Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-06 / 3. szám
1927. január 6. Ez a ielirás az államnyelven kívül a kisebbségi nyelveken is felírandó és kizárólag a betevők számára szól. 2. A bank bejáratánál a mentőegyesületnek egy állandó inspekciósa legyen mentőszekrénnyel, amely kényszerzubbonyokat tartalma?, szintén a mélyen tisztelt betevő urak részére és kizárólagos használatára. 3. Azoknak a betevőknek védelméről, akik csak ezután akarnak betevők lenni, az Állatvédő Egyesületnek sürgősen megalakítandó megfelelő alosztálya fog gondoskodni. Komárom város aktuális ügyei: a városi mozi és az utcák fcikövezése. Az új év küszöbén a „Komáromi Lapok“ munkatársa kérdi st intézett Csizmazia György városbiróhoz, mik a város legközelebbi tervei Csizmazia György a következőkben fejtette ki terveit: — A városi mozi sokat tárgyalt, majd megint elaludt ügye most újra aktuálissá válik. Mint ismeretes, a közi* unkaügyi minisztérium rendelkezése alapján a Maitz Rezsőtől vett városi mozi épüle tét, mely nem felel meg az igényeknek, a játszási engedély bevonása terhe mellett 1926 november 30 isi terminusig a város jóváhagyott tervei szerint uj és modern berendezésű mozival kelleti volna felcserélnie. A város mindent elkövetett, hogy a mozit felépittese, amely 632COO korona költségbe került volna, ennyit azonban nem fordíthatott erre a célra. (Tulajdonképen az uj mozi melyet eredetileg a Szénatérre tervezlek és mely egyúttal a színház kérdést is megoldotta volna, 1 200000 koronába került volna. A 632 000 koronás terv már a módosított terv volt. A szerk.) — így hát érintkezésbe leplünk a különböző filmvá!la!a«okkai, hogy a mozi felépítésében tőkebevonással részlvegyenek a nyereség megosztásával, amibe a filmvállal^tok közül egyik sem ment bele. Közben a mozi használatát átadtuk a rokkantak egyesületének A napokban most a pozsonyi minisztériumban közbenjárásomra U|ra foglalkoztak a városi mozi ügyével és átiratot intéznek az állami rendőrséghez, hogy a mozit tűzrendészeit szempontból viza gát jók mg Ha a rendőrség tűzrendészed szempontból nem kifogásolja a helyiséget, a jóváhagyási engedélyt meghosszabbítja a város részére. Ebben az esetben a városnak meg kell vonnia a mozi használatát a rokkantak egye sütetétől. Egyébként a város vezetősége mindent el fog követni, hogy az uj mo zit az 1927. evben végleg megvalósítsa temet, hogy visszalcpiam a helyére. Erre a krajcárra tisztán emlékszem, hogy a forinttal mi lett, nem tudom. E tetteimben az eszemnek semmi része nem volt. Gondolkozni nem tudtam, csak ösztöneim és hajlamaim vezettek. Ezzel a bűnömmel ezúttal teljesen és végkcp le- és be- is számoltam. Soha többé semmit sem loptam. Mert ami kenyeret a szülői háznál mohón, lopva Ie-levágtam, azt bár akkor halálos bűnnek tartottam, ma már nem ítélem annak: ösztönöm vitt a jászolhoz. Azután Bécsbe kerültem. Egy magyar család az apácáktól kért egy kis leányt a gyerekei mellé, hogy legyen kivel magyarul beszélniök. Kétségbeesetien kértem a kis ursuütákat, hogy engem küldjenek. A bécsi helyemen csak arra emlékszem, hogy éjfél után felkeltetlek nagymosáshoz és hogy olyan helyen aludtam, ahol a patkányok lerágták a gyönyörű szép hajam. Arra ébredtem, hogy az arcomon szaladtak keresztül-kasul. Nem tudom, meddig voltam ott, talán egy esztendeig. Aztán levél jött, hogy egy távoli atyafi kíván magához Pestre. A rokon nagy, kövér, jó asszony volt. A Király-utcában volt sörcsarnoka a „Fekete macskához“. Talán arra számított, hogy az üzletben segítségére leszek. Lettem volna