tud szerezni? Egy lerongyolódott koldus, magával is tehetetlen népnek legfeljebb a szemébe neveinek — ha erre is erdemesitik — amitsor törvényekről és jogairól mer beszélni. Törvényeknek érvényt, jognak roegvatósuust csak az erő adhat. Ha tehat ad akarjuk, hogy legyen törvényünk, ha azt akarják, hogy jogunk legyen, akkor erőseknek kell lennünk. Ezért a célért, a m .gyar n?p megerősítésért akarunk dolgozni s erre kérjük az Önök bizalmát, összetartását és erős céltudatos munkáját s hisszük, hogy Isten áldása lesz a mi fáradozásunkon. Holota János dr. beszéde. A zajos éljenzéssel fogadod beszéd után dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő szólalt fel Fel akarja használni az a kaimat, hogy végig vezesse a h »Igatóságot a párt eddigi munkássága tétén és hogy rámu'asson a jövő feladataira Élénk színekkel és megkapó p Idákkal fü -zerezve világított rá atra a tényre, hogy milyen r*agv különbség volt a helyzet között a 1920 ki és az 1927 ki. 1920-ban cseh nemzeti koalíció kormányozta az országot és ha most valaki nagyitóüveggel vizsgálná ennek a nemzeti koalíciónak tyaml Ti/, lépésre volt. Forgott, fújtatott . . . Istenigazában azt se tudtuk, hogy micsoda, csak sebten odapörköltünk neki!... No, de úgy örülök, pajtás, hogy eljöttetek I A szán az útelágazásnál jobbra fordult és már ott füstölögtek a strázsi házacskák Nyílegyenesen szállt föl a füst a hideg levegőben. Megálltak az udvaron. Esetlen, nagy asszony kukkantott ki a konyhából. Daunné. Gőzfelhő tódult utána. Mind* járt összecsapta a kezét. — Tik vagytok ? No, de ilyet I Borka, segíts csak a nagyságának! — szólt há'ra a konyhába. De Daun kiugrott s mire Borka előkerült, már fötnyalábolta azt a csomagot, amely Sitnonné szemével nevetett a világba, bevitte a tornácra és a felesége előtt a földre állította. Azután -Sime&t akarta bevinni, de az kapálózott, tiltakozott. Nagyokat és hosszan kacagtak, amig a szobába kerültek és Daun valami csodálatos muzsikára gondolt, amig Simonné hangját hallotta. Felesége is ott szorgoskodott a vendégek körül nehéz, elvastagodott testével, dagadt lábával Mozgolódása Szánalmat keltett és Simonné egyre kérlelte: — Ne fáradj, Gyöngyi, igazán ... Hiszen megígérted nekünk, hogy kíméled magad és mi csak úgy jöttünk át, hogy be is tartod az Ígéretedet I — Igen, igen, Annuskám! ... O, ez a két nyomorult láb t Milyen szerencsétlen is vagyok 1 — sóhajtotta Daunné és botját keresgélte, amelyet nagy meglepetésében a konyhában hagyott. Daun is fájdalmasan nézte feleségét s valahányszor azt hallotta, hógy Gyöngyinek szólítják, valami szemrehányás