is, ha meg nem tanított volna arra, hogy mit iegyek és mit ne tegyek. Ilyesmire azonban nem emlékszem, csak arra, hugy innen is szélnek eresztettek, de már nem tudom, hogy hogyan, miért ? Hazulról nem reklamáltak, mert itt Pesten mentem szolgálni a régi Zrinyiházba, az I. emeletre, kihez, n|m tudom. Itt összeimesr-Komáromi Lapok 3. oldal. és pedig valószínűen a Király-püspök utcai városi bérházak egyikében. — A város másik legaktuálisabb ügye, melyet az uj évben halaszthatatlanul meg kell valósítanunk, az u'cák kikövezése, amit már a közeljövőben terjesztünk elő a zsupáni hivatalnak Elsősorban az állomáshoz vezető Gazda utca kiküvezésére kerül a-sor, melyen a legnagyobb forgalom bonyolódik le és amelyet a nehéz katonai autók alaposan tönkretettek. Azután a Rákóczi mé», Megyercsi u ca és a Kossuth-tér kikövezése következik, ami szintén még a tavaszi időben fog megtörténni. A —-----------------fa “•Szlovenszkó és Ruszinszkó ® területére agilis képviselők kerestetnek magas javadalmazással. — I Ajánlatok Bratislava, Pőstafíők 18. intézendő!. ■ Lépésről lépésre kiszorul a magyar nyelv! Nem ludunk elég éberek lenni nyelvünk védelmében. Beief radunk, belebetegszünk az elszánt küzdelembe. És bizony magunk alatt kell v gnunk a fái! Ugyan megérjük-e legalább az eredményt ? A leikészi kongruutörvény végrehajtásához szükséges bizonyos kimutatás melyet mjnden lelkésznek el kell készítenie. A tanügyi referátus kiadta a kilő tér dő nyomtatvány példányokat és az eg) házi főhatóságok szélküldlék azokat a jelen sorok Írója is megk?pta. A ryomtaívényok azonban mind szlováknyelvüek, minélfogva kérnem kellett az egyházi felsőbbséget, hogy számomra magyarnyelvű nyomtatványt kieszkö; ölni kegyeskedjék. A nagyszombati püspök ur, kinek részétől mindig előzékeny jóakaratot tapasztaltam úgy is mint magyar pap, ezuital is megtette, amit leheteit. Dá — sajnos! — csak azt közölhette velem, hogy közbenjárásának nem volt eredménye. Álljon itt a püspök ur leirata, azu'án pedig az én jelentésem, melyben a leiratra válaszoltam Ebhez a két irathoz nem kell kommentár. I. Císlo : 9548/926. Nagyontisztelendő Esperes. Plébános ur! Hivatkozva f. évi november hó 10 én 150/926. sz. a. kelt felterjesztésére érte1 item, hogy a braíislavai tanügyi refeiáiust megkerestem, hogy magyar szöveggel is ellátott előzetes személyi kimutatásokat („Predbtzi y osobnyvykaz“ hivatalom rendelkezésére bocsásson A tanügyi referátus megkeresésemre f. évi december hó 7 én 68925 /Ilí.-ai kediem egy bü vészcsaláddal, aki elvitt magával. A cselédjük lettem, de színpadon is mutogattak. Úgy rémlik most, hogy valamiféle afféle lábatlan hClgy vi llám : egy asztal volt a derekam köré szorítva. A család szolgájával aludtam egy helyen, annak a helyiségnek a hátterében, ahol az előadásokat tartottuk, mindig a földön, szalmán vagy gyékényen, ágyban soha. S mint később ráeszméltem, Cseh- és Morvaországban jártunk, sok városban, de egyre sem emlékszem, egynek a nevét sem tudom. Egyszer az ur nagyon megvert és elkergetett. Valamit elmondtam az aszszonyről, amit a szolgától hallottam. Erre a szolgára hálával emlékszem. Ma is érthetetlen előttem, hogy miért nem bántott, mikor a földön együtt háltunk. Hogy ekkor hol voltunk, nem tudom. Magyar katonákkal volt teie a város és mindenki a háborúról beszélt. Most már tudom: 1866 volt és én tizenhatesztendős voltam. Egy magyar markotányos vett pártfogásba. Azaz: felfogadott segítségül. Senkisem törődött velem, legkevésbé a „szent“ apáin. Azt se ludía, hol járok, miből élek. Levelet sohie írtam, sohse kaptam. Isten csodája, hogy nem pusztultam el valamelyik kórházban. Hogy mi óvolt meg a legelején ezer meg ezer katona között, most már tudom. Rögtön rámíette a kezét egy őrmester. Solymosi Károly. A magáénak tekintett és én is magamat az övének. Elvezetett jó messzire a tábortól: szörnyen félteni tőle, de a világéit sem mertem ellenkezni, oly hatalmasnak képzeltem azt a szép őrmesteri. 1926. sz. a. kelt átiratában ezeket válaszolja : „Püspöki Hatóságnak Trnava. — Az ottani fent jelzett megkeresésre utalok az 1909 :X1II. t. ez. 3. §-ának rendelkezésére, amelyet érvényben hagyott a T. és R. Gy.-ben 1926 junius ho 25-én 122 sz. a. kihirdetett törvény is. Miniszter helyett: olv. aláírás. P. H.“ Az 1909.: XIII. t. ez. 3 § 2. bekezdésének 1. mondata igy szól: „Annak a lelkésznek (helyi káplánnak, külön rendszeresitett missziói lelkésznek) illetve segédlelkésznek, aki a jelen tör vény életbeléptekor a jövedelmi kiegészítésre való igényt meg nem szerezte, hogy abban egyébkénti minősítéséhez (1898. :X1V. t. ez. 4 §) képest része- Sishitö legyen, igazolni kell azt is, hogy n magyar nyelvről intézkedő 1840:VI. t. ez 8 § ban foglalt követelményeknek megfelelni képes.“ Az 1840.: VI. t. ez. 8. §: „Ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek olyanok alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják.“ A ez. T. és R Gy -ben 1919. évi julius hó 23 án 449. sz. a. kihirdetett törvény 1. § ának értelmében pedig a fentidézett törvények érvényesek a csehszlovák köztársaságban oly módosítással, hogy a törvényben foglalt „magyar“ kifejezés a „csehszlovák“ kifejezéssel felváltandó. A fentebbiek alapján szíveskedjék a „predbez -y osobny vykszt kitölteni s legkésőbb 1927. január hó 5-ig hivatalomnak megküldeni. Egyébiránt ájtaíos imáiba ajánlottan vagyok Trnava, 1926 december 24. Dr. Jantausch Pál s. k. püspök, apóst, adminisztrátor. II A csicsói r. k. plébánia hivataltól. Ad. sz. 150/1926. Főiiszfelendő Egyházmegyei Főhatóság! A 9548/926. sz, leiratra legyen szabad egész röviden az alábbiakat jelentenem : A legteljesebb készséggel és engedelmességgel töl eném ki a személyi kimutatást, ha arra képes volnék. De sehogyan sem tudom megtenni, mert egyetlen szót sem érlek belőle. Nem is lehet kétséges, hogy a Főtisztelendő Egyházmegyei Főhatóság tisztán Iái ja a helyzetet és tudja, hogy ad impossibilia nemo teneiur. Nagyon csodálom a Referátust. mely azt gondolja, hogy egy törvénynek egyoldalú odavetéséve! c usa finita est. Egyébként az a felhozott magyar törvény csak azokat a telkészeket érinti, akik jövedelmi kiegészítésben való részesedést kérnek. Előttem azonban annak a részesedésnek az útját már régen elzárta a Referátus és ennek leszek már lassankint koldusa. De azért még most sem mondom a fehérre, hogy fekete. Inkább koldutni megyek, ha valóban arra kerül a sor. Hadd ujjongjanak azok, akik az elveket nem tudják becsülni 1 Nem tudja a Referátus, hogy az új állam megalakulásakor már voltak itt régóta alkalmazott, szlovákul nem tudó államsegélyes papok? Azt nem tudja a Referafus, hogy léteznek a kisebbségek nyelvi jogait biztositó törvényeink? Azoknak érvényre kell juiniok. Ez a kérdés, mely most felvetődött nagyon alkalmas lesz arra, hogy számottevő jogászok és államférfiak vegyék kezükbe. Mély tisztelettel vagyok: Csicsón 1926. évi december 30-án. Dr. Szőke Kázmár s. k. alesperes-plebános. Mire is szavazott meg a járási bizottság 200 K-t? — A magyarság segélyéből jut-e a magyar fiuknak ? — Váratlan meglepetés. A járási bizottság legutóbbi gyűlésén 200 K-t szavazott meg a prágai diáksegélyző központnak. A kétszáz korona a komáromi járás, tehát szinmagyar terület adózó polgáraitól származik, az előadói javaslat egyszerűen felolvasta a prágai diáksegélyző központ nevét s a magyar nemzetiségi bizottsági ta-Prógai sonka, naponként friss viratli, finom felvágottak. — Sajtok« Trappista, Roquefort, Mign n stb., szardíniák és mindennemű különlegességek legjobban és legolcsóbban, a Prágai Hentesáru és esemegekereskedésbeo vásárolhatók, Komárom Klapka-tér (Városháza me lett). — Kereskedők és vendéglősök részére en-gros áraki 661 gok abban a szent meggyőződésben szavaztak jóhiszemüleg a 200 K segélyt, hogy abból a Prágában tanuió magyar diákság is kap. Alig jelem meg azonban lapunkban ennek a 200 K megszavazása, nyomban megjelent ná'un* egyik munkatársunk aki már végig jarta a Prágában élő magyar diákság törésekkel teli útjait és azt a meglepő felvilágosítást adta, hngy a magyar adózók zsebéből származó 200 K ás adomány olyan intézménynek jutott, amely a magyar diákság segítése élői egészen elzárkózik És könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint egy magyar diáknak attól az egyesülettől egy fillér segélyt is kapni E meglepő és szomorú tényre vonatkozólag különben ezt irja munkatársunk : Lapunk múlt csütörtöki számában egy tudósítás látott napvilágot a járási bizottság f. hó 29 iki üléséről. A bizottság az előírásoknak megfelelően ötezer koronát szavazott meg különböző szociális és humánus intézmények segélyezésére. Többek között 200 K-t juttatott egy „prágai diáksegélyző központ“ céljaira. Nagyon helyes cselekedet volt. Hadd éljenek a szegény prágái diákok, bizonyára jól esik nekik, ha valahonnan segélyképp n ingyen ebéd- vagy vacsorajegyeket kapnak. Kénytelen vagyok azonban az érem másik oldalát is megnézni: M adja és ki kapja az adományt ? És épp ez a kérdés, amelyre nagyon szomorú feleletet kapok innen is, onnan is. j Meri ezt a 200 koronát, mely bizonára nem első és nem is utolsó adománya vidékünk társadalmának, a komáromi járás szinmagyar takósainak adóiból utalja ki a járási bizottság. Egyszóval: a mi pénzünkről van szó, jogunk van rá, azt kérdezni, hogy sínek a javára fordítódik. Vájjon kapnak e esak egy fillért is a magyar diakok a magyar adófizetők pénzéből? Egy fityinget se ! E sorok írójának alkalma volt bepillantani a prágai diáksegélyző intézmények kulisszái mögé, látta azt a gyűlöletet, amely ott eltölt mindenkit minden ellen, ami magyar. A főelv: csak a szldvoknak'. A legnagyobb prágai diákotthon és menza csak szláv nemzetiségüeket vesz fel rendes tagjai sorába, a nem szlávok magasabb tagdíj fejében is csak egynéhány kedvezményt élvezhetnek. De ha szláv valaki, lehet akár kamcsatkai illetőségű, fürődhet tejbenvajban. A segélyeket (ingyen ebédek alakjában) osztó egyesületek, úgymint: Radh^st, Huíűv fond stb. csak cseheknek és szlovákoknak juttatnak abból a pénzből, amelyet nem átallanak Szlovenszkó szinmagyar vidékein is nem csendes módon gyűjteni. Az internátusok és kolóniák csak csehszlováKO- kát fogadnak be s ha valaki megtagadná a magyar nemzetiségét, csak ideig óráig maradhat a húsos fazék mellett.'.nert az éber spiclik a legrövidebb idő alatt gondoskodnak róla, hogy még ilyen áron se kapjon senamií. Dicsőségükre legyen mondva a besúgó fiuknak, hogy a szaglászó köpök szerepében utólérhetetlenek. A járási bizottság által megszavazott 200 koronára már keresztet vethetnek a magyar fiuk, mert az ő segélyezésükről egyedül az egyes városokban
